A mindenszentek és a halottak napja egymáshoz kapcsolódó, mégis különböző ünep. A mindenszentek ünnepe a keresztény élet célját mutatja meg: legyünk szentek. Ez a megdicsőült, a mennybe jutott lelkek ünnepe, az irántuk való tiszteletünk és hálánk kifejezésének az ünnepe. A halottak napja egyszerűbb megemlékezés: emléknap, amelyet a bűnbánat és a gyász jellemez. Az egyik a földi véget, az elmúlást jeleníti meg, a másik a remény kiteljesedését mutatja.
Mindenszentek – latinul: Festum omnium sanctorum – a katolikus egyházban az összes üdvözült lélek emléknapja, a protestantizmus az elhunytakról emlékezik meg ebből az alkalomból. Az ezt követő halottak napja egyházi ünnepből vált fokozatosan általánosi megemlékezéssé. Az ünnep fél évszázad után 2000-ben lett ismét munkaszüneti nap Magyarországon.
Mindenszentekkor azon szentekről emlékeznek meg, akiknek nincs külön emléknapjuk. A IV. században Szent Efrém szíriai egyházatya és Aranyszájú Szent János már tudott Mindenszentek ünnepéről, amelyet május 13-án, illetve a pünkösd utáni első vasárnap ültek meg. (E vasárnap neve a görög egyházban ma is Szentek Vasárnapja, s az ortodox keresztény egyház ekkor tartja a Mindenszentek napját.) Nyugaton 609-ben (más források szerint 610-ben) jelent meg először, amikor május 13-án IV. Bonifác pápa a római Pantheont Szűz Mária és az összes vértanú tiszteletére szentelte fel.
Az ünnep még a VIII. században május 13-ról november 1-jére tevődött át.III. Gergely pápa (731-745), a Szent Péter Bazilika egyik mellékkápolnáját nemcsak minden vértanú, hanem „a földkerekségen elhalt minden tökéletes, igaz ember” tiszteletére szentelte. 835-ben Jámbor Lajos császár IV. Gergely engedélyével hivatalosan elismerte az új ünnepet, attól kezdve a Mindenszentek az egész katolikus kereszténység ünnepe lett. Az ünnep fél évszázad után 2000-ben lett ismét munkaszüneti nap Magyarországon.
Az általános szokás szerint Mindenszentek napján rendbe teszik, és virággal díszítik a sírokat, amelyeken gyertyát gyújtanak a halottak üdvéért. Az ünnephez sokféle népi szokás, hiedelem kapcsolódott.
A november 2-i halottak napja jóval későbbi eredetű: Szent Odiló clunyi apát 998-ban vezette be emléknapul a Cluny anyaház alá tartozó minden bencésházban. Hamarosan a bencés renden kívül is megülték, s a XIV. század elejétől Róma is átvette. A halottakról, elhunyt szeretteinkről való megemlékezés, és az értük való közbenjárás a purgatórium (tisztítóhely) katolikus hittételén alapszik. Azoknak, akik Isten kegyelmében hunytak el, de törlesztendő bűn és büntetés teher van még lelkükön, Isten színről-színre látása előtt tisztulniuk kell. Lelkileg nagy vigasztalás a hátramaradottaknak, hogy tehetnek valamit elköltözött szeretteikért imával, vezekléssel, szentmisével.
E napon gyertyákat, mécseseket gyújtunk elhunyt szeretteink emlékére. A gyertyaláng Krisztus jelképe, aki meghalt az emberekért, hogy elhozza a megváltás fényét.
