Magánnyugdíjról és intézményei

A Taláros Testület legfrissebb hozott határozata szerint (június 7.) alkotmányellenes a magánnyugdíjról és intézményeiről szóló, az Országgyűlés 2009. december 14-i ülésnapján elfogadott törvény egyik (30. §. 1.) bekezdése.

A parlament által elfogadott, de ki nem hirdetett törvény alkotmányossági vizsgálatát, élve vétójogával, Sólyom László köztársasági elnök kérte, (2010. január 4.). A törvény a magánnyugdíj új rendszerét kívánta létrehozni, megszüntetve a jelenleg működő magánnyugdíj-pénztárakat. A pénztártagok egyéni számlán nyilvántartott követelését ugyan érintetlenül hagyta, de az új rendszerben a biztosítottak nem szólhatnának bele a magánnyugdíj-biztosító döntéshozatalába, és szűkül az igénybe vehető szolgáltatások közötti választás lehetősége is. Az Alkotmánybíróság részben megalapozottnak tálalta az indítványt.

Az Alkotmánybíróság a nyugdíjszolgáltatásokra vonatkozó - az egyösszegű kifizetés feltételeinek, valamint a járadék megváltoztatását érintő - szabályok kapcsán megállapította: a törvény az egyösszegű kifizetés teljesítését lényegében attól teszi függővé, hogy a pénztártag tagsági viszonya az öregségi nyugdíjkorhatár elérésekor a 180 hónapot meghaladja-e. Ez azonban csak viszonylag kisszámú pénztártagot érint. A Testület szerint a jogalkotó ennek a szabálynak a megalkotásánál nem volt tekintettel azokra a személyekre, akiknek a jogszerzése már folyamatban volt, ezért a rendelkezés alkotmányellenes.

Az Alkotmánybíróság ugyanakkor nem osztotta az államfő alkotmányos aggályait a többi megtámadott rendelkezés esetében. A Testület megítélése szerint sem a magánnyugdíj-pénztár átalakulása, sem az, hogy a jelenlegihez képest más szolgáltatásfajtákat tartalmaz, nem sérti a pénztártag Alkotmányban biztosított tulajdonhoz való jogát, mert az egyéni számláján levő összege alapján a járadékra jogosult. A határozat indoklása: a pénztár ügyeiben történő korlátozott - a nagy taglétszámú pénztáraknál szinte formális - döntési joga, mint a rendelkezési jog közvetett megvalósulása nem vonható az alkotmányosan védett, úgynevezett közjogi váromány körébe. A magánnyugdíj-pénztárak esetében is korlátozott a tagnak ez a lehetősége, hiszen a saját számláján levő pénzt nem veheti ki, befizetései jogszabályi kötelezettségen alapulnak, de arra figyelemmel, hogy a pénztárak döntően bankokhoz, biztositokhoz kapcsolódtak, a befektetési politikáról legfeljebb információt kaphat, de azt nem befolyásolhatja. A pénztártag kontrollja annyiban érvényesül, hogy a törvény meghatározza (XX. fejezet) a nyilvános adatszolgáltatás köret, amelynek alapján megismerheti a biztosító tevékenységét, illetve (27. §.) átlephet másik magánnyugdíj-biztosítóba. Ezzel továbbra is biztosítva van a számlája feletti korlátozott rendelkezési joga, és változatlanul igénye marad a járulékkal fedezett nyugdíjszolgáltatásra.

A határozathoz Holló András, Kiss László és Lenkovics Barnabás alkotmánybírók különvéleményt csatoltak.

Adataink zárt kezelése

Az Alkotmánybíróság másik határozata (június 8.) megállapította, hogy büntetőeljárásban a tanúnak alkotmányos joga van ahhoz, hogy személyes adatait zártan kezeljék, ezért a büntetőeljárásról szóló törvény azon passzusa, amely ezt nem garantálja, alkotmányellenes, így azt 2010. december 31-i hatállyal megremisítette.

A Taláros Testület indoklása hangsúlyozza: az Alkotmány 59. § (1) bekezdésében meghatározott, a személyes adatok védelméhez való jognak megfelelően a büntetőeljárásban a tanúnak - a tanúvédelmi rendszeren belül érvényesülő - információs önrendelkezési joga körébe tartozik, hogy személyi adatainak zárt kezelését kérje. A testület egyhangúlag meghozott határozata szerint nincs olyan alkotmányos indok vagy cél, amely miatt a nyomozó hatóságot, az ügyészt, valamint a bíróságot fel kell arra jogosítani, hogy - vizsgálva a tanú fenyegetettségének objektív alapjait és mérlegelve a teljesíthetőséget - a kérelmet megtagadja.

A határozat ugyanakkor leszögezi azt is: az állami büntető igény érvényesítése szempontjából lényeges: az adatok zárt kezelése nem menti fel a tanút a megjelenési és vallomástételi kötelezettség alól, a büntető felelősségre vonás hatósági személyeit pedig nem akadályozza abban, hogy a tanú adatait pontosan ismerjek, a tanú személyazonosságát ellenőrizzék, vallomásának hitelt érdemlőségét mérlegelni tudják. A büntetőeljárás alá vont személy tisztességes eljáráshoz való joga és a védelemhez való jog szempontjából az is lényeges, hogy a tanú adatainak zárt kezelése nem korlátozza a terhelt és a védő alapvető eljárási jogainak érvényesülését. A tanú a terhelt és a védő a tárgyaláson találkoznak, a terhelt és védője hallja a tanú vallomását, a tanúnak közvetlenül kérdéseket tehetnek fel, a vallomásra észrevételt tehetnek, csupán a tanú neve, lakcíme, foglalkozása stb. marad számukra ismeretlen. (Más kérdés, hogy ha közszereplőt vagy cégvezetőt hallgatnak meg büntetőeljárásban tanúként, az ő neve - akár a médiából is ismert lehet, de e-mailcímét, telefonszámát nem tudhatja meg illetéktelen.)

Parlamenti jelölőbizottság

Majd' két éve kilenc alkotmánybíró alkotja az eredetileg tizenegy tagúnak szánt Alkotmánybíróságot. A tengernyi ügyek számára tekintve, megállapítható: a hiányzó létszám időről-időre veszélyezteti a Taláros Testület teljes ülésének határozatképességét, amelyhez legalább nyolc tag (köztük az elnök vagy a helyettes elnök) jelenléte szükséges.

Az Alkotmánybíróság tagjainak a megválasztásához a mulasztásos alkotmánysértésben szenvedő Országgyűlés kétharmadának igen szavazata szükséges. Az Alkotmány szerint - azonban erre a szavazásra csak akkor van lehetőség, ha az Országgyűlés, külön erre a célra kijelölt parlamenti bizottságának többsége elfogadja az ajánlott személyt, személyeket. A döntésre hivatott parlamenti bizottságba minden frakció egy képviselőt delegálhat, (Fidesz 1, KDNP 1, Jobbik 1, LMP 1, MSZP 1).  Ismerve a Tisztelt Ház korábbi és napjaink béli tapasztalatait, könnyedén kitalálható miért nem jutottak, jutnak egyességre.

A gordiuszi csomót a kormánypártok az Alkotmányról és az Alkotmánybíróságról szóló törvény (1989. évi XXXII.) módosításával vághatják át.  Mátrai Márta által benyújtott indítvány nyolctagú parlamenti jelölőbizottság létrehozását kezdeményezte. 

Az indoklás hangsúlyozza: „Az Alkotmánybíróság az alkotmányvédelem legfőbb szerve, biztosítani kell nemcsak az önállóságát, függetlenségét, méltóságát, társadalmi elismertségét és megbecsülését, de folyamatos működőképességét és ennek jogi feltételeit is. Az elmúlt évek tapasztalatai azt mutatták, hogy a jelölési folyamat szabályain a további presztízsveszteség elkerülése érdekében is sürgősen módosítani szükséges ahhoz, hogy az Alkotmánybíróság folyamatosan eleget tudjon tenni a rá háruló feladatoknak.

A 8 tagú jelölőbizottság összetétele - igazodva a választópolgárok akaratából létrejött parlamenti arányokhoz -, biztosítja a politikai egyeztetések lefolytatásának megfelelő kereteit."  Feltehetően: 5 kormánypárti és 3 ellenzéki képviselővel!

Pókertörvény

Alkotmánybírósághoz fordult a szerencsejáték-törvény május elejétől hatályos azon módosításai miatt a Magyar Póker Szövetség, amelyek a pókerklubokra és a versenyszervezésre vonatkoznak. Tatár Gergely, az MPSZ elnöke szerint a szabályozás szerintük kizárólag a külföldi tulajdonú kaszinók érdekeit szolgálja. A módosítás miatt ezen túl minden baráti parti törvénybe ütközővé válik, ami abszurd helyzet. A pókertörvényben foglalt és e törvény végrehajtási rendeletében megfogalmazott jogszabályok a szabadsághoz, a pihenéshez és a művelődéshez való alkotmányos jogot is sértik.

Az Alkotmánybíróság június 14-15-i teljes ülésének napirendje

Az Alkotmánybíróság (Ab) hétfői teljes ülésén először a társasházakról szóló 2003. évi CXXXIII. törvény 24. § (1) bekezdésének alkotmányosságát elemző határozattervezettel foglalkozik.

Szóba lesz a büntetőeljárásról szóló 1998. évi XIX. törvény 551. § (1) bekezdésének alkotmányosságáról.

A testület elé kerül a szociális igazgatásról és szociális ellátásokról szóló 1993. évi III. törvény 44. § (1) bekezdésének, valamint a fogyatékos személyek jogairól és esélyegyenlőségük biztosításáról szóló 1998. évi XXVI. törvény egyes rendelkezéseinek alkotmányosságát vizsgáló határozattervezet.

Határozattervezet készült az egyes nagy értékű vagyontárgyakat terhelő adóról szóló 2009. évi LXXVIII. törvény egésze és egyes rendelkezései alkotmányosságával összefüggésben.

Napirendre tűzik a parkolási díj, valamint pótdíj befizetéséről szóló 2/2006. Polgári jogegységi határozat, valamint a 2/2005. Közigazgatási és polgári jogegységi határozat alkotmányosságát elemző határozattervezetet.

Megtárgyalják a gyermekek védelméről és gyámügyi igazgatásról szóló 1997. évi XXXI. törvény 72. § (4) bekezdésének alkotmányosságát elemző határozattervezetet.

Napirendre veszik a Polgári törvénykönyvről szóló 1959. évi IV. törvény 79. § (1) bekezdésének alkotmányosságát vizsgáló határozattervezetet.

Egy indítványozó a polgári perrendtartásról szóló 1952. évi III. törvény 271. § (1) bekezdés e) pontjának alkotmányosságát kérdőjelezte meg.

Megbeszélik a „Civitas Fortissima"-Balassagyarmat, a legbátrabb városról szóló 2005. XXXIX. törvény és a „Communitas Fortissima"-Kercaszomor a legbátrabb faluról szóló 2008. évi LXIV. törvény alkotmányosságát támadó indítványt.

Megkezdik a rendőrségről szóló 1994. évi XXXIV. törvény egyes rendelkezéseinek, továbbá a közúti közlekedési igazgatási feladatokról, a közúti közlekedési okmányok kiadásáról és visszavonásáról szóló 35/2000. (XI. 30.) BM rendelet hivatkozott részének alkotmányossági vizsgálatát.

Megvitatják az elektronikus információszabadságról szóló 2005. évi XC. törvény 12. § (1) és (3) bekezdése, a 22. § (2) bekezdés e) pontjának, valamint az egyes hivatalos lapok nyomtatott változatának terjesztéséhez szükséges előfizetői szám meghatározásáról szóló 5/2008. (X. 14.) MeHVM rendelet egészének alkotmányosságát.

Kedden kerül az Ab elé a felsőoktatásról szóló 2005. évi CXXXIX. törvény 48. § (2) bekezdése alkotmányellenességének vizsgálata tárgyában készült határozattervezet.

Megkérdőjelezték a köztisztviselők jogállásáról szóló 1992. évi XXIII. törvény 19. § (8) bekezdés b) pontjának és a Munka törvénykönyvéről szóló 1992. évi XXII. törvény 95. § (2) bekezdésének az alkotmányosságát.

 Határozattervezet készült a sportról szóló 2004. évi I. törvény 8. § (1) bekezdésének és 78. § (3) bekezdésének alkotmányosságával kapcsolatban.

Kifogás érkezett az Országos Választási Bizottság 461/2009. (XI. 30.) OVB határozata ellen. Az OVB megtagadta a dr. F. J. és dr. G. K. magánszemélyek által kezdeményezett népszavazás aláírásgyűjtő ívének hitelesítését. Az íven szereplő kérdés: „Egyetért-e azzal, hogy az Országgyűlés törvényben mondja ki, hogy az országos népszavazásról és népi kezdeményezésről szóló 1998. évi III. törvény preambuluma nem része a törvénynek, így az abban foglaltak az országos népszavazásra illetve az országos népi kezdeményezésre előterjesztett aláírásgyűjtő ív hitelesítésének eldöntésénél figyelmen kívül hagyandó?"

Kifogással éltek az Országos Választási Bizottság 460/2009. (XI. 30.) OVB határozata ellen. Az OVB megtagadta a dr. F. J. és dr. G. K. magánszemélyek által kezdeményezett népszavazás aláírásgyűjtő ívének hitelesítését. Az íven szereplő kérdés: „Egyetért-e azzal, hogy az Országgyűlés törvényt alkosson arról, hogy a törvények preambuluma jogot és kötelezettséget nem állapíthat meg, és a preambulumban foglaltak a jogok gyakorlása és a kötelezettségek teljesítése tekintetében a jogalkalmazó szervek által nem érvényesíthetők?"

A keddi teljes ülés végén öt végzéstervezetről is tárgyalnak.