„Hazának füstje is kedvesebb, mint idegen országnak tüze. – Patriae fumus igni alieno luculentior. ”

Különös pillanatok kísérik a Tisztelt Házban a „mezítlábas kérdések” műfaját.  A tévé általában már nem közvetíti. Az újságírók is elmennek. Üresek a széksorok.  A képviselők zöme a büfében, a folyosón, vagy egyéb szükséges dolgukat végzik. Mégis fontos szereplésnek számít, midőn a teremben maradtak kérdéseket címeznek a kormány jeleseihez. Szólásaik majd mindig költőiek már a címűkben hordozzák az  állásfoglalást. A válaszok sem piskóták: félreérthetetlenül visszautasítják a vádaskodást, sötét múltra emlékeztetnek, szebb jelenről, s még szebb jövő reményével bíztatnak. Szolidan stilizálva – udvariasan mellőzve a zajokat, közbekiabálásokat - tallóztuk legutóbbi szónoklataikat.

Akik a rezsicsökkentésből kimaradnak!

PÁL TIBOR (MSZP): – Államtitkár úr! A 2014. évi költségvetés a leszakadás és az elszegényedés költségvetése, még akkor is, ha azt a kormány csodafegyveréről, a rezsicsökkentésről nevezte el, miközben az egész rezsicsökkentés egy nagy átverés, hiszen sokkal több pénzt szednek be más módon, elsősorban kis pénzű emberektől, mint amennyit visszajuttatnak a csodafegyver használatával. Sok ezren vannak ugyanis, akiket nem ért el a rezsicsökkentés szabályozása, mert számukra a közműszolgáltatást úgynevezett köztes szolgáltató végzi; nem állami és nem önkormányzati cég, hanem például a honvédség, a MÁV vagy valamilyen nagy ipari cég.

– Konkrét eset a ferencvárosi MÁV-lakótelepen élők ügye, amely három éve húzódik, és nem látszik a megoldás. Itt a MÁV-telepen a víz- és csatornarendszer, a szolgáltatás a telep valamikori építője, a MÁV kezében van, és bár az önök által alkotott törvény szerint már több mint egy éve át kellett volna adnia a fővárosnak, a Fővárosi Vízművek viszont nem tart rá igényt. Hogyan is tartana, amikor majd’ félmilliárd forintot kellene rákölteni a felújításra, és ma már sem a fővárosnak, sem pedig a fővárosi cégeknek nincs miből ezt megtenniük. Így aztán az ott lakó mintegy ezer ember nem részesül a kedvezményből, fizetik a MÁV által felszámolt továbbszolgáltatási díjat, és nem jár számukra a locsolási kedvezmény sem. Ha ezt összeadjuk, több mint 50 százalékkal kerül többe számukra a víz- és csatornaszolgáltatás, mint a Fővárosi Vízművekhez tartozó egyéb helyeken. Kérdezem:

• Van-e ismeretük arról, hogy hány lakás és hány lakó áll ma szolgáltatási jogviszonyban úgynevezett köztes szolgáltatókkal?
• Mikor és hogyan fog a kormány érvényt szerezni annak a saját maga által állított törvényi előírásnak, amely a köztes szolgáltatókat kiiktatja a közműszolgáltatás rendszeréből?
• Hogyan kívánják pótolni a kiesett forrásokat a közműszolgáltatók részére, hogy át tudják venni a különböző területeket és szolgáltatásokat az ilyen esetekben?

+

FÓNAGY JÁNOS, nemzeti fejlesztési minisztériumi államtitkár: – Képviselő úr! Ön is pontosan tudja, hogy ezen ingatlanviszonyok közül van, amelyik ötven, van, amelyik nyolcvan és van, amelyik száz évvel ezelőtt alakult ki. Az, hogy ön ezt nyolc hónap alatt akarja velünk megoldatni, tiszteletre méltó szándék, csak ön is tudja, hogy lehetetlen. A rezsicsökkentésnek egyébként az alapvető és eredményes célja az volt és ma is az, hogy minden család közműkiadásai érzékelhetően mérséklődjenek.

– A víziközmű-szolgáltatásról szóló törvény a Magyar Energetikai és Közmű-szabályozási Hivatal hatáskörébe utalja a vízi közművekhez kapcsolódó adatszolgáltatási-nyilvántartási feladatokat. A jogszabály értelmében a hivatal jogosult eljárni a víziközmű-szolgáltatás engedély nélküli folytatása esetén. Az a víziközmű-szolgáltató, amelyik 2013. május 31-ét követően folytatni kívánja a tevékenységét, köteles kérelmet benyújtani a hivatalnak, és a jövőben csak az végezhet ilyen szolgáltatási tevékenységet, akinek a hivatal ezt engedélyezte.

Amennyiben a gazdálkodó szervezet víziközmű-tulajdonnal rendelkezik, az idei év végéig köteles gondoskodni a tulajdonjog átruházásáról. Így az ön által említett köztes szolgáltató van lépéskényszerben, az államra vagy az önkormányzatra kell átruháznia a vízi közmű tulajdonjogát, nem pedig az egyes víziközmű-szolgáltatókra. A víziközmű-fejlesztés megvalósításáért az ellátásért felelős, azaz az állam vagy a települési önkormányzat köteles gondoskodni, így az ezzel járó költségek elsősorban nem a víziközmű-szolgáltatókat terhelik. A határidő adva van, a feladat adva van, mindenki hajtsa végre a feladatát!

Munka helyett számítógép?

EGYED ZSOLT (Jobbik): – Államtitkár úr! Vályi-Nagy Vilmos infokommunikációs államtitkár egy február 20-ai Miskolcon megrendezett üzleti fórumon a következő kijelentést tette: „Az összesen 7 milliárd forint ráfordítású program keretein belül egyebek mellett pályakezdők, munkanélküliek és 55 év felettiek juthatnak majd számítógéphez vagy laptophoz, azok, akik sikerrel pályáznak.” Több szempontból is megdöbbentő ez a kijelentés, ismerve a régió gazdasági helyzetét és a mára már egekbe szökő munkanélküliségi rátát. Ez a kijelentés gyakorlatilag azt üzeni a lakosság felé, ha már nem tudod fizetni a rezsidet, nincs munkahelyed és lassan nincs mit enned, legalább érezd jól magad, munkát és megélhetést nem tudunk adni, de kapsz egy számítógépet, amivel eltöltheted az idődet. A tájékoztatás szerint ezekre a számítástechnikai eszközökre pályázatot kell benyújtani, és az elbírálás alapján születik a döntés arról, hogy kik a szerencsések, akik hozzájuthatnak az eszközhöz.

– Államtitkár úr! Talán nem mondok újat azzal, hogy Északkelet-Magyarországnak és az ott élő embereknek elsősorban munkahelyekre, megélhetésre és biztonságra van szükségük, nem pedig meggondolatlan és indokolatlan osztogatásra, ugyanis a laptop nem ehető. Hozzátenném azt is, hogy a közbeszédben, ha valamit adnak ingyen, akkor valamilyen oknál fogva mindig a cigányság jelenik meg mint kedvezményezett. Felvázolva a jövőt, ez esetben valószínűleg Miskolc lesz átmenetileg az informatika Mekkája, ugyanis borítékolható lesz, hogy ezek az eszközök a kiosztás után egy héttel megjelennek a város szabadpiacán, és átalakulva dohánytermékké, alkohollá fogják végezni a célközönségnél. Kérem, tegyen meg mindent azért, hogy ebből a 7 milliárd forintból munkahelyek teremtődjenek Borsod megyében és megélhetés legyen! Ezért is kérdezem:

• Ki fogja eldönteni, hogy melyek a nyertes pályázatok és milyen szempontok alapján?
• Előny lesz-e a pályázatok elbírálásánál az, ha a jelentkező esetleg hátrányos helyzetű nagycsaládos, vagy esetleg valamely kisebbség tagja?
• Milyen gazdasági előnye származik abból az északkeleti régiónak, hogy 7 milliárd forint értékben laptopok, számítógépek kerülnek kiosztásra, és egyáltalán, mit vár ettől az illetékes tárca?
• Ki fogja lebonyolítani a milliárdos értékű közbeszerzést?

+

FÓNAGY JÁNOS, nemzeti fejlesztési minisztériumi államtitkár: – Képviselő úr! Önnek igaza van: munkahelyek kellenek, a munkahelyekhez viszont munkaerő, a munkaerőnek meg tudás. Akikről önök beszélnek, azok nagy része nem alanya a munkaerőpiacnak, mert nincs tudásuk. Ennek a projektnek éppen az a lényege, hogy legyen, hogy ezek az emberek részt tudjanak venni a munkaerőpiacon. Az a megdöbbentő, hogy eddig nem voltak ilyenek. A programot egyébként csak fele részben finanszírozza az állam, a 7 milliárd másik felét piaci szereplők, informatikai és távközlési cégek nyújtják.

– Képviselő úr! A digitális városprojekttől a kormány középtávon a foglalkoztatási mutatók, a GDP növekedését, a digitális kompetencia terjedését, az egyének életminőségének javulását és az állami kiadások csökkentését várja. Nem ingyenes osztogatásról van szó, hanem önmagukért tenni akaró és tudó emberek kapnak használatra eszközöket. A részvétel jövedelmi küszöbhöz kötött, feltétel a közüzemitartozás-mentesség, csekély összegű internet-előfizetés vállalása, ügyfélkapu-regisztráció és a szakmai programokban való részvétel. A programokhoz való csatlakozásról a projektgazda és Miskolc városa részletesen kidolgozott szempontrendszer alapján dönt. Az elsődleges cél, hogy olyanok részesüljenek támogatásban, akiknek foglalkoztatási szempontból segíthet ez a digitális hozzáértés. Ezért a fő célcsoport a regisztrált munkanélküliek, a 45 év feletti munkavállalók, de a program részét képezik a pályaválasztás előtt álló diákok és az időskorúak is.

– Képviselő úr! Valamennyi laptop egyéni azonosítót kap, és szoftveres nyomon követés is segíti a gépek biztonságát. Ha valaki ennek ellenére is eladja, arra a törvény teljes szigorával le fog sújtani. A célcsoportnak szóló felhívás transzparens módon fogja bemutatni a pályázati feltételeket. Javaslom, hogy ezeket a képviselő úr is tanulmányozza!

Miért nem sikerült külföldön megismertetni a magyar pálinkát?

MILE LAJOS (LMP): – Államtitkár úr! A kormány a hungarikumok törvényi védelme és az otthoni pálinkakészítés támogatása mellett mintha elsiklana a pálinka piaci problémái mellett. Az agrárium egyik vezető termékét előállító cégek jelentős nehézségekkel küzdenek. Az agráriumtól elválaszthatatlan a marketing, hiszen a jó pálinkának is kell a reklám - illetve kellene. Bár a pálinkát már 2002-ben hungarikumnak nyilvánították, ennek ellenére a magyar állam mindeddig nem tett sokat e nemzeti kincs külföldi népszerűsítéséért. Ebből következően a pálinka az Európai Unió piacain szinte alig van jelen. Pedig azok a hazai cégek, amelyek minőségi pálinkát állítanak elő, tucatszámra szerzik az érmeket a nemzetközi kiállításokon és versenyeken.

– Államtitkár úr! Az ágazat jövője az exportban van. A pálinka külföldi népszerűsítése pedig állami feladat lenne. A külföldi marketing különösen fontos egy olyan hazai termék esetében, amelynek előállításához sok kézi munkára van szükség, és amely jelentősen hozzájárul a vidéki foglalkoztatáshoz. A pálinkát külföldön népszerűsítő Agrármarketing Centrum tevékenysége ezen a területen korántsem kielégítő. Az Agrármarketing Centrum mindössze annyit tesz, hogy a kiállításokon ingyenes bemutatási lehetőséget ad a pálinkagyártóknak. Ez azonban kevés, mivel ezek a márkák teljesen ismeretlenek határainktól távol. Az ágazat, illetve a benne létező kis- és középvállalkozások jövője szempontjából elengedhetetlen lenne az erős, államilag finanszírozott kampány a célországokban. Érthetetlen az is, hogy miért csökken az Agrármarketing Centrum költségvetési támogatása 2014-ben. Összességében tehát nagyobb hangsúlyt kellene kapnia az exportot támogató pálinkamarketingnek. A Nemzeti Fejlesztési Minisztériumon kívül, úgy gondolom, az agrártárcának is bőven lenne ebben a kérdésben tennivalója. Kérdezem tehát,

• Mit szándékozik tenni a kormány?
• Mit szándékoznak tenni az illetékes tárcák?

+

BUDAI GYULA, vidékfejlesztési minisztériumi államtitkár: – Tisztelt Képviselőtársam! Engedje meg, hogy egy rövid ismertetést fölolvassak önnek. 2012. február 14-én és 15-én Moszkvában és Szentpéterváron ismerkedhettek meg az orosz érdeklődők a magyar pálinka legjobbjaival. A pálinkafőzdéket és az adott termékeket a cégek vezetői, pálinkafőző mesterei képviselték: a zamárdi pálinkafőzde, a Rézangyal, a Gyulai Manufaktúra, a Márton és Lányai, a panyolai, a Nobilis, és sorolhatnám azokat a cégeket, amelyeket a sajtóhír ebben az összefüggésben határoz meg. Ez azt jelenti, hogy képviselő úr állításával ellentétben a Vidékfejlesztési Minisztérium jelentős erőfeszítéseket tesz annak érdekében, hogy a magyar pálinkafőzők, a magyar pálinkacégek a külföldi piacokon minél nagyobb arányban megjelenjenek.

Tekintettel arra, hogy jelen pillanatban az orosz piacon a legnagyobb a kereslet és az érdeklődés a magyar pálinkák iránt, 2012 és 2013 között négy alkalommal sikerült a legjobb magyar pálinkafőzdéknek bemutatkozni az orosz piacon, és jelentős üzleteket is sikerült kötni. Nem is olyan rég, 2013 márciusában az egyik magyar cég 15 ezer palack pálinkát értékesített az orosz piacon.

– Képviselő úr! A Vidékfejlesztési Minisztérium, mindent megtesz ennek érdekében. Arra a kérdésére én sajnos nem tudok önnek válaszolni, hogy az Agrármarketing Centrum pedig miért nem tesz meg mindent. Ugyanis ez a cég a Nemzeti Fejlesztési Minisztériumhoz tartozik. Amíg a mi minisztériumunkhoz tartozott, addig nagyon jól működött a pálinkapromóció. Jómagam is több alkalommal vettem részt olyan külföldi pálinkapromóciókon, ahol a magyar pálinkafőzők színe-java megjelent, és igyekeztünk megfelelő módon a magyar pálinkát népszerűsíteni. Tehát úgy gondolom, a kérdése ebben a körben nem biztos, hogy a minisztériumnak szól, lehet, hogy más tárcát kéne ebben megkérdezni.

Lesz-e magyar dinnye jövőre?

PÓCS JÁNOS (Fidesz): – Államtitkár úr! A minap közhírré tétetett, hogy az EU lecsapott a „dinnyekartellre”. Egy 2012-ben született törvénymódosítás nyomán az Európai Bizottság szerint Magyarországon a klasszikus kartellhelyzet már nem illegális, viszont az EU most eljárást indított emiatt, mert a kartell akkor is rossz a fogyasztónak, ha minden ágazati szereplő részt vesz benne. Az általam benyújtott módosítást, amely mezőgazdasági termékekre különleges szabályt hozott, a 2012. évi CLXVI. törvény, a szakmaközi szervezetekről és az agrárpiaci szabályozás egyes kérdéseiről szóló 2012. évi CXXVIII. törvény módosításáról, annak idején az ágazat megmentése indokolta.

– Az elmúlt évtizedek magyar agrárvezetése és a Gazdasági Versenyhivatal közömbös hozzáállása miatt a magyar agrárgazdaság felborult. Sok esetben a határban csak repceföldet lehet látni, pedig ezeken a területeken egykor kertészet, árutermelés, háztáji gazdálkodás és jószágtartás volt jellemző. Az előző kormányok és a Gazdasági Versenyhivatal tönkretették az ágazatot, kiszolgálták a külföldi tulajdonban lévő multikat. Ennek a negatív folyamatnak az egyik legfájdalmasabb példája a dinnyetermelés alakulása volt, ami egykor 14 ezer hektáron történt, az elmúlt években pedig 4 ezer hektárra csökkent. Persze tudjuk, hogy az Európai Bizottságot, a külföldi tulajdonban lévő multikat és az őket túlimádó szocialista kormányokat ez nem zavarta. Sőt, épp ellenkezőleg, az elvárásaiknak megfelelően alakult minden.

– Államtitkár úr! A magyar agrárgazdaság azt várja a magyar kormánytól, a magyar Vidékfejlesztési Minisztériumtól, miként minden európai uniós ország, hogy védje a termelőit, védje a magyar fogyasztókat. Azt várják tőlünk, hogy Magyarország is ezt tegye. Tisztelt Államtitkár Úr! Kérdezem tehát:

• Az Európai Bizottság önös érdekeit védő vizsgálatával szemben a magyar kormány meg tudja-e védeni a magyar termelőket, beszállítókat és a magyar fogyasztókat?

+

BUDAI GYULA, vidékfejlesztési minisztériumi államtitkár: – Képviselő úr! Határozottan kijelentem: a magyar kormány ebben a kérdésben is meg fogja védeni a magyar termelőket, a magyar gazdákat az Európai Unió mindenféle eljárásával szemben. Ez mindenképpen szükség, mert a Gazdasági Versenyhivatal korábbi eljárása nem igazán a magyar termelők érdekében történt, és ennek eredményeképpen az egyik vezető ágazatunk, a dinnyeágazat a világ harmadik helyéről visszaesett a futottak még kategóriájába. A 10 ezer hektár nagyságú termőterület 4 ezer hektár körüli nagyságú területre csökkent. A multi üzletláncok abban az időszakban akciózták a Moldáviából és Görögországból származó dinnyét, amikor Magyarországon a magyar dinnyének volt szezonja. Elárasztották rossz minőségű, átcímkézett termékkel a magyar piacot, ezáltal a magyar termelőket lehetetlen helyzetbe hozták.

– Képviselő úr! Úgy gondolom, az intézkedés eredménye meghozta kellő hatását, megfordult az a korábbi trend, ami a külföldről behozott dinnyék magyarországi forgalmazása terén volt tapasztalható. A magyar dinnye jelentős részét Magyarországon értékesítik a termelők, kisebb részét pedig külföldön. A magyar parlament, amikor ezt a döntést meghozta, amikor a Gazdasági Versenyhivatal rossz gyakorlatát igyekezett korrigálni, mindenképpen helyes döntést hozott, és a magyar kormány meg fogja védeni a termelőket.

A gazdaság képtelen új munkahelyeket teremteni?

GÚR NÁNDOR (MSZP): – Államtitkár úr! A Fidesz hiteltelen és kiszámíthatatlan gazdaságpolitikájának eredményeképpen a gazdaságban új munkahelyek nem tudnak teremtődni, főleg nem olyanok, amelyek adófizető munkahelyekként állnának rendelkezésre.

Az előző kormányzás időszakában a helyzet úgy nézett ki, hogy a támogatott meg a nem támogatott munkahelyek nagyjából egyensúlyban voltak, és a gazdaság is megfelelő mértékben kivette a részét ebből. Ma ez a helyzetkép úgy tárulkozik elénk, hogy a támogatott munkahelyek messze döntő többségében uralják a felületet, a nem támogatott munkahelyek életre hívása jóval kevesebb, és a gazdaság pedig részarányaiban is messze kevesebb munkahelyet hív életre.

– Államtitkár úr! Ma az állam által életre hívott munkahelyek 90 százaléka gyakorlatilag a közfoglalkoztatásban éhbérért történik, míg a gazdaság az egészen belül a 30 százalékot sem éri el az új munkahelyek teremtésében, és persze közben a szegénység pedig dúl Magyarországon. Zsugorodás van, három év óta gyakorlatilag a gazdasági eredmények azt mutatják, hogy mínuszba sodródik ez az ország. Nincsenek új munkahelyek, főleg nem a gazdaság tekintetében. Hozzá kell tenni, hogy éhbérért dolgoztatják politikai szándékaik alapján azokat az embereket, akiket a közfoglalkoztatásba besodornak. Hamis képet próbálnak meg festeni a világról statisztikai adatsorokon keresztül, tudják, ismerjük, 500 ezer külföldön dolgozó, a magyar statisztikába döntő többségében beszámított embereken keresztül, vagy épp a közfoglalkoztatottak dinamikus növelésével. Két egyszerű kérdésem van:

• Miért csak a közfoglalkoztatással, miért csak a külföldi munkahelyek életre hívásával, amihez önöknek nincs köze, próbálnak statisztikailag kedvező képet kimutatni?
• Mire ez a gátlástalan sikerpropaganda?

+

SZATMÁRY KRISTÓF, nemzetgazdasági minisztériumi államtitkár: – Képviselő úr! Hadd kezdjem azzal, hogy igazából az ön kérdéseire való válaszadás az egyik legnagyobb intellektuális kihívás itt a parlamentben, már csak azért is, mert ki kéne hámozni abból, amit ön mondott, az igazságot, és ahhoz kéne valami kézzelfoghatót mondani. Ez elég nehéz lesz azok alapján, amiket elmondott. Kezdjük a tényekkel! Az önök két ciklusa alatt duplájára nőtt a munkanélküliek száma, 90 ezerrel csökkent a foglalkoztatottak száma, mindeközben százezres nagyságrendben működtek ellenőrizhetetlen, pazarló közmunkaprogramok, ezzel szemben

szemben elmondanám, hogy jelen pillanatban ma egyszámjegyű a munkanélküliség, és 235 ezerrel többen dolgoznak, mint a kormányváltáskor. Ezt azért érdemes leszögezni, merthogy ezek a tények, amelyekről a KSH- vagy bármely más adatokból egyébként ön is tud.Ami a konkrét felvetését jelenti, ott is hibás az alapvetés, hiszen a Nemzeti Munkaügyi Hivatal szeptemberi jelentése szerint a bejelentett nem támogatott munkaerőigények száma az előző hónaphoz képest 30 százalékkal, az egy évvel korábbihoz képest pedig 20 százalékkal emelkedett. Valóban van növekmény a közmunkaprogramból is, de szeretném tisztázni: elég problémás, hogy önök a közmunkát nem tekintik munkának, ezzel több tízezer embernek, százezer embernek nézik le a munkáját. Azt gondolom, hogy igenis önöknek is el kéne ismernie azokat az erőfeszítéseket, amelyeket a kormány és az emberek tesznek azért, hogy ebben az országban dolgozzanak.

Mi adna okot arra, hogy a magyar lakosság optimista legyen?

SNEIDER TAMÁS (Jobbik): – Államtitkár úr! A közelmúltban készült egy kutatás, amelynek eredményei szerint a negyvenes korosztály a legpesszimistább a jövőjét illetően. A mindennapi létfenntartás finanszírozása kiadásaik közel 80-90 százalékát is eléri, így alig marad arra, hogy élvezzék az életet, vagy épp megtakarítsanak maguknak vagy gyermeküknek. Már a mindennapi költségek finanszírozása is óriási terhet ró a lakosság nyakába, a megkérdezettek válaszai alapján a havi kiadások legnagyobb részét a lakhatás költségei és a hiteltörlesztések teszik ki. Ezután jön az élelmiszer-vásárlás, az egészségmegőrzéssel és -helyreállítással kapcsolatos kiadások és a ruházkodás. E korosztály gyermekei mostanság érettségiznek. Előttük vajon milyen jövő áll? A szakképzés alacsony színvonala, a felsőoktatás folyamatos változásai, a pályakezdők magas munkanélkülisége, az otthonteremtés kilátástalansága, a gyermekvállalás mint az egyik legjelentősebb szegénységi kockázat, mind-mind olyan tényezők, amelyek miatt joggal érezhetik úgy, hogy gyermeküknek nincs kiszámítható jövője itthon. A fiatalok elvándorlásáról szóló statisztikákat pedig mindannyian ismerjük.

– Államtitkár úr! Szintén e kutatás szerint a negyvenesek közel 80 százaléka úgy érzi, hogy komolyan gondolkodnia kell azon, miből fog megélni nyugdíjas korában. Ha pedig mégis elérik - ha a magyarországi rossz egészségi állapotot figyelembe vesszük - a nyugdíjas korhatárt, gyakorlatilag mi vár rájuk? Elég csak a közelmúltbeli nagykőrösi vagy tarnaörsi esetekre gondolni. A tisztességesen ledolgozott évtizedek után nem jár annyi, hogy nyugalomban, békességben éljenek, és ne kelljen minden este, sőt sokszor fényes nappal is attól rettegniük, hogy betörnek hozzájuk, bántalmazzák, netán meg is ölik őket.

– Államtitkár úr! Eltelt három és fél év, és gyakorlatilag a lakosság 80 százaléka úgy érzi, nem történt semmi az országban.

• Mikor lesz valódi változás?
• Mikor lesz valódi jövőkép Magyarországon?

+

DONCSEV ANDRÁS, az Emberi Erőforrások Minisztériumának államtitkára: – Képviselő úr! Amint az ön is tudja, a kormány kiemelt társadalmi csoportként tekint a családokra, ennek érdekében a választások után családbarát fordulatot hirdettünk meg, visszaállítottuk a gyes hároméves időtartamát, bevezettük a szocialisták által felszámolt családi adókedvezményt, amivel csak az idén mintegy 182 milliárd forint többletjövedelemre számíthatnak a családok. A munkaalapú társadalom megteremtését szem előtt tartva döntöttünk a munkahelyvédelmi akcióról, amivel a munkáltatót a védett munkavállaló után adó- és járulékkedvezmény illeti meg. A közmunkaprogram beindításával és kiszélesítésével pedig idén télen már 200 ezer ember láthat el értékteremtő munkát. A kormány eddigi három programjával ezzel együtt segítséget nyújtott több mint 320 ezer devizahiteles családnak is. Az Erzsébet-programmal az elmúlt két évben mintegy 260 ezer embernek, köztük százezer gyereknek biztosított üdülési lehetőséget. A kormány ugyanakkor foglalkozik a szépkorúakkal is, így a nyugdíjrendszer garanciája mellett tettük lehetővé a nők számára a 40 év jogosultsági idő után a korhatár előtti nyugdíjazást, amivel mintegy 90 ezren éltek.

– Képviselő úr! A legfrissebb jó hír, hogy a gyed extra négy új intézkedése 65 ezer embert érint, és 18,6 milliárd forintot jelent a jövő évi költségvetésben. Ebben nincs benne az ugyancsak január 1-jével induló kiterjesztett adó- és járulékkedvezmény-rendszer 50 milliárd forintos összege, amely az érintett családoknál maradhat jövőre. Emellett szeretném kiemelni a rezsicsökkentési akciót, amely hatalmas könnyebbséget jelent valamennyi család esetében.

Mit kíván tenni a külügyminisztérium a Németországban dolgozó magyar hentesek ügyében?

ZAKÓ LÁSZLÓ (Jobbik): – Államtitkár úr! Egy gazdasági hetilap 2013. júliusi számából értesülhettünk arról, hogy 400 ezer euró kártérítésre perlik azt a magyar húsipari vállalkozást, amelynek munkavállalói három hónapon át Németország egyik legnagyobb húsipari üzemében dolgoztak, és hiába várják, hogy kifizessék őket. A húsüzemmel szerződést kötött német tulajdonú fővállalkozó állítja, hogy a magyarok hibás teljesítése miatt ennyi bevételtől estek el, mert a húsüzem felmondta a velük kötött szerződést. A magyar cég szerint viszont arról van szó, hogy a fővállalkozó egyszerűen nem akarja kifizetni azt, ami a szerződés szerint jár, sőt már a kontraktus megkötése idején is tisztában volt azzal, hogy nem fog fizetni, ezért ők is feljelentést tettek csalás és sikkasztás gyanújával.

– Államtitkár úr Az esetről szeptemberben volt utoljára híradás. Németországba mentek tüntetni azok a húsipari dolgozók, akiket az egyik legnagyobb német húsüzem, a Müller Fleisch GmbH partnere nem fizetett ki. Ennek a tárgyalásnak az egyedüli eredménye egy összesen 20 ezer eurós szociális, illetve lakossági adomány lett. Mindezt persze az összes hentes kapta, ez dolgozónként havi 30 ezer forint munkabérnek felel meg. Ugyanakkor mindazok a követelések, amelyeket a henteseket alkalmazó alvállalkozó támaszt a Gante & Pairan céggel szemben, továbbra sem teljesültek. Azóta nincs hír az ügyről és annak fejleményeiről.

– Államtitkár úr! Németországban egyre több olyan esetről hallani, amikor kelet-európai vendégmunkások járnak pórul a húsiparban tapasztalható nyomott bérszínvonal és az üzemekben tapasztalható áldatlan állapotok miatt. Ez az eset is mutatja, hogy a munkavállalóknak kevés eszközük van igazuk érvényesítésére, jogos járandóságukat így nem kapják meg. Csak ebben a történetben több mint ötven család érintett. Fontos lenne, hogy a külügyminisztérium is melléjük álljon érdekeik érvényesítésében, hiszen magyar honfitársaink kizsákmányolása zajlik külhonban. Kérdezem:

• Mit tudnak a magyar hentesek németországi sanyarú helyzetéről?
• Mit kívánnak tenni az érdekükben?

+

VARGHA TAMÁS, honvédelmi minisztériumi államtitkár: – Képviselő úr! Elöljáróban szeretném elmondani és aláhúzni, hogy a magyar cégek és a munkavállalók németországi tevékenysége kölcsönös érdekünk. Munkaügyi területen a magyar-német kapcsolatok alapvetően jók, és a német munkaerőpiac megnyitása óta eltelt egy év mérlege mind magyar, mind német megítélés szerint pozitív. A berlini nagykövetség és a müncheni magyar főkonzulátus kiemelt figyelmet fordít a becsapott magyar munkavállalók ügyére, és különösen így volt ez a magyar hentesek ügyében, még akkor is, ha a munkajogi vitában a konzuli szolgálat nem illetékes.

A müncheni főkonzulátus felvette a kapcsolatot az ügyben Birkenfeld város polgármesterével, aki ígéretet tett arra, hogy pártja baden-württembergi képviselőjén keresztül kezdeményezni fogja a németországi szabályozás felülvizsgálatát és szigorítását. Egyeztettek továbbá a helyi német-magyar társaság elnökével is, aki adományokat gyűjtött a bajba jutott henteseknek, illetve száz euróval segítette hazatérésüket. Folyamatosan figyelemmel kísérik a német törvényhozás tervezett lépéseit, illetve a vágóhidak üzemeltetői és a szakszervezetek között indult érdekegyeztetést is.

– Képviselő úr! A berlini nagykövetségünk és a müncheni főkonzulátusunk több tájékoztató rendezvényt szervezett már a Németországban jelen lévő magyar vállalkozások számára, például a magyar müncheni főkonzulátus az Építőipari Vállalkozások Országos Szövetsége kölni tagozatával készít elő egy hasonló rendezvényt 2013. december 6-ra.