Szeptember utolsó vasárnapján megtörtént a rendszerváltás utáni magyar politikatörténet legalpáribb és legbotrányosabb demonstrációja. A Bajnai Gordon vezette Együtt-PM szövetséghez tartozó Szolidaritás szakszervezeti mozgalom a volt miniszterelnök, Bajnai asszisztálásával felállította, majd szétfűrészelte és ledöntötte Orbán Viktor hungarocellből készült szobrát.
A magyarok elsöprő többsége által demokratikusan megválasztott miniszterelnök szobrának fejét ezután leköpdösték, megrugdosták, majd egy barbár rituálé során végighurcolták fél Budapesten, hogy aztán darabokat vágjanak ki a szobor testéből.
Mindezt pedig súlyosbította, hogy az akciót a Dopeman művésznéven érvényesülni próbáló „rapper”, Pityinger László minősíthetetlenül trágár műsorszáma kísérte, aki produkciójából ráadásul öncenzúrázta az MSZP-t kritizáló, korábban saját maga által előadott sorokat.
A magyar média viszonylagos érettségét bizonyítja, hogy az akciót a sajtó baloldali és liberális fele is szinte egyöntetűen elítélte. A közvélemény jogos felháborodását látva az ellenzéki oldal politikusai is kénytelenek voltak szavakban elítélni a szobordöntést. Kérdésünk, hogy a jól hangzó mondatokat követik-e valódi tettek is, vagy csak üres szavak maradnak?
A közvélemény jogosan kíváncsi arra, hogy az MSZP, az Együtt 2014, a Párbeszéd Magyarországért és a Milla szövetségi politikájában hogyan reagál a Szolidaritás otromba és a demokratikus közéleti vitákat mélyre züllesztő akciójához.
Jogos elvárás, hogy a Szolidaritás vezetőit, a szobordöntés szervezőit és a vállalhatatlan felszólalókat rekesszék ki az ellenzéki összefogásból, szakítsák meg velük az együttműködést, ne támogassák a jelöltjeiket a jövő évi választáson és ne fogadják el a Szolidaritás támogatását. Ha ez nem történik meg, és együtt indulnak a választási kampányban, közösen állítanak jelölteket, akkor ezzel teljes közösséget vállalnak a múlt vasárnapi akcióval. Azonnali válaszokra van szükség, mert demokratikus erők nem működhetnek együtt az emberi méltóságot és a politikai kultúrát durván sértő szervezetekkel.
Kérdés, hogy az ellenzék szereplői képesek-e erre az elhatározásra, vagy az ellenzéki szlogen a normális politizálásról csak üres porhintés marad?