Miután Magyarországon állítólag megszűnt a sajtószabadság, a média bizonyos ága-boga új utakat keresett magának. A tényfeltáró újságírás legjobb hagyományira gondolva, de a tények iránt a lehető legkevesebb érdeklődést tanúsítva megalkotta a tényferdítő újságírás fogalmát. Sajnos, amint a Semjén Zsolt ellen indított hajszából látszik, nemcsak elméletben. Annyira abszurd volt a Semjén Zsolt elleni plágium vád, hogy magam csak viccként tudtam értelmezni.
Ennek megfelelően reagáltam rá a facebookon: maga vád is plágium, hiszen még a szerző neve is megegyezik a Schmitt elleni hajszát kezdeményező nevével.
A fejlemények viszont fontosak. Most megírták a lapok, hogy az egész támadás alaptalan. Ide plagizálok egy ezt taglaló cikkből:
Nincs Semjén-féle plágiumügy, és nem tudok arról, hogy az egyetem bármiféle vizsgálatot folytatna - jelentette ki Fokasz Nikosz, az ELTE szociológiai tanszékének vezetője. Az egyetemi tanár - akinek a miniszterelnök-helyettes a tanítványa volt - szerint a Népszabadság előző napi cikke alapján félreérthető kép alakult ki. Jelezte: éppen külföldi útjáról tért vissza, és nem tudott arról, hogy a nevével összekapcsolva jelenik meg írás.
Fokasz Nikosz úgy fogalmazott: a véleménye teljes egészében megegyezik Hiller István (MSZP), volt oktatási miniszter véleményével, aki azt mondta, hogy ez egy sikertelen felmelegítése egy korábbi kísérletnek. A dolog egy lapon sem említhető Schmitt Pál ügyével- jelentette ki.
A tanszékvezető határozott álláspontja, hogy Semjén-féle plágiumügy nincs. Úgy fogalmazott: Semjén-ügy nincs, médiaügy van.
Az igazságkeresés álcája mellett politikai támadás indult valaki ellen. A politikai vita teljesen megengedett, lehet bárkit bírálni, és egy politikusnak ezt el is kell tudnia viselni. Ezt azonban nem kellene egy másik területhez kapcsolva igazságkeresésnek álcázni - vélte.
Fokasz Nikosz megjegyezte: Semjén Zsolt a tanítványa volt, és nagyon jó emlékeket őriz róla, és ezt a véleményét akkor sem hajlandó megváltoztatni, ha esetleg azóta bizonyos konkrét politikai nézetekben az álláspontjuk "nem lenne azonos".
A szociológiai diplomamunkájáról elmondta: ritka, de nem rendkívüli, hogy két bíráló ennyire eltérően ítélje meg a dolgozatot, és az egyik elégtelent, a másik jelest adjon. Az ő témavezetői gyakorlatában is volt erre példa.
Eddig tart a „plagizált szöveg”, a rend kedvéért elárulom, a hvg.hu volt a forrás.
Ezzel be is fejezhetnénk, de ne sikkadjon el a lényeg. Van ugyanis egy pont, ahol nem értek Fokasz Nikosz professzor úrral egyet: Az rendben van, hogy a politikai vita megengedett, az is kulcskérdés, hogy bárkit lehessen bírálni. Eleget éltem abban a világban, amelyben erről álmodni sem lehetett, elég, sőt sok is volt belőle. De a politikai vitát politikusoknak s nem a sajtónak kellene lefolytatnia. A tényfeltáró újságírás a demokrácia fontos eleme. Az egész világ a demokrácia ünnepeként élte meg, hogy Nixon elnök annak idején lemondásra kényszerült. A politika esetleges támadásai ellen védeni kell a tényfeltáró újságírókat. Ez a védelem azonban nem egyirányú utca. Amennyiben nem tényeket tárnak fel, hanem hamis vádakat fogalmaznak meg, a védelem a megtámadottnak járjon. Szégyen egy lapnak, ha tényfeltárók helyett tényferdítőknek ad teret, és szégyene annak a politikai erőnek is, amelyik a nyílt és tisztességes verseny helyett politikai bozótharcosok aknamunkájára támaszkodik.
A professzor nyilatkozott: Semjén-ügy nincs, médiaügy van. Hogy a HVG megsértette-e a miniszterelnök helyettes ellen indított hajszával a jelenleg hatályos médiatörvényt, nem tudom. Nem is nekem kell eldöntenem. Ám, hogy a Deák féle egymondatos sajtótörvényt - hazudni pedig nem szabad - meggyalázta az biztos. Kár, hogy ez a valaha jobb napokat látott orgánum idáig süllyedt.
