Régi adósság az ügynökkérdés, amelyet mindmáig nem sikerült rendezni – mondták többen a jelenlegi szabályozás megváltoztatását szorgalmazva a témában Budapesten rendezett kerekasztal-beszélgetésen. Rétvári Bence, a Közigazgatási és Igazságügyi Minisztérium kereszténydemokrata parlamenti államtitkára úgy fogalmazott „igazságkérdésről van szó”, a legfontosabb, hogy megismerjék az elmúlt negyven évet, minden szinten.
„Ahhoz, azonban hogy ez megtörténhessen, a legfelső szinttől kell elindulni: hogyan találták ki a rendszert, hogyan működött a hatalom, kik voltak a haszonélvezői és a kommunista államhatalom birtokosai. Őket kell megnevezni” – hangsúlyozta a kereszténydemokrata politikus.
A választókat, a társadalmat érdekli az ügynökkérdés ezért foglalkozni kell vele. A jog eszközével választ kell adnia a politikának, ugyanakkor ezzel szavazatokat nyerni nem lehet - tette hozzá egy felvetésre válaszul az államtitkár.
Hangsúlyozta: az igazságtételnek a Nemzeti Emlékezet Bizottság lehet majd az alapja. A vonatkozó koncepció még ebben a hónapban megszülethet. Hozzátette: abban bíznak, hogy a bizottság képes lesz tudományos válaszokat, illetve a törvényi szabályozáshoz javaslatokat adni. Azt szeretnék, ha az információk minél szélesebb körhöz eljutnának.
Kérdésre válaszolva kifejtette: „műfajában más” jön létre, mint az eddigi bizottságok, és ha elfogadják a törvényt, át kell tekinteni, milyen iratok kerülhetnek át még a levéltárhoz. Szintén e testület lesz illetékes a mágnesszalagok ügyében.
Ungváry Krisztián történész, az 1956-os Forradalom Dokumentációs és Kutatóintézet tudományos munkatársa arról beszélt, hogy „hazugnak és aljasnak” tartja azt a szabályozást, amely ma Magyarországon érvényes, és amely aláásta a demokratikus jogállamba vetett hitet. Magyarországon ügynökkel szemben senki még soha pert nem nyert – jegyezte meg.
Nem történeti, hanem morális és politikai kérdésről van szó. Ma a politikai közszereplők élnek és visszaélnek ezzel az üggyel, ami nem helyes -– vélekedett. Meddig tartható fenn az állapot, hogy az igazságosság és a demokrácia ebben szemben áll? –tette fel a kérdést.
Hack Péter, az Eötvös Loránd Tudományegyetem Állam-és Jogtudományi Karának oktatója, volt országgyűlési képviselő azt mondta, azért foglalkoznak a kérdéssel, mert ez olyan adósság, amelyet mindmáig nem rendeztek. Az ügynökökre vonatkozó adatok legyenek ugyanolyanok, mint a párttagokra és a munkásőrökre vonatkozó adatok – sürgette, hozzátéve: minden kelet-európai megoldás nagyobb nyilvánosságot valósított meg, mint a magyar.
Kutrucz Katalin, az Állambiztonsági Szolgálatok Történeti Levéltárának főigazgató-helyettese rámutatott: nem lehet csak az ügynökkérdésre leszorítani ezt a témát, a múltunk megismeréséről van szó. Az emberek részéről nagy az elfojtás, a családok nem beszélnek arról, mi történt.
A törvényen lehetne sokat javítani – jegyezte meg, hozzátéve: mindennél fontosabb lenne azonban a hallgatás falát megtörni, hogy az emberek próbáljanak érdeklődni a saját történeteik iránt.
A korábbi országgyűlési képviselő szerint nem az állampolgárok és kutatók általi megismerhetőséggel, hanem a nyilvánosságra hozatallal van a probléma. Sehol sem született ugyanakkor tökéletes megoldás – mondta.
Ungváry Krisztián ezzel kapcsolatban megjegyezte: releváns iratok hiányoznak levéltárakból, így sok minden nem is ismerhető meg. Felmerül a kérdés, hogy a szocialista kormányok gyakorlatához képest történik-e változás –mondta. Megjegyezte: a német kutatási metódus sokkal kedvezőbb, mint a magyar.
Lánczi András, a beszélgetést szervező Mathias Corvinus Collegium kuratóriumának elnöke szerint azért van napirenden a téma, mert sok embert érdekel. Hozzátette: olyan kérdésről van szó, amely az állam szuverenitását érinti, és amelyre szemmel láthatóan a népakaratnak nincs befolyása. Még egyik ország sem döntötte el igazán, hogy a felejtés vagy a megbocsátás legyen a megoldás, és megnyugtatóan sehol sem szabályozták ezt a kérdést – állapította meg.
