Az oktatás van a középpontban – mondta a Nemzeti Erőforrás Minisztériumának kijelölt vezetője a Magyar Tudományos Akadémián az oktatás megújításáról tartott, a Bölcsek Tanácsa Alapítvány által szervezett konferencián Réthelyi Miklós kiemelte: az oktatás mellett az egészségügy, a szociális biztonság, a kultúra és a sport irányításáért felelős minisztériumban minden erejével azon lesz, hogy a különböző területek egymásban szövetségest lássanak. A tárca feladata lesz, hogy biztosítsa az emberek testi, lelki, szellemi jólétének, fejlődésének feltételeit. Hoffmann Rózsa, a Fidesz-KDNP-szövetség országgyűlési képviselője felszólalásában hangsúlyozta: hamarosan új, az oktatást érintő törvényeket szeretne a leendő kormányzat elfogadtatni az Országgyűléssel. A változás nagyságrendjét érzékeltetendő megjegyezte: mintegy száz intézkedést terveznek bevezetni. Hoffmann Rózsa kijelentette:„a nemzeti alaptanterv reformjára is szükség van, ami a műveltség elemeit ismét számba veszi, és beviszi az oktatásba”. A tantervnek a továbbiakban erősíteni kell a nemzeti és egyetemes alapműveltséget – hangsúlyozta a szakpolitikus.
Hoffmann Rózsa kifejtette: az iskolák funkciója a tudás, a kultúra értékeinek közvetítése, illetve az, hogy „a köz javát is szolgálni képes gyerekeket neveljen”. Az is nagyon fontos – tette hozzá –, hogy az iskolákban hivatásukat teljesítő szakemberek végezzék munkájukat, „a köz bizalmát élvezve”.
Meglátása szerint az utóbbi időben az iskolákban a megszerzett tudás színvonala jelentősen romlott, ez a köz- és a felsőoktatásban egyaránt tapasztalható. Emiatt a közoktatásban különösen nagy hangsúlyt kell kapnia az erkölcsre és tudásra nevelésnek, valamint a személyiségfejlesztésnek. Ugyancsak problémának nevezte, hogy megromlott a pedagógusok társadalmi megbecsültsége.
Az oktatási szakpolitikus rámutatott: a kedvezőtlen tendencia megállítása úgy lehetséges, ha a magyar oktatás erősségei – a tradíció, a sokszínű iskolarendszer és a „pedagógusok állhatatossága” – újra hangsúlyosak lesznek.
Hagyomány alatt azt kell érteni, hogy a pedagógiai kultúrának „értékei, céljai, követelményei és visszajelzései vannak”. Ez utóbbi azt jelenti, hogy a tanulókat teljesítményüktől függően dicsérni vagy büntetni kell. E nélkül nincs személyiségfejlődés – jegyezte meg –, majd hozzátette: a nevelésben az „ötször annyi dicséret, mint büntetés” elvének kell érvényesülnie.
A sokszínű iskolarendszerrel kapcsolatban elmondta: differenciálásra van szükség, a gyermekeknek meg kell találniuk azt az iskolatípust, amely a legjobban megfelel érdeklődésüknek és képességeiknek. Például ha egy 14 éves tanuló jó kézügyességű, de nem érdeklik az elméleti tárgyak, ez utóbbiakat nem szabad túlzottan erőltetni. Mivel ezt a szempontot nem vették figyelembe korábban a döntéshozók, a szakiskolákból „kihullott” a tanulók 30 százaléka – hívta fel a figyelmet.
Hoffmann Rózsa az iskolák közötti átjárhatóság megkönnyítését is kívánatosnak tartja, ahhoz, hogy a gyermekek az iskolaválasztás után „ne zsákutcába lépjenek be”, hanem válthassanak, ha ezt egyéni fejlődésük vagy életkörülményeik indokolják. Ezt egyebek mellett az iskolák fogadókészségének növelésével kell elérni – fűzte hozzá..
A kereszténydemokrata politikus szólt a tehetséggondozásról is, amelynek intézményes és egyéni formáját ki kell dolgozni az iskolarendszerben.
Kitért arra: a pedagógusoknak olyan életszínvonalat kell biztosítani, hogy pályájuk megélhetést biztosítson számukra. Ezzel összefüggésben megemlítette, hogy az ország gazdasági teherbíró képessége gyenge, de az új kormány mindent elkövet annak érdekében, hogy „megszűnjön az az áldatlan állapot, hogy egy pedagógus házaspár két gyermekkel nem tud megélni”.
El kell érni, hogy növekedjen a pedagógusok tekintélye, hogy „a nemzet napszámosaiból a nemzet lámpásaivá váljanak”. Nem tartható az sem, hogy kizárólag írott tesztek alapján kerül be valaki a pedagógusképzésbe, feltétlenül szükséges a pályaalkalmasság mérése, és meg kell változtatni a pedagógusképzés struktúráját is – mondta végezetül.
Csermely Péter professzor, a Bölcsek Tanácsának tagja szerint „nemes visszafogottsággal”, a kapkodást elkerülve, az értékeket megőrizve, de alapjaiban kell újjáépíteni a magyar oktatási rendszert. A szakember előadásába elmondta: a tanulmány készítői a valóságból, az iskolák mindennapjaiból indultak ki és először azt vizsgálták, hogyan változott az iskolát körülvevő világ az elmúlt két évtizedben.
A legfontosabb átalakulások közé sorolták az információs robbanást, és annak nyomán az információk ellenőrzésének hangsúlyosabbá válását, az emberi kapcsolatok átalakulását, a közösségek bomlását, az értékrend elbizonytalanodását, a társadalmi különbségek fokozódását, az iskolát érő demográfiai hullámzásokat - ami megjelent a felsőoktatás eltömegesedésében, majd a gyermeklétszám csökkenésében a közoktatásban - és végül a pedagógusi pálya elértéktelenedését.
A magyar oktatási rendszer hiányosságai közé tartozik a szakember szerint a koncepcionális és konszenzusos stratégia hiánya, a tisztázatlan igazgatási és finanszírozási rendszer és a kudarc-, illetve hátránycentrikus iskolai gyakorlat. Ez utóbbira példaként említette a kutató, hogy szakemberek szerint az egészséges emberi kapcsolatokban, így a tanár-diák viszonyban is 3-5-ször több dicséret, mint szidás van. A magyar pedagógus azonban főként arra kíváncsi, mit nem tanult meg a gyermek, nem arra, hogy mit tud. Ezért aztán főként szidja, esetenként meg is alázza a tanulót, ami törvényszerűen vonja maga után a kudarcok sorozatát.
Csermely Péter fontos feladatnak nevezte a pedagógusok helyzetének átfogó javítását, kezdve a pálya presztízsének, a képzés színvonalának emelésétől a minőségarányos teljesítménybérezésen át a hatékony szakfelügyeleti rendszerig és továbbképzésig. Megjegyezte, hogy a felmérések szerint egy pedagógus átlagosan heti több mint 60 órát dolgozik, ebből tanítással 20 órát, készüléssel 12 órát, továbbképzéssel 6 órát, adminisztrációval pedig 13 órát foglalkozik, és ez utóbbi elfogadhatatlanul sok.
Egy másik felmérés szerint a tanárokat az elégtelen szülői támogatásnál és az eltúlzott munkaterheknél is sokkal jobban bántja a központi oktatásirányítás kiszámíthatatlansága.
A szakember arra a figyelmeztetett, hogy nem gyors eredményeket, hanem következetességet kell várni az oktatás irányítóitól, mert az eredmények lehet, hogy csak 10-20 év múlva jelentkeznek.
Csermely Péter azzal kapcsolatban, hogy Orbán Viktor öt nagy területet emelt ki a nemzeti konzultációk témájaként – a rendet, a gazdaságot, a szociális biztonságot, az egészségügyet és a demokráciát - megjegyezte, hogy azt kéri: kerüljön be a kiemelt nemzeti ügyek közé az oktatás is. A hallgatóság nagy tapssal fogadta az előadó felvetését.
Csapó Benő oktatáskutató előadásában hangsúlyozta, hogy egy jól működő közoktatás óriási lehetőségeket jelent az országnak. Egyes felmérések szerint, ha a következő 20 évben a magyar közoktatás színvonala olyan lenne, mint a finn, akkor a GDP (nemzeti össztermék) 584 százalékkal növekedhetne.
Jelenleg egy OECD-felmérés szerint a magyar közoktatás stagnál, a természettudományos képzés a fejlett országok átlagánál még kicsivel jobb, a matematikai képzés átlagos, az olvasás, szövegértés azonban átlag alatti. A szakember szerint a pedagógusképzés egyenesen válságban van.
