Alaptörvényt módosít a Fidesz-KDNP, a törvényjavaslat legnagyobb része az Alkotmánybíróság által decemberben formai okok miatt megsemmisített átmeneti rendelkezések alaptörvénybe ágyazásáról szól, de szerepelnek benne új elemek is.. Az alapvető jogok biztosa szerint ellentétes a művészeti szabadsággal az, hogy a Magyar Művészeti Akadémia alapító tagjai csupán egyetlen civil szervezetből kerülhettek ki. A Taláros Testület legfrissebb döntései, tárgyalandó témái.
Napvilágot látott az Alaptörvény negyedik módosításáról szóló kormánykoalíciós törvényjavaslat. Legnagyobb része az Alkotmánybíróság által decemberben formai okok miatt megsemmisített átmeneti rendelkezések alaptörvénybe ágyazásáról szól, de szerepelnek benne új elemek is. (Szövege: PDF.)
Az Alkotmánybíróság döntéseit messzemenően tiszteletben tartva terjesztette a parlament elé alaptörvény-módosítási javaslatát a Fidesz-KDNP, - jelentette be Rogán Antal. A módosítás, egyebek mellett, az alaptörvényhez kapcsolódó átmeneti rendelkezések több pontjának alkotmánybírósági megsemmisítése és az új választási eljárási szabályok miatt szükséges. (Az Alkotmánybíróság december végén semmisítette meg az alaptörvényhez kapcsolódó átmeneti rendelkezések több pontját, január elején pedig alaptörvény-ellenesnek ítélte a választási eljárási törvény egyes részeit – köztük az előzetes regisztrációt.)
A Fidesz frakcióvezetője szerint az Alkotmánybíróság az alaptörvényt illetően tartalmi észrevételt nem fogalmazott meg, csak formait, ezért a formai hibákat kijavítva fogalmazták meg a módosítását. Emellett kezdeményezték, hogy a jövőben a legfőbb ügyész és a Kúria elnöke is fordulhasson az Alkotmánybírósághoz, továbbá arra biztatják a testületet, „társadalmasítsa” döntéseit, vagyis hallgassa meg a másik felet is, azt, akiről vagy amelyről döntést hoz. Szorgalmazzák továbbá, hogy Alkotmánybíróságnak a jelenlegi alaptörvényből kelljen levezetnie a döntéseit, így korábbi állásfoglalásait nem veheti figyelembe automatikusan. Ezzel kapcsolatban Rogán Antal elmondta: személyesen is tájékozódott több alkotmánybírónál, akik arról számoltak be, hogy eddig is ez volt az ítélkezési gyakorlat. Ezért semmiképpen nincs szó jogkorlátozásról. Az egyik alkotmánybíró például úgy fogalmazott: „ha másképp lenne, akkor az Aranybulla alapján is lehetne döntést hozni, mert az ma már éppúgy nincs hatályban, mint az 1949. évi XX. törvény”.
+
Az alapvető jogok biztosa szerint ellentétes a művészeti szabadsággal az, hogy a Magyar Művészeti Akadémia alapító tagjai csupán egyetlen civil szervezetből kerülhettek ki. Alaptörvény-sértő az ombudsman szerint az is, hogy a művészeti akadémiáról szóló törvény lehetővé teszi az Akadémia számára, hogy maga határozza meg a tagság feltételeit. Szabó Máté ezért a művészeti akadémiáról szóló törvény vonatkozó rendelkezéseinek megsemmisítését kérte az Alkotmánybíróságtól.
(A Magyar Művészeti Akadémia egyesület 1992-ben jött létre és közel húsz évig működött társadalmi szervezetként. A 2011-ben megalkotott Alaptörvény változatlan névvel köztestület létrehozásáról rendelkezett, úgy fogalmazva, hogy „Magyarország védi a Magyar Tudományos Akadémia és a Magyar Művészeti Akadémia tudományos és művészeti szabadságát.” Ennek értelmében a Magyar Művészeti Akadémia mint egyesület megszűnt és megalakult mint köztestület. Megalakításában csak a Magyar Művészeti Akadémia egyesület tagjai vehettek részt. Megkapta a Műcsarnok és a Pesti Vígadó tulajdonjogát, és több olyan jogosultságra is szert tett. amellyel a művészetet, a kulturális közéletet befolyásolni tudja. – Az indítvány szövege: http://www.ajbh.hu/allam/jelentes/201300044Ai.rtf.
Legfrissebb döntések
A Szabadság és Reform Intézet Alapítvány kérte Magyarország Alaptörvény átmeneti rendelkezéseinek, a kommunista diktatúrából a demokráciába való átmenetről szóló rész alaptörvény-ellenességének megállapítását és megsemmisítését. Az indítványozók szerint a támadott rendelkezések egymással összefüggésben olyan közjogi rendszernek képezik jogi alapját, amelynek célja a hatalom hosszú távú, kizárólagos birtoklása; az ezt megvalósító kormányzati tevékenység pedig felszámolja a demokrácia fő garanciáját képező hatalommegosztást, a fékek és ellensúlyok rendszerét, meggyengítve egyben a jogállam intézményeit is. Mindez olyan alkotmányos jogsérelmet hoz létre, mely minden magyar természetes személyt és szervezetet érint, akik ennek orvoslására kötelesek az Alkotmánybírósághoz fordulni.
Az Alkotmánybíróság teljes ülése Magyarország Alaptörvényének átmeneti rendelkezései (2011. december 31.) a kommunista diktatúrából a demokráciába való átmenetről szóló része (preambuluma) 4. pontja, 11. cikkének (1)–(4) bekezdései, 16. cikke és 27. cikke alaptörvény-ellenességének megállapítására és megsemmisítésére irányuló alkotmányjogi panaszt visszautasította. A végzés indokolása szerint a panasz lényeges formai és tartalmi követelménynek nem felel meg: a támadott rendelkezések tekintetében nem állapítható meg az indítványozó személyes, közvetlen és tényleges érintettsége, továbbá a panasz tartalmát tekintve absztrakt, utólagos normakontrollra irányuló kérelem, amellyel azonban csak az Alaptörvény 24. cikk (2) bekezdésének e) pontjában meghatározott szervek és személyek élhetnek. (IV/2909/2012.)
+
Az indítványozó 2012. július 16-án jogi képviselője útján fordult alkotmányjogi panasszal az Alkotmánybírósághoz. Huszonhárom éve rendelkezik vezetői engedéllyel, jogosítványa megszerzésekor már siket volt. „C” kategóriájú járművezetői engedélyének érvényességi ideje azonban lejárt, így azt meg kívánta hosszabbítani. Az egészségi alkalmassági vizsgálat során háziorvosa audiológiai vizsgálatra utalta, amelynek során az illetékes audiológus szakorvos gépjárművezetésre nem tartotta alkalmasnak. A háziorvos ezt követően elsőfokú egészségi alkalmassági véleményében gépjárművezetésre alkalmatlannak minősítette. Az indítványozó a Nemzeti Rehabilitációs és Szociális Hivatal Dél-alföldi Regionális Igazgatóságától (jogutódja a Bács-Kiskun Megyei Kormányhivatal Rehabilitációs Szakigazgatási Szerve) kérte az elsőfokú orvosi megállapítás felülvéleményezését. A felülvéleményezés során eljáró orvosi bizottság másodfokú egészségi alkalmassági véleményében az indítványozót szintén gépjárművezetésre alkalmatlannak minősítette. Ezt követően fordult az Alkotmánybírósághoz, és kérte a közúti járművezetők egészségi alkalmasságának megállapításáról szóló rendelet alaptörvény-ellenességének megállapítását és megsemmisítését.. Véleménye szerint a másodfokon eljáró szerv a döntése ellen a jogorvoslat nem biztosított, holott a „a siketeknek és nagyothallóknak többletjogokat és könnyítést kellene kapniuk a vezetői engedély megszerzése terén, azonban ehelyett fogyatékosságuk miatt automatikusan alkalmatlan minősítést kapnak és elveszítik vezetői engedélyüket.”
Az Alkotmánybíróság megállapította: az indítvány nem felel meg az Abtv. 26. § (1) bekezdésében meghatározott feltételeknek, hiszen a támadott jogszabályt nem bírósági eljárásban alkalmazták, továbbá az indítványozó nem merítette ki jogorvoslati lehetőségeit. A közlekedési igazgatási hatóság döntése ellen a közigazgatási hatósági eljárás és szolgáltatás általános szabályairól szóló 2004. évi CXL. törvény 98. § (1) bekezdése alapján ugyanis fellebbezést lehet benyújtani. A másodfokon eljáró fővárosi, megyei kormányhivatal döntésével szemben pedig bírósági felülvizsgálati eljárás kezdeményezhető. Jelen ügyben az indítványozó a másodfokú egészségi alkalmassági véleménnyel összefüggésben nyújtott be alkotmányjogi panaszt, nem várta meg tehát egyrészt a vezetési jogosultságának szünetelését elrendelő közlekedési hatósági döntést, másrészt azzal összefüggésben nem merítette ki jogorvoslati lehetőségeit. Mindezekre figyelemmel az Alkotmánybíróság a közúti járművezetők egészségi alkalmasságának megállapításáról szóló 13/1992. (VI. 26.) NM rendelet 1. számú melléklete 2. pontjának megsemmisítésére irányuló alkotmányjogi panaszt visszautasította. (IV/3245/2012.)
+
Az indítványozó Szombathely Megyei Jogú Város Önkormányzata Közgyűlésének a fizetőparkolók működésének és igénybevételének rendjéről szóló, többször módosított önkormányzati rendelet alkotmányellenességének megállapítását és megsemmisítését kérte, valamint e rendelkezés Szombathelyi Járásbíróság előtt folyó perben való alkalmazásának kizárását.
Az Alkotmánybíróság megállapította, hogy Szombathely Megyei Jogú Város Közgyűlésének a fizetőparkolók működésének és igénybevételének rendjéről szóló 28/1996. (VI. 27.) rendelete 2010. július 1-ig hatályos 1. § (1) bekezdése, valamint 2012. január 1-ig hatályos I. számú mellékletének II. 46. pontja alaptörvény-ellenes volt, így azok a Szombathelyi Járásbíróság előtt az 14.P.21.073/2010. szám alatt folyamatban lévő ügyben nem alkalmazhatók. (2013.02.07: AB határozat bírói kezdeményezés elutasításáról.)
+
Az egyedi ügy felperese 1999 végén ingatlantulajdonán lakóépület és zárt szennyvíztározó építésébe kezdett, amelynek kapcsán építési engedélyt nyújtott be Érd város jegyzőjéhez mint elsőfokú építésügyi hatósághoz. A kérelmet formai okokra hivatkozva 2000. október 24-én elutasították. Az indítványozó folytatta az építkezést, mely 2005-ben fejeződött be, ekkor fennmaradási engedély iránti kérelemmel fordult az építésügyi hatósághoz, mely az engedélyt 2005. szeptember 15-én meg is adta, emellett 1 724 000 Ft építésügyi bírságot szabott ki. Az indítványozó a Pest Megyei Közigazgatási Hivatal Építésügyi Főosztályához fellebbezett a döntés ellen, melyet a másodfokú közigazgatási fórum 2006. augusztus 7-én kelt határozatában lényegében változatlanul hagyott, csupán a bírság összegét kerekítette 1 720 000 Ft-ra.
Az indítványozó a Pest Megyei Bírósághoz fordult, keresetében a másodfokú közigazgatási határozat hatályon kívül helyezését és az építésügyi hatóság új eljárásra utasítását kérte. A Pest Megyei Bíróság helyt adott a keresetnek. Az ítélet ellen a Közigazgatási Hivatal jogutódja, a Pest Megyei Kormányhivatal felülvizsgálati kérelmet nyújtott be, melynek a Kúria helyt adott, és hatályon kívül helyezte a Pest Megyei Bíróság ítéletét. A döntés ellen az indítványozó 2012. október 19-én alkotmányjogi panaszt nyújtott be.
Az Alkotmánybíróság megállapította: a Alkotmánybíróságról szóló 2011. évi CLI. törvény 52. § (1) bekezdés e) pontja előírja, hogy az indítványnak tartalmaznia kell indokolást arra nézve, hogy a sérelmezett bírói döntés miért ellentétes az Alaptörvény megjelölt rendelkezésével. Az indítványozó által előadottak nem felelnek meg e követelménynek. Indokolása kizárólag a bizonyítékok értékelését, illetve a Kúria jogértelmezését kifogásolja. A támadott ítélet indokolásából világosan kiderül, hogy a Kúria a „tudomásra jutás” kifejezés értelmezésének lehetőségei közül választott, és nem fogadta el irányadónak az indítványozó által előterjesztett bizonyítékokat. A Kúria döntésének e vonatkozásban való felülvizsgálata azonban nem az Alkotmánybíróság hatásköre. Az indítvány arra nézve sem tartalmaz érvelést, hogy a „tudomásra jutás” kifejezés Kúria által követett megszorító értelmezése, illetve a bizonyítékok értékelése következtében miért alaptörvény-ellenes a támadott ítélet.
Mindezekre tekintettel az Alkotmánybíróság a Kúria Kfv.II.37.431/2011/4. számú ítéletével szemben előterjesztett alkotmányjogi panaszt az Abtv. 56. § (3) bekezdése alapján visszautasította. (IV/3496/2012.)
+
Az indítványozó a Kúria ítélet alaptörvény-ellenességének megállapítását és megsemmisítését kérte. Érvelése szerint ugyanis „a »törvény előtt mindenki egyenlő« rendelkezés magában foglalja azon ügyféli jogot és bírósági kötelezettséget, mely szerint a bíróság jogalkalmazásának, jogértelmezésének mindenkire nézve azonosnak kell lennie, továbbá a bíróság jogalkalmazásának, jogértelmezésének mindenben helyesnek (szabályosnak, a gyakorlatnak, elveknek és az elméletnek is megfelelve) kell lennie.” Az indítványozó szerint továbbá: „A jogállam működésével össze nem egyeztethető, tisztességes eljáráshoz való jogot sért a Kúria azon indokolása, mely felperes részére sem a közigazgatási eljárásban, sem a bírósági eljárásokban nem tette lehetővé a per tárgyát képező közigazgatási határozatokban megnevezett, indokolásként használt más adózókra ugyanazon teljesítések esetében hozott közigazgatási határozatok megismerését.”
Az Alkotmánybíróság álláspontja szerint a jogszabályok önálló, a konkrét tényállásra vonatkoztatott értelmezése a rendes bíróságok (iura novit curia), adott esetben a Kúria feladata. Mivel az indítványozó nem hozott fel olyan indokot, amely magalapozná a bírói döntés alaptörvény-ellenességét, vagy amely azt támasztaná alá, hogy az általa felvetett probléma alapvető alkotmányjogi jelentőséggel bírna, az alkotmányjogi panasz nem felel meg az Abtv. 29. §-ában foglaltaknak. Mindezekre tekintettel az Alkotmánybíróság a Kúria Kfv.V.35.580/2011/14. számú ítélete alaptörvény-ellenességének megállapítására és megsemmisítésére irányuló alkotmányjogi panaszt visszautasította. (IV/3475/2012.)
+
Az alkotmányjogi panaszt előterjesztő indítványozó a Fővárosi Törvényszék ítéletének, és az annak alapjául szolgáló, a Magyar Államkincstár Központ közigazgatási határozatának alaptörvény-ellenességének megállapítását és megsemmisítését kérte. Álláspontja szerint a személyes gondoskodást nyújtó szociális intézmény és a falugondnoki szolgálat működésének engedélyezéséről, továbbá a szociális vállalkozás engedélyezéséről szóló kormányrendelet – azóta már hatályon kívül helyezett – szövegrésze konkrét esetben való alkalmazása sérti az Alaptörvényt.
Az indítványozó a központi költségvetésből jogtalanul igénybe vett támogatás visszafizetése tárgyában hozott közigazgatási határozat bírósági felülvizsgálatát kezdeményezte. Az egyedi ügyben a Fővárosi Törvényszék a 2012. április 26-án jogerős ítélettel döntött. Megállapította, hogy a per tárgyát képező közigazgatási határozat jogszerű és megalapozott. Az indítványozó álláspontja szerint viszont a hatósági eljárásban illetve a bírósági peres eljárásban alaptörvény-ellenes (a hatósági eljárásban még alkotmányellenes) jogszabály alkalmazására került sor, és ennek a következménye a visszafizetési kötelezettség előírása.
Véleménye szerint a támogatási feltételek egyoldalúak, „diktátum jellegűek” voltak, a szolgáltatónak semmilyen mozgásteret nem biztosítottak a támogatási feltétek kialakításban. Azt is sérelmezte, hogy a kifogásolt rendelkezés nem határozza meg, hogy milyen személyi kör számítható be a szociális rászorultnak minősülő személyekre, nem biztosítja az ellátotti minőség pontos behatárolhatóságát, ezért sérti a normavilágosság követelményét. A rendelkezés közvetetten sérti az értelmi fogyatékkal élő személyek hátrányos megkülönböztetéstől mentes, szociális ellátáshoz és biztonsághoz való jogát.
Az Alkotmánybíróság megállapította: az indítvány nem felel meg az alkotmányjogi panasz eljárás törvényi feltételeinek. Az indítványozó – érdekképviseleti tevékenysége alapján – a fogyatékkal élő személyek képviseletében eljárva is kérte a kifogásolt jogszabály vizsgálatát. Az indítványozó azonban más személyek nevében nem járhat el, a fogyatékkal élők önállóan, saját nevükben nyújthatnának be Alaptörvényben biztosított jogaik sérelmére hivatkozással alkotmányjogi panaszt. Jelen esetben az alkotmányjogi panasz a fogyatékkal élő személyek jogaival összefüggésben sem bírálható el érdemben, ezért az alaptörvény-ellenességének megállapítására és megsemmisítésére irányuló alkotmányjogi panaszt a Taláros Testület visszautasította. (IV/3253/2012.)
+
Az indítványozók a Kúria által hozott ítélet alaptörvény-ellenességének megállapítását és megsemmisítését kérték, állítván, hogy a kifogásolt ítélet sérti az Alaptörvény számos bekezdését.
Az Alkotmánybíróság megállapította: az Alaptörvény V. cikke és XV. cikk (1) bekezdése rendelkezéseivel összefüggésben hiányzik az indítványozók Alaptörvényben biztosított jogainak sérelme és a támadott bírói döntés közötti összefüggés leírása. Kérelmük valójában a bírói döntés tartalmi kritikája, ezért az indítvány nem felel meg az Abtv. 52. § (1) bekezdés b) és e) pontjaiban foglaltaknak. Mindezekre tekintettel az Alkotmánybíróság az alkotmányjogi panaszt az Ügyrend 30. § (2) bekezdésének a) pontja alapján visszautasította. (IV/3352/2012.)
+
Az indítványozó az Alkotmánybíróság a büntetőeljárásról szóló 1998. évi XIX. törvény 75-76. §-ai, valamint a Pécsi Ítélőtábla a Bpi.II.391/2011/2. számú végzése és a Kúria Bkf.II.410/2012/2. számú végzése alaptörvény-ellenességének megállapítását és megsemmisítését kérte. Panaszában kifogásolta, hogy az Ítélőtábla – formai követelmények hiányára hivatkozva – nem fogadta el bizonyítékként az általa, a jogerős ítélet meghozatalát követően benyújtott igazságügyi szakértői véleményt, sem pedig a poligráf szaktanácsadói véleményt. Kifogásolta továbbá azt is, hogy a perújítási indítványában becsatolt táppénzes papír mint új bizonyíték vizsgálatára az Ítélőtábla végzésében nem került sor. Azt állította, hogy a bizonyítékok „ilyen értelmezése” és szűkítő felsorolása a tudomány és a technika fejlődése következtében nem áll összhangban az Alaptörvény számos bekezdésével, ezáltal szerinte a Pécsi Ítélőtábla megsértette az Alaptörvényt.
Az Alkotmánybíróság megállapította: hatáskörébe az ügy érdemi eljárása során alkalmazott – alkotmányos alapjog sérelmét előidéző – konkrét jogszabály alkotmányellenességének vizsgálata tartozik.. Az indítványozó által megsemmisíteni kért végzésekben a Pécsi Ítélőtábla és a Kúria a perújítási eljárás során formai követelmények hiányára tekintettel hozott elutasító döntést, ezért a büntetőeljárásról szóló 1998. évi XIX. törvény 75-76. §-ai alaptörvény-ellenességének megállapítására irányuló alkotmányjogi panaszt, valamint a Pécsi Ítélőtábla a Bpi.II.391/2011/2. számú végzése és a Kúria Bkf.II.410/2012/2. számú végzése alaptörvény-ellenességének megállapítására és megsemmisítésére irányuló alkotmányjogi panaszt visszautasította. (IV/3149/2012.)
+
Döntés született a Szegedi Városi Bíróság 5.Bny.353/2012/2. számú végzésének és a Szegedi Törvényszék 2.Bnyf.265/2012/2. számú végzésének megsemmisítésére irányuló alkotmányjogi panasz tárgyában is.
Az indítványozónak, mint gyanúsítottnak, a Szegedi Városi Bíróság előzetes letartóztatását rendelte el az elsőfokú bíróság a tárgyalás előkészítése során hozandó határozatáig legfeljebb egy hónapig, - majd azt három hónappal meghosszabbította. Az indítványozó az előzetes letartóztatást meghosszabbító végzés ellen fellebbezést jelentett be. A másodfokon eljáró Szegedi Törvényszék az első fokon hozott végzést helyben hagyta. Az indítványozó ezt követően fordult az Alkotmánybíróságoz, kérve a Szegedi Városi Bíróságnak az előzetes letartóztatás meghosszabbításáról rendelkező végzése, valamint a Szegedi Törvényszéknek az azt helybenhagyó végzése alaptörvény-ellenességének megállapítását és megsemmisítését. Panaszában arra hivatkozott, hogy az eljáró bíróságok a legkevésbé sem tettek eleget az előzetes letartóztatás elrendeléséhez szükséges különös feltételek megvalósulásával kapcsolatos mérlegelési és indokolási kötelezettségüknek. Véleménye szerint ezzel megsértették az Alaptörvény I., II., IV. és XXVIII. Cikkében, illetve az emberi jogok és az alapvető szabadságok védelméről szóló Római Egyezmény 5. cikkében foglalt jogait.
Az Alkotmánybíróság megállapította: az Abtv. 27. §-a értelmében alaptörvény-ellenes bírói döntéssel szemben az egyedi ügyben érintett személy akkor fordulhat panasszal az Alkotmánybírósághoz, ha az ügy érdemében hozott döntés vagy a bírósági eljárást befejező egyéb döntés az indítványozó Alaptörvényben biztosított jogát sérti, és az indítványozó a jogorvoslati lehetőségeit már kimerítette, vagy jogorvoslati lehetőség nincs számára biztosítva. A jelen ügyben támadott, az előzetes letartóztatás meghosszabbításáról rendelkező végzést helybenhagyó döntés azonban nem az adott büntető ügyet érdemben lezáró végső döntés, ezért az alkotmányjogi panasz nem felel meg az Abtv. 27. §-ában előírt követelménynek. Mindezekre figyelemmel az alkotmányjogi panaszt az Abtv. 64. § d) pontja alapján visszautasította. (IV/3183/2012.)
+
Az indítványozó a Kúria Gfv.X.30.254/2011/8. számú ítélete alaptörvény-ellenességének megállapítását és megsemmisítését kérte. A panaszos szerint a kifogásolt ítélet az Alaptörvény által deklarált jogállamiságból fakadó jogbiztonság követelményét sérti.
Az Alkotmánybíróság megállapította: az indítvány nem felel meg az Abtv. 52. § (1) bekezdés b) pontja szerinti követelménynek, így azt az Ügyrend 30. § (2) bekezdésének a) pontja alapján visszautasította. (IV/3125/2012.)
+
2012. június 25-én nyújtottak be alkotmányjogi panaszt az egyesülési jogról, a közhasznú jogállásról, valamint a civil szervezetek működéséről és támogatásáról szóló 2011. évi CLXXV. törvény 8. § (1) bekezdése és 75. § (3) bekezdése utólagos vizsgálatára irányuló alaptörvény-ellenességének megállapítása és megsemmisítése érdekében. A sértett állította: hogy elvonnak tőle bizonyos vagyoni jogokat. Kifogásolta ennek kapcsán a teljes körű kártalanítás biztosításának hiányát. Álláspontja szerint a törvény érintett rendelkezései nem felelnek meg „az egyértelműség alkotmányos követelményének sem”, mert nem tesznek különbséget azon jogok között, amelyek soha nem képezték az egyesület tulajdonát és azon jogok között, amelyek valamikor az egyesület tulajdonát képezték. Sérelmezte azt is, hogy a jogalkotó a törvény kihirdetése és hatályba lépése között nem biztosított elegendő felkészülési időt.
Az Alkotmánybíróság megállapította: az indítvány nem befogadható, mert az alkotmányjogi panasszal szemben támasztott tartalmi követelményeknek nem felel meg. A Tv. 75. § (3) bekezdése értelmében az érintett vagyoni értékű jogok kártalanítás ellenében szállnak vissza (a törvény erejénél fogva) az egyesületre. A Tv. e rendelkezése értelmében a kártalanítás összegét a felek megállapodása tartalmazza, ennek hiányában pedig azt a bíróság állapítja meg. Az indítványozó panaszában nem utalt arra, hogy a kártalanítás összegét illetően van-e/volt-e a felek között megállapodás, illetve ennek hiányában bírósági eljárásra került-e sor. Az indítványozó tehát nem bizonyította, hogy az állítólagos jogsérelem közvetlenül a Tv. alapján ténylegesen bekövetkezett, s a jogsérelem orvoslására szolgáló eljárás nem állt rendelkezésére, illetve a jogorvoslati lehetőségeit már kimerítette. A panasz ennélfogva nem felel meg az Abtv. 26. § (2) bekezdésében foglaltaknak, ezért az Alkotmánybíróság az alkotmányjogi panaszt az Abtv. 64. § d) pontja alapján visszautasította. (IV/3132/2012.)
+
Az Alkotmánybírósághoz benyújtott alkotmányjogi panaszra okot adó ügy lényege szerint az indítványozó azonnali hatállyal felmondta a tulajdonában álló földingatlanra vonatkozó haszonbérleti szerződést, majd a Győri Városi Bírósághoz benyújtott keresetével kérte a szerződés semmisségének megállapítását és a felmondás érvényességének megállapítását.
Mivel az indítványozó nem jelölt meg olyan, pontosan körülírt alaptörvény-ellenességet, melyet alapvető alkotmányjogi jelentőségű kérdésként lehetne értékelni, illetve amely felvetné a bírói döntést érdemben befolyásoló alaptörvény-ellenesség gyanúját az Alkotmánybíróság a Kúria Pfv.VIII.22.132/2011/7. számú ítélete, a Győri Törvényszék 1.Pf.20.294/2011/3. számú ítélete, valamint a Győri Városi Bíróság P.22.852/2009/16. számú ítélete alaptörvény-ellenességének megállapítására és megsemmisítésére irányuló alkotmányjogi panaszt visszautasította. (IV/3431/2012.)
+
Az alkotmányjogi panasz alapjául szolgáló ügyben az adóhatóság a vizsgált beszerzéseket illetően azt állapította meg, hogy azok tekintetében nem illeti meg az indítványozót az adólevonási jog, ezért adóhiány, adóbírság, valamint késedelmi pótlék megfizetésére kötelezte. Az indítványozó fellebbezése folytán a másodfokon eljáró adóhatóság az elsőfokú határozatot helyben hagyta, majd felülvizsgálati kérelem nyomán a Kúria a jogerős ítéletet hatályában fenntartotta.
Az Alkotmánybíróság tekintettel arra, hogy ez ügyben nem merült fel olyan, a bírói döntést érdemben befolyásoló alaptörvény-ellenesség, illetve alapvető alkotmányjogi jelentőségű kérdés, mely az alkotmányjogi panasz befogadását indokolta volna, ezért a Kúria, V. 35.366/2011/6. számú ítélete alaptörvény-ellenességének megállapítása és megsemmisítése iránti alkotmányjogi panaszt visszautasította. (IV/3458/2012.)
+
Az indítványozó magán állatorvosi tevékenysége során ellátott egyik állattartó telepén lefolytatott ellenőrzés olyan hiányosságokat állapított meg, amelyek felvetették az indítványozó felelősségét. A fegyelmi tanács határozatában az előmeneteli rendszerben „egy fizetési fokozattal visszavetés büntetéssel sújtotta”. Az indítványozó az illetékes munkaügyi bírósághoz benyújtott keresetében kérte a fegyelmi határozatnak a hatályon kívül helyezését. Az elsőfokú bíróság ítéletét mind a másodfokú bíróság, mind a felülvizsgálati bíróságként eljárt Legfelsőbb Bíróság helybenhagyta.
Az indítvány arra irányult, hogy az Alkotmánybíróság állapítsa meg a Miskolci Törvényszék perújítási eljárást lezáró végzésének az alaptörvény-ellenességét, és azt semmisítse meg. Az Alkotmánybíróság a Miskolci Törvényszék mint másodfokú bíróság 1.Mpkf.21.313/2012/2. számú végzése alaptörvény-ellenességének megállapítására és megsemmisítésére irányuló alkotmányjogi panaszt visszautasította. (IV/3416/2012.)
+
Az indítványozók 2012. június 27-én alkotmányjogi panaszt terjesztettek elő a megváltozott munkaképességű személyek ellátásairól és egyes törvények módosításáról szóló 2011. évi CXCI törvény egésze, illetve annak egyes rendelkezései pro futuro megsemmisítése iránt. Egyúttal kérték adataik „zártan” kezelését. A beadványhoz csatoltak 11 ügyvédi meghatalmazást, 1 aláírási címpéldányt, kivonatot társadalmi szervezet nyilvántartási adatairól, egyesületi alapszabályt, valamint a magánszemély indítványozók kórelőzményeinek leírását, számos hatósági, bírósági határozat másolatát, levelezéseket a különböző hatóságokkal, végezetül 15 oldalon részleteket a Magyar Szociális Fórum honlapján közzétett tényfeltáró jelentésekből (magánszemélyek – név nélküli – rendkívül megrázó személyes előadásai, betegségükről, balesetükről).
Az Alkotmánybíróság a megváltozott munkaképességű személyek ellátásairól és egyes törvények módosításáról szóló 2011. évi CXCI. törvény egésze, illetve egyes rendelkezései alaptörvény-ellenességének vizsgálatára és megsemmisítésére irányuló alkotmányjogi panaszt visszautasította. (IV/3157/2012.)
+
Örökösödési ügyben kérték a Kúria Pfv.I.22.370/2011/2. számú végzése alaptörvény-ellenességének megállapítását és megsemmisítését.
Az Alkotmánybíróság megállapította: a döntés ellen benyújtott alkotmányjogi panasz nem befogadható, s ezért azt az Abtv. 56. § (2)-(3) bekezdései alapján - az Abtv. 47. §-a és az Ügyrend 5. §-a alapján eljárva - visszautasította. (IV/3560/2012.)
Döntésre várva
Az Alkotmánybíróság legközelebbi ülésének témái:
– A Büntető Törvénykönyvről szóló 1978. évi IV. törvény 269/B. § „ötágú vöröscsillag” fordulata alaptörvény-ellenességének megállapítására és megsemmisítésére irányuló alkotmányjogi panasz vizsgálata. (IV/2478/2012.)
– A lelkiismereti és vallásszabadság jogáról, valamint az egyházak, vallásfelekezetek és vallási közösségek jogállásáról szóló 2011. évi CCVI. törvény alaptörvény-ellenességének megállapítása és megsemmisítése iránt benyújtott alkotmányjogi panaszok vizsgálata. (IV/2352/2012.)
– A Fővárosi Törvényszék 29.Kpk.45.266/2012/2. és 27.Kpk.45.646/2012/3. számú végzéseinek megsemmisítésére irányuló alkotmányjogi panaszok vizsgálata. (IV/2878/2012.)
– A kormánytisztviselők jogállásáról szóló 2010. évi LVIII. törvény 8. § (1) bekezdés b) pontja alaptörvény-ellenességének megállapítása, a bírói ítélet megsemmisítése, valamint a támadott jogszabályi rendelkezés perben történő alkalmazási tilalmának kimondása iránt előterjesztett alkotmányjogi panasz befogadhatóságának vizsgálata. (IV/3016/2012.)
– A Fővárosi Bíróság 51.Mf.636.420/2011/4. számú ítéletével összefüggésben a kormánytisztviselők jogállásáról szóló 2010. évi LVIII. törvény 8. § (1) bekezdés b) pontja alaptörvény-ellenességének megállapítása, az ítélet megsemmisítése, valamint a támadott jogszabályi rendelkezés perben történő alkalmazási tilalmának kimondása iránt előterjesztett alkotmányjogi panasz befogadhatóságának vizsgálata. (IV/2584/2012.)
– A Nógrád Megyei Bíróság 2.Mf.20.774/2011/4. számú ítéletével összefüggésben a kormánytisztviselők jogállásáról szóló 2010. évi LVIII. törvény 8. § (1) bekezdés b) pontjának alaptörvény-ellenességének megállapítása, valamint a perben történő alkalmazási tilalmának kimondása iránt előterjesztett alkotmányjogi panasz befogadhatóságának vizsgálata. (IV/2488/2012.)
– A Balassagyarmati Törvényszék 15.Mf.20.793/2011/3. számú ítéletével összefüggésben a kormánytisztviselők jogállásáról szóló 2010. évi LVIII. törvény 8. § (1) bekezdés b) pontja alaptörvény-ellenességének megállapítása, valamint a perben történő alkalmazási tilalmának kimondása iránt előterjesztett alkotmányjogi panasz befogadhatóságának vizsgálata. (IV/1417/2012.)
– A Fővárosi Törvényszék 49.Mf.638.367/2011/5. számú ítéletével összefüggésben a kormánytisztviselők jogállásáról szóló 2010. évi LVIII. törvény 8. § (1) bekezdés b) pontja alaptörvény-ellenességének megállapítása, az ítélet megsemmisítése, valamint a támadott jogszabályi rendelkezés perben történő alkalmazási tilalmának kimondása iránt előterjesztett alkotmányjogi panasz befogadhatóságának vizsgálata. (IV/3400/2012.)
– A nemzeti köznevelésről szóló 2011. évi CXC. törvény egyes rendelkezései alaptörvény-ellenességének megállapítására és megsemmisítésére előterjesztett utólagos normakontroll indítvány vizsgálata. (II/3251/2012.)
– A Rendőrségről szóló 1994. évi XXXIV. törvény, valamint a nemzeti köznevelésről szóló 2011. évi CXC. törvény egyes rendelkezése alaptörvény-ellenességének megállapítására és megsemmisítésére előterjesztett utólagos normakontroll indítvány vizsgálata. (II/3511/2012.)
– A Győri Törvényszék 3.Bf.109/2012. számú ítélete alaptörvény-ellenességének megállapítása és megsemmisítése iránt benyújtott alkotmányjogi panasz vizsgálata. (IV/3411/2012.)
