A Kereszténydemokrata Néppárt értetlenkedve látja, hogy a munka ünnepén olyan szónokok beszéltek az ellenzéki programokon, akik maguk nyilván „hatalmas munkával” gyűjtötték milliárdos vagyonukat, vagy legalábbis rengeteg energiát öltek abba, hogy a pénzemberek érdekeit kiszolgálják, az emberek pénzét hozzájuk juttassák.
A Gyurcsány-Bajnai-Mesterházy trió egyetlen mondanivalója az volt ezen a májusi ünnepnapon, hogy a jelenlegi kormányzatot esetenként alpári hangon kritizálja és a már megbukott, csődöt eredményező gazdaságpolitikájuk mellett puszta ígérgetéssel szerezzenek szimpatizánsokat. Újra a szakértelem és a tehetség hangoztatásával próbálkoznak, s az emberek emlékezetét semmibe véve próbálják megvezetni mindazokat, akik helyettük egy olyan pártszövetségre adták voksukat, amely a kisemberek érdekeit szem előtt tartva kormányozta ki az országot a csőd közeli katasztrófahelyzetből. Zuschlag János, Hagyó Miklós és Wieszt János szocialista elvtársainak szájából igencsak visszásan hatott a korrupció felemlegetése is, amikor a szakdolgozatát még mindig meg nem találó Gyurcsány Ferenc, az Internacionálét korábban bőszen éneklő Bajnai Gordon, vagy a parlamenti munka alatt egy fürdőben lazító Mesterházy Attila most erős, hathatós alternatívát kíván felmutatni az ellenzéki oldalon.
Végezetül Szanyi Tibor szavaira hívjuk fel mindenkinek a figyelmét – amelyet az első májusi nap csodálatosan alátámasztott: Bajnai és a szocialisták nem csak barátok, hanem elvtársak is.
