Szomorú vasárnap

Az ellenzék hősies utóvédharca és ádáz közvélemény mutatása ellenére a parlament törvényt hozott az üzletek vasárnapi zárva tartásáról. Ez az élet-halál küzdelem rávilágít az emberi történelmi emlékezet rövidségére. Úgy látszik, nem emlékezünk, sőt a negyvenes korosztálynál fiatalabbak nem is emlékezhetnek rá, hogy a pártállam fél évszázadában és azt megelőzően vissza egészen a honfoglalásig, de Szent István törvényéig biztosan, az üzletek vasárnap zárva voltak. Sőt, igen nagy számban már szombaton déltől.

És ennek ellenére immár az ezerszázhúsz éve él és virágzik nálunk a kereskedelem, amennyiben van mit eladnia. Mert az, amikor áruhiány miatt van zárva, más kérdés.

E sorok írója elég idős ahhoz, hogy emlékezzen arra, amikor péntek délután, vagy szombaton kora délelőtt, másfél órával a záróra előtt, a félig lehúzott redőny alatt beóvakodott a közértbe, az eladónő villámló szemekkel mérte végig és a kezében tartott felmosó vödörből a lába elé löttyintette a sáros lét, jelezve, hogy semmi keresnivalója ott már senkinek, különben is elfogyott a kenyér, a zacskós tej, felvágottat pedig aznap már nem is küldött a Húsnagyker.

Azóta hétmérföldes léptekkel jutottunk odáig, hogy repülőgép anyahajót csak azért nem árulnak vasárnap délben mifelénk, mert nincs tengerünk.

Egy felmérés szerint egy vasárnap ötszázezer vásárló fordul meg a kereskedelemben. Ez óriási szám, de így sem több, a lakosság öt százalékánál, családostól is aligha 16-20 százaléknál. Persze nem ugyanaz a félmillió jár vasárnap boltba. Így évente egy-egy felnőtt vásárló átlag háromszor vásárol vasárnap. Ha igaz, hogy a lakosság hetven százaléka tör lándzsát a vasárnapi nyitva tartás mellett, akkor is csak évi négy vasárnapi vásárlás jut egy-egy felnőttre. Vajon olyan nehéz-e ezt hétköznap intézni?

Bizonyára sokak számára nem gyakorlati, csak lelki szükséglet, hogy vasárnap is kinyissanak a boltok. Mindenesetre jó, hogy nyitva vannak, hátha esetleg eszébe juthat, vagy felmerülhet, hogy szüksége lehet rájuk, még ha ténylegesen nem is kell. Elvégre a mentőknél is állandóan van ügyelet és ez megnyugtató. Arra pedig nem lehet hivatkozni, hogy valamikor vasárnap zárva voltak a boltok. Mikor semmit nem lehetett kapni, minek nyitottak volna ki? Most szerencsére minden kapható, hát el is kell adni. Igaz, hogy a gazdag Nyugaton többfelé is tilos vasárnap nyitva tartani, de azok bigott klerikálisok, mint az osztrákok és a németek. Például Bécsben a Graben és a Stefanplatz sarkán van egy presszó. Egész Bécsben egyedül ott lehet kapni – legalábbis néhány éve még így volt – frissen olaszosra pörkölt szemes kávét. De szombaton, délelőtt 11 órától hétfő reggelig az árusítás szünetel. Nyitva a presszó, nyüzsögnek a turisták, ott a kávé, dolgozik a presszós kisasszony, de nem ad szemes kávét a legtörzsökösebb vevőnek sem, mert a kiskereskedelmi tevékenység és hétvégén tilos. Ilyen zord rendőrállam van tőlünk nyugatra, itt a szomszédban. Talán ez lehet az oka, hogy Bécs szombat déltől vasárnap estig kong – a turisták özönét leszámítva- az ürességtől. A bennszülöttek barlangjukba húzódtak. Vagy lehet, hogy kirándultak a hét végén?

Az első szomorú vasárnapot megelőző szomorú szombat estén mutatta a Hír TV, hogy egy forgalmas élelmiszer áruházban hogyan állnak hosszú sorban a pénztár előtt a vásárlók, hogyan küzdenek egy-egy tolókocsiért, kosárért. De hát ilyen jelenetet bármely fővárosi áruházban bármelyik hétköznap délután öt óra után készíteni lehetne. Ez a jelenség ugyanaz, ami a forgalmasabb főutakon lejátszódik nap, mint nap. Vannak dugómentes napszakok és vannak lézengő vásárlók, üres kosárpiramisok egyes időpontokban. De azok a kísérletek, hogy a munkaidő bizonyos munkakörökben ne ugyanabban az időben érjen véget, soha nem voltak eredményesek. Amint az a jelenség sem, hogy az embereknek a hó végén több pénz csörög a pénztárcájukban, mint hó elején, mikor a fizetésüket kapják és költik.

Rokkant öregemberként figyelem az első szomorú vasárnapon az ablakommal szembeni éjjel-nappal nyitva tartó privát élelmiszerüzletet. Semmi tülekedés, semmi izgalom Mondhatni, egy árva vevő sem látható. Nem is tudni, miért tart nyitva. Hétköznap éjfélkor nagyobb a forgalom, mert féldecit ilyenkor már csak ott lehet beszerezni.

 

Fogadj örökbeegy keresztet!

Országos akciónk célja az utak mentén, a települések közterületein álló keresztek megmentése, felújítása és állaguk megóvása az utókor számára.

Ha Ön is szeretne részt venni az akcióban, az alábbi gombra kattintva tájékozódhat a Fogadj örökbe egy keresztet! program részleteiről!

Hosszúhetény
Hernádkércs
Bárdudvarnok
Sopron
Sopron
Sopron
Kisirtáspuszta
Magyarszerdahely külterület
Felsőörs
Lőrinci
Újnéppuszta külterület

Kérdése van? Írjon nekünk!

Kérjük, vegye fel velünk a kapcsolatot!
Küldjön üzenetet munkatársainknak az alábbi lehetőségre kattintva!
Készséggel állunk rendelkezésére!