„A politikai játszmát megnyertük, a köznevelési és a felsőoktatási törvényt nagy többséggel elfogadta az Országgyűlés. A munka dandárja azonban hátravan” – mondta a Magyar Hírlapnak adott interjúban Hoffmann Rózsa, oktatásért felelős államtitkár. Beszélt arról is, hogy a szerkezeti változások fokozatosan lépnek életbe 2013-tól. „A következő tanévben várhatóan negyvenötezer hallgató részesülhet állami ösztöndíjban, a számot nem kívánjuk csökkenteni” – szögezte le.
Hoffmann Rózsa kifejtette: a december 23-án elfogadott törvény legnagyobb hangsúllyal megjelenő vonása az, hogy sok eszközzel javítja a felsőoktatás minőségét, eredményességét, ezáltal növeli a versenyképességét, és megteremti a feltételeket a szerkezet ésszerűbbé tételére. Mivel egy ekkora rendszer egyszerre csak körülbelül tíz-tizenöt százaléknak megfelelő változást visel el, ebben fokozatosságra van szükség. Jövő szeptembertől a hallgatói létszámban, a finanszírozásban lesz változás, és megkezdődik a képzési szerkezet korrekciója. Állami támogatásban várhatóan negyvenötezer hallgató részesülhet, ebbe a körbe beletartoznak a teljes és a részösztöndíjas hallgatók is. A magyar politika és a társadalom komoly eredményének tartom, hogy ilyen rendkívül nehéz gazdasági körülmények között is ekkora nagyságrendben tudunk támogatott képzéseket indítani. A keretszám már-már feszegeti Magyarország teljesítőképességének határait. Mégsem áll a kormány szándékában ezt a számot szűkíteni, hiszen ismerik a családok anyagi helyzetét.
Hoffmann Rózsa elmondta: a részleges ösztöndíj azt jelenti, hogy a képzési költség felét állja az állam. Kijelentette: az önköltség megállapításánál is igyekeznek a realitások talaján maradni. Az önköltséges hallgatók létszámát egyáltalán nem korlátozzák. Azt azonban el akarják kerülni, hogy a tehetősebbek megfelelő felkészültség nélkül juthassanak be az egyetemekre, az idei 200 ponttal szemben jövőre már 240 pont lesz a felsőoktatásba bejutás minimális ponthatára az összes finanszírozási forma esetén, vagyis emelik a belépési követelményeket. Ez a változás harmonizál az Alaptörvényünkkel, amely a felsőoktatásból való részesedést nem alanyi jogként, hanem tudás, képességek és törekvések alapján járó lehetőségként definiálja.
Az államtitkár tájékoztatása szerint az önköltség mértékét egyetemenként, szakonként a kormány határozza meg. A számítások már javában folynak, és legkésőbb január 31-ig biztosan publikussá válnak a pontos összegek.
Az állami ösztöndíjszerződésekről szólva hangsúlyozta: a kötelezettségek reálisak és emberségesek lesznek. A hallgató szabadon dönthet arról, hogy elfogadja-e vagy sem az adott feltételekkel, hogy az állam fizesse a képzését. Aki nem akarja vállalni a szerződésben foglaltakat, természetesen tanulhat, de ez esetben saját magának kell a költségeket viselnie. Aki viszont vállalja, annak a támogatás fejében majd mintegy öt-tíz évet kell Magyarország javára dolgoznia. Nem feltétlenül itthon, akár külföldön is lehet, ha a munkahely a magyar adóhatóság jogkörébe tartozik. A rémhírekkel szemben egyáltalán nem arról van szó, hogy nem lehet külföldre menni, vagy, hogy a diplomázás után azonnal itthon kellene megkezdeni a munkát. A vállalt feltételek nem teljesítése esetén persze vissza kell majd fizetni a kapott támogatás összegét. Bizonyos esetekben azonban mentesség is szerezhető lesz. A női hallgatók például három gyermek vállalása után mentesülnek a szerződésben vállalt kötelezettségek alól. Értelemszerűen nem kell Magyarországon dolgozniuk a külhoni magyar hallgatóknak sem.
Ha valaki aláírja a szerződést, amelynek értelmében itthon vállal majd munkát egy ideig, de ennek nem tesz eleget, hanem elmegy egy jobban fizető külföldi munkahelyre, és ott dolgozik, akkor a kinti magas jövedelméből nem fog neki súlyos gondot okozni a költségek visszafizetése. Másrészt, ha valaki 10-15 évig – hiszen itt erről és nem egy-két évről van szó – külföldi államot támogat a munkájával, a befizetett adójával és járulékaival, akkor nyilván nem várhatja el a magyar adófizetőktől, hogy finanszírozzák az őt erre alkalmassá tevő képzést.
Arra a gyakran elhangzó kritikára reagálva, hogy a szegényebb sorsú fiatalok kiszorulnak a felsőoktatásból, mert esélyük sincs kifizetni a képzésük árát a kereszténydemokrata oktatási szakpolitikus hangsúlyozta: a felsőoktatásba belépéskor kizárólag a felkészültség és nem az anyagi helyzet számít, a szegényebb sorsú, szorgalmas és elegendő tudással rendelkező fiatalok is bekerülnek majd az állami ösztöndíjjal támogatott keretbe. Aki viszont a gyengébb teljesítménye miatt kiszorul belőle, hitelt vehet fel, amelyből finanszírozhatja tanulmányait. A diákhitel eddig alapvetően a megélhetéshez nyújtott segítséget. Az új konstrukció már lehetővé teszi, hogy a hallgató a képzése teljes költségét is ki tudja fizetni belőle. A képzési idő törvényes határok közötti megnyújtása pedig arra is lehetőséget teremt, hogy a diákok egy ideig munkával teremtsék elő a szükséges összeget. Bár kevés szó esik róla, nem árt megjegyezni, hogy a tanulmányi szerződés gyakorlata jelenleg is létezik itthon és a nagyvilágban. Eszerint egy vállalat meghitelezi az akkori vagy majdani munkavállalója tanulmányait, és cserébe azt kéri, hogy az illető meghatározott ideig dolgozzon a cégnél. A magyar állam most majd ezt a gyakorlatot fogja kiszélesíteni.
A képzési szerkezet változásairól szólva az államtitkár úgy fogalmazott: semmit sem akarnak elsietve bevezetni, ezért elegendő időt hagynak az egyes szakok tartalmi-szerkezeti felülvizsgálatára. Míg egyes műszaki vagy gazdasági területeken például bevált a kétciklusú képzés, addig bizonyos bölcsészszakokon ez működésképtelen. A tanárképzés például nagyon megszenvedte a két ciklus megkerülhetetlenségét. A szerkezeti változások kellő előkészítés után, fokozatosan lépnek majd életbe 2013-tól.
Hoffmann Rózsa kijelentette: a törvény elfogadását megelőző szakmai viták és a több mint háromszáz módosító indítvány nyomán legfőbb célkitűzéseiben a törvény nem változott a tavaly októberben nyilvánosságra került első koncepció óta. Mint mondta: tisztultak a tanárképzéssel kapcsolatos elgondolások, év közben dőlt el, hogy visszaállnak a kétszintű képzésre. Az általános iskolai tanárok tanulmányi ideje négy plusz egy év lesz, míg a középiskolai tanároké öt plusz egy év. Bár a finanszírozás racionalizálása az eredeti szövegben is szerepelt, az önköltséges képzés fogalma később, a Széll Kálmán-terv nyomán került be az anyagba. Új elem még a hallgatói szerződés és a kiemelt intézményi státus is.
Az államtitkár kitért a Magyar Rektori Konferencia javaslataira is, emlékezetve rá, hogy az államtitkárság a rektorokkal egész évben intenzív kommunikációt folytatott. Javaslataikat megtárgyalták, de nem mindegyiket tudták befogadni. Mivel ők a saját intézményeik érdekeit tartják szem előtt, érthető módon nem támogatják az intézmények gazdálkodásában a nagyobb állami szerepvállalást. Az Oktatásért Felelős Államtitkárság viszont kezdettől fogva egyértelműen azt képviselte, hogy az állami vagyon fölötti gazdálkodásban vissza kell adni a jogkört az államnak. Ez vitatott pont maradt a rektorok és a kormány között. Hoffmann Rózsa hangsúlyozta: a felsőoktatás tudományos, oktatói és kutatói szabadsága változatlan marad, ellenben meggyőződése, hogy a vagyonnak gondos gazdája lesz az állam.
A korábban megjelent intézmény-összevonásokkal és kapcsolatos hírekről szólva az államtitkár úgy fogalmazott: ez a híresztelés is vaklárma volt, mint sok egyéb az oktatási törvények körül. Az államtitkárság a törvény koncepciójának készítésekor számos lehetőséget mérlegelt. Szóba került az intézmények integrációja is. Számba vettük a várható előnyöket és hátrányokat, és úgy ítéltük meg, a helyzet nem indokol központilag elhatározott összevonásokat. Ennek ellenére hónapokig erről folyt a közbeszéd. A törvényben annyi szerepel, hogy júniusig minden intézménynek el kell készítenie a fejlesztési tervét, amelyet majd a fenntartó – állami intézmények esetén a miniszter – véglegesít. Spontán intézmény-összeolvadás persze elindulhat – el is indult több helyen –, de ezt a folyamatot mi nem fogjuk erőltetni – jegyezte meg.
Az elkövetkező időszak feladatairól Hoffmann Rózsa elmondta: a politikai játszmát megnyertük, hiszen mind a köznevelési, mind a felsőoktatási törvényt nagy szavazattöbbséggel elfogadta az Országgyűlés. A munka dandárja azonban hátravan. Mivel a jogszabályok kerettörvény-jellegűek, az előttünk álló fél évben igen sok részletszabályt kell megalkotnunk. A köznevelési törvény esetében ilyen lesz a Nemzeti alaptanterv, az új érettségi rendelet, az ellenőrzés rendje, az állami fenntartásba vétel, illetve az önkormányzatoknak történő visszaadás szabályai. A felsőoktatásban új felvételi rendeletre van szükség, ki kell dolgozni a finanszírozás alapelveit, az önköltségszámítást, meg kell határozni a szakok képzési szerkezetét. Emellett részletes végrehajtási rendeletet is kell készíteni a törvényekhez.
Tájékoztatása szerint a munkával időarányosan jól állnak, mert a jogszabályok sokkal több háttéranyaggal készültek el, mint amit végül a parlament elé terjesztettek.
Reményei szerint nyugodtabb, építkező jellegű szakasz következik, mivel szakmai kérdésekben könnyebb megegyezésre jutni. Persze a politikai szándékok, érdekek és sérelmek sokszor jelennek meg szakmai köntösben, így ez sem lesz feltétlenül csendes, konfliktusmentes építkezés – fűzte hozzá. De miután már megvannak a biztos fogódzók, a törvényi keretek, a részletek kidolgozása viszonylag könnyebben megy. Munkatársaival együtt meg van róla győződve, hogy jó törvényeket alkottak. „Természetesem nyitottak leszünk a hibák korrekciójára és a további párbeszédre minden együttműködésre törekvő partnerrel” – mondta az interjú végén Hoffmann Rózsa.
