A szenvedő gyermek látványa, a tudat, hogy nem tudunk segíteni rajta, talán a legnagyobb teher mind a szülők mind az orvosok számára. Ezért ezekben az esetekben az a legfontosabb, hogy a fájdalmat az orvosok enyhítsék. Semmiképpen nem lehet azonban megoldás az élettől való megszabadulás vagy megszabadítás, az eutanázia, még ha ezt könnyebbnek, humánusabbnak tünteti is fel a közvéleményt formáló média.
Belgium olyan irányba tett lépést az elmúlt napon, amely nem az élet, hanem a halál kultúráját teszi elfogadottá a Benelux államban. Azzal a lépéssel, hogy az ottani törvényhozás korhatár nélkül tette elérhetővé az eutanázia alkalmazását, egyértelműen veszélynek tette ki a társadalom leggyengébb részét, a gyermekeket. Az a keresztény alapgondolat, amely az élet feltétlen tiszteletét hirdeti, egyértelműen beépült a legtöbb demokratikus ország értékrendjébe, amennyiben a halálbüntetésről van szó – más téren azonban ez az előrelépés nem látszik. Az élet még a legapróbb szikrájában is pótolhatatlan érték, akkor is, ha egy éppen megfogant életről és akkor is, ha gyógyíthatatlan betegségről van szó.
