Különös pillanatok kísérik a Tisztelt Házban a „mezítlábas kérdések” műfaját.  A tévé általában már nem közvetíti. Az újságírók is elmennek. Üresek a széksorok.  A képviselők zöme a büfében, a folyosón, vagy egyéb szükséges dolgukat végzik. Mégis fontos szereplésnek számít, midőn a teremben maradtak kérdéseket címeznek a kormány jeleseihez. Szólásaik majd mindig költőiek, a címűkben hordozzák a reményt vagy az elmarasztalást. A válaszok sem piskóták. Szolidan stilizálva tallóztuk legutóbbi szónoklataikat.

Meddig folytatódik még a családi ezüst kiárusítása a honvédségnél?

STAUDT GÁBOR (Jobbik): – Köztudott, hogy a Magyar Honvédség régóta forráshiánnyal küzd, ami már-már lassan a működőképességét is veszélyeztetheti. Az elmúlt időszakban értesülhettünk arról, hogy a Honvédelmi Minisztérium 88 ingatlan eladásával próbálja a kiesett hiányt pótolni, ezek közt csapatpihenők, balatoni üdülők, helyőrségi klubok, laktanyák, fővárosi irodaházak és Duna-parti telkek is találhatók. Az értékesítési folyamatot már az első negyedévben megkezdték, amellyel az EI Zrt. lett megbízva.

– Miniszter úr! A HM komoly működési gondokkal küzdhet, ha ezt a megoldást választja, hiszen a jelenlegi nyomott ingatlanpiaci árak és az ebből befolyó reális haszon mértéke véleményünk szerint nincs arányban az ingatlanok valós értékével. De, még ebben az esetben sem megoldás hosszú távon az, hogy ingatlaneladásokkal, a családi ezüst eladásával próbálják meg a költségvetésben ütött réseket betömni. Olyan megoldásokat kellene találni és a kormánynak arra kellene lehetőséget teremteni, hogy valójában növelje a költségvetését a honvédségnek, és ne 88 ingatlan eladásával kellene egyébként sajnálatos módon működésre költeni ezeket a költségeket. Az lenne a kérdésem:

• Mit kívánnak tenni?
• Mi indokolja ezeknek az ingatlanoknak az eladását?
• Mire kívánják költeni ezt az összeget?

+

HENDE CSABA, honvédelmi miniszter: – Képviselő úr! A Magyar Honvédség az egykor volt Magyar Néphadseregtől hatalmas ingatlanállományt örökölt. Nagyon nagy részben honvédelmi célra felesleges ingatlanok. Őrzésére és karbantartására évente több mint 1 milliárd forintot fordít a Honvédelmi Minisztérium. Ez igazi pazarlás! Ezért határoztuk el, hogy igyekszünk túladni minél több felesleges ingatlanon. Körülbelül 450-et átadunk a Nemzeti Földalapnak, hogy a gazdák földhöz jutását elősegítsük, 120-at pedig ingyenesen (!)  az önkormányzatoknak. A maradékot, a honvédelmi célra feleslegeseket pedig  lehetőleg jó áron, átlátható, transzparens versenyviszonyok között fogjuk értékesíteni, visszajuttatva az egyébként parlagon heverő objektumokat a nemzetgazdaság vérkeringésébe. Az ingatlan- és ingóértékesítésből befolyó bevételek a Magyar Honvédség technikai korszerűsítésére fordítható bevételek lesznek.

Voltak, akik jól jártak?

KOVÁCS ZOLTÁN (Fidesz): – A szocialista kormányok elhibázott gazdaságpolitikája következtében a kormányváltás idejére Magyarországon az egészségügyi ellátórendszer működőképességének határára érkezett. Miközben az egészségügyi kasszából közel 250 milliárdot vontak ki az állami ellátást csökkentve, ezzel szemben a szocialistákhoz és a szabad demokratákhoz közel álló érdekeltségi körök jól jártak, hiszen az egészségügyi feladatok magánvállalkozásokhoz történő kiszervezésével milliárdos bevételekre tehettek szert. Hadd emlékeztessem önöket az MSZP-közeli HospInvest cégcsoport botrányokkal tarkított privatizációs működésére, amely jellemzően akkor az egyetlen szocialista vezetésű megyében működött. Akkor Egerben egy megkérdőjelezett pályázati eljárást követően 2008-ban átvették a kórház működtetését, ennek következtében több száz ember hagyta el a pályát, az intézményt, ezáltal a végkielégítések kifizetése 750 millió forintjába került az államnak.

– A sor folytatható: Kiskunhalason a szerződésben vállalt kötelezettség nagy részét nem teljesítették, szintén dolgozókat bocsátottak el, a beígért fejlesztések is szűkített tartalommal valósultak meg. De más trükköt is alkalmaztak: több helyen területi ellátási kötelezettséggel, azaz fix piaccal juttattak szerephez magánvállalkozókat, akiket aztán év végén még az úgynevezett kasszamaradványból is megjutalmaztak jó néhány forinttal. A tvk emelésével juttatták őket előnyhöz, miközben az állami és önkormányzati intézmények a végüket járták, nem beszélve kivételezett pályázati helyzetükről.

– Államtitkár Úr! A Fidesz képviselőcsoportja támogatja az egészségügyi struktúraátalakítással kapcsolatos elképzeléseket, támogatja az előnytelen privatizációs szerződések mielőbbi felülvizsgálatát. Kérdezem tehát:

• Mit kíván tenni annak érdekében, hogy véget vessen a profitorientált magáncégek jelentős nyereségalapú üzletpolitikájának az egészségügyben?

+

HALÁSZ JÁNOS, nemzeti erőforrás minisztériumi államtitkár: – Képviselő úr! Sajnos, egyet kell értenem abban, hogy miközben az egészségügyből a korábbi szocialista kormányzat százmilliárdokat vont ki, voltak, akik tisztázatlan működésükkel hasznot húztak a rendszerből. A 2012. január 1-jén állami átvételre került korábbi megyei, illetve fővárosi fenntartású intézményeknél folyamatban van az intézmények helyzetének tételes áttekintése. A városi fenntartásban lévő intézmények átvételére vonatkozó törvény előkészítése is megkezdődött. A teljes fekvőbeteg- és a kapcsolódó járóbeteg-ellátást végző intézmények átvétele után nyílik igazán lehetőség arra, hogy az állam összesítse és korrigálja a hibákat, amelyek a korábbi kormányzatok döntéseiből származtak.

– A már ismert eredmények alapján vannak példák a profitorientált magáncégek egészségügyi működésében arra, hogy a közérdek egyértelműen sérült. A feltárt esetekben megkezdtük a megfelelő lépések megtételét, és a későbbiekben is határozott lépéseket fogunk tenni, ha újabb visszaélésekre derül fény. Az átláthatóság növeléséhez a szabályok felülvizsgálatát is el kell végeznünk, és a végrehajtás ellenőrzése terén is sok teendőnk lesz. Elkötelezettek vagyunk, hogy megszüntessük mindazokat a visszaéléseket, amelyek a magánszektor egyes szereplőinek túlkapásaiból származtak. Köszönöm a kérdését, golgozzunk együtt tovább ezen a fontos ügyön!

Mikor oldódik meg az egyházi iskolák finanszírozása?

SZABÓ TIMEA (LMP): – Államtitkár úr! Nemrég a közvélemény is értesülhetett róla, hogy Az egyházak aggódnak az oktatási intézményeik jövőbeli finanszírozása miatt. Még mindig sok a kérdőjel az őket megillető állami támogatások kapcsán. A kétharmados többséggel átnyomott törvények után számos területen a parlament és a nyilvánosság érdemi bevonása nélkül folyik a szabályozás, az érintettek pedig csak reménykedhetnek abban, hogy idővel elmúlik majd a bizonytalanság. Most még senki nem tudja, hogy a jövőben mi alapján kalkulálják majd a normatívákat, és a költségvetés állapota sem ad okot az optimizmusra a hozzájárulások mértékét illetően. Egyszerűen: nem látszanak a garanciák a támogatási rendszer fenntarthatóságára.

– Államtitkár úr! A közoktatási rendszer átalakulása egyébként is több ponton negatívan érinti az egyházi iskolákat, gondolok itt az iskolaátvételek nyomán létrejövő minőségcsökkenésekre, belső konfliktusokra, az egyházi pedagógusképzés hiányosságaira. De, gondolhatunk az egyházi felsőoktatást érintő pofonokra is, a különböző szakok megtizedelése őket is érinti. Nemrég közös közleményben adtak hangot a keresztény egyházak vezetői elégedetlenségüknek, sérelmezték ezt a tisztázatlan helyzetet. Kérdezem: 

• Mikor tisztázódnak végre a fenntartható és kiszámítható finanszírozás keretei és feltételei?

+

HALÁSZ JÁNOS, nemzeti erőforrás minisztériumi államtitkár: – Tisztelt Képviselő asszony! Önök nem tudom, mit tennének ebben a helyzetben, az biztos, hogy mi tisztességes, korrekt megállapodást kívánunk kötni az egyházakkal. Várhatóan a jövő évtől az egyházi intézmények fenntartásához ugyanolyan mértékben járul hozzá az állam, mint amilyen arányban az állami fenntartású intézményfenntartáshoz.

– Tisztelt Képviselő asszony! Az egyházi intézmények finanszírozását érintő változásokról történő szakértői szintű egyeztetés a történelmi egyházak bevonásával megkezdődött. A nemzeti együttműködés kormánya már eddig is jelentős lépéseket tett a finanszírozás előző kormányzati időszakból örökölt problémáinak rendbetételére. Tájékoztatom képviselő asszonyt: az előző szocialista kormányok idején visszatartott 4 milliárd forintnyi egyházi kiegészítő támogatás összegének folyósítása a nemzeti együttműködés kormányának köszönhetően megkezdődött.

Miért bünteti a kormány a nagykanizsai lakosokat?

GÖNDÖR ISTVÁN (MSZP): – Az előző kormány idején a korábbi útfejlesztési koncepcióban meghatározottnál jóval korábban megépült az M7-es autópálya, és elkezdődött a Nagykanizsa várost Zalaegerszeg irányából a 74-es és Kaposvár irányából a 61-es elkerülő utak építése. A két útszakasz fontos eleme az észak-dél irányú közlekedési folyosónak. Jelenleg az átmenő forgalom a város legnagyobb lakótelepén dübörög keresztül, ahol a belső személygépkocsi- és a gyalogosforgalom is jelentős. A 74-es út elkerülő szakaszát 2011-ben felavatták, így megteremtődött a feltétel az egyik kertvárosi övezet elkerülésére. Elkészült a 61-es út somogyi szakaszának a teljes rekonstrukciója egészen Nagykanizsa város határáig. Talán nem indokolt magyarázni, hogy a két főútvonal mennyire jelentős az észak-dél irányú közúti forgalomban. A 74-es elkerülő út és az M7-es autópálya mindössze 5 kilométeres szakaszának igénybevételét követően az új útszakaszon keresztül elkerülhető lenne a város az átmenő forgalom számára. A határidő 2011. október 14-én lejárt.

– Államtitkár úr! A GPS-térképeken mint működő utat jelölnek pillanatnyilag. Ez az útszakasz a város csónakázótó- és pihenőpark-övezetében ér véget vagy találkozna a korábbi úttal. Nem lehet közömbös a kormány számára, hogy a nyári időszakban az idelátogatók ugyanazzal a torzóval találkozzanak, mint egy évvel ezelőtt. Kérdezem:

• Mi a cél: sértődjön meg a jelenlegi vállalkozó teljesen és vonuljon le, hogy lehessen új pályázatot kiírni a befejező munkálatokra, egy esetleg kormányközeli vállalkozás számára?
• Az is lehet, hogy a Közgépnek még nincs elegendő állami megbízása, vagy valami okból bünteti a kormány a Nagykanizsán élő embereket?

+

FÓNAGY JÁNOS, nemzeti fejlesztési minisztériumi államtitkár: – Képviselő úr! A 61-es főút Nagykanizsát elkerülő szakaszának megépítésére a Nemzeti Infrastruktúra Fejlesztő Zrt. a kivitelező konzorciummal a nyílt közbeszerzési eljárást követően, 2009. augusztus 3-án írta alá a kivitelezési szerződést. A NIF annak érdekében, hogy a vállalkozók előfinanszírozási terhei csökkenjenek, egységesen 20 százalékos előleget, azaz nettó 313 millió forintot biztosított a nyertes konzorcium részére. Ez az összeg biztosította a vállalkozó részére a folyó munkálatok megfelelő finanszírozását, valamint a forrást az alvállalkozó kifizetésére a számlák szerződés szerinti 60 napos kifizetéséig.

– Tudomásom szerint a beruházások a vállalkozók pénzügyi gondjai miatt rekedtek meg, az előző konstrukció ellenére. A mintegy 4 kilométer hosszú szakaszon a munkaterület átadása után két évvel, tehát jóval a véghatáridő után a jelenlegi készültség csupán 60 százalékos, és a folyósított előlegből még mintegy 130 millió forintot nem támasztottak alá teljesítéssel, ezért a NIF Zrt. kötbérigényt jelentett be a konzorciummal szemben. Annak érdekében, hogy a kivitelezés a legrövidebb időn belül elkészüljön, a NIF megbeszélést kezdeményez a vállalkozóval, ahol a hátralévő feladatok elvégzéséhez szükséges időszükséglet bemutatását és alátámasztását kéri. Amennyiben elkerülhetetlen, akkor valóban új vállalkozót kell kiválasztani, de ezt az állapotot nem mi idéztük elő, hanem önök.