Az Alkotmánybíróság áttekintette a korábbi gyakorlatát és az Alaptörvény szabályai alapján megvizsgálta az Alaptörvény módosításának felülvizsgálatára vonatkozó hatáskörét és elutasította az alapvető jogok biztosának az Alaptörvény negyedik módosítását támadó indítványát, tekintettel rá, hogy korábbi gyakorlatában megállapította hatáskörét az alkotmánymódosítás közjogi érvényességének vizsgálatára, viszont nem terjesztette ki hatáskörét az alkotmánymódosítások tartalmi felülvizsgálatára. Íme, a legfrissebb döntések.
Az alkotmányos viták korszakán túl vagyunk – mondotta volt Orbán Viktor miniszterelnök az Alkotmánybíróságon, miután megbeszélést folytatott Paczolay Péterrel, a Taláros Testület elnökével. Az új Alaptörvény körüli viták korszaka lezárult, az alkotmányos viták nyugvópontra jutottak Magyarországon - értékelte a kormányfő Alkotmánybíróság legutóbbi döntését, amellyel a testület elutasította a negyedik alkotmánymódosítás közjogi érvénytelenségének megállapítására irányuló indítványt.
Orbán Viktor nem titkolta: az alkotmányos viták időszaka megfelelő hosszúságú és megfelelő mélységű, jogászi szempontból pedig szép és izgalmas korszak volt, és bár kétség kívül igaz, hogy viták nélkül nincs demokrácia, azonban az államélethez az is kell, hogy a viták egy idő után nyugvópontra jussanak. Hangsúlyozta: erős és szuverén Magyarország nem létezhet erős alkotmányos alap nélkül, utóbbi pedig nem létezhet erős alkotmányos alapvédelem nélkül, vagyis az erős Magyarország fenntartásában megkerülhetetlen és nélkülözhetetlen feladat hárul az Alkotmánybíróságra. Kiemelte: a kormány komolyan veszi azt a korábbi vállalást, amely szerint ha az államadósság ötven százalék alá csökken, akkor az Alkotmánybíróság ismét vizsgálhatja majd a költségvetési és adókérdéseket érintő szabályozások alkotmányosságát.
A miniszterelnök szerint az Alkotmánybíróság előtt folyó ügyekből az látszik, hogy jó kezdeményezés volt a hallgattassék meg a másik fél elvének bevezetése. Az AB-törvénnyel kapcsolatban bejelentette: azt a vállalást tette, hogy a parlament nem fogad el olyan alkotmánybírósági törvényt, amelyről előzetesen ne sikerül megállapodni a testülettel.
A másfél órás megbeszélés után Paczolay Péter úgy vélte: az új AB-törvény szabályozása lehetővé teszi a hatékony alkotmánybíráskodást. Ugyanakkor ennek tényleges megvalósulása szempontjából lényeges kérdés, hogy a vezető politikusok, a kormány, az Országgyűlés reagáljanak az AB döntéseire, építsék be azokat munkájukba.
Legfrissebb döntések
Az Alkotmánybíróság teljes ülésén az Alaptörvényben, foglalt 30 napos határidőn belül bírálta el az alapvető jogok biztosának az Alaptörvény negyedik módosítását támadó indítványát. A Taláros Testület az alaptörvény-módosítás közjogi érvénytelenségére vonatkozó indítványt nem találta megalapozottnak, tartalmi vizsgálatot pedig hatáskör hiányában nem végzett. A határozat ugyanakkor megjegyzi: a támadott rendelkezések alapján megalkotandó külön jogszabályok alkotmányosságának vizsgálata során az Alkotmánybíróság az alaptörvényi rendelkezéseket úgy fogja értelmezni, hogy azok mind az Alaptörvényben, mind pedig az európai uniós és a nemzetközi jogi kötelezettségekben megjelenő alapvető elvekkel és értékekkel egységes, ellentmondásmentes rendszert képezzenek.
Az alapvető jogok biztosa Magyarország Alaptörvénye negyedik módosítása egyes rendelkezései közjogi érvénytelenségének – és ezért alaptörvény-ellenességének – megállapítását kérte az Alkotmánybíróságtól, és indítványozta a támadott rendelkezések megsemmisítését. Az indítvány első része azokat a rendelkezéseket támadta, amelyeket az Országgyűlés az Alkotmányügyi bizottságnak a részletes vita lezárását követően benyújtott módosító javaslatai alapján anélkül fogadott el, hogy a plenáris ülésen megvitatta volna azokat. A biztos álláspontja szerint ez az eljárás formálisan ugyan megfelelt a Házszabály előírásainak, azonban nem biztosította, hogy a képviselők a demokratikus alkotmányozás egyik nélkülözhetetlen előfeltételeként kifejthessék véleményüket a plenáris ülésen. Az indítvány második része pedig az Alaptörvénye negyedik módosításának egyes rendelkezéseit azért tartotta közjogilag érvénytelennek, mert feloldhatatlan belső ellentmondást okoznak az Alaptörvényben.
Az Alkotmánybíróság áttekintette a korábbi gyakorlatát és az Alaptörvény szabályai alapján megvizsgálta az Alaptörvény módosításának felülvizsgálatára vonatkozó hatáskörét. A testület kifejtette, hogy korábbi gyakorlatában egyfelől megállapította hatáskörét az alkotmánymódosítás közjogi érvényességének vizsgálatára, másfelől viszont nem terjesztette ki hatáskörét az alkotmánymódosítások tartalmi felülvizsgálatára. Az Alkotmánybíróság hangsúlyozta, hogy nem alkothatja és nem is változtathatja meg az alkotmányt, amelyet mérceként kell alkalmaznia a jogszabályok felülvizsgálata során. Az Alaptörvénye negyedik módosításában az Országgyűlés ezzel egyezően úgy döntött, hogy az Alaptörvény módosításának alkotmányossági vizsgálatára kizárólag eljárási követelmények alapján van lehetősége az Alkotmánybíróságnak.
Az indítvány első részével összefüggésben az Alkotmánybíróság megállapította, hogy az országgyűlési képviselők, illetve a frakciók kifejthették volna véleményüket a szóban forgó módosító javaslatokról, nem volt ugyanis akadálya annak, hogy a részletes vita újbóli megnyitását kezdeményezzék, vagy a módosításokhoz zárószavazás előtti módosító javaslatot nyújtsanak be. Záróvitára épp azért nem került sor, mert ilyen indítvány nem érkezett. Az Alkotmánybíróság ezért az indítványt ebben a részében elutasította.
Az indítvány második részével összefüggésben az Alkotmánybíróság megállapította: az indítvány arra irányult, hogy a Taláros Testület az Alaptörvénye negyedik módosításának egyes rendelkezéseit tartalmilag vesse össze az Alaptörvény más rendelkezéseivel, illetőleg az ezekből levezetett, a korábbi alkotmánybírósági határozatokban kifejtett érvekkel és követelményekkel. Ehhez azonban az alaptörvény-módosítás tartalmi – nem pedig eljárási – vizsgálatára lenne szükség, melyre az Alkotmánybíróságnak nincs hatásköre. A testület ezért az indítványt ebben a részében érdemi vizsgálat nélkül visszautasította.
Az Alkotmánybíróság határozata mindazonáltal hangsúlyozza, hogy az alkotmányozó az Atmód4.-ben foglaltak részletszabályait külön törvényekre, illetve önkormányzati rendeletekre bízta, és ezekben nem hagyhatók figyelmen kívül az alapvető jogok egymással összefüggő rendszeréből a mindenkori törvényhozó és alkotmányozó hatalomra is kiterjedő korlátok, melyek az Európai Uniós tagállami kötelezettségekből, a nemzetközi jog és a magyar jog összhangjának biztosításából, illetve a nemzetközi jog általánosan elismert szabályainak elfogadásából is következnek. Az Alaptörvény felhatalmazása alapján megalkotandó külön jogszabályok alkotmányosságának esetleges vizsgálata során az Alkotmánybíróság el fogja végezni a vonatkozó alaptörvényi rendelkezések értelmezését. Az értelmezéseknek ellentmondásmentes rendszert kell képezniük. Magyarország nemzetközi szerződéseiben vállalt, az uniós tagsággal együtt járó kötelezettségei, valamint a nemzetközi jog általánosan elismert szabályai, az azokban megjelenő alapvető elvek és értékek ugyanis olyan egységes rendszert képeznek, mely sem az alkotmányozás, sem a jogalkotás, sem pedig az Alkotmánybíróság általi alkotmányossági vizsgálat lefolytatásakor nem hagyhatók figyelmen kívül.
A határozathoz Bragyova András, Kiss László, Lévay Miklós és Stumpf István alkotmánybírók különvéleményt, Juhász Imre, Kovács Péter, Pokol Béla és Salamon László alkotmánybírók pedig párhuzamos indokolást csatoltak. (A határozat teljes szövege itt olvasható.)
+
Az Alkotmánybíróság 2. öttagú tanácsának legfrissebb döntései:
(Tagjai: Balogh Elemér tanácsvezető, Paczolay Péter, Pokol Béla, Stumpf István és Szívós Mária.).
Az Alkotmánybíróság május 27-én elutasította a Legfelsőbb Bíróság Kfv.IV.37.256/2008. számú ítéletével összefüggésben benyújtott, a fajtatiszta ebek tenyésztési szabályairól szóló 64/1998. (XII. 31.) FVM rendelet 13. § (1) bekezdése – az Alaptörvény I. cikk (3) bekezdésére és a VIII. cikk (2) bekezdésére alapított – alaptörvény-ellenességének megállapítása iránti alkotmányjogi panaszt.
Az alkotmányjogi panasz alapja, hogy az indítványozó egyesületet az Országos Mezőgazdasági Minősítő Intézet Főigazgatója határozataival állattenyésztési bírsággal sújtotta, mert jogosulatlanul kutyakiállítást szervezett több ebfajta részvételével úgy, hogy nem kérte – és így nem is kapta meg – a kinológiai szövetség előzetes hozzájárulását, valamint a tenyésztési hatóság szakhatósági hozzájárulását.
Az Alkotmánybíróság megállapította: az indítvány nem tartalmaz alkotmányjogilag értékelhető érvelést arra vonatkozóan, hogy a támadott jogszabály megsértette az indítványozó tisztességes eljáráshoz való jogát. Az indokolás szerint nem állapítható meg konkrét alapjogsérelem. Emellett a megsemmisített jogszabály egyedi ügyben történő alkalmazhatatlanságára az indítványozó indítványozási jogosultsága sem áll fenn. (AB határozat alkotmányjogi panasz elutasításáról: IV/2612/2012.)
+
Az Alkotmánybíróság május 27-én elutasította az egészségügyi és a hozzájuk kapcsolódó személyes adatok kezeléséről és védelméről szóló 1997. évi XLVII. törvény 14/A. § (1) bekezdés a) pontja, b) pontjának „betegségének a betegségek nemzetközi osztályozása szerinti kódját (BNO kód),” szövegrésze, valamint 22. § (6) bekezdése alaptörvény-ellenessége megállapítására és megsemmisítésére irányuló alkotmányjogi panaszt. Az indítványozó szerint a vényadatok tartalmát szabályozó egyes jogszabályi rendelkezések alaptörvény-ellenesek, sértik a személyes adatok védelméhez fűződő jogot, továbbá a célhoz kötöttség elvét azzal, hogy az OEP 15 évig kezeli az orvosi vényeken szereplő személyes adatokat.
Az Alkotmánybíróság szerint az alkotmányjogi panasz nem megalapozott. A személyazonosító adatok vényen történő rögzítése és azoknak a gyógyszerész felé történő továbbítása indokolható módon korlátozza az információs önrendelkezési jogot. A kifogásolt személyazonosító adatok közül az életkort tanúsító születési év, illetve 12 év alatti gyermek esetében a hónap megjelölése a gyógyszerész, mint betegellátó gyógykezelési tevékenységét segíti elő, és ahhoz szükséges. A BNO kód feltüntetési kötelezettsége és a gyógyszerész adatkezelése összhangban van az adattovábbítás céljával, amely nem más, mint a gyógyászati ellátás folyamatos és biztonságos szolgáltatása, illetve nyújtása. A határozat indokolása szerint a megőrzési idő és a magánszférához való jog között nincs alkotmányjogilag értékelhető összefüggés.
Az Alkotmánybíróság azt is megállapította, hogy a TAJ szám rögzítése nem jelenti a személyes adatok védelméhez való jog aránytalan korlátozását. Ezek az adatok szükségesek, de egyben elégségesek is az ellátásra jogosultság ellenőrzéséhez. (AB határozat alkotmányjogi panasz elutasításáról: IV/2702/2012.)
+
Az Alkotmánybíróság május 27-én elutasította a büntetőeljárásról szóló 1998. évi XIX. törvény 53. §-a, 56. § (4) bekezdése, 199. § (2) és (3) bekezdése, 229–233. §-a, 236. §-a, 242. § (1) bekezdés d) pontja, 246. § (3) bekezdése, 324. § (1) bekezdés c) pontja, 340. § (2) bekezdése, 343. §-a, 344. §-a és a 489. § d) pontja alaptörvény-ellenességének megállapítására és megsemmisítésére irányuló indítványt. A Mosonmagyaróvári Járásbíróság bírája az előtte B.445/2012. szám alatt folyamatban lévő, pótmagánvád alapján indult büntető ügyben – az eljárás felfüggesztése mellett – a büntetőeljárásról szóló törvény több rendelkezése alaptörvény-ellenességének megállapítását és megsemmisítését kérte.
Az Alkotmánybíróság megállapította, hogy a pótmagánvád jogintézménye nem sérti az Alaptörvény 29. cikk (1) bekezdésében szereplő rendelkezést, a büntetőeljárásról szóló törvény ugyanis értelemszerűen csakis abban az esetben teszi lehetővé az ügyészségen kívül más számára a büntetőeljárás megindítását és a vád képviseletét, ha állami büntetőigény nincs. (AB határozat bírói kezdeményezés elutasításáról: III/615/2013.)
+
Az Alkotmánybíróság május 27-én elutasította a szakképzésről szóló 2011. évi CLXXXVII. törvény alaptörvény-ellenességének megállapítására és megsemmisítésére irányuló indítványt. Az alapvető jogok biztosa indítványában kifejtette: a jogalkotó úgy határozta meg a törvény hatálybalépésének időpontját, hogy nem biztosított kellő időt a jogalkalmazásra való felkészüléshez.
Az Alkotmánybíróság szerint a vizsgált esetben az indítványozó csak állította, de nem igazolta azt, hogy korábbi szabályozáshoz képest a szakképzésről szóló törvény hatályba lépése olyan mérvű változást jelentett, ami – figyelemmel az említett lépcsőzetes hatályba léptetésre is – az irányadó alkotmánybírósági gyakorlat értelmében a kifogásolt törvény egésze tekintetében megalapozza a „kellő idő” állított sérelmét. Az indítványozó nem fejtette ki, hogy a törvény egésze tekintetében a kihirdetés és az eltérő időpontokban hatályba lépő egyes törvényi rendelkezések hatályba lépése között eltelt, illetve eltelő idő miért tekinthető kirívóan rövidnek, a jogalkalmazásra történő felkészülést ellehetetlenítőnek. (AB határozat jogszabály alaptörvény-ellenességének megállapítására irányuló indítvány elutasításáról: II/3299/2012.)
+
Az Alkotmánybíróság május 27-én elutasította a büntetőeljárásról szóló 1998. évi XIX. törvény 53. §-a, 56. § (4) bekezdése, 199. § (2) és (3) bekezdése, 229–233. §-a, 236. §-a, 242. § (1) bekezdés d) pontja, 246. § (3) bekezdése, 324. § (1) bekezdés c) pontja, 340. § (2) bekezdése, 343. §-a, 344. §-a, valamint a 489. § d) pontja alaptörvény-ellenességének megállapítására és megsemmisítésére irányuló indítványt. A Mosonmagyaróvári Járásbíróság bírája az előtte B.53/2013. szám alatt folyamatban lévő, pótmagánvád alapján indult büntető ügyben – az eljárás felfüggesztése mellett – a büntetőeljárásról szóló törvény több rendelkezése alaptörvény-ellenességének megállapítását és megsemmisítését kérte. Az
Alkotmánybíróság megállapította, hogy a pótmagánvád jogintézménye nem sérti az Alaptörvény 29. cikk (1) bekezdésében szereplő rendelkezést, a büntetőeljárásról szóló törvény ugyanis értelemszerűen csakis abban az esetben teszi lehetővé az ügyészségen kívül más számára a büntetőeljárás megindítását és a vád képviseletét, ha állami büntetőigény nincs. (AB határozat bírói kezdeményezés elutasításáról: III/606/2013.)
Az Alkotmánybíróság 3. öttagú tanácsának legfrissebb döntései:
(Tagjai: Lenkovics Barnabás tanácsvezető, Dienes-Oehm Egon, Lévay Miklós, Salamon László, Szalay Péter.)
Az Alkotmánybíróság elutasította a Kúria Pfv.IV.20.169/2012/4. számon hozott végzése, továbbá a végzéssel összefüggésben előterjesztett, a polgári perrendtartásról szóló 1952. évi III. törvény 274. § (1) bekezdése második mondata alaptörvény-ellenességének megállapítására és megsemmisítésére irányuló alkotmányjogi panaszt is.
Az ügy előzménye: a Magyar Szabadalmi Hivatal elutasította az indítványozó gazdasági társaság védjegybejelentését, ezért a határozat megváltoztatását kezdeményezte, de keresetét mind az első- és másodfokú bíróság, mind a Kúria elutasította.
Az Alkotmánybíróság szerint az indítványozó által állított vállalkozáshoz és a tisztességes versenyhez fűződő joga sérelmeként nem jelölt meg olyan konkrét okokat és indokokat, amelyeket értékelni lehetett volna. Az Alkotmánybíróság a konkrét ügytől függetlenül is megállapította, hogy az Alaptörvény XXVIII. cikk (1) bekezdéséből nem következik, hogy a bíróságok az adott ügyre vonatkozó valamennyi rendes és rendkívüli jogorvoslati eljárásban a fél jogait és kötelezettségeit kizárólag tárgyaláson bírálhatja el. A tárgyalási elv, a szóbeliség és a közvetlenség a polgári peres eljárás alapelvei közé tartozik. Nem jelenti azonban ezeknek az alaptörvényi szabállyá emelt alapelveknek a sérelmét, ha a törvény egyes – különösen a rendkívüli – jogorvoslati eljárásokban a bíróság számára lehetővé teszi az indítvány tárgyaláson kívüli elbírálását is. (AB határozat alkotmányjogi panasz elutasításáról: IV/3406/2012.)
+
– Az Alkotmánybíróság a Kúria Gfv.X.30.379/2011/19. számú ítélete ellen benyújtott alkotmányjogi panaszt visszautasította. (AB végzés alkotmányjogi panasz visszautasításáról: IV/2598/2012.)
– Az Alkotmánybíróság a Kúria Mfv.II.10.222/2012/10. számú ítélete alaptörvény-ellenességének megállapítására és megsemmisítésére irányuló alkotmányjogi panaszt visszautasította. (AB végzés alkotmányjogi panasz visszautasításáról: IV/445/2013.)
– Az Alkotmánybíróság a Fővárosi Ítélőtábla 3.Pf.22045/2012/1. számon hozott végzése alaptörvény-ellenességének megállapítására és megsemmisítésére irányuló alkotmányjogi panaszt visszautasította. (AB végzés alkotmányjogi panasz visszautasításáról: IV/184/2013.)
– Az Alkotmánybíróság a Pesti Központi Kerületi Bíróság 42.P.91.910/2009/8. számú, a Fővárosi Bíróság 44.Pf.635.105/2010/4. számú, valamint a Kúria mint felülvizsgálati bíróság Pfv.I.20.834/2011/8. számú ítéletei alaptörvény-ellenességének megállapítására és megsemmisítésére irányuló alkotmányjogi panaszt visszautasította. (AB végzés alkotmányjogi panasz visszautasításáról: IV/3456/2012.)
– Az Alkotmánybíróság a Pesti Központi Kerületi Bíróság 19.P.89.156/2010/5. számú, a Fővárosi Bíróság 44.Pf.638.023/2010/3. számú, valamint a Kúria mint felülvizsgálati bíróság Pfv.I.21.049/2011/6. számú ítéletei alaptörvény-ellenességének megállapítására és megsemmisítésére irányuló alkotmányjogi panaszt visszautasította. (AB végzés alkotmányjogi panasz visszautasításáról: IV/3418/2012.)
– A szerencsejáték szervezéséről szóló 1991. évi XXXIV. törvénynek a 2012. évi CXLIV. törvény által módosított rendelkezései alaptörvény-ellenességének megállapítására és visszaható hatályú megsemmisítésére irányuló alkotmányjogi panasz befogadhatóságának vizsgálata. – (IV/425/2013.)
– A Kúria Bfv.I.1412/2012/4. számú és a Kúria Bfv.III.153/2013/2. számú végzésével összefüggő alkotmányjogi panasz befogadhatóságának vizsgálata. – (IV/474/2013.)
– Az országos településrendezési és építési követelményekről szóló 253/1997. (XII. 20.) Korm. rendelet 35. § (1) bekezdése alaptörvény-ellenességének megállapítására és megsemmisítésére, továbbá a Zalaegerszegi Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság előtt 4.K.27.011/2013. számon folyamatban lévő ügyben történő alkalmazhatóságának kizárására irányuló bírói kezdeményezés vizsgálata. – (III/376/2013.)
