Hargitai János kifejtette: 1941-ben tartott népszámlálás adta, amikor 475 ezer magyar állampolgár mondta ki, hogy német az anyanyelve, és 309 ezren németnek vallották magukat. Az ő ingó és ingatlan vagyonukat zárolták, lakhelyelhagyási tilalmat rendeltek el, választójogukat pedig még korábban elvették - mondta a képviselő.

Álláspontja szerint az emléknap meg fogja tenni a maga hatását és a magyar kollektív tudat is lassan "a helyére kerülhet".

Rétvári Bence, a Közigazgatási és Igazságügyi Minisztérium parlamenti államtitkára kijelentette: a kormány támogatja a javaslatot.  

Szalay Péter a német kisebbség történetének egy szeletét mutatta be. Mint mondta, három szakaszban telepítették be a németeket Magyarországra, 1910-ben a lakosság tíz százaléka mondta magát németnek. A második világháború utáni cselekményeket a képviselő etnikai tisztogatásnak nevezte, majd megjegyezte: jelenleg a németek száma 220 ezerre tehető, ami a lakosság 2,2 százaléka.  

Ferenczi Gábor (Jobbik) a szudétanémetek sorsával húzott párhuzamot felszólalásában, majd megemlékezett a Veszprém megyéből kitelepített németekről is.  

Úgy véli, az emléknap kijelölésével nemcsak a németségnek, hanem a német kormánynak is gesztust gyakorolhatnak, cserébe pedig partnerséget várhatnak el akkor, amikor a határon túli magyarokért akar tenni Magyarország.  

Szili Katalin hangsúlyozta, hogy a történészek feladata kideríteni, mi történt, a politikusoké pedig az, hogy megkövessék az áldozatokat. Meg kell tennie mindent annak érdekében, hogy ne ismétlődhessen meg mindez.   

Mile Lajos szerint  az ügyben fokozottan indokolt a nemzeti önismeret mellett a nemzeti önvizsgálat is, és nem szerencsés, ha a tényeket úgy csoportosítják, hogy abból "ideológiai önigazolás" alakuljon ki. 

A két vitában MSZP-s képviselők nem szólaltak fel.