Megkülönböztetett figyelem kíséri, a Taláros Testület napirendjén szereplő lelkiismereti és vallásszabadság jogáról, valamint az egyházak, vallásfelekezetek és vallási közösségek jogállásáról szóló 2011. évi C. törvény alkotmányellenességének vizsgálatát. Július 12-én fogadta el a parlament. Heteken belül tizenöt felekezet fordult az Alkotmánybírósághoz, mondván, hogy az új törvény több szempontból is alkotmányellenes, az Európai Unió, valamint az ENSZ normáival is ellentétes, továbbá erkölcsi aggályokat is felvet. Mint írták, az új egyházügyi törvény egyesületté történő visszaminősülésre kényszerít olyan egyházakat, amelyek elsődlegesen hitéleti, azaz egyházi és vallási tevékenységet folytatnak, de jelentős részük még közfeladatokat is ellát.

A kiszivárgott hírek szerint egyáltalán nem elképzelhetetlen, hogy az Alkotmánybíróság kimondja: jogellenesen fogadták el az egyházügyi törvényt. Igazolni látszik mindezt, hogy tartva ettől, a pénteken Lázár János bejelentette: rendkívüli ülést hívnak össze és"jogtechnikai megfontolások" miatt hatályon kívül helyezik, de még az idén új változatot alkotnak, melyet várhatóan a két ünnep között szentesít a T. Ház. Ha így történik, a visszavont törvényről már feleslegesen határozna az Alkotmánybíróság, s feltehetően nem is fog. 

+

 „Senkinek a tevékenysége nem irányulhat a hatalom kizárólagos birtoklására”, a Fidesz pedig állítja a Szabadság és Reform Intézet Alapítvány, erre tör. Bejelentették: az Alkotmánybírósághoz fordulnak és kezdeményezik a médiatanács, az Alkotmánybíróság tagjait, az Állami Számvevőszék elnökét és alelnökeit jelölő eseti bizottságok felállításáról rendelkező országgyűlési határozatok, a médiatörvény, továbbá az MNB-ről, a Költségvetési Tanácsról, az információs önrendelkezési jogról, az Alkotmánybíróságról, a bíróságok szervezetéről és igazgatásáról szóló törvények megsemmisítését.

Pusztai Erzsébet, Kajdi József és Kerék-Bárczy Szabolcs által jegyzett indítvány szerint a ma hatályos alkotmány – és a jövőre hatályba lépő új alaptörvény is – egyértelműen leszögezi: „senkinek a tevékenysége nem irányulhat a hatalom erőszakos megszerzésére vagy gyakorlására, illetőleg kizárólagos birtoklására”. A kifogásolt rendelkezések viszont éppen a „közhatalom mindenkori parlamenti többség és kormány általi kizárólagos birtoklására” irányulnak. Az ilyen törekvésekkel szemben pedig - „törvényes úton mindenki jogosult és egyben köteles fellépni” - olvasható az alkotmánybírósági beadványban.

+

Újra az Alkotmánybírósághoz fordul a magán-nyugdíjpénztárakat tömörítő Stabilitás Pénztárszövetség. Közleményükben írják: megdöbbenéssel értesültek arról a kormányzati szándékról, hogy 2012. január 1-jétől továbbra is elterelik a maradó pénztártagok befizetéseit, ez a lépés ugyanis - azon túl, hogy jogszerűsége erősen vitatható - a magánpénztári szektor végét jelentheti. Megsértve az Emberi Jogok Európai Egyezményében foglalt diszkriminációtilalmat, elfogadható ok nélkül különbözteti meg hátrányosan a kormány a társadalombiztosítási nyugdíjrendszer mellett kitartókat. Már az eddigi 14 hónapos elvonás is a működésképtelenség határára sodorta a szektort, ugyanis a vagyonátadás és a reálhozamok kifizetésének költségeit az egyszeri levonások mellett a pénztárak a korábban felhalmozott működési tartalékokból fedezték. Azzal, hogy belátható időn belül továbbra sem lesz semmiféle bevétel, miközben a kiadásokat törvényben rögzítik, a magán-nyugdíjpénztárakra a gyors megszűnés vár. A szövetség tagjai mostanáig mérlegelték egy esetleges fúzió lehetőségét az optimális üzemméret eléréshez, azonban bevételek nélkül erre esélyük sem lesz. Bába Julianna, a Stabilitás Pénztárszövetség elnöke bejelentette: a 2012. január 1-jén életbe lépő új alaptörvény és a változó alkotmánybírósági törvény értelmében a jövő évtől csak magánszemélyként, illetve az állampolgári jogok országgyűlési biztosán keresztül lehet a nyugdíjpénztári ügyeket tovább vinni, ezért magánszemélyként januárban ismét beadja az Alkotmánybírósághoz a Stabilitás Pénztárszövetség korábbi beadványait.

Legfrissebb döntések

1179/B/2010. AB határozat az Alkotmánybíróságról szóló 1989. évi XXXII. törvény 6. §-a alkotmányellenességének vizsgálata tárgyában.

A sérelmezett új rendelkezés, ’mely az Alkotmánybíróságról szóló 1989. évi XXXII. törvény 6. §-a helyébe lépett. „Az Alkotmánybíróság tagjaira az Országgyűlésben képviselettel rendelkező pártok képviselőcsoportjai által jelölt legalább kilenc és legfeljebb tizenöt képviselőből álló jelölő bizottság tesz javaslatot. A bizottságban a képviselőcsoportok legalább egy-egy képviselőjének helyet kell kapnia.”

Az indítványozó szerint az alkotmánybírákat jelölő bizottság összetételére vonatkozó új szabályozás a hatalom erőszakos megszerzésére vagy gyakorlására, illetőleg kizárólagos birtoklására irányuló tilalomba ütközik. Álláspontja alapján: az Alkotmánybíróság függetlenségének egyik garanciája volt az a korábbi megoldás, amely szerint az Országgyűlés kormányzó többsége nem dönthetett egyedül az alkotmánybírák kiválasztásáról. A 2010. évi LXV. törvény ezt megváltoztatta, így már adott esetben nincs szükség a jelölésnél az ellenzék egy részének egyetértésére, az új jelölési rendszerrel az Alkotmánybíróságnak az országgyűlési képviselők többségétől való függetlensége megszűnt, ami az Alkotmány 2. § (3) bekezdésének sérelmét jelenti.

Az Alkotmánybíróság elutasította az alkotmányellenesség megállapítására és megsemmisítésére irányuló indítványt. A határozat indokolása szerint, önmagában az alkotmánybírók választására vonatkozó szabályok megváltoztatása, nevezetesen: a jelölő bizottságok paritásos alapon történő összeállításának felváltása a képviselői létszámarányok figyelembevételével, nincs alkotmányjogilag értékelhető összefüggésbe az Alkotmány 2. § (3) bekezdésével, a hatalom erőszakos megszerzésének, gyakorlásának, illetőleg kizárólagos birtoklásának tilalmával.

+

419/B/2010. AB határozat a biztonságos és gazdaságos gyógyszer- és gyógyászatisegédeszköz-ellátás, valamint a gyógyszerforgalmazás általános szabályairól szóló 2006. évi XCVIII. törvény35. § (2) bekezdése alkotmányellenességének vizsgálata tárgyában.

A támadott rendelkezés értelmében a gyógyászati segédeszköz forgalmazója az egészségbiztosítási szerv által a támogatás megállapítására irányuló eljárásban a közfinanszírozás alapjául elfogadott árnál magasabb árat nem köthet ki, illetve a megállapított támogatási összegtől és térítési díjtól nem térhet el. Az indítványozó előadta, hogy e szabály következtében a gyártók és a forgalmazók számára veszteséges termékeknél megszűnt annak lehetősége, hogy a beteg a különbözet megfizetése révén hozzájuthasson a gyógyászati segédeszközhöz, azok a vállalkozások pedig, amelyek a fenti árakat nem képesek tartani, tönkremennek. Emiatt a szabályozás közvetlenül az alkotmányosan védett piacgazdaságot, a gazdasági verseny szabadságát, illetve az annak részét képező szerződési szabadságot sérti, továbbá a forgalmazók vállalkozáshoz való jogát szükségtelenül és aránytalanul korlátozza. Mivel a beteg elesik attól a lehetőségtől, hogy adott esetben — a különbözet megfizetése mellett — a számára jobb terméket választhassa, sérül a lehető legmagasabb szintű testi és lelki egészséghez való jog is.

Az Alkotmánybíróság elutasította az alkotmányellenesség megállapítására és megsemmisítésére irányuló indítványt.  Nem találta megállapíthatónak a szerződési szabadság, és a piacgazdaság sérelmét. Megállapította: a piaci ármeghatározás nem általában, hanem csak a támogatott gyógyászati segédeszközök forgalmazása tekintetében korlátozott, a jogszabályi rendelkezések azonban megteremtik az ár emelésének és csökkentésének feltételeit is. A sérelmezett kötöttség kizárólag a társadalombiztosítási támogatással forgalmazható gyógyászati segédeszközök tekintetében áll fenn, azon kívül e korlátozás nem érvényesül. A támadott rendelkezés nem akadályozza a gyógyászati segédeszközök gyártásának és forgalmazásának, mint vállalkozási tevékenységnek a szabad választását és gyakorlását. A sajátos árszabályozás révén csupán a vállalkozás közgazdasági feltételrendszerét a támogatott eszközök vonatkozásában befolyásolja, azt is csak részlegesen. Beleértve nemcsak azt, amire az indítványozó hivatkozott, nevezetesen, hogy a közfinanszírozás alapjául elfogadott ár alacsony volta folytán egyes vállalkozásoknál veszteség keletkezhet (ebben az esetben kérni lehet az eszköz-támogatásból való kizárását), hanem azt is, hogy a támogatással történő forgalmazásnak keresletnövelő hatása is van, így a vállalkozásnak érdekében áll kérni a támogatásba történő befogadást.

+

395/B/2011. AB határozat a társasházakról szóló 2003. évi CXXXIII. törvény 17. § (3) bekezdése, 18. §-a és 67. §-a alkotmányellenességének vizsgálata tárgyában.

Az Alkotmánybíróság elutasította a jogszabály alkotmányellenességének utólagos vizsgálatára, valamint mulasztásban megnyilvánuló alkotmányellenesség megállapítására irányuló indítványt.  A határozat indokolása szerint a társasháztulajdon osztott jellegéből fakadóan nem alkotmányellenes, ha a jogalkotó a társasház-közösségnek – jogaik és törvényes érdekeik védelme érdekében – bizonyos jogokat ad a külön tulajdon használata módjának meghatározására. Ugyanakkor az Alkotmánynak a tulajdonhoz való jogra vonatkozó rendelkezéséből nem következik, hogy a társasháznak ez a joga kizárólagos lenne, s kizárná, hogy az önkormányzat normatív jelleggel szabályozza a külön tulajdon használatának más típusú, közösségi jellegű szempontjait.

+

1515/H/2011. AB határozat az Országos Választási Bizottság 171/2011. (IX. 26.) OVB határozata ellen emelt kifogás vizsgálata tárgyában.

Az Alkotmánybíróság helybenhagyta az Országos Választási Bizottság határozatát, amelyben megtagadta az országos népszavazási kezdeményezés aláírásgyűjtő ívének hitelesítését. Az aláírásgyűjtő íven a következő kérdés szerepelt: „Egyetért-e Ön azzal, hogy a bírók teljes körű, az ítéletek tartalmára is kiterjedő ítélkezési tevékenységével összefüggő személyes felelősségét visszaállítsák, és azt a bírói szervezettől független eljárási és szervezeti keretek között bírálják el?”

+

1425/H/2009. AB határozat az Országos Választási Bizottság 482/2009. (XII. 11.) OVB határozata ellen emelt kifogás vizsgálata tárgyában.

Az Országos Választási Bizottság megtagadta az országos népszavazási kezdeményezés aláírásgyűjtő ívének hitelesítését, mert a hitelesítésre benyújtott aláírásgyűjtő ív mintapéldánya a végrehajtási rendelet mellékletében található mintától eltérően a táblázat első, sorszámot tartalmazó rovata nem folyamatos számozást tartalmazott.

Az Alkotmánybíróság megállapította: a táblázat első, sorszámot tartalmazó rovata nem folyamatos számozást tartalmaz, ami kizárólag formai, a konkrét ügyben a kezdeményezés törvényességét nem érintő eltérés. Erre való tekintettel megsemmisítette az Országos Választási Bizottság határozatát, és új eljárásra utasította.

+

1395/H/2009. AB határozat az Országos Választási Bizottság 458/2009. (XI. 30.) OVB határozata ellen emelt kifogás vizsgálata tárgyában.

Az Alkotmánybíróság helybenhagyta az Országos Választási Bizottság határozatát, amelyben megtagadta az országos népszavazási kezdeményezés aláírásgyűjtő ívének hitelesítését. Az aláírásgyűjtő íven a következő kérdés szerepelt: „[e]gyetért-e azzal, hogy az Országgyűlés a választási eljárásról szóló 1997. évi C. törvény (Ve.) 4. § (4) bekezdésében foglalt rendelkezést – az Országos Választási Bizottság eljárásában, munkaterhére tekintettel – akként módosítsa, hogy a napokban megállapított határidőket munkanapok szerint kell számítani?”.

+

1162/D/2010. AB határozat a választási eljárásról szóló 1997. évi C. törvény 20/E. §-a alkotmányellenességének vizsgálata tárgyában.

Az indítványozó azért kérte a támadott rendelkezés megsemmisítését, mert az szerinte az Alkotmánnyal ellentétesen lehetővé teszi hogy nemperes eljárásban, tárgyalás tartása nélkül szabályozza a választási névjegyzék összeállításával kapcsolatos jogorvoslatot.

Az Alkotmánybíróság elutasította az alkotmányellenesség megállapítására és megsemmisítésére irányuló alkotmányjogi panaszt. A határozat indokolása szerint az Alkotmánybíróság nem tekinti az Alkotmányban biztosított alapjog szükségtelen és aránytalan korlátozásának, hogy a támadott rendelkezés nemperes eljárásban, tárgyalás tartása nélkül szabályozza a névjegyzék összeállításával kapcsolatos jogorvoslatot.

+

86/B/2009. AB végzés az országgyűlési képviselők választásáról szóló 1989. évi XXXIV. 7. § (2) bekezdés b) pontjának és (3) bekezdés b) pontjának a „feltéve, hogy a szavazáson a választókerület választópolgárainak több mint az egynegyede szavazott” szövegrész alkotmányellenességének vizsgálata tárgyában.

Az Alkotmánybíróság megszüntette a második fordulóban irányadó egynegyedes küszöböt meghatározó szövegrész alkotmányellenességének megállapítására és megsemmisítésére irányuló eljárást, mert az egyes választási törvények módosításáról szóló 2011. évi XCVIII. törvény hatályon kívül helyezte az indítványozó által vizsgálni kért szövegrészt.

Az Alkotmánybíróság 2011. december 19-20-i teljes ülésének napirendje

A sajtószabadságról és a médiatartalmak alapvető szabályairól szóló 2010. évi CIV. törvény egyes rendelkezései alkotmányellenességének vizsgálata.

Az egyes eljárási és igazságszolgáltatást érintő egyéb törvények módosításáról szóló 2011. évi LXXXIX. törvénnyel módosított, a büntetőeljárásról szóló 1998. évi XIX. törvény egyes rendelkezései alkotmányellenességének utólagos, valamint a nemzetközi szerződésbe ütközése alkotmányellenességének vizsgálata.

A lelkiismereti és vallásszabadság jogáról, valamint az egyházak, vallásfelekezetek és vallási közösségek jogállásáról szóló 2011. évi C. törvény alkotmányellenességének vizsgálata.

Kaposvár Megyei Jogú Város Önkormányzat szabálysértésekről szóló 33/2005. (VI. 27.) számú önkormányzati rendeletének 14. § (2) bekezdése alkotmányellenességének vizsgálata.

A csődeljárásról és a felszámolási eljárásról szóló 1991. évi XLIX. törvény 27/A. § (1)-(2) bekezdése, a bírósági ügyvitel szabályairól szóló 14/2002. (VIII. 1.) IM rendelet 63/B. § (2) bekezdése, továbbá a felszámolók, a vagyonfelügyelők és az ideiglenes vagyonfelügyelők elektronikus kijelölésének szabályairól szóló 36/2010. (V. 13.) IRM rendelet egésze alkotmányellenességének vizsgálata.

A honvédelemről és a Magyar Honvédségről szóló 2004. évi CV. törvény 197/A. § (5) bekezdése alkotmányellenességének vizsgálata.

A helyi önkormányzati képviselők jogállásának egyes kérdéseiről szóló 2000. évi XCVI. törvény 6. §-a alkotmányellenességének vizsgálata.

Az adózás rendjéről szóló 2003. évi XCII. törvény 172. § (12) bekezdése, valamint 2. számú melléklete II./Általános rendelkezések/A/2. pontjának c) alpontja alkotmányellenességének vizsgálata.

A közigazgatási hatósági eljárás és szolgáltatás általános szabályairól szóló 2004. évi CXI. törvény 15. § (1) bekezdése alkotmányellenességének vizsgálata.

A Magyar Honvédség hivatásos és szerződéses állományú katonáinak jogállásáról szóló 2001. évi CXV. törvény 117. § második mondata, továbbá a fegyveres szervek hivatásos állományú tagjainak szolgálati viszonyáról szóló 1996. évi XLIII. törvény 107. § (1) bekezdése hivatkozott szövegrésze alkotmányellenességének vizsgálata.

A polgári perrendtartásról szóló 1952. évi III. törvény 155/A. §-a alkotmányellenességének vizsgálata.

Esztergom Város Önkormányzata Képviselő-testületének a családok és gyermekek támogatásáról szóló 42/2010. (XII. 1.) önkormányzati rendelete 3. § (3), (4) és (5) bekezdése, és a 4. § (1), (6) és (7) bekezdése alkotmányellenességének vizsgálata.

Budapest I. kerület Budavári Önkormányzat területén felmerült hatásköri összeütközés megszüntetése.

Az egészségügyi és a hozzájuk kapcsolódó személyes adatok kezeléséről és védelméről szóló 1997. évi XLVII. törvény 22. § (4) bekezdése alkotmányellenességének vizsgálata.

Az egészségügyről szóló 1997. évi CLIV. törvény 164/A. § (1) bekezdése alkotmányellenességének vizsgálata.

Az egészségügyi és a hozzájuk kapcsolódó személyes adatok kezeléséről és védelméről szóló 1997. évi XLVII. törvény alkotmányellenességének vizsgálata.

Az Országos Választási Bizottság 140/2011. (VIII. 9.) OVB határozata ellen emelt kifogás vizsgálata tárgyában készült határozattervezet.

Az Országos Választási Bizottság 58/2011. (VI. 7.) OVB határozata ellen emelt kifogás vizsgálata.

Az Országos Választási Bizottság 72/2011. (VI. 24.) OVB határozata ellen emelt kifogás vizsgálata.

Az Országos Választási Bizottság 139/2011. (VIII. 9.) OVB határozata ellen emelt kifogás vizsgálata.

Az Országos Választási Bizottság 117/2011. (VII. 26.) OVB határozata ellen emelt kifogás vizsgálata.

Az Országos Választási Bizottság 113/2011. (VII. 26.) OVB határozata ellen emelt kifogás vizsgálata.

Az Országos Választási Bizottság 115/2011. (VII. 26.) OVB határozata ellen emelt kifogás vizsgálata.