Hejőkeresztúron az általános iskola a stanfordi egyetemen kiérlelt módszer szerint működik. Eredetileg az USA spanyol nyelvű és eredetű kisebbségének lemaradását kívánták ezzel felzárkóztatni. Az eredmény nemcsak Kaliforniában, de Borsodban is nyilvánvaló, az együtt oktatott gyerekek zöme szakközépiskolában érettségit szerez. Bár rosszmájúan megkérdezhetnénk, hogy a cigány-nemcigány tanulóknak ez a zöme végül melyik népcsoportra jellemző?

A módszer lényege, a tanulók csoportos foglalkoztatása az órák egy részében. „Egy-egy ilyen órára a tanároknak is többet kell készülniük, nem elég, ha bemennek és ledarálják a tananyagot, kell a nagybetűs ÖTLET, ami felcsigázza az érdeklődést” – olvashatjuk.

Nevezhetnénk persze az ötletgazdag oktatási szisztémát hivatástudatosnak, egyéninek, személyre szabottnak, ilyen itthon is van, ezért nem szükséges Stanfordig menni. Mindig is voltak olyan iskolák nálunk is, amelyek ébren tudták tartani a tanulók érdeklődését és jó eredményeket értek el. Igaz, rendszerint értelmiségi, polgári rétegekből az iskolába érkező tanulók között. Ám az elmúlt ötven-hetven évben az a törekvés hatotta át az oktatásügyet, hogy minden tanulónak ugyanazt adja és minden tanulótól ugyanazt követelje az egyenjogúság jegyében. Ez pedig a gyakorlatban a lefelé nivellálást jelentette.

Cigány–nemcigány viszonylatban az iskolai környezetnek és az oktatásnak azt kellett volna elérnie, hogy a hátrányos helyzetűeket ez felzárkóztassa. A valóság pedig az lett, hogy az igényesebb szülők iparkodtak gyermekeiket – ha másként nem ment, akár szegregált módon – iskoláztatni, ezzel magukra vonva az egykori pártállami, majd a többnyire liberális fő-oktatásügyiek haragját és vádaskodásait.

Mindkét korszakban tagadták – ideológiai alapon – annak a valóságnak a beismerését, hogy léteznek a szociálisan hátrányos helyzeten túl talán még lényegesebb kulturális hátrányok, amelyek ledolgozása nélkül nem lehet eredményes az általános oktatás.

A stanfordi rendszer kapcsán említődik a spanyol ajkúak angol nyelvi előkészítése, ami emlékeztet a mi cigány népességünk szintén hátrányos nyelvhasználatára, de magukon a szavakon túl azok tartalmának ismeretére: ilyenek a munka, a törvény, az erkölcs, vallásos hit, mesevilág, életvitel körébe tartozó alapfogalmak, amelyek a nemcigány lakosság körében elemi fokon magától értetődőek egy iskolás számára is, de a cigányok tudatában nem jelentenek semmit.

Ezt a problémát lenne hivatott megoldani a hároméves kortól kötelező óvodáztatás, ami a nyelvhasználat területén sikeres lehet. Mégis felvetődik a kérdés, hogy a szavak mögötti fogalmak mennyire járnak együtt a tanulással? A mexikói származású spanyol bevándorlók ha angolul nem is, de anyanyelvükön az európai eredetű kultúra örökösei még ha alacsony szinten is. Egy létező állam és nép USA-ba bevándorolt polgárai. Van sejtelmük a saját államuk és társadalmuk törvényeiről, szokásairól, társadalmi rendjéről, kultúrájáról, civilizációjáról. Nem számíthatnak arra, hogy a befogadó társadalom eltűri és eltartja őket, ha nem alkalmazkodnak és nem hajlandóak átvenni új hazájuk szokásait és törvényeit.

De ha messzebbre nyúlunk vissza az Újvilág történetében, Amerika őslakói – indián elődeik – a maguk idejében fejlett civilizációban éltek, törvényeik, vallásuk, kultúrájuk, művészetük volt és dolgoztatták őket, dolgozniuk kellett, ha élni akartak.

Később, amikor az afrikaiakat rabszolgaként behurcolták, munkára kényszerítették őket, megtanultak dolgozni, majd valamiféle keresztény hitre térítették és végül még iskolai oktatásuk is rendszeressé vált. Így végül integrálódhattak az USA-ba.

A mai közép-európai cigányság helyzete ezzel nem azonos. Vannak közöttük, akiknek ősei évszázadok óta együtt éltek a helyi lakossággal és idővel beleilleszkedtek a helyi társadalomba. De robbanásszerű elszaporodásuk a múlt század második felében nemcsak a magas születésszám következménye, mert a pártállami időkben egy latens népvándorlás folyt le a Balkán felől és még messzebbről, amelynek a nyugati végpontja a Kárpát-medence, nagyrészt Magyarország lett. Itt megrekedt a népvándorlás és megsokasodott azok száma, akiknek a mai napig idegen az európai civilizáció és kultúra.

A hejőkeresztúri csodaiskola sikere elsősorban annak a beismerése, amit a pártállami, majd a liberális iskolaügy és politika csökönyösen letagadott. Vagyis, hogy a cigányság oktatását, a társadalomba való beilleszkedését más módon kell megoldani, mint ahogyan ők tették. Nem lehet makacsul ragaszkodni a teljesen egyforma követelmények módszeréhez. Ha a használt módszerek mások voltak, vagy lesznek, az még nem szegregáció, nem fajüldözés. Éppen ellenkezőleg. A megfelelő módszerekkel lehet csak eredményt elérni.

A hejőkeresztúri csodatevő iskola igazgatónő maga ismeri el, hogy az ő módszerük sem lehet kötelező. Lehetséges, hogy számos helyen megfelel a hagyományos oktatási rendszer is, ahol a tanárnak elég leadnia a napi tananyagot és minden megy a maga hagyományos útján. Borsodban, de másutt is a speciális helyzet speciális módszereket követel.

Folyt. köv.