„Hazának füstje is kedvesebb, mint idegen országnak tüze. – Patriae fumus igni alieno luculentior. ”

Kedvelt műfaj a Tisztelt Házban az interpelláció. Az ellenzék bőszen ostorozza a kormányt, a kabinet, s pártjaik jelesei pedig egyfolytában a múlt sötét árnyaira emlékeztetnek, a jelen reménykeltő lépéseivel, és az egyre fényesebb távoli jövővel kecsegtetnek. Madárnyelven szólva szabad megítélés kérdése, hogy ki a varjú és ki a fülemüle. Az viszont biztos: énekes madár mindkettő. Legutóbbi szónoklataikból szolidan stilizálva tallózunk.

A kommunista nyugdíj-privilégiumok felülvizsgálata!

STÁGEL BENCE (KDNP): – Államtitkár úr! A kormány megalakulása óta elkötelezett a kommunizmus alatt elkövetett bűnök feltárása és az ott elkövetett bűnök jóvátétele mellett. Itt a parlamentben is többször szót emeltünk nemzetünk XX. századi történelmének egyik legsötétebb időszaka, a kommunizmus ellen. Még 2000-ben vezette be a Magyar Országgyűlés a kommunizmus áldozatainak emléknapját, tavaly pedig elfogadta azt a törvényt, amelynek deklarált célja volt, hogy nemcsak erkölcsi, hanem anyagi szempontból is törekszik arra, hogy kárpótolja az áldozatokat. Az új jogszabály végre erkölcsi igazságot szolgáltathat azoknak a családoknak, akiket a kommunista diktatúra alatt meghurcoltak, megnyomorítottak, s döntött arról, hogy megvonják a nyugdíj-kiegészítés helyébe lépő pótlékot azoktól, akiknek az 1990 előtti tevékenysége összeegyeztethetetlen a demokratikus értékrenddel. Bár mostanra a diktatúra kiszolgálóinak száma jelentősen csökkent, még mindig sokan kapnak tulajdonképpeni jutalmat az államtól, rég elkövetett hibás döntéseik, bűneik ellenszolgáltatásaként. Sajnos, ezeket a bűnöket már nem tehetjük meg nem történtté, de talán mód nyílhat arra, hogy lehetőségeinkhez mérten legalább csökkentsük azt az igazságtalanságérzetet, amit az áldozatok és családjaik éreznek a mai napig is. Az Országgyűlés határozatban rendelkezett a kommunista diktatúra által kitelepítettek, valamint az őket befogadók emlékének megörökítéséről. Azoknak a szomorú sorsú honfitársainknak, akiket munkatáborban fogva tartottak, a Szovjetunióba hurcoltak vagy az ’56-os forradalom miatt meghurcoltak, a kormány 50 százalékkal megemelte az eddigi juttatásuk összegét. További intézkedéseknek köszönhetően már nemcsak a három év szabadságkorlátozást vagy szabadságvesztést elszenvedettek részesülhetnek a juttatásban, hanem azok is, akik esetében a szabadságkorlátozás az egy évet elérte.

– Államtitkár úr! Sajnos, a rendszerváltás elején a nyugdíj-felülvizsgálat csak felületesen történt meg. A Göncz Árpád vezette bizottság kezei között átcsúsztak azok az emberek, akik méltatlanok bármifajta nyugdíjpótlékra. Most eljött az idő, hogy az áldozatok után méltó módon foglalkozzunk a terror kiszolgálóival, emberek százezreinek megkeserítőivel. A kommunista nyugdíj-privilégiumok áttekintése és vizsgálata céljából szakértői bizottság is alakult. Az áldozatok és az ország erkölcsi elégtételéhez elengedhetetlen, hogy a bizottság határidőre végre befejezze a munkáját. Kérdezem:

• Jelenleg hol tart a kommunista nyugdíj-kiegészítés helyébe lépő pótlékok felülvizsgálata?
• Milyen listák alapján dolgoztak?
• Visszamenőleges hatályú lesz-e ez a módosítás?

+

RÉTVÁRI BENCE, közigazgatási és igazságügyi minisztériumi államtitkár: – Képviselő úr! Ahogy ön is mondta, egy olyan munkát végez el most egy ötfős szakértői bizottság egy tavaly elfogadott törvény alapján, amely munkára igazából nem lenne szükség akkor, ha a kilencvenes évek elején az akkori köztársasági elnök úr által vezetett bizottság alapos munkát végzett volna, és nem csúsztak volna át – mint látjuk – százas nagyságrendben olyan emberek azon a rostán, azon a szűrőn, akik igazából méltatlanok bármifajta pluszjuttatásra. Olyan emberekről van tehát szó, akik valamilyen kitüntetést, díjat, elismerést kaptak, amellyel nyugdíj-kiegészítés jár. Ezt most már nyugdíjpótléknak hívjuk, de erre a pótlékra valójában méltatlanok, érdemtelenek, hiszen nem valamilyen szakmai teljesítmény, valamilyen kiváló munkateljesítmény vagy sporteredmény alapján kapják meg ezt a nyugdíjpótlékot, hanem egész egyszerűen a párthűségük, a titkosszolgálati múltjuk, állami vezető szerepük az, ami igazi érdemeket adott nekik, és aminek a révén ezekhez a különböző nyugdíj-privilégiumokhoz hozzájutnak.

– Képviselő úr! Azoknak az embereknek, akiknek már néma a talpuk, mert addig verték őket az Andrássy út 60-ban, míg az összes idegsejtjük ki nem halt, azoknak az embereknek, akiknek eltörték az ujját vagy a végtagjait, azoknak az embereknek, akiknek derékba törték a karrierjét, már nem tudjuk jóvátenni azokat a sérelmeket, amiket elszenvedtek. Nem tudjuk jóvátenni, bármennyire is emelhetjük a járandóságaikat, mint ahogy ebben az évben 50 százalékkal emeljük nemcsak a holokauszt, de a kommunizmus áldozatainak a nyugdíj-kiegészítését is, ezt a jövő évben még 50 százalékos emelés követi, de hiába emeljük akár 100 százalékkal is a különböző elégtételeket, teljes mértékben nem tudjuk jóvá tenni azokat a sérelmeket, amiket elszenvedtek. Ugyanakkor feladatunk, hogy azoknak, akik igazságtalanul kapnak még 23 évvel a rendszerváltás után is bármekkora összeget a nyugdíjukhoz hozzávetőleg akár saját jogon, akár özvegyi jogon, az így kialakult igazságtalanságot megszüntessük. A társadalmi igazságosság is ezt követeli tőlünk, hiszen ezek nem kiérdemelt plusz nyugdíjelemek, ezek nem pluszteljesítményért járó pluszjuttatások, egész egyszerűen a párthűségért, tehát egy diktatórikus rendszer, egy terrorra épülő rendszer kiszolgálásáért járó plusztételek.

– Képviselő úr! 109 esetben talált a most még körülbelül 1000-1100 nyugdíjpótlék-jogosult között a szakértői bizottság olyan embereket, akik valójában a titkosszolgálathoz köthetők.

Kérdezte, hogy milyen lista alapján dolgozott ez a bizottság. Nos, ez a bizottság a nyugdíjpótlékra jogosultak listája alapján dolgozott, így nézte meg a Történeti Levéltárban, hogy kik azok, akik az egykori titkosszolgálatok aktív közreműködőiként szerepelnek és így tett javaslatot a közigazgatási és igazságügyi miniszternek ezen nyugdíjpótlékok megvonására. Ezek a határozatok a napokban kerülnek kipostázásra, és a kézhezvételtől számított 30. napig a bírósághoz fordulhat az érintett. Ha tehát úgy gondolja, hogy nem valós az az adat, ami a Történeti Levéltárból előkerült vele kapcsolatban vagy összekeverték valakivel, akkor a bíróságon jogorvoslatot kérhet, és kérheti a pótlék további folyósítását. Ha ez nem sikerül, akkor augusztus 1-jétől ennek a 109 embernek kevesebb pénzt fog vinni a postás, kevesebb pénz érkezik a nyugdíjszámlájukra.

– Képviselő úr!  Kérdezi: visszamenőleges-e a hatály? Nem visszamenőleges, bár úgy gondoljuk, hogy igazságtalan volt a rendszerváltás pillanatától az a pótlék, amit ők kaptak, de csak augusztus 1-jétől, tehát pro futuro hatállyal fognak ezek a különböző igazságtalan és elfogadhatatlan előjogok törlődni. Május végéig folytatódik a Magyar Kommunista Pártnak, a Magyar Dolgozók Pártjának, az MSZMP-nek és a KISZ-nek a vezetői körében is a vizsgálat, valamint mindazok körében, akik az ’56-os forradalom leverésében működtek közre, vagy a korábbi 1945 utáni demokratikus államberendezkedés felszámolásában.

+

STÁGEL BENCE: – Államtitkár úr! Türelmes nemzet vagyunk. Azt hiszem, ez a 23 év nemcsak a szimbolikus kérdések rendezésére lett volna elegendő, hanem az ilyen fajsúlyú kérdések rendezésére is. A történelmi igazságtételnek egy újabb állomásához értünk el. Bár mi viszonylag fiatal képviselők vagyunk itt a parlamentben, de azt hiszem, önmagában az, hogy végre ezt a kérdést megnyugtató módon rendezni lehet, ez mindenképpen az áldozatok iránti bizalmat és az őket ért sérelmek folyamatosan napirenden tartását is jelenti, hiszen a történelmi igazságtételhez az is hozzátartozik, hogy ezt a kérdést rendezzük.

Nagyon elkeserítőek voltak azok a szocialista megnyilvánulások az elmúlt napokban, amelyek egyértelműen védték ezeket a nyugdíjpótlékokat, tehát a régi elvtársak korábban megszerzett jogosultságait. Válaszát abban az esetben tudom elfogadni, ha május végére ez a lista véglegessé válik és ezeket a nyugdíjpótlékokat meg tudjuk vonni.

Aki szegény, az szó szerint ássa meg a saját sírját?

NYAKÓ ISTVÁN (MSZP): – Államtitkár úr! Egy jogszabálytervezet szerint bevezetnék a szociális temetés rendszerét. Ez azonban csak akkor járna, ha a gyászoló személy személyes közreműködést vállal a temetésben, például felöltözteti az elhunyt férjet, apát, anyát, esetleg gyermeket, kiássa a sírhelyet, felravatalozza a drága halottat, leengedi a koporsót, behantolja a sírt esetleg, elvégez egy olyan OKJ-s képzést, ami ahhoz kell, hogy maga nyújtsa a temetési szolgáltatásként bejegyzett búcsúbeszédet. A temető fenntartója pedig köteles lenne külön parcellát kijelölni a koporsós vagy urnás szociális temetkezési helyek számára azért, hogy szegénysége utolsó útján és még azt követően a sírjában is elkísérje az elhunytat. Halottak napján a temetőkben így majd jól látszik, hogy kinek nem volt semmije, hiszen így oda kerül, amennyit ér. Ezt a koncepciót a Belügyminisztérium a kormány kérésére költségcsökkentési céllal dolgozta ki, mondván a lakosságnak egyre nagyobb terhet jelent a temetéssel kapcsolatos kiadás. Tudjuk, hogy nem is olyan régen, ha a szülők, nagyszülők érezték, hogy közel az idő, behívták a ruhásszekrényhez a gyereket, rokont, kinyitották a szekrényajtót, és megmutatták, hogy hol van a tiszta ruha, megmutatták, hol a betétkönyv vagy az a kis pénz, amit azért gyűjtöttek, hogy a végtisztesség költségei ne az itt maradottakat terhelje. Jelentem: az utóbbi években a betétkönyv, a félrerakott kis pénz elment,  elment tüzelőre, kenyérre meg egy kis csirke far-hátra, vagy elment arra, hogy a kisunokák télre fel tudjanak ruházkodni a messzi városokban.

– Képviselőtársaim! Az Orbán-rezsim jól érzékelte, hogy katasztrofális kormányzásuk, szégyenteljes országlásuk következményeként egyre többen kényszerülnek temetési támogatásért kuncsorogni. A magyar népesség közel fele ugyanis szegénységben és társadalmi kirekesztettségben él, és az a kirekesztettség a kormány szándékai szerint a temetőkben is érezhető lesz. Mindez akkor történik, amikor a felmérések szerint a rendszerváltás óta soha nem látott szegénység van az országban. Hiába, aki szegény, az a legszegényebb! Az elmúlt három évben a kormány jelentősen sújtotta a kis keresetű családokat, a szegényeket, csökkentette a közmunkabért, és csökkentette a közmunkára várók segélyét is.

– Hölgyeim és uraim! Korábban úgy működött a rendszer, hogy akinek alacsony volt a jövedelme, az kaphatott temetési segélyt, ha pedig így sem tudta biztosítani a végtisztességet, akkor a köztemetés intézménye segíthetett. Most viszont egy olyan koncepciót vázoltak fel, amely szerint már nem pénzt, csak ásót kapnak a gyászolók. Ezzel új értelmet nyer a Fidesz 2010-es kampányszlogenje: „senkit nem hagyunk az út szélén, ássanak maguknak gödröt!” Mindezek miatt kérdezem:

• Egyetért-e ön a szociális temetés felvázolt rendszerével?
• Egyetért-e azzal, hogy aki szegény, az ne támogatást kapjon, csak ásót, ha a hozzátartozója eltemetésére nincs elég pénz?
• És végül: miért mindig a legszegényebbeket sújtják, amikor kiadást akarnak csökkenteni?

+

TÁLLAI ANDRÁS, belügyminisztériumi államtitkár: – Tisztelt Országgyűlés! Sajnálom, hogy Nyakó képviselő úr nem készült fel erre az interpellációjára kellően, hiszen olyanokról beszél, ami nem létezik: többek között arról, hogy a jövőben meg fog szűnni a köztemetés lehetősége. Nem fog megszűnni a köztemetés lehetősége, ezt a szociális törvény eddig is biztosította, ezt egyébként még az első MDF-kormány és parlament vezette be. Tehát a köztemetés lehetősége a jövőben is fenn fog állni, ami azt fogja jelenteni, hogy a temetés költségét az önkormányzat ráterhelheti az örökösökre, a családra, illetve hagyatéki teherként ezt visszakérheti.

– Valóban, a kormány a ’99. évi XLIII. törvény módosítását a temetőkről és a temetkezésekről, és ebben benne van a szociális temetésnek a fogalma és a lehetősége. Ez azonban a meglévő temetkezési lehetőségeken túl, tehát az önköltséges piaci alapú és a köztemetésen túl valóban egy szociális alapú temetkezést biztosít azoknak az embereknek, akik az előző kettővel sem tudnak élni. Ez azt fogja jelenteni, hogy számukra a temetkezés teljesen ingyenes lesz, hiszen az állam fogja biztosítani a sírhelyet, az urnahelyet, a temetéshez szükséges koporsót, az urnát vagy a sírjelet, az elhunyt hűtését és szállítását, illetve egészségügyi intézményben történő öltöztetését is, és kérés esetén a hamvasztást és a hamvak visszaszállítását szintén az állam fogja finanszírozni.

– Képviselő úr! Szó sincs arról, hogy ezt az állam azért tette, hogy költséget takarítson meg, hiszen csak ebben az évben közel egymilliárd forintot fogunk elkülöníteni szociális temetési célokra. Az is igaz azonban, hogy a törvényjavaslat, amely a parlament előtt van  elvárja a személyes közreműködést a hozzátartozó részéről, azonban ha ezt ő nem tudja vállalni vagy nem akarja vállalni, akkor megkérhet mást, hogy vegyen részt - barát vagy rokon - a személyes közreműködésben.

– Képviselő úr! Amit ön mond, abból lényegében egy szó nem igaz, hiszen a temetési segély lehetősége megmarad, összevonja más egyéb segélyekkel. Tehát, ha az önkormányzat úgy ítéli meg, hogy a temetéshez pénzbeli hozzájárulást is tud biztosítani, akkor ezen törvény alapján ezt is megteheti. Tisztelettel kérem tehát a képviselő urat, hogy tanulmányozza a benyújtott törvényjavaslatot, és ha bizonyos része önnek vagy önöknek nem felel meg, nyújtsanak be módosító javaslatokat, és mondják el itt a parlamentben állásfoglalásukat az új szociális temetés lehetőségéről.

+

NYAKÓ ISTVÁN: – Államtitkár úr! A hírek és a tények ellentmondanak annak, amit mondott. Egy viszont biztos: temetetlen holt eddig nem volt Magyarországon. Nem kétséges, hogy, megszavazzák az extrapofitot is, haszna a rokonoknak, barátoknak, lakájoknak és talpnyalóknak fog menni. Szégyen! A legteljesebb magyar nyelvű szövegemlékünk, a Halotti beszéd így kezdődik  „Látjátok, feleim, szümtükkel, mik vagyunk: bizony por és hamu vagyunk.” Most majd az egész ország láthatja, hogy maguk kik és micsodák!

A képviselő nem, az Országgyűlés viszont 200 igen szavazattal, 68 nem ellenében, 3 tartózkodás kíséretében az államtitkári választ elfogadta.

Átláthatatlan, zavaros és titkos állami földbérletek, avagy zsákmányszerzés Fidesz-módra?

MAGYAR ZOLTÁN (Jobbik): – Államtitkár úr! Az állami földek pályáztatás nélküli, megbízási szerződéssel történő bérbeadása a tipikus mutyi formája, amellyel önök nagyon szívesen élnek. Mindez természetesen a helyi közösségek kárára történik. Ennek egyik módszereként meghirdetik ugyan az NFA által lejártnak tekintett szerződéseket, és új bérleti pályázatot írnak ki, ám azt a kritériumoknak mindenben megfelelő, nehezen elutasítható, igen jó helyi pályázatok miatt utólag érvényesítik, és a nyilvánosság teljes kizárásával megbízási szerződéssel az előre kiszemelt kormánypárti cimboráknak adják bérbe. A másik módszer szerint a lejárt bérleti szerződésű területekre az NFA nem is hirdet földbérleti pályázatot, az ily módon meg sem hirdetett 31 ezer hektár legalább ugyanolyan kételyeket vet fel, mint a gyanúsan kiosztott területek.

– Lepsényben, hogy egy példát is azért idehozzak, a gazdák megdöbbenve értesültek arról, hogy a lejárt állami földbérlet ellenére a tőkés társaságnál maradt a föld, pedig a helyiek földbérleti igénye több mint két éve ismert, nemcsak az NFA előtt, hanem ön előtt is. Továbbá az NFA-törvény betűje és szelleme szerint nem is köthetett volna immár harmadszor ugyanazzal a korábbi bérlővel megbízási szerződést. Két évnek elégnek kellett volna lennie arra, hogy a területet nyilvános pályáztatásra előkészítsék, de ha ez valamilyen oknál fogva mégsem lett volna elég, akkor a vidékstratégiához kellett volna nyúlniuk, és annak megfelelően a helyben élő családi gazdálkodóknak kellett volna ezeket a területeket bérbe adni. Kérdezem:

• Mi lesz ezzel a 31 ezer hektárral?
• Miért csak abban az esetben osztják újra az állami földeket, ahol ez önöknek érdekükben áll?
• Leválhat-e ilyen mértékben a jog és annak értelmezése erkölcsi talapzatáról?
• Az NFA-törvény betűje és szelleme ellenére hogyan lehet három egymást követő évben is termőföld hasznosítására irányuló megbízási szerződést kötni ugyanazzal az érdekeltséggel?
• Mivel magyarázható, hogy több mint két év is kevésnek bizonyult arra, hogy a fent nevezett, lejárt bérleti szerződésű földrészletek nyilvános földbérleti pályáztatása megtörténjen?
• Hogyan, milyen szempontok szerint választja ki az NFA az igénybejelentők közül azt, akivel végül megbízási szerződést köthet hasznosításra?

• Mi tartozik a nyilvánosságra, ha nem az, hogy a közjó szempontjai szerint hasznosítsuk nemzeti vagyonunkat?

+

BUDAI GYULA, vidékfejlesztési minisztériumi államtitkár: – Képviselő úr! Ön minden héten ugyanazt elmondja, és semmi újat nem hallunk. Ön minden héten megsérti azt a több mint 1600 nyertes gazdálkodót, aki tisztességesen gazdálkodik, és nyertesként hirdették ki a földhaszonbérleti pályázat során. Ön minden héten felteszi ugyanazt a kérdést, amely mögött semmi más nincs, mint politikai haszonszerzés és annak a politikai cirkusznak a folytatása, amelyet önök vidéken hajtanak végre. Alaptalan, minden tényt nélkülöző vádaskodása mögött, semmilyen konkrét tény nincs, mert ha lenne, ön már megtette volna azokat a büntetőfeljelentéseket, illetve azokhoz a hatóságokhoz fordult volna, akikhez a mai napig nem fordult, és szerintem nem is fog fordulni.

– Képviselő úr!  Ön minden héten azokat a magyar gazdákat narancsbárózza le és oligarcházza le, akik valóban élethivatásszerűen mezőgazdasági tevékenységet folytatnak vidéken. Ön minden héten titkosításról, zavaros ügyekről beszél, miközben ön a mezőgazdasági bizottság ellenőrző albizottsága tagjaként belenézhet azokba a szerződésekbe, amelyeknek a titkosságára és a zavarosságára hivatkozik, és ha belenézhet, akkor minden tudás birtokában van. Persze, nagyon jól tudom, hogy sokkal könnyebb a kajászói gazdákat földfoglalásra, jogellenes tevékenységre biztatni, mint elmondani azokat a lehetőségeket, amelyek a jog mezsgyéjén megoldhatók és amelyek megvalósíthatók.

– Képviselő úr! Már többször elmondtam, önnek, hogy nem tudok mit kezdeni önnel, ezért újra arra kérem, hogy az esküjének megfelelően ne csak betartsa, hanem tartassa is be azokat a jogszabályokat, amelyek mindenkire vonatkoznak ebben az országban. Ne a lepsényi, ne a kajászói gazdákra hivatkozzon! Ha viszont rájuk hivatkozik, akkor miután arra biztatta a kajászói gazdákat, hogy foglalják el a földet és kerítsék be, akkor maradjon ott mellettük, védje meg őket, és ne hagyja őket magukra, mint ahogy tette ezt!

– Képviselő úr! Még egyszer tényleg arra szeretném kérni, hogy amennyiben zavaros ügyekről, titkosított aktákról, beszél, akkor azt kérem, hogy amennyiben korrupcióra gondol, vagy jogellenességet tapasztal, tegye meg azokat a nagyon fontos lépéseket, amire minden héten biztatom, és ami sajnos a mai napig elmaradt, és úgy gondolom, el is fog maradni.

+

MAGYAR ZOLTÁN: – Államtitkár úr! Nem én vagyok az, aki hétről hétre ugyanazt mondja, ön mondja el az összes kérdésre ugyanazt a választ állandóan, ugyanazt a mellébeszélést folytatja minden héten. Most például újra nem adott választ arra, hogy ezzel a 31 ezer hektárral mi van, miért ilyen módon és miért titkos módon adták ezeket újra és újra bérbe a saját haverjaiknak. Ezekre a kérdésekre adjon választ a gazdáknak, nekünk itt, az ország színe előtt, és ne arra hivatkozzon, hogy én Kajászón a gazdák mellé álltam. Igenis melléjük álltam, melléjük is fogunk állni mindenhol az országban, ugyanis a helyben élő családi gazdálkodóknak önökkel szemben eddig - az a tapasztalatom - minden egyes esetben igazuk volt. És a Jobbik azért van itt a parlamentben, és azért vagyunk kint vidéken a gazdák mellett, mert ki fogunk mellettük állni, az igazuk mellett, mert önök egész egyszerűen megfojtják ezeket az embereket. Itt arról volt, van szó, hogy helyben élő családi gazdálkodókat kell segíteni, és nem az önök haverjait.

A képviselő nem, az Országgyűlés viszont 207 igen szavazattal, 46 nem ellenében, 1 tartózkodás kíséretében az államtitkári választ elfogadta.