Kedvelt műfaj a Tisztelt Házban az interpelláció. Az ellenzék bőszen ostorozza a kormányt, a kabinet, s pártjaik jelesei pedig egyfolytában a múlt sötét árnyaira emlékeztetnek, a jelen reménykeltő lépéseivel, és az egyre fényesebb távoli jövővel kecsegtetnek. Madárnyelven szólva szabad megítélés kérdése, hogy ki a varjú és ki a fülemüle. Az viszont biztos: énekes madár mindkettő. A legutóbbi asszóikból szolidan és „stilizálva," a beszólásokat is megszelídítve tallózunk. 

Készülhetünk-e Szálasi rehabilitációjára is?

ELNÖK: – Vadai Ágnes független képviselő asszony interpellációt nyújtott be „Készülhetünk-e Szálasi rehabilitációjára is?” címmel. /Zaj és moraj./ Meghallgatják az interpellációt, vagy rögtön elkezdenek kiabálni? /Közbeszólások a kormánypártok soraiból./ Arra kérem a kormánypárti frakciók tagjait, hogy várják meg, amíg a képviselő asszony elmondja a kérdését, és utána döntsék el, hogy milyen módon nyilvánítanak véleményt, de leginkább majd a szavazatukkal, ha arra sor kerül.

+

VADAI ÁGNES (független): – Úgy tűnik, Horthy-reneszánsz van, mintha szezonja lenne Horthy Miklós rehabilitációjának. (Közbeszólások a Jobbik soraiból, dr. Gaudi-Nagy Tamás: Jól látod, így van!  Így van! - Taps a Jobbik padsoraiból.) Teret neveznek el róla, Kerekiben köztéri szobrot állítanak neki, a Debreceni Református Kollégiumban pedig a legmagasabb egyházi asszisztenciával avatják fel az emléktábláját. (Közbeszólás a Jobbik soraiból: Így van!) Immár nem csak a szélsőjobboldal buzgólkodik a Horthy-kultusz megteremtésén! Fideszes politikusok, polgármesterek is ott vannak a lovas tengerész utólagos fényezésén! Fideszes országgyűlési képviselők vállalnak védnökséget vitézi bál fölött, amelynek bevételéből lovas szobrot kívánnak emelni Horthy számára. Csak hogy tisztázzuk: arról az emberről beszélünk, aki idegen csapatok szuronyának árnyékában szerezte meg a főhatalmat! (Közbekiáltások a Jobbik és a kormánypártok soraiból…. – Nagy zaj.) Arról, aki uralmát vérfürdőt rendező különítményes hordáinak támogatásával szilárdította meg… (Nagy zaj. Közbeszólások… – Az elnök csenget. Újra csenget.)

+

ELNÖK: Képviselő Asszony! Szeretnék a Ház többsége nevében elnézést kérni öntől, mert már én sem hallom, hogy mit kérdez. /Közbeszólások a kormánypártok és a Jobbik padsoraiból…./ Javaslom a képviselő hölgyeknek és uraknak, hogy várják meg, amíg végigmondja az interpellációs kérdését a képviselő asszony, mert különben a végét nem fogják tudni, hogy pontosan mit akart kérdezni. Beszámítom az idejébe, legfeljebb megvárjuk, amíg a Ház elcsendesedik, van időm bőven, gondolom, a képviselő asszonynak is. Folytathatja a képviselő asszony, öné a szó! /Novák Előd a Jobbik padsoraiból: Térjen a lényegre!/ 

+

VADAI ÁGNES: – Csak hogy tisztázzuk: arról az emberről beszélünk, aki idegen csapatok szuronyának árnyékában szerezte meg a főhatalmat! (Közbeszólások a kormánypártok és a Jobbik padsoraiból…. Dr. Gaudi-Nagy Tamás: Miről beszélsz?) Arról, aki uralmát vérfürdőt rendező különítményes hordáinak támogatásával szilárdította meg! (Közbeszólás a Fidesz soraiból: Kádár! Zaj, Az elnök csenget.) Arról, aki rábólintott a jobboldal által előszeretettel a legnagyobb nemzeti tragédiának nevezett trianoni békeszerződésre! Arról, akinek országlása idején fogadták el a XX. század első, zsidókat diszkrimináló törvényét, amit utána három további zsidótörvény követett! Arról, akinek népnyúzó rendszerét egyként utasították el nemcsak a baloldal legjobbjai, de a mai nacionalista jobboldal által példaképnek tekintett népi írók is! Arról, aki politikájával kiszolgáltatta Magyarországot a hitleri Németországnak! Arról, aki belevitte hazánkat egy, az országot csaknem földig romboló háborúba! Arról, akinek kormánya már a német megszállás előtt három évvel a halálba küldött 23 ezer magyar zsidót! Arról, akinek közigazgatása német megrendelésre csaknem félmillió magyar állampolgárt deportált és hurcolt megsemmisítő táborba alig három hónap alatt! Arról, aki magyar állampolgárok százezreit küldte az orosz hómezőkre megfagyni! Arról, aki életműve megkoronázásaképpen a bukás előtt pár hónappal Szálasi gyilkos hordái kezébe játszotta át a hatalmat! Arról, akinek egymillió magyar életéről kellett volna háborús bűnösként számot adnia, ha Sztálin kegyelme ettől meg nem óvja! (Közbeszólások a kormánypártok soraiból… Zaj, folyamatos zaj.) Trianonban csak Magyarország lakóinak száma fogyatkozott meg ötmillióval, de a magyar nemzet lélekszámában nem esett kár. Horthy a magyar nemzet egymilliós veszteségéért felelős! (Zaj, folyamatos zaj.)

– Miniszter úr! Kérem, válaszában kíméljen meg az önkormányzatok szuverén döntésére való hivatkozástól! Semmi sem akadályozta volna meg önöket abban, hogy a párizsi békeszerződés szellemében törvénnyel állják útját a terjedő Horthy-kultusznak. (Közbekiáltások a kormánypárti padsorokból… Zaj, folyamatos zaj.  Az elnök csenget. Újra csenget.) Nem tették, mert nem is akarták! Önök a szélsőjobboldali szavazatokért a Jobbikkal folytatott versenyben jónak látták Horthy feledésre méltó emlékének ápolását felkarolni. …(Közbekiáltások… Zaj, folyamatos zaj.  Az elnök ismét csenget.)

• Meddig még, miniszter úr?
• A végén Szálasit is rehabilitálni fogják?

(Taps a függetlenek, az MSZP és az LMP soraiban. Közbekiabálások… Felzúdulás a kormánypárti oldalon. Az elnök csenget. Újra csenget.)

+

ELNÖK: Tisztelt kormánypárti Képviselő hölgyek és urak! Ha önök visszanézik az előző három és fél perc felvételét abból a rendszerből, amiből ez visszanézhető, akkor meg fognak döbbenni saját viselkedésükön, ugyanis egy olyan témát feszegetett képviselő asszony, amelynek látszólag semmi köze a mai politikai történésekhez. /Közbeszólások a Jobbik padsorából… – Dr. Gaudi-Nagy Tamás: Szidalmazta a kormányzót, és ez pont elég!/ Ezért senki nem értheti, hogy a kormánypárti képviselők milyen jogon ordibáltak ilyen elképesztő módon közbe, úgy, hogy még én sem hallottam a kérdés minden mondatát. /Közbeszólások a kormánypárti padsorokból…/ Ezzel együtt… /Közbekiáltások a kormánypárti padsorokból… – Tállai András: A házbizottsági ülést hívják össze!/ Amennyiben elcsendesedtek, és módot adnak a miniszter úrnak arra, hogy válaszoljon a képviselő asszony mondataira, azokra a mondatokra, amelyeket szerintem ő sem hallhatott ekkora zajban.

+

NAVRACSICS TIBOR, közigazgatási és igazságügyi miniszter: – Tisztelt Képviselőtársaim! Engedjék meg, hogy a válaszomat egy olyan – hogy az elnök úr szavait idézzem –, a napi politika történéseivel semmilyen kapcsolatban nem lévő mondattal kezdjem, amely egy nyilatkozat: „Alulírott kijelentem, hogy 1940. … hó … napjától 1940. … hó … napjáig a Nyilaskeresztes Párt tagja voltam. Belátom, hogy ez népellenes cselekedet volt, és hibát követtem el. Hibámat jóvá akarom tenni, és kötelezem magam, hogy minden időmmel és teljes erőmmel a népi demokráciáért folytatott harc szolgálatába állok. Fogadom, hogy hűséges, harcos tagja leszek a Magyar Kommunista Párt X. Y. szervezetének.” (Derültség a kormánypártok és a Jobbik soraiban.)

– Tisztelt hölgyeim és uraim! Amikor Szálasi rehabilitációjáról, a Nyilaskeresztes Párttal való kapcsolatról, illetve a nyilaskeresztes politikával való kapcsolatról kell beszámolni, akkor azt hiszem, hogy itt egy pártnak van beszámolnivalója, a többi pártnak nincsen beszámolnivalója! (Taps a kormánypártok és a Jobbik soraiban.) Vonatkozik ez azon független képviselőkre is, akik egy olyan politikust választottak politikai példaképüknek, aki egy kétszeresen konfiskált zsidó vagyonban lakik: először a nyilaskeresztesek vették el zsidó tulajdonosától azt a bizonyos Szemlőhegy utcai villát, aztán pedig a kommunisták vették el zsidó tulajdonosától azt a Szemlőhegy utcai villát. (Taps a kormánypártok és a Jobbik soraiban.) Azt hiszem, ha történelmi kontinuitást keres Vadai Ágnes, akkor üsse fel a Kratkij kurszt! Üsse fel a Kommunista Párt történetét! Üsse fel azt, hogy a nyilaskeresztesek milyen mértékben és hányan áramlottak be 1945-öt követően a Magyar Kommunista Párt szervezeteibe, a kommunista vezetők hogyan éltek vissza azon jóhiszemű támogatókkal, akik azt hitték, hogy valóban a nyilaskeresztes mozgalom elleni küzdelemről van szó, amikor a kommunisták felveszik ezeket a nyilaskeresztes aktivistákat, és gondolkozzanak el azon, hogy hogyan vállalhattak bárminemű kontinuitást is a magyar nyilaskeresztes hagyománnyal akár lopva, akár rejtve, akár sunyin, akár néha összekacsintva. (Hosszan tartó taps a kormánypártok és a Jobbik soraiban. –Zaj és felháborodás az MSZP és tőlük elfüggetlenedettek függetlenek soraiban. Közbekiáltások… - Dr. Józsa István: Ez a válasz Horthyra? Éljen Navracsics! Éljen Horthy! Nem tudjátok, mit csináltok!)

+

VADAI ÁGNES: – Miniszter úr! Önt én egy nagyon intelligens embernek gondolom. (Derültség a kormánypártok soraiban.) Most bebizonyította, hogy az intelligenciát felül tudja írni a párthűség. Szégyellje magát, miniszter úr! (Felzúdulás a kormánypártok soraiban. – Közbekiáltások ugyanonnan….) Öntől megkérdeztem, hogy mit gondol a Horthy-kultuszról, és vajon feléled-e a Szálasi-kultusz is? Joggal kérdeztem, hisz’ az elmúlt napokban ettől volt hangos a magyar sajtó.

– Miniszter úr! Önök a Nemzeti alaptantervben Nyirő Józsefet akarják taníttatni az ifjúsággal. Azt a Nyirő Józsefet, aki Szálasi parlamentjének volt a tagja, és Goebbelst istenítette. (Folyamatos közbekiáltások a kormánypártok és a Jobbik soraiból...) Az önök pártjának prominense, a Magyar Országgyűlés elnöke, aki 22 éve tagja a Háznak, részt vesz ennek az embernek a rehabilitációjában. (Közbekiáltások a kormánypártok soraiból… – Nagyon jól tette! Zaj, folyamatos zaj.  Az elnök csenget, újra csenget.)

– Szégyelljék magukat, képviselőtársaim! És nagyon-nagyon remélem, hogy egy nap majd a gyerekeiknek kell választ adni ezért a gyalázatos viselkedésért, amit a parlamentben és a parlamenten kívül mutatnak! (Felzúdulás, közbekiáltások a kormánypártok soraiból… Az elnök csenget, ismét csenget.)

– Miniszter úr! Szégyelljék magukat! (A szocialisták padsoraiban ülő dr. Józsa István dr. Gaudi-Nagy Tamásra mutatatva: Vegyék jegyzőkönyvbe! Azt mondta, lehet rettegni! – Dr. Gaudi-Nagy Tamás: Vállalom! Folyamatos közbekiáltások minden oldalról. Zaj, folyamatos zaj. Az elnök ezúttal nem csenget, megvárja, míg csendesebb lesz a Ház.)

+

ELNÖK: – Nézzék, ugye tudják, hogy tőlem nem áll távol, hogy akár berekesszem az Országgyűlés munkáját? /Felzúdulás a kormánypártok és a Jobbik soraiban../ Amennyiben elfáradtak esetleg a hosszú pünkösdi hétvége alatt, és nem bírnak csendben még egy interpellációs választ sem meghallgatni, majd utána nem engedik az elnöklő alelnöknek hogy  megfogalmazza a kérdést, miszerint elfogadják-e a miniszteri választ vagy sem, akkor képes vagyok berekeszteni, és akár az önök kívánsága szerint – ahogy néhányan jelezték – a házbizottságot összehívni. Ugyanis éppen olvasgatom az új országgyűlési törvény és a Házszabály idevaló rendelkezéseit /Közbeszólás a Jobbik soraiból: Csak most? – Derültség./, és miután nehéz lenne egyenként felsorolni az összes olyan kormánypárti és jobbikos képviselőt, aki megzavarja a Ház működését ezekben a percekben, ezért kollektíven azt kérem önöktől és frakcióvezetőiktől, tegyék lehetővé, hogy a következő órákban ennél sokkal nyugodtabb és békésebb hangvétel mellett folytatódhassék az ülés. /Taps az MSZP padsoraiban./ Amennyiben megengedik, mondom: a képviselő asszony nem fogadta el a miniszteri választ, ezért megkérdezem most az Országgyűléstől, hogy önök hogyan szavaznak? /Közbeszólások az MSZP padsoraiból, Nyakó István: Szavazzatok Horthyra! Lukács Zoltán: Micsoda szégyen!) Most döntsenek!

Az Országgyűlés 239 igen szavazattal, 44 nem ellenében, 1 tartózkodás mellett a miniszter úr válaszát elfogadta. (Lukács Zoltán: Ez legalább világos!)  Nem okozott meglepetést, hogy az MSZP, az LMP és a Gyurcsány nevével fémjelzett függetlenek nemmel voksoltak. Többen provokációnak tekintették viszont, hogy a Jobbik nagy harcosa – Novák Előd – társaitól eltérően a határozott igen helyett tartózkodott.

Mit lehet tenni a határon átnyúló fogyasztói panaszok hatékony megoldása érdekében?

SPALLER ENDRE (KDNP): – Államtitkár úr! Az Országgyűlés fogyasztóvédelmi bizottságának tagjaként, de úgy is, mint egyszerű országgyűlési képviselő és magyar állampolgár, számos olyan megkereséssel találkoztam az elmúlt időszakban, amelyben magyar fogyasztók külföldi vállalkozással szembeni problémájukra kerestek megoldást. Hazánk európai uniós csatlakozása óta a magyar állampolgárok szabadon, korlátozás nélkül utazhatnak az Európai Unión belül. Sajnos előfordulhat, hogy a külföldi kereskedő olyan terméket értékesít, illetve olyan szolgáltatást nyújt, amely nem felel meg a szerződésben meghatározott feltételeknek, és amely miatt a fogyasztó panaszt emel, vagy esetleg jogvita keletkezik. Rendszerint ilyenkor szembesülnek a fogyasztók azon nehézségekkel, - adott esetben nyelvtudás vagy az adott ország jogi ismereteinek hiányában - hogy milyen módon rendezhetik a felmerült jogvitát, mely fórum tud számukra hatékony, gyors és ingyenes jogi és szakmai segítséget nyújtani a jogvita megoldásának megkísérlése érdekében, és milyen módon, miként lehet elkerülni a hosszan tartó bírósági peres eljárást.

– Államtitkár úr! A nem megfelelő minőségű, selejtes termékek nemcsak a boltok polcain, hanem már az interneten is terjednek. Ebben az esetben az eladó vállalkozás nehezen megfogható, a fogyasztói jogok nehezen, gyakorlatilag szinte sehogy sem kikényszeríthetőek. De ugyanez a helyzet akkor is, ha az ember egy nyaraláson vásárol valamilyen terméket, ami szerinte nem megfelelő minőségű, és kifogást szeretne emelni. Visszautazni sajnos már nincs módja, és ilyen módon a helyszínen sem tudja rendezni.

• Mit tett a kormány az elmúlt két évben, és mit kíván tenni a jövőben a külföldön vásárló, illetve a külföldön szolgáltatást igénybe vevő magyar fogyasztók védelme érdekében?

+

CSÉFALVAY ZOLTÁN, nemzetgazdasági minisztériumi államtitkár: – Képviselő úr! Annak érdekében, hogy a határon átnyúló fogyasztói jogvita elkerülhetővé váljon, az Európai Unió Bizottsága már 1998-ban és 2001-ben is elfogadott egy-egy ajánlást az alternatív fogyasztói vitarendezés kérdésében. Az Európai Unió tagállamaiban európai fogyasztói központok jöttek létre, amelyek díjmentes jogi és szakmai segítséget nyújtanak a határon átnyúló egyedi fogyasztói panaszok békés rendezésének előmozdítása érdekében. Az Európai Fogyasztói Központ működtetésére a kormány 2011. január 1-jétől a Nemzeti Fogyasztóvédelmi Hatóságot jelölte ki. Ez hatékonyabb ügyintézést jelent, mivel a hazai fogyasztók ugyanahhoz a szervezethez fordulhatnak a határon átnyúló fogyasztói jogviták kérdésében, mint a magyarországi esetekben.

– 2011-ben az Európai Fogyasztói Központhoz 341 új, határon átnyúló panasz érkezett. A fogyasztói panaszok leggyakrabban az internetes vásárlások és a légi közlekedésben részt vevő utasok jogainak megsértése miatt születtek. Az Európai Fogyasztói Központ eredményességét mutatja, hogy közreműködésükkel az esetek közel kétharmadában sikeres megoldás született. Mindemellett 2011-ben több mint 1500 esetben nyújtott telefonos vagy elektronikus úton tájékoztatást a fogyasztók egyedi megkereséseire, és jelentős eredményt ért el a fogyasztói tudatosság növelésében. Vidéki helyszíneken is tartott tájékoztatót arról, hogy hogyan, s miképp fordulhatnak az ügyfelek az Európai Fogyasztói Központhoz.

– Képviselő úr! Úgy gondolom, hogy a megtörtént szervezeti változás és ezek a számok is arra utalnak, hogy az Európai Fogyasztói Központ eredményesen és hatékonyan működik. A Versenyképességi Tanácsban pedig Magyarország érdekeit és a magyar fogyasztók érdekeit is igyekszünk képviselni abban, hogy amennyiben majd egy egységes digitális belső piac létrejön Európában, akkor a magyar fogyasztók védelme is biztosítva legyen.

+

SPALLER ENDRE: – Államtitkár úr! Jó tudni, hogy az Európai Fogyasztói Központ működik. Tízmilliós nagyságrendű az a kárigény, amit sikerült, az Európai Fogyasztói Központnak a magyar fogyasztók javára rendezni. Érdemes lenne minél szélesebb körben propagálni, hogy az emberek tudják: van hova fordulni, hogy öntudatosan ki tudjanak állni a saját jogaikért. Örülök, hogy a kormány továbbmegy ezen az úton, és aktívan részt vesz az európai fogyasztóvédelmi politika alakításában. Éppen ezért a választ köszönettel elfogadom.

Felelőtlenség, hozzá nem értés vagy egyszerűen pénzszivattyúzás?

GÖNDÖR ISTVÁN (MSZP): – A kétezer lakos egyenérték alatti kistelepülések szennyvízkezelésének megoldására a kiírt pályázatot május 2-ig kellett beadni. Az ország több régiójában tucatnyi önkormányzat élt ezzel a lehetőséggel. Eddig semmi gond.

Nyolc nappal a pályázat beadási határideje után megjelent a Magyar Közlönyben az 1144/2012-es kormányhatározat a regionális operatív programok 2011-13. évekre szóló akciótervének jóváhagyásáról. Ebben önök úgy döntöttek, hogy a kistelepülések szennyvízkezelésének megoldására a Dél-Alföldön, a Dél-Dunántúlon és a Nyugat-Dunántúlon 2012-ben és ’13-ban összesen nulla forintot szánnak.

– Államtitkár úr! A ROP (Regionális Operatív Program) kiírása alapján az agglomerációs települési listán nem szereplő 2 ezer lakos alatti települések jogosultak pályázni Az agglomerációs listáról való lekerüléshez a Vízügyi és Környezetvédelmi Központi Igazgatósághoz kellett fordulni, ahol, ha a kérést megalapozottnak tartotta, igazolást állított ki. amelynek alapján később elvégezték a törlést, melynek csatolásával lehetett érvényesen pályázni. Ez évek óta így történik, szakmailag nyilván így helyes. A probléma csak ott van, hogy az NFÜ (Nemzeti Fejlesztési Ügynökség) „rendkívül hozzáértő” csapata ezt a gyakorlatot megváltoztatta: az igazolással rendelkező települések pályázatát egyszerűen elutasították.

– Államtitkár úr! Meggyőződésem, hogy az NFÜ háza táján nem mennek jól a dolgok!

Egy ilyen pályázat elkészítése – tervek, engedélyek, pályázatírás – 4-6 millió forintba kerül településenként. Kérdezem:

• Ha nincs pénz, akkor miért írnak ki pályázatot?
• Miért dobattak ki tucatnyi önkormányzattal több száz millió forint közpénzt, ha tudták, hogy nincs forrás? Ha nem tudták és úgy írták ki, még nagyobb a baj!
• Mi a megoldás, miben reménykedhetnek a kistelepülések?
• Ki és miért akadályozza a kistelepülések szennyvíztisztítását?
• Miért tűrik, hogy a kistelepüléseket és azok lakóit átverjék és megkopasszák?
• Mit ér a vízügyi igazgatóság igazolása, ha azt az NFÜ nem fogadja el?
• Meddig tűrik és akadályozzák az uniós források mielőbbi hasznos felhasználását?
• Lehet, hogy a kistelepüléseknek is csatlakozniuk kell bizonyos érdekkörökhöz?

+

FÓNAGY JÁNOS, nemzeti fejlesztési minisztériumi államtitkár: – Képviselő úr! Vizeink fokozott védelme megköveteli a szennyvíz elvezetésével, tisztításával kapcsolatos fejlesztések kiemelt kezelését. Az Unió irányelvei a szennyvízelvezetést illetően csak a 2 ezer főnél nagyobb lélekszámú településekre kötelezőek, a kormány mégis figyelmet fordított és fordít a kistelepülések helyzetének javítására. Az operatív program keretében eddig 95 beruházás támogatásáról döntött a kormány, a megítélt támogatás összege meghaladja a 25,5 milliárd forintot. Igazi lendületet ez a terület is a kormányváltás után kapott: 2010 júniusa óta 58 darab projekt szerződött, 15,3 milliárd forint összegben.

– Képviselő úr! A fejlesztéspolitika 2010-ig történt működéséből látható, hogy a korábbi vezetés, a gazdasági racionalitást nélkülözve kizárólag politikai szempontokat vett figyelembe. A mostani kormánynak az a célja, hogy a rendelkezésre álló európai uniós fejlesztési forrásokat a lehető legnagyobb mértékben felhasználja, ehhez azonban olyan konstrukcióra van szükség, amely biztosítja a megfelelő pályázatok beérkezését, a kivitelezések befejezését és a korábbi, megfelelő lehívását a rendelkezésre álló időkereteken belül.   Ezért ez a feszített munkatempó esetenként valóban okoz nehézségeket, amelyek kapcsán nekem itt és ma nem kellene mindezt elmondanom, amennyiben az MSZMP-kormány az ország  érdekeire tekintettel végezte volna munkáját.

+

GÖNDÖR ISTVÁN: – Államtitkár úr! Nem hiszem, hogy ez megnyugtató válasz lenne azoknak a kistelepüléseknek, amelyeknek a lakói és az önkormányzatai készek áldozni arra, hogy a Mura vízgyűjtő területén belül áldozzanak a környezetvédelemre. Ha azt mondta volna, hogy a kormány tesz lépéseket forrás-átcsoportosítással vagy bármilyen úton, hogy lehetőségük legyen a már elkészített pályázat alapján legközelebb újra pályázni, és legyen reményük… De nem mondta. Nulla forintból esélyük sincs, viszont a kiadásokat már le kellett nyelniük. A válaszát nem tudom elfogadni! Még egyszer mondom: nem fogadom el!

+

A képviselő úr nem, az Országgyűlés viszont 210 igen szavazattal, 76 nem ellenében, tartózkodás nélkül az államtitkári választ elfogadta. Az MSZP, az LMP, a Jobbik és az elfüggetlenedett Gyurcsány-csapat egységesen ellene voksolt.

Oligarchák mindenütt?

SZILÁGYI GYÖRGY (Jobbik): – Miniszter úr! Miközben önök szüntelenül arról győzködik a termőföldért aggódó honfitársainkat, hogy oligarchák márpedig nincsenek, aközben egyre másra derülnek ki a kétes ügyletek. Sokat mondóak a Nemzeti Földalapkezelő által közzétett adatok: hol az derül ki, hogy egyazon érdekeltségi vagy családi kör nyer el hatalmas területeket, hol pedig az, hogy azért zárulnak eredménytelenséggel egyes pályázatok, mert ezzel a fennálló birtokrendszer változatlan marad. Vannak kifejezetten sikeres megyék is. Tekinthetjük ilyennek a sokat emlegetett Fejér megyei területeket, amelyekre az érdeklődés igen magas volt, és a pályáztatás is eredményesen zárult. Nézzünk egy példát: a Szabadhídvég esetét, ahol mindkét pályázat nyertese egy bizonyos Lajoskomáromi Tejtermelő Kft. lett, és nyert 20 évre szóló termőföld-haszonbérleti jogot. E társaságnak nemrégiben tulajdonosa volt dr. Raskó György, aki természetes módon helyezkedik szembe a családi gazdálkodókkal, és a nagybirtokokban, nagyüzemekben látja a jövőt.

– Miniszter úr! A szabadhídvégi pályázatok hűen mutatják, hogy miként lehet a hazai termőföldet már most, a földmoratórium ideje alatt is idegen kézre játszani. A Lajoskomáromi Tejtermelő Kft. az Üveg-Ásvány Bányászati Ipari Korlátolt Felelősségű Társaság közbeiktatásával – többek között – egy ismeretlen tulajdonosi összetételű szlovák cég, a SlovMineral tulajdonában áll. Orbán Viktor a Darányi Ignác-terv bemutatóján az alábbiakat mondta: „Mi, magyarok pontosan tudjuk, hogy a föld nem pusztán kenyeret ad az embernek, hanem közösséget, kultúrát, történelmet, lelket, vagyis lényegében mindent.” Nehéz lesz megmagyarázni, hogy e kijelentés miként egyeztethető össze a magyar termőföld idegen kezekbe történő átjátszásával.

– Miniszter úr! Fejér megye azonban nemcsak ilyen jelenségek miatt került az érdeklődés középpontjába. Sajátos példa a felcsúti Junek Nikolett esete is. Az Európai Bizottság magyarországi képviselete által fenntartott honlap tanúsága szerint egy héttel ezelőtt Junek Nikolett, mint a Vidékfejlesztési Minisztérium vidékfejlesztési főosztályának vidék- és térségfejlesztési koordinátora, a jászberényi főiskolán „Nemzeti vidékfejlesztési stratégia – célok és lehetőségek” címmel tartott előadást. Junek Nikolett bizonyosan látja azokat a célokat és lehetőségeket, amelyeket önök a nemzeti vidékfejlesztési stratégia alatt értenek, hiszen több mint 88 hektár termőföld haszonbérletének jogát nyerte el Felcsúton. Úgy látszik, ez már az oligarchák stratégiája. Kérdezem és kérem a miniszter urat, hogy ha lehet, konkrét válaszokat adjon erre az ügyre, s csak azt ne mondja, hogy önöknél minden rendben van:

• Junek Nikolett esetében miként érvényesülnek a tárcánál a közszolgálati tisztviselőkről szóló törvény szerinti összeférhetetlenségi szabályok?

+

FAZEKAS SÁNDOR, vidékfejlesztési miniszter: – Képviselő úr! Valamennyien láthatjuk, hogy az állami földek bérbeadása körül gerjesztett vita pusztán politikai haszonszerző akció, egy párt vidéki megerősítésének szándéka, esetleg egy új párt építésének szándéka is. Világos logika ez. Dühödt elszántsággal újabb és újabb ügyeket akarnak kreálni akár a most földhöz jutó gazdák rovására is. A több mint 600 nyertes pályázó közül önök 5-10 ügy állandó melegen tartásával próbálják megtéveszteni az állampolgárokat, persze elsősorban a budapestieket, ugyanis vidéken senki nem vevő már erre.

– Képviselő úr! Szeretném felhívni a figyelmét, arra hogy a Lajoskomáromi Tejtermelő Kft. 28 főt foglalkoztató társaság, amely rendkívül magas szinten foglalkozik állattenyésztéssel, 600-as létszámú tehenészeti telepéről került ki például a legutóbbi állattenyésztési napok legszebb és legértékesebb üszője. De sajnos önt ezek a számok és a valóság sem érdekelte az interpelláció megfogalmazásánál. Úgy látom, örömmel fedezett fel a cég adatai között egy szlovákiai címet, és ebből vonta le azt a következtetést, hogy idegeneké lesz a föld. Nos, a Lajoskomáromi Tejtermelő Kft. tulajdonosa valóban egy Zselicről származó felvidéki magyar lányt vett feleségül, és ez a cég valóban elnyerte 20 hektár terület bérleti jogát. Oligarchák lennének? Semmiképpen!

– Képviselő úr! Ami pedig Junek Nikolett ügyét illeti: szeretném nyomatékosan kérni, hogy egy-egy politikai haszonleső akciójuk előtt tájékozódjanak, és ne dobálózzanak nevekkel, mert így könnyen meghurcolhatnak bárkit bármikor alaptalanul. Egyébként az említett őstermelő hölgy 88 hektár területet nyert, és 45 húsmarha megvásárlásával nekilátott a munkának, a jószágtartásnak. Önök szerint a térségi koordinátor őstermelő is oligarcha? Arra kérem a tisztelt hangulatkeltő képviselőtársaimat, hagyják abba tevékenységüket, és ne a gazdák kárára próbáljanak meg politikai tőkét kovácsolni!

+

SZILÁGYI GYÖRGY: – Miniszter úr! Szlovák cég, az szlovák cég. Szlovák tulajdonban van a föld akkor is, ha bármit mond.

– A másik: beszéljünk Junek Nikolettről, lánykori nevén Flier Nikolettről. Rokonsága gyakorlatilag a legjelentősebb Felcsút környéki földterületek haszonbérlőivé vált. Flier János Felcsúton és Száron 138 hektár, Flier Tamás Óbarokon 51 hektár, Flier Péter szintén Felcsúton további 51 hektár, tehát összesen a Flier család mintegy 319 hektár termőföldhöz jutott. Nem gondolja, miniszter úr, hogy önök olyan esetek megmagyarázására tesznek nap mint nap szánalmas kísérletet, amelyek valójában vállalhatatlanok? De ha óhajtja, most átadom önnek azokat a cégkivonatokat (Felmutatja.), amelyek bizonyítják, hogy Junek Nikolett a Flier családhoz tartozik, hátha kedvet kap ezt is tanulmányozni. (Átadja a felmutatott iratokat.)

A képviselő nem, az Országgyűlés viszont  215 igen szavazattal, 73 nem ellenében, 6 tartózkodás kísértetében a miniszteri választ elfogadta. Az MSZP, az LMP, a Jobbik egységesen ellene voksolt. Meglepetésre a Fidesz padsoraiból is Ángyán József  is velük tartott. A hat tartózkodó között találjuk a függetlenek (Endrésik Zsolt, Kolber István, Varju László, Vitányi Iván) mellett Bencsik Jánost (Fidesz) és Pál Tibort (MSZP).

Mikor fog a kormány érdemi lépéseket tenni a tanyán élő idős nők helyzetének javítása érdekében?

ERTSEY KATALIN (LMP): – Államtitkár úr! Aki szegény, az a legszegényebb, - ma ez a mondat különösen súlyos igazság Magyarországon! A szegények között is a legnehezebb helyzetben a nők vannak, közülük is azok, akik a faluközösségtől is távol, tanyán élnek. A férfiak korai halálozása miatt ma nagy számban élnek ott idősen, magányosan és mélyszegénységben özvegy nők, akik végigdolgozták az életüket, és most elfogadhatatlan körülmények között,  élnek úgy, hogy napokig, hetekig rájuk sem nyitja az ajtót senki. Többségükben tsz-nyugdíjasok, de vannak olyanok, akik nem is szereztek nyugdíjjogosultságot. Ők nemcsak szegénységgel, de az alapvető szolgáltatások hiányával is küzdenek, valamint a közösség hiányától és a biztonságérzetük romlásától is szenvednek.

– Államtitkár úr! 2012 az aktív időskor és a nemzedékek közötti szolidaritás európai éve. Ennek kapcsán vártunk volna némi aktivitást a kormány részéről, de úgy látszik, hogy a marginalizált idősek és a nők kevésbé fontosak ennek a kormányzatnak. A magyar tanya- és falugondnoki szolgálatot 20 éve hozták létre. Tekinthető lenne akár sikertörténetnek is, hiszen létrehoztak egy olyan intézményt, ami beszerez, elintéz, tanácsot ad, meghozza a gyógyszert, ebédet s a többi - elvben, de a valóságban ez már sajnos nem így működik.

– Államtitkár úr! Ma 1348 helyen működik ilyen szolgálat, de működhetne jóval több helyen, csak sajnos az önkormányzatoknak utoljára 2008-ban volt lehetőségük bővíteni ezt a szolgálatot. 2004-ben még két és fél millió forint volt a tanyagondnoki normatíva, azóta folyamatosan csökken. Ez a csökkenés mára drámaivá vált: a bérük épp csak eléri a minimálbért, miközben a költségek drasztikusan emelkedtek. A tavalyi tanyafejlesztési pályázatban mindössze 20 millió forint jutott a tanyagondnoki hálózatra. Ez kétségbeejtően kevés pénz a 450 forintos benzinár mellett! Ezért fordulhat elő, hogy a tanyagondnokok egyszerűen nem jutnak el az idős emberekhez. Kérdezem:

• Mikor fog a kormány érdemi lépéseket tenni a tanyán élő idős nők helyzetének javítása érdekében?

+

HALÁSZ JÁNOS, az Emberi Erőforrások Minisztériumának államtitkára: – Képviselő asszony! A kormány számára nagyon fontos feladat, hogy a tanyavilágban élők számára biztosítsa a szükséges szolgáltatásokat. A nagy távolságok, a gyakorta rendkívül rossz útviszonyok, a sok helyen elszórtan elhelyezkedő házak, a lakók elszigeteltsége különösen is fontossá teszik a kormány figyelmét. Az idős emberek alapvető megélhetési formája általában a nyugdíj. A kormány ezért helyez óriási hangsúlyt a nyugdíjak vásárlóértékének megőrzésére. A tanyán élő idős nők azért vannak még az átlagosnál is nehezebb helyzetben, mert a termelőszövetkezetben annak idején általuk végzett munkát sokszor a család férfi tagjainak írták jóvá. Az ilyen helyzetben lévők egy része özvegyi nyugdíjból él, amely az elhunyt házastárs nyugdíjának 60 százaléka. Ezért tartjuk fontosnak, hogy a kormány lehetővé teszi a nagyon alacsony összegű nyugdíjból élők számára a nyugellátásuk emelését méltányosságból. Azok az idős nők, akik az említett ellátások egyikében sem részesülnek, vagy azok összege rendkívül alacsony, időskorúak járadékában részesülhetnek. Krízishelyzet esetén egyszeri segélyt is igényelhetnek a nyugdíj-biztosítási, igazgatási szervektől.

– Képviselő asszony! Mi tanyafejlesztési programot indítottunk. A tanyafejlesztési program kormányzati prioritást élvező, teljes egészében hazai, nemzeti forrásokból finanszírozott program, amelynek célja a tanyai gazdálkodás megújítása sajátos értékeinek megmentésével, továbbá a tanyai életmód hátrányainak csökkentése. A 2012. évi program két célterület keretében fog támogatást nyújtani: önkormányzati típusú, helyi közösségek számára kiírt pályázati konstrukciók esetén és az egyéni típusú, tanyagazdák számára kiírt pályázati konstrukciók területén. A tanyafejlesztési program keretében megvalósuló nyílt pályázati rendszer a tavalyi program széles körű társadalmi népszerűsége miatt idén megemelkedett keretösszeggel, 1,5 milliárd forinttal fog működni.

– Képviselő asszony! Nem felel meg a valóságnak az, hogy a tanyagondnokok nem jutnak el a tanyákra, és nem végzik el a tevékenységüket. Úgy vélem, ezt mind maguk a tanyagondnokok, mind az általuk létrehozott 10 falu- és tanyagondnoki egyesület is megerősítheti. Idén megnövekedett keretösszeg, 50 forint áll rendelkezésre a tanyagondnoki szolgálatok számára. Minden pályázat és pályázó maradéktalanul támogatásban részesült.

– Várhatóan 100 millió forintos keretösszeget határoz meg a kormány a tanyagondnoki szolgálatok fejlesztésére, ami magában foglalja a működő a működő tanyagondnoki civil szervezetek szakmai tevékenységének fejlesztését és a mobil egészségügyi vizsgálatok végzésének szervezését a lakosok számára. A tervek szerint a tanyagazdáknak lehetőségük lesz a program keretén belül a tanyai közbiztonság javítását célzó eszközök beszerzésére is. Emellett nagy hangsúlyt helyezünk arra, hogy külön pozitív elbírálásban részesüljenek a hátrányos helyzetű idős tanyai lakosok a pályázat pontozása során.

– Képviselő asszony! Azt gondolom, mindezek bizonyítják, hogy a tanyákon élőket a kormány nem hagyja magára, rendelkezésére álló eszközeivel számukra ellátást biztosít.

+

ERTSEY KATALIN: – Államtitkár úr! Ezekből a pályázatokból tavaly egymillió forint körüli összeget kaptak az önkormányzatok. Ebből nem tudnak autót beszerezni, még egy nagyon ócska, használt autót sem. Elmondhatom: 20 millió forint, illetve akár 50 millió forint egy évben ezekre a szolgáltatásokra szinte semmi!

+

A képviselő asszony nem, az Országgyűlés viszont 224 igen szavazattal, 81 nem ellenében, 6 tartózkodás nélkül elfogadta. Az MSZP, az LMP, a Jobbik és az elfüggetlenedett Gyurcsány-csapat egységesen ellene voksolt.

Milyen fejlemények vannak Tóásó Előd ügyében?

BALLA MIHÁLY (Fidesz): –2009 áprilisában Santa Cruzban egy szállodában a bolíviai rendőrség rajtaütött néhány külföldi állampolgáron, akiket az ő feltételezésük szerint szakadár erők béreltek föl annak érdekében, hogy megingassák Morales bolíviai elnök uralmát. A magyar-horvát-bolíviai állampolgár Rózsa-Flores Eduardóval és két másik férfival, a román állampolgárságú Magyarosi Árpáddal és az ír Martin Dwyerrel egy állítólagos tűzharc során, tisztázatlan körülmények között végeztek a rendőrök. A magyar állampolgársággal is rendelkező Tóásó Előd túlélte a rendőrség különleges akciócsoportjának állítólagos rajtaütését, és immár három éve Bolíviában raboskodik. Terrorizmus bűntettével vádolják, és azóta is a bírósági tárgyalásra vár. Egy brazil emberi jogi szervezet jelentése arra az eredményre jutott, hogy a bolíviai kormány eddig megakadályozta a Las Americas hotelban történtek független kivizsgálását. Tóásó Előd eddig 13 szabadlábra helyezési kérelmet adott be, de egyikre sem kapott választ. Tavaly év végén az ENSZ Emberi Jogok Tanácsának munkacsoportja megállapította Tóásó Előd fogva tartásának önkényességét. Kérdezem:

• Milyen fejlemények vannak Tóásó Előd ügyében?
• A Külügyminisztérium milyen új információkkal rendelkezik a fogva tartott magyar férfi ügyének előrehaladásával kapcsolatosan?

+

NÉMETH ZSOLT, külügyminisztériumi államtitkár: – Képviselő úr! Bolíviában a Rózsa-ügyként ismert ügyben összesen 39 ember ellen emeltek vádat terrorizmus és fegyveres felkelés gyanújával. A rendkívül hosszú vizsgálati és vádemelési szakasz után az ügy végül 2011. április 11-én került bíróság elé, majd az eljáró bíró több hónapos csúszás után a vádiratot - néhány bizonyíték formai okokból történt kizárása mellett - tárgyalásra alkalmasnak minősítette. Tóásó Elődön kívül valamennyi vádlott bolíviai állampolgár. Amennyiben bűnösnek találják őket, 15-től 30 évig terjedő szabadságvesztés szabható ki rájuk, lévén Bolíviában életfogytig tartó szabadságvesztés, illetve halálbüntetés nem létezik.

– Tóásó Elődöt fogva tartásának harmadik évfordulóján, 2012. április 16-án, a bolíviai büntetőeljárási törvény szerint az előzetes letartóztatást megszüntetve szabadlábra kellett volna helyezni, vagy vele szemben szükség szerint más kényszerintézkedést – házi őrizet, lakhelyelhagyási tilalom – alkalmazni, illetve a büntetőeljárási kódex egy másik rendelkezése alapján az első eljárási cselekménytől számított három év elteltével az állam büntetőjogi igényét elhaltnak kellene tekinteni. Szabadon bocsátására, annak ellenére, hogy ezeket a körülményeket az eljáró hatóságoknak hivatalból kellett volna figyelembe venniük, nem került sor. Jelenleg úgy néz ki, hogy a május 15-ei halasztás után az ügyben ítéletet hozó öttagú – három laikus és két hivatásos – bíróból álló tanács május 30-án tartja első tárgyalási napját. A bolíviai büntetőeljárási kódex értelmében ez a tanács az első tárgyalási naptól kezdve valamennyi utána következő munkanap összes munkaórájában tárgyalhatja az ügyet, tehát elvileg hamarosan ítéletnek kellene születnie. Hangsúlyozom, elvileg: ugyanis az eddigi példák nem azt mutatják, hogy a bolíviai igazságszolgáltatás mereven ragaszkodna a törvényi előírásokhoz.

– Képviselő úr! A magyar diplomácia és konzuli szolgálat megkülönböztetett figyelemmel foglalkozik az üggyel. Martonyi János külügyminiszter 2011 márciusában és 2012januárjában levélben fordult bolíviai kollégájához. A beérkezett válaszok ugyanakkor csak a bolíviai fél igazát ismételgető ügyészségi iratok. Az ENSZ tavalyi közgyűlése során Schmitt Pál köztársasági elnök találkozott bolíviai partnerével, Evo Moralesszel, akit arra kért, hogy az ügyben pártatlan, az emberi és eljárási jogokat maradéktalanul tiszteletben tartó eljárást folytassanak le. Morales válaszában személye elleni merényletkísérletként utalt az ügyre, ami jól jelzi a helyzet tényleges súlyosságát.

– Képviselő úr! A bolíviai ügyekben illetékes Buenos Aires-i nagykövetségünk folyamatosan konzultál, köztük a Buenos Aires-i bolíviai képviselettel. Európai partnereinkkel is folyamatosan felmerül az ügy. Felvetettük az Európai Tanács latin-amerikai munkacsoportja, a COLAT ülésén, kérve, hogy az EU La Paz-i missziója kísérje figyelemmel a pert. Szeretném, még azt is megemlíteni, hogy örömünkre szolgált, hogy az Országgyűlés részéről Gulyás Gergő képviselő úr a közelmúltban a Külügyminisztérium által is ösztönzött és támogatott utat bonyolított le. Erőt adott ez a látogatás is a több mint három éve börtönben sínylődő magyar állampolgárnak és szeretteinek, akik továbbra is számíthatnak a magyar kormány teljes támogatására.

+

GRUBER ATTILA: – Államtitkár úr! Örömünkre szolgál, hogy az elmúlt időben felgyorsultak az események, és talán van némi remény arra, hogy az eddigiekkel ellentétben a kezdődő bírósági tárgyalássorozat hamarosan eredménnyel jár. Ne legyünk azonban felkészületlenek arra az esetre sem, ha a bolíviai hatóságok az eddigi ütemben, az eddigi nagyvonalú jogszabály-értelmezés alapján járnak el. Ezért a válasz elfogadása mellett javasolom államtitkár úrnak, hogy vegye igénybe, illetve felajánljuk az IPU (Inter-Parliamentary Union)  lehetőségeit, amit az elnöksége, illetőleg a Magyar Országgyűlés, mint az IPU tagja ebben az esetben fel tud vállalni, és talán segítséget tud ezen a szinten is nyújtani ahhoz, hogy honfitársunk, Tóásó Előd mielőbb a szabad világba érkezzen vissza.