A „népi felvilágosultság” továbbélése és károkozása

 A vallástalanság és az egyháztól való eltávolodás már régóta ismert jelenség az egykori NDK területén – nyilatkozta a Welt-nek a thüringiai püspök. Az istenhit „kiszáradásának”, elapadásának több oka is van. Az ateista és vallásellenes „népi felvilágosultság” továbbélése ugyanúgy köztük szerepel, mint a legegyszerűbb vallási ismeretátadás, képzés szinte teljes hiánya ebben a régióban, ami közel 20 millió embert érintett. Sokaknak egyáltalán nem volt módjuk arra – az NDK-ban is működött egyházi falakon belüli ifjúsági misszió korlátozott lehetőségei miatt -, hogy a keresztyén hitet hitelesen megismerhessék. Wanke püspök a további okok között sorolta fel Feuerbach valláskritikáját, a náci ideológia biologizmusát, az államilag az agyakba préselt materializmus hatását is.

Vallási/keresztyén fogalmak „hottentottául” hangzanak – ez korlát, de esély is

Németország keleti részén, az egykori NDK-ban nem csak az agresszivitás jellemezte az ateizmust, hanem a vallástalanná vált környezet hatása is erős volt. Az erfurti püspök megfogalmazása szerint a vallásos/keresztyén tartalmú szavak, fogalmak sok thüringiai és szász ember számára úgy hangzanak, mintha hottentottául mondanák azokat. Ám az is igaz, hogy a „DDR” időkben sokaknak idegenné vált szavak és fogalmak kezdenek érdekessé és titokzatossá válni, s ezért keresik értelmüket, meg helyüket gondolkodásukban, életükben. Éppen ezért nem szabad a kelet-németek alapérzéseit valamiféle támadásként értelmezni a keresztyénség vagy a vallások világa ellen – figyelmeztet határozottan a katolikus főpap. Éppen fordítva kell nézni ezt a jelenséget: nagy lehetőségnek, sansznak arra, hogy az emberek elmélyüljenek a keresztyénségben, s kialakítsák igazi meggyőződésüket. Az egyháznak abban áll most a missziói feladata, hogy hitelesen mutassa be a keresztyén életvitel sajátosságait, erejét, s azt a döntő szemléletmódot, hogy az ember fontosabb számára, mint az intézmények.

Először a Hegyi Beszéd, aztán a vallásszociológusok – radikális fordulat kell

A chicagói tanulmány, de a püspök is utalt arra, hogy a vallásosság formái változnak ugyan, de maga a vallásosság, mint elemi emberi szükséglet és jelenség, megmarad. Az emberi élet alaptapasztalatai – magányosság, értelemkeresés, a félelem és a szorongás legyőzése, a titokzatosság keltette vonzódás, érdeklődés – valójában a vallásos életértelmezési igényét és igényességét, minőségét mutatják. Ma természetesen új, vallás -, és hit közeli kifejezésformák megjelenését is láthatjuk. Az evangélium vonzó ereje valójában szintén megmaradt. Az igazi hit felszabadító hatása sokakat vonz ma is. A püspök szerint az 1989/90-es nagy politikai fordulatnál is radikálisabb fordulatra, azaz megtérésre van szükség ahhoz, hogy igazi megújulásról lehessen majd beszélni. Ez a radikális fordulat, megújulás szerinte még Németországnak mindegyik felén, Keleten és Nyugaton is várat magára. Ehhez azonban először a Hegyi Beszédet, meg az evangéliumot kell elolvasnunk, s csak utána érdemes megkérdezni a vallásszociológusok véleményét. Változatlanul, s még nyomatékosabban érzékelik az egykori NDK területén élők és az ország „nyugatiasodottabb” fele is Máté evangéliuma üzenetének a fontosságát: „Keressétek először Istennek országát, és az ő igazságát; és ezek mind megadatnak néktek” (6,33).

Megdöbbentő adatok: Fülöp-szigetek és Chile népe a legvallásosabb, a volt NDK népe a legvallástalanabb

Az chicagói egyetemi intézet tanulmányát a Tom W. Smith vezette szociológus csoport kutatásaira alapozták. Címe ez: „Istenhit különböző korokban és  országokban”. Megállapításai nem csak az egykori NDK, illetve az egységes német államban élők vonatkozásában megdöbbentő.

Pozitív értelemben is meglepőek az adatok. Hiszen ki az, aki feltételezné, hogy a világ leghívőbb keresztyén népe a fülöp-szigeteki. A lakosságnak 94 %-a vallotta azt, hogy mindig is hitt Istenben. A második „leghívőbb nép a világon a chilei, 88 %-uk hisz Istenben, őket az amerikai polgárok követik 81 %-kal. A tanulmány összehasonlító adatait az 1991., az 1998. és a 2008. évben vették fel 30 országban, Japánban és Izraelben is, meg néhány abszolút muzulmán többségű országban. Az egykori keleti blokk országai közül – Lengyelországot kivéve – a cseheknél a lakosságnak mindössze csak 20 %-a hisz Istenben. A legmegdöbbentőbb a kelet-németek statisztikája. Az egykori NDK területén élők közül a jelzett években a lakosságnak mindösszesen 13 %-a hisz Istenben. 59 %-uk úgy fogalmazott, hogy „soha nem hittem Istenben”.

A porosz örökség vezetett az „elvallástalanodáshoz” – a szlávok vallásossága erősödik

Ez a negatív világstatisztika az első helyre emelte a kelet-németeket. A reformáció földje egyre istentelenebb? – kérdezhetné bárki. Martin Mosebach német író szerint nem lehet csodálkozni azon, hogy a kelet-németek botfülűek a vallási hangokra, jelenségekre, zenére. Évtizedeken át hiányzott a képzésből, az iskolai oktatásból a keresztyén elem. Szerinte ennek forrása nem az NDK, hanem még a poroszok uralkodása. II. Frigyes (1740-1986) király vallási toleranciája a vallás megvetéséhez vezetett. Fr. J. Stahlm porosz filozófus pedig behozta a köztudatba ezt a formulát: „Az állam szolgálata Istennek a szolgálata”. Ez a poroszos protestantizmus egyre kevésbé élt a szentséggel és a Krisztus-kapcsolattal. 

Az elgondolkodtató tanulmány viszont utal arra is, hogy a szlávok lakta kelet-európai országokban, főként Lengyelország, Oroszországban, de Romániában is egyre erőteljesebben jelenik meg a vallásosság a mindennapokban is, ami nem utolsó sorban a kötelező iskolai hit-, és erkölcsi oktatásnak köszönhető. Erre hazánkban is érdemes és szükséges odafigyelni!

Írta: Dr. Békefy Lajos