Alkotmánybírósághoz fordul több kisegyház a „méltatlan, erőszakos” egyházi törvény miatt. Jogsértő, felháborító, kétségbeejtő, alig van olyan része, ami jól érthető, nem világos az sem, mi történik a megszüntetendő egyházak javaival, - állapította meg Iványi Gábor lelkész az új egyházi törvényről tartott fórumon. A Magyarországi Evangéliumi Testvérközösség vezetője szerint a Fidesz az utolsó pillanatokban felülírta a parlamentben a KDNP által előterjesztett javaslatot. Az őrült kapkodásban született törvényben súlyos ellentmondások és tisztázatlan pontok maradtak, az elismert egyházak számát mindössze tizennégyre csökkentették. Idehaza kevés hívővel rendelkező, de a világban nagy hagyományokkal bíró egyházak is kimaradtak. „Márpedig a létszám nem minden. A népek tengerében Magyarország például kis lélekszámúnak számít, mégis furcsa lenne, ha erre való hivatkozással kizárnák az ENSZ tagállamai közül.” Bejelentette: bár némelyek abban reménykednek, ha csendben maradnak, akkor a hatalomnak megesik rajtuk a szíve, és talál valami kiskaput nekik, a Magyarországi Evangéliumi Testvérközösség kezdeményezésére több kisegyház és magánszemély azonban beadványt nyújt be az Alkotmánybírósághoz a „méltatlan, erőszakos törvény” megváltoztatása érdekében. Egyebek mellett azt kifogásolják, hogy „a törvény nem felel meg a jogállamiság és a jogbiztonság követelményének, alapvető jogokat sért, azzal pedig, hogy az egyházi státus elismeréséről az Országgyűlés dönt, sérül az állam és az egyház szétválasztásának elve.”

A Budapesti Autonóm Gyülekezet vezetői is a hatalmi arrogancia megnyilvánulásának, értelmezhetetlennek és végrehajthatatlannak minősítették a törvényt. Isten szerint biztosítottnak látják gyülekezetük jövőjét, de azt szeretnék, ha ez a törvény szerint is így lenne: az igazság védelmében készek akár nemzetközi fórumokhoz fordulni.

Alkotmánybírósághoz fordult a Pedagógusok Szakszervezete is, kérve a testülettől, hogy semmisítse az egyházi törvényt. A szakszervezet indoklása szerint a jogszabályváltozás következtében azzal hogy 14-re csökkent a hivatalosan elismert egyházak száma, számos felekezeti iskola léte veszélybe került.

(A lelkiismeret és vallásszabadság jogáról, valamint az egyházak vallásfelekezetek, vallási közösségek jogállásáról szóló törvényt július 12-én fogadott el az Országgyűlés.  Szászfalvi László egyházügyekért felelős államtitkár szerint a jelenlegi 14 egyház mellett ősszel további 8-10 egyház regisztrációs kérelme kerülhet az Országgyűlés elé. Egyházzá nyilvánításukról a parlament kétharmados többséggel dönthet.)

+

Az MSZP elnök-frakcióvezetője, menetrendszerinti sajtótájékoztatóján újra bejelentette: pártja az Alkotmánybírósághoz fordul, ha az új munka törvénykönyvet a Nemzetgazdasági Minisztérium által javasolt tartalommal, érdemi változások nélkül fogadja el a parlament. Mesterházy Attila szerint az új munka törvénykönyv tervezete alacsony színvonalú, elfogadhatatlan cselédtörvény, amely parlamenti elfogadása esetén kiszolgáltatottá tenné a munkavállalókat, megtámadja a szakszervezeteket, a magyar és az uniós joggal is ellentétesek.

+

Alkotmányellenesnek és az Európai Unió jogrendszerével összeegyeztethetetlennek tartja a devizahitelek kedvezményes, rögzített árfolyamon történő végtörlesztéséről szóló jogszabályt a Magyar Bankszövetség. Hétfői elnökségi ülésükön tekintik át, hogy milyen beadványt nyújtsanak be az Alkotmánybírósághoz a végtörlesztés miatt - jelentette be Patai Mihály, a Magyar Bankszövetség elnöke, aki korábban a BÉT elnöke volt, és jelenleg az UniCredit Bank Zrt. elnök-vezérigazgatója is. Hangsúlyozta: a devizahitelek végtörlesztési lehetőségének megteremtésével olyan pontra érkeztünk, ahol a húrt már nem lehet tovább feszíteni. A törvény miatt előálló negatív pénz- és tőkepiaci hangulat már most hatással van a forint árfolyamára, az emelkedő országkockázat és a romló forintárfolyam pedig nem zárható ki, hogy kamatemelkedéshez vezet, mely egyrészt növeli az államadósság finanszírozásának költségeit, másrészt a vállalati és lakossági hitelkamatok emelkedését is eredményezi. Így negatívan érinthet több millió hazai lakossági és vállalati hiteladóst, akik forintban vették fel hitelüket.

+

A Jobbik ismételten felszólítja az Alkotmánybíróságot, hogy hozzon már végre döntést a Biszku Bélával szembeni bírósági eljárással kapcsolatban benyújtott indítványukról, - jelentette be a párt parlamenti képviselője. Szilágyi György felidézte: 2010 júliusában lépett hatályba az a törvény, amelynek értelmében büntethető a nemzetiszocialista és kommunista bűnök tagadása. Márpedig Biszku Béla 2010. augusztus 4-én a Duna TV műsorában pontosan ezt tette. Szilágyi György még tavaly augusztusban tett feljelentést ez ügyben, az ügyész vádat is emelt, az eljáró bíró azonban idén februárban felfüggesztette az eljárást és az Alkotmánybíróság állásfoglalását kérte. A Taláros Testület február 25-én közleményben tudatta, hogy soron kívül vizsgálja az indítványt, ám azóta sem született döntés.

(Az 1921-ben született Biszku Béla belügyminiszterként az 1956-os forradalmat követő megtorlások egyik irányítója, 1961-től két éven át miniszterelnök-helyettes, majd 1978-ig az MSZMP KB titkára volt. Az elmúlt húsz évben nem adott interjút; tavaly nyáron először állt a nyilvánosság elé az után, hogy a mozikban júniusban bemutatták a róla szóló, Bűn és büntetlenség című dokumentumfilmet. Biszku Béla tavaly augusztus 4-én, a Duna Televízió Közbeszéd című műsorában az 1956-os forradalmat ellenforradalomnak, nemzeti tragédiának minősítette.)

Határozatok

1688/B/2010. AB határozat a gazdasági társaságokról szóló 2006. évi IV. törvény 110. § (1) bekezdése alkotmányellenességének vizsgálatáról.

A támadott rendelkezés szerint, ha a betéti társaságból valamennyi beltag vagy valamennyi kültag kiválik, a társaság az utolsó bel-, vagy kültag kiválásától számított hat hónapos jogvesztő határidő elteltével megszűnik, kivéve, ha a társaság e határidőn belül a társasági szerződése módosításával a betéti társaságként vagy közkereseti társaságként való működés törvényes feltételeit megteremti, és ezt a változást a cégbíróságnak bejelenti. Az indítványozó álláspontja szerint a jogszabályhely sérti a közérdekű adatok megismeréséhez valójogot, a jogorvoslathoz való jogot és nyelvtanilag is megtévesztő, félreértelmezhető, nem fejezi ki a bíróságok jelenleg alkalmazott gyakorlatát, ezért alkotmányellenességének megállapítását, és 2010. január 1. napjára visszamenőleges hatályú megsemmisítését kérte.

Az alkotmánybírák megállapították: az indítvány nem megalapozott. A gazdasági társaságokról szóló 2006. évi IV. törvény támadott rendelkezése az Alkotmány általános jellegű, normatív szabályával az alkotmányossági vizsgálat tekintetében értékelhető összefüggésbe nem hozható. Ugyanez a helyzet a jogorvoslathoz való jog, illetve a közérdekű adatok megismeréséhez való jogot illetően is. A jogorvoslathoz való jog lényegében annyit jelent, hogy a törvényben meghatározottak szerint mindenki jogorvoslattal élhet az olyan bírósági, közigazgatási és más hatósági döntés ellen, amely a jogát vagy jogos érdekét sérti [Alkotmány 57. § (5) bekezdés], és a jogorvoslat tárgyában más szerv, vagy ugyanazon szerv magasabb fóruma kell, hogy eljárjon. A közérdekű adatok megismeréséhez való jog értelemszerűen „közérdekű adat”-hoz kapcsolódhat, amely a személyes adatok védelméről és a közérdekű adatok nyilvánosságáról szóló 1992. évi LXIII. törvény 2. § 4. pontja szerint „az állami vagy helyi önkormányzati feladatot, valamint jogszabályban meghatározott egyéb közfeladatot ellátó szerv vagy személy kezelésében lévő, valamint a tevékenységére vonatkozó, a személyes adat fogalma alá nem eső, bármilyen módon vagy formában rögzített információ vagy ismeret, függetlenül kezelésének módjától, önálló vagy gyűjteményes jellegétől”. A támadott jogszabályi rendelkezések a közérdekű adat törvényi fogalma alá nem vonhatók.

Az indítványozó által előadott indokok alapján az Alkotmány hivatkozott rendelkezései és a gazdasági társaságokról szóló 2006. évi IV. törvény támadott szabálya között alkotmányossági szempontból értékelhető, közvetlen érdemi összefüggés nem áll fenn. Alkotmánybíróság gyakorlata szerint az értékelhető alkotmányossági összefüggés hiánya pedig az indítvány elutasítását eredményezi. Mindezek alapján a Taláros Testület a gazdasági társaságokról szóló 2006. évi IV. törvény 110. § (1) bekezdése alkotmányellenességének megállapítására, és 2010. január 1. napjára visszamenőleges hatályú megsemmisítésére irányuló indítványt elutasította.

1194/B/2010. AB határozat a jogi segítségnyújtásról szóló 2003. évi LXXX. törvény 5. § (1) bekezdése és a költségmentesség alkalmazásáról a bírósági eljárásban szóló 6/1986. (VI. 26.) IM rendelet 6. § (1)-(2) bekezdése és 10. § (1) bekezdés c) pontja alkotmányellenességének vizsgálatáról.

Az indítványozó a Fővárosi Ítélőtábla jogerős végzése alapján kérte a támadott jogszabályi rendelkezések utólagos vizsgálatát és megsemmisítését. A végzésben a bíróság elutasította a felperes pártfogó ügyvéd kirendelése iránti kérelmét, mert az első fokú eljárás befejezése után rászorultságuk bekövetkezésének utólagos voltát nem igazolták (teljes személyes költségmenetességet pedig az elsőfokú eljárásban nem kaptak). Az indítványozó szerint a jogi segítségnyújtásról szóló 2003. évi LXXX. törvény a költségmentesség alkalmazásáról szóló passzusa alkotmányellenes, mert olyan jövedelemhatárokat állapít meg a költségmentesség feltételeként (2008-as évben 28.500 Ft.-ot), amely nincs tekintettel a létfenntartáshoz szükséges jövedelemi és vagyoni helyzetre (a 2008-as évben a 71.738. Ft-os létminimumra). Az indítványozó szerint a pártfogó ügyvéd kirendeléséhez szükséges költségmentesség jövedelemhatára nemcsak az Alkotmányt sérti, hanem az emberi jogok és az alapvető szabadságok védelméről szóló, Rómában, 1950. november 4-én kelt Egyezmény és az ahhoz tartozó nyolc kiegészítő jegyzőkönyv kihirdetéséről szóló 1993. évi XXXII. törvényt és az azon alapuló bírósági gyakorlatot is. Az indítványozó szerint a Fővárosi Ítélőtábla végzésében az alkotmányellenes jogszabály alkalmazása „alkotmányos visszásságot” is okozott.

Az alkotmánybírók megállapítása szerint az indítvány nem megalapozott. Korábbi gyakorlatuk során már találkoztak olyan esetekkel, amikor az indítványozók valamely eljárás díjának mértékéről vélték úgy, hogy az olyan magas, ami kizárja az adott eljárás igénybevételét. E problémával összefüggésben a 14/1992. (III. 30.) AB határozat megállapította: „Az igazgatási szolgáltatási és vizsgálati díjak meghatározásának mértéke nem alkotmányossági kérdés, hanem a szolgáltatások és vizsgálatok jellegéhez igazodó, az engedélyezéshez fűződő körülményeket mérlegelő szabályozói döntés. A díjak összegszerűségének indokoltságát ezért az Alkotmánybíróság nem vizsgálja, és nem is vizsgálhatja.”

Az Alkotmánybíróság úgy ítélte meg, hogy a vizsgálni kért jogszabályok nem sértik a jogorvoslathoz és a bírósághoz fordulás jogát. A költségmentességhez szükséges jövedelemhatár, mint mérték, csak szélső esetben vethetne fel alkotmányossági problémát. Ezen belül a jogalkotó szabadságába tartozik a költségmenetesség (a költségek állam által történő viselésének) szabályozása. A jogalkotó jelen esetben kellő körültekintéssel járt el, megfelelő keretek között mérlegelési lehetőséget biztosított az eljáró bíróságnak a költségmentesség megítélésére akkor is, ha a fél jövedelme meghaladja a nyugdíjminimumot. Minderre tekintettel az Alkotmánybíróság az indítványt elutasította.

Az indítványozó az Európai Egyezménybe ütközés szempontjából is kezdeményezte a sérelmezett jogszabályok vizsgálatát. Ezt a vizsgálatot azonban nem kezdeményezheti bárki. „Az Abtv. 21. § (3) bekezdése szerint e hatáskörben indítványozásra jogosult: a) az Országgyűlés, annak állandó bizottsága vagy bármely országgyűlési képviselő, b) a köztársasági elnök, c) a kormány vagy annak tagja, d) az Állami Számvevőszék elnöke, e) a Legfelsőbb Bíróság elnöke, f) a legfőbb ügyész.” Tekintettel arra, hogy az indítványozó nem tartozik a jogosultak közé, az Alkotmánybíróság ezt a kérelmet is visszautasította.

916/B/2008. AB határozat az épített környezet alakításáról és védelméről szóló 1997. évi LXXVIII. törvény 20. § (7) bekezdés e) pontja és az 53/C. § (8)-(9) bekezdései, valamint az Országos Területrendezési Tervről szóló 2003. évi XXVI. törvény 2. § 9. és 11. pontjai, továbbá a 3/11. számú melléklete alkotmányellenességének megállapítására és megsemmisítésére irányuló indítványokról.

Az indítványozók szerint a területrendezési törvény nem határozza meg, hogy melyek az egyes honvédelmi és a kiemelt fontosságú honvédelmi területek minősítésének ismérvei, így az a jogbiztonság követelményének sérelmét okozza. Az alkotmánybírák szerint viszont az a körülmény, hogy ilyen szakkérdésben a miniszter álláspontját a döntéshozók figyelembe veszik, nem eredményezi a jogbiztonság követelményének sérelmét. A honvédség köteles ugyanis ellátni az alkotmányos és a honvédelmi törvényből fakadó feladatait, a béke fenntartását és a biztonság garantálását, valamint egy esetleges katonai támadás esetén az ország területi egységének és lakosságának a védelmét.

Mindezek alapján az Alkotmánybíróság elutasította az épített környezet alakításáról és védelméről szóló 1997. évi LXXVIII. törvény 20. § (7) bekezdés e) pontja és az 53/C. § (8)-(9) bekezdései, valamint az Országos Területrendezési Tervről szóló 2003. évi XXVI. törvény egyes rendelkezései alkotmányellenességének megállapítására és megsemmisítésére irányuló indítványokat.

908/E/2009. AB határozat az Alkotmány 19. § (3) bekezdés d) pontjával összefüggésben előterjesztett, mulasztásban megnyilvánuló alkotmányellenesség vizsgálatáról.

Az indítványozó mulasztásban megnyilvánuló alkotmányellenesség megállapítását kérte amiatt, hogy a törvényhozó nem tett eleget az Alkotmány hivatkozott rendelkezésének, amely szerint az Országgyűlés megállapítja az államháztartás mérlegét. Álláspontja szerint az államháztartás mérlegének megállapítása egy komplex, minden részletében definiált, egyértelműen átlátható pénzügyi és számviteli rendszert követel meg, melynek magába kell foglalnia az államháztartási mérleg tartalmának törvényben rögzített meghatározását, és a hozzá kapcsolódó egységes és megkerülhetetlen rendszerbe foglalt, részletező rendelkezéseket. Érvelése szerint az állami szervek finanszírozása, pénzügyi elszámolása az Alkotmány hivatkozott rendelkezésének megkerülésével, az államháztartáson kívül történik, amely körülmény a gazdasági szereplők számára eltorzítja a nemzetgazdaság helyzetének megismeréséhez szükséges tényleges információkat.

Az alkotmánybírák szerint az indítványozói érvelés lényegében a mérleg tartalmára, a költségvetés keretében megtett bizonyos intézkedések és pénzügyi műveletek elszámolására, illetve mérlegbeli feltüntetésének módjára, a számviteli alapelvek érvényesülésének módjára vonatkozó fenntartásokat fogalmaz meg, ezek azonban nem alkotmányossági kérdések. A Taláros Testület megállapította: az indítványozó által állítottak alapján a jogalkotót alkotmányellenességet eredményező mulasztás nem terheli, ezért a mulasztásban megnyilvánuló alkotmányellenesség megállapítását szorgalmazó indítványt elutasította.

Végzések

879/I/2011. AB elnöki végzés alkotmányjogi panasz és mulasztásban megnyilvánuló alkotmányellenesség megállapítására irányuló indítvány tárgyában.

Az indítványozó alkotmányjogi panasznak nevezett beadványában kérte a Legfelsőbb Bíróság ítéletének megsemmisítését arra hivatkozással, hogy álláspontja szerint az eljáró hatóságok, azok képviselői és a bíróságok megsértették az Alkotmány több rendelkezését. Az indítványozó emellett mulasztásban megnyilvánuló alkotmányellenesség megállapítását is kezdeményezte, mert véleménye szerint a legfőbb ügyész eljárása során nem biztosította alkotmányos jogainak érvényesülését, annak garanciái hiányoznak.

beadvány nem felelt meg az alkotmányjogi panasz feltételeinek, valamint nem tekinthető a mulasztásban megnyilvánuló alkotmányellenesség megállapítására irányuló kérelemnek sem. Az indítványozó nem valamely jogszabály vagy közjogi szervezetszabályozó eszköz alkotmányellenességét állította, hanem alkotmányjogi sérelmét a bíróságok és a hatóságok állítólagos törvénysértő és alkotmánysértő eljárásaira alapozta. A bíróságok és hatóságok jogalkalmazási gyakorlatának vizsgálata, eljárásának felülvizsgálata nem tartozik az Alkotmánybíróság hatáskörébe. Nincs hatásköre a jogalkalmazói gyakorlat közvetlen irányítására konkrét határozatok „alkotmányossági szempontú” vizsgálata révén és nem utasíthatja a bíróságokat meghatározott eljárások lefolytatására, döntések meghozatalára. Mindezekre tekintettel az alkotmányjogi panasz és mulasztásban megnyilvánuló alkotmányellenesség megállapítására irányuló indítványt – mint nyilvánvalóan alaptalant – Paczolay Péter az Alkotmánybíróság elutasította.

433/B/2011. AB végzés a költségvetési szerveknél foglalkoztatottak 2011. évi kompenzációjáról szóló 352/2010. (XII. 30.) Korm. rendelet 2. § (3) bekezdése, 7. §-a, valamint 2. melléklete alkotmányellenességének utólagos megállapítására és visszamenőleges hatállyal történő megsemmisítésére irányuló kérelem tárgyában.

Az indítványozó - a Független Rendőr Szakszervezet főtitkára - álláspontja szerint a kormányrendelet 2. §-ában foglalt szabályok egyike sem tartalmaz olyan kitételt, miszerint a jogosult és házastársa/élettársa közül csak egyikük vehetné igénybe a kompenzációt. A 2. mellékletében található nyilatkozat szerint ugyanakkor, ha a jogosulttal közös háztartásban élő házastárs/élettárs szintén költségvetési szervnél foglalkoztatott, egyiküknek le kell mondania a kompenzáció igénybe vételéről. Az indítványozó szerint a kormányrendelet 2. §-a és 2. melléklete ellentétes feltételeket állít, amely sérti a jogbiztonságot és a jogállamiság követelményét.

Az Alkotmánybíróság megállapította: a kormány a rendeletet 2011. IV. 16-tól módosította, egyértelműsítő kiegészítése szerint „kompenzációra a házas- vagy élettársak kizárólag egyike jogosult”.  Így az újonnan beiktatott szabállyal a jogalkotó megszüntette az indítványozó szerint alkotmányellenes ellentétet, ennek következtében az indítvány okafogyottá vált, ezért az Alkotmánybíróság az eljárást megszüntette.

225/B/2007. AB végzés a Magyar Köztársaság 2007. évi költségvetéséről szóló 2006. évi CXXVII. törvény 3. számú mellékletének 11. ea) és eb) pontjába foglalt rendelkezés, valamint a szociális, gyermekjóléti és gyermekvédelmi szolgáltatások 2007. évi irányított területi kiegyenlítési rendszeréről szóló 239/2006. (XI. 30.) Korm. rendelet 3. § (2) bekezdés d) pontja alkotmányellenességének megállapítása és megsemmisítése iránt benyújtott indítvány tárgyában. 

Az indítványozók szerint a szociális ellátás rendszerébe újonnan belépő jelzőrendszeres házi segítségnyújtást nyújtó szolgáltatók költségvetési támogatására vonatkozó 2007. évi szabályozás sérti az Alkotmány 70/A. §-ában szabályozott jogegyenlőség követelményét, mivel önkényesen, alkotmányos indok nélkül tesznek különbséget azok között az önkormányzatok között, amelyek 2006-ban már részesültek költségvetési támogatásban és azok között, amelyek új belépőként működtetnek jelzőrendszeres házi segítségnyújtást.

Az Alkotmánybíróság szerint a szociális, gyermekjóléti és gyermekvédelmi szolgáltatások 2007. évi irányított területi kiegyenlítési rendszerére vonatkozó szabályok egyetlen naptári évre, 2007-re voltak irányadók. A 2008-as évre a kormány e tárgyban új rendeletet alkotott, így a 2007. naptári évvel kapcsolatos indítvány okafogyottá vált. A Taláros Testület megállapította továbbá: a költségvetésről, a költségvetés végrehajtásáról, a központi adónemekről, illetékekről és járulékokról, a vámokról, valamint a helyi adók központi feltételeiről szóló törvényeket az Alkotmánybíróság csak akkor vizsgálhatja felül, ha az erre irányuló indítvány az alkotmányellenesség okaként kizárólag az élethez és emberi méltósághoz való jog, a személyes adatok védelméhez való jog, a gondolat, lelkiismeret és vallás szabadsága, vagy a magyar állampolgársághoz kapcsolódó 69. § szerinti jogok sérelmét jelöli meg, és nem tartalmaz egyéb okot.  Mindezekre tekintettel a Taláros Testület a sérelmezett rendelkezések alkotmányellenességének utólagos megállapítását és megsemmisítését szorgalmazó indítványokat visszautasította, az eljárását megszüntette.

868/B/2006. AB végzés az egészségügyi hozzájárulásról szóló 1998. évi LXVI. törvény 3. § (3) bekezdése alkotmányellenességének megállapítása és megsemmisítése iránt benyújtott indítvány tárgyában. 

Az indítványozók szerint a törvényhozó azáltal, hogy a külön adózó jövedelmek után fizetendő egészségügyi hozzájárulás mértékét 4 százalékról 14 százalékra emelte, megsértette az Alkotmány számos paragrafusát.

Az Alkotmánybíróság szerint az egészségügyi hozzájárulás „központi adónem” fogalma alá tartozó köztehernek tekinthető, a mértékét szabályozó törvény kívül esik az Alkotmánybíróság által felülvizsgálható jogszabályok körén, ezért az indítványokat visszautasította.

Az Alkotmánybíróság október 3-4-i ülésének napirendje

A bírósági végrehajtásról szóló 1994. évi LIII. törvény 164. § (1) bekezdése alkotmányellenességének vizsgálata tárgyában készült határozattervezet;

A Büntető Törvénykönyvről szóló 1978. évi IV. törvény 274. § (1) bekezdése alkotmányellenességének vizsgálata tárgyában készült határozattervezet;

Az ügyvédekről szóló 1998. évi XI. törvény 20. § (5) bekezdése alkotmányellenességének vizsgálata tárgyában készült határozattervezet;

Az egyes ágazatokat terhelő különadóról szóló 2010. évi XCIV. törvény alkotmányellenességének vizsgálata tárgyában készült végzéstervezet;

A Pestszentlőrinc-Pestszentimre Önkormányzata Képviselői-testületének a helyi adók bevezetéséről szóló 20/1995. (VI. 29.) számú rendelete 7. §-ának hivatkozott szövegrésze alkotmányellenességének vizsgálata tárgyában készült határozattervezet;

A Magyar Köztársaság 2010. évi költségvetéséről szóló 2009. évi CXXX. törvény 6. § (4)-(5) bekezdései, valamint a költségvetési szerveknél foglalkoztatottak 2010. évi eseti kereset-kiegészítéséről szóló 316//2009. (XII. 28.) kormányrendelet alkotmányellenességének vizsgálata tárgyában készült végzéstervezet.