Sokszor beszéltünk már arról az elmúlt négy évben, hogy a nyugati, nyugat-európai folyamatok mennyire más irányba mutatnak, mint az itthoniak. Itt vannak az újabb példák arra, hogy milyen társadalmi békétlenséget okoznak egyes nyugati tendenciák, s ezzel szemben milyen stabil a hazai környezet. Az első példa spanyol. A hétvégén Madridban nőszervezetek tüntettek, hogy a kormány ne változtasson az abortusz szabályain. Pontosabban azon a helyzeten, hogy Spanyolországban gyakorlatilag semmi nem akadályozza a terhesség megszakítását.
2010-ben a liberális baloldali kormány engedte meg a féktelen abortuszt, a magzati élet minden gátlás nélküli kioltását. A valaha mélyen katolikus spanyol társadalomra nagyon gyorsan hatott a posztkommunista Zapatero féle agymosás és most nehezen békélnek meg azzal, hogy Rajoy néppárti miniszterelnök a magzati élet védelmében kíván változtatni a szabályozatlanságon.
A második példa francia. Egy éve tüntetnek a franciák a melegházasság ellen, amit most vasárnap megfejelt a francia államfő erkölcseit elítélő százezres demonstráció Párizsban, Lyonban és más helyeken. A franciákra a széles társadalmi tiltakozás ellenére a szocialista Hollande elnök erőltette rá a melegházasságot, aki – ahogy régen idehaza mondtuk – a „szocialista erkölcs” jegyében kidobta élettársát az Elysée palotából, miután egy másik nő lakásán találták az ágyban. És ez az ember kezdett értékharcba a francia politikában.
Két friss példa arra, hogy milyen békétlenséget okoz a Nyugat egzisztenciális, értékrendi és kulturális válsága. Két példa, hogy értékelni legyünk képesek, hogy mindezzel szemben milyen stabil értékeken nyugszik a hazai környezet.
A terhesség-megszakítás tekintetében itthon a lakosság jóval több, mint fele tartja elfogadhatónak a jelenlegi szabályozást. További 18 százalék enyhítene rajta, és durván 15 százalék gondolja úgy, hogy szigorúbbnak kellene lennie. Ez a szabályozás tehát összhangban van a társadalmi közvélekedés erejével. A teljes jogi környezet tekintetében közmegegyezés mutatkozik. És még az elvi erejű kereszténydemokrata álláspont is összefér ezzel, hiszen az Alaptörvény szerint a magzat életét a fogantatástól védelem illeti meg. A kormány az utóbbi 4 évben nagyon sokat tett ennek a védelemnek az erősítéséért. A legtöbbet tenni pedig az anyák „súlyos válsághelyzetének” elkerüléséért lehetett.
Családvédelmi döntések sorozata könnyített a várandós asszonyokon, nőkön. Elsősorban a családi adókedvezmény, majd a kiterjesztése a kiskeresetűekre, a gyed extra, a nők munkába való visszatérésének megkönnyítése, a munkahelyvédelmi akcióterv, a gyermekelhelyezés és ellátás bővítése, támogatása. Számos döntés könnyített a megszületendő csecsemők helyzetén: a Bébi kötvény, az örökbefogadás megkönnyítése.
Mindezek enyhítik az anyák esetleges súlyos egzisztenciális vagy lelki válsághelyzetét. Az abortuszok száma örvendetesen tovább csökkent 2013-ban is. 35 000 alá került, és nemcsak a születésszám esésével összefüggésben, hanem abszolút értelemben is. Ez nagyon jó hír, s egyben a családpolitika nagy eredménye.
S végül egy mondat az azonos neműek kapcsolatáról: a bejegyzett élettársi viszonnyal gyakorlatilag hasonló jogaik vannak, mint férfi és nő házasságában Magyarországon. Ez a társadalmi folyamat a megfelelő irány, és ez a politikai irány megfelelő a folytatáshoz.
(Napirend előtti felszólalás, elhangzott a Magyar Országgyűlésben, 2014. február 6-án.)
