Kedvelt műfaj a Tisztelt Házban az interpelláció. Az ellenzék bőszen ostorozza a kormányt, a kabinet, s pártjaik jelesei pedig egyfolytában a múlt sötét árnyaira emlékeztetnek, a jelen reménykeltő lépéseivel, és az egyre fényesebb távoli jövővel kecsegtetnek. Madárnyelven szólva szabad megítélés kérdése, hogy ki a varjú és ki a fülemüle. Egy viszont biztos: énekes madár mindkettő. A legutóbbi asszóikból szolidan és „stilizálva" tallózunk.

Meddig tart még a kormányzat népnyúzása?

GÚR NÁNDOR (MSZP): – Államtitkár úr! Két év óta egyre drágább és egyre nehezebb az élet Magyarországon, kiváltképp a kiskeresetű embereknek. (Moraj a kormányzó pártok padsoraiból.) Igen, a hátrányos helyzetű régiókban élő embereknek, azoknak, akikről önök nem kívánnak gondoskodni, akiktől önök a kinyújtott kezet eltolják, vagy éppen hátat fordítanak nekik. Nem véletlen, hogy különféle mozgalmak indulnak itt - jelesül a Parlament falai között tisztelettel köszöntöm a páholyban helyet foglaló általunk meghívott „Munkát, kenyeret, tisztességes béreket!” mozgalom vezetőit is. Egyszerűen azért, mert úgy gondolom, hogy nagyon sok mindent tesznek azért, hogy Magyarországon azok az emberek, akik kis jövedelemből kénytelenek élni az életüket, a lehetőséghez mérten minél tisztességesebb módon tudják megélni a mindennapjaikat.

– Államtitkár úr! Önök azt mondják, hogy 47 ezer forintból is meg lehet élni. Az élet cáfolja és bizonyítja, hogy nem. Hasonlítsa össze 2008-at 2011-gyel, ne a víziókat egymással! Önök elvesznek, s nem adnak az embereknek! S hozzá kell tennem azt is, hogy miközben a közösségi szolgáltatások a közlekedés tekintetében szűkítésre kerülnek, az egészségügy színpadán megint csak elvesznek ezektől az emberektől, miközben a megélhetés drágul, miközben a mindennapjaik ezeknek az embereknek nehezebbek, a fizetések csökkennek, aközben még a magán-nyugdíjpénztári megtakarításaikat is elkobozták. Ja, hogy MOL-részvényt vettek 500 milliárd forintért! Jó üzlet volt, bár kíváncsi lennék: kinek? Azt is látni kell, hogy a „Munkát, kenyeret!” mozgalom, az, amely elindult, útjára indult, olyan kérdéseket feszeget, amely kérdésekre önöknek válaszolniuk kell. S mik ezek a kérdések, íme:

• Hol vannak azok a piaci munkahelyek, amikről önök beszéltek?
• Hol vannak, mikor lesznek, s miért vesznek el egyre többet a válság érintettjeitől? Miért mélyítik a társadalmi feszültségeket?
• Miért csökkentik a közfoglalkoztatásra vagy épp a segélyezésre fordítandó pénzeket?

+

CSÉFALVAY ZOLTÁN, nemzetgazdasági minisztériumi államtitkár: – Képviselő úr! Interpellációit hallgatva mindig néhai történelemprofesszorom, Niederhauser Emil szavai jutnak eszembe. A bukott diáknak mindig azt mondta, hogy „a kedves hallgató távol tartotta magát a tények tolakodó közelségétől.” Állandóan ez van! E nagyon érzelmi felvezetés után, néhány tényt azért közölnék! A foglalkoztatottak száma az elmúlt esztendőben 46 ezer fővel növekedett, a versenyszférában 1,3 százalékkal, a nonprofit szektorban 3,1 százalékkal, és valóban, a költségvetési szektorban 4,9 százalékkal csökkent.

– Képviselő úr! – A munkanélküliség – az elmúlt évet összehasonlítva a korábbi évvel – stagnált. Ha azt kérdezi, hogy hol vannak a piaci munkahelyek, akkor jelentem: itt vannak! Hasonlítsa össze egyébként európai léptékben: az Európai Unióban az elmúlt esztendőt nézve 0,1 százalékkal csökkent a foglalkoztatás, Magyarországon plusz 0,5 százalékkal növekedett. A munkanélküliségi ráta az Európai Unióban a tavalyi esztendőben 9,5 százalékról 10,1 százalékra emelkedett, Magyarország azon öt ország közé tartozik, ahol csökkent a munkanélküliségi ráta. Igaz, hogy 11,4-ről 10,9-re, tehát még azért van hova változni, de akkor is egy csökkenő tendenciában vagyunk. Említette a közfoglalkoztatást: 2009-ben a közfoglalkoztatottak száma 103 ezer volt, 2012-ben több mint 200 ezren kapcsolódhatnak be a közfoglalkoztatásba.

– Képviselő úr! Ha nézzük a közfoglalkoztatást, a bérpótlást és a rendszeres szociális segélyt, önök erre 2009-ben 143 milliárd forintot fordítottak. Mi 2012-ben 268 milliárd forintot, és ennek a felét, vagyis 49 százalékát, 132 milliárd forintot a közfoglalkoztatásra. Ezzel szemben önök ebből a 143 milliárd forintból 2009-ben csak 51 milliárdot fordítottak közfoglalkoztatásra, a 41 százalékát segélyre fordították. Mi azt szeretnénk elérni, hogy az emberek munkán keresztül tudjanak megélni.

– Képviselő úr! A sokat vitatott nettó 47 ezer forinttal, a közfoglalkoztatási bérrel kapcsolatban felhívnám a figyelmét arra, hogy akik a közfoglalkoztatásban részt vesznek, rászorulósági alapon különböző támogatásokra is jogosultak. Ilyen például a rendszeres szociális segély, a lakásfenntartási támogatás, az átmeneti segély, a közgyógyellátás, az adósságkezelés, a rendszeres gyermekvédelmi kedvezmény, a gyermekétkeztetés, az óvodáztatási támogatás, a rendkívüli gyermekvédelmi támogatás.

– Amint látja, tisztelt képviselő úr, a kormány tesz a nehéz sorsú emberek helyzetének javítása érdekében. És együk hozzá, tisztelt képviselő úr: rendkívül álságos, ha egy havi egymilliónál többet kereső képviselő szegény embert játszva próbál meg aggódni. Úgy gondolom, Oscar Wilde-nak most is igaza van: aki túlságosan sokat moralizál, az többnyire hipokrita!

+

GÚR NÁNDOR: – Államtitkár úr! Csak az önkormányzati szinten 30 százalékkal csökkentették két év leforgása alatt a segélyezésre fordítható pénzeket. Ébresztőként inkább felolvasok önnek egy rövid petíciót, amit a „Munkát, kenyeret, tisztességes béreket!”mozgalom vezetői írtak. Igen, azt mondták ezek az emberek: kérni jöttünk, de helyette gúnyos kioktatást s megvetést kaptunk. Matolcsyk, Pintérek, Tállaik, Zsigák oktatnak minket arról, hogyan kell megélni 47 ezerből. És közben a képünkbe hazudják, hogy van munka. Ez provokáció! A Fidesz mint úri társaság eldöntötte: míg ők uralkodnak a magyarok felett, addig a szegény még szegényebb, a gazdag meg még gazdagabb lesz. Márpedig aki a kis keresetű családok és a nehéz sorsú kisemberek tömegein nem akar segíteni, csak rajtuk akar élősködni, az nekik az ellenségük. Én is azt mondom: legalább a családban a gyermekek neveléséhez adják meg azt a támogatást, amit a jómódúak is megkapnak, amit Orbán Viktor biztosít önöknek!

 (A képviselő úr nem, az Országgyűlés 193 igen szavazattal, 77 nem ellenében, tartózkodás nélkül az államtitkári választ elfogadta.)

Hogyan segíti elő a kormány, hogy a gyermekek napközbeni ellátása minél több család számára elérhető legyen?

DÚRÓ DÓRA (Jobbik): – Államtitkár úr! A gyermekek napközbeni ellátásának fejlesztése elengedhetetlen ahhoz, hogy Magyarország demográfiai mutatói pozitív irányba módosuljanak. A bölcsődék kihasználtsága jelenleg is rendkívül magas, 130 százalék körül mozog, és növekvő tendenciát mutat 2004 óta. Mindez mutatja, hogy a szülőknek igényük van erre, és valódi segítséget jelent számukra. A férőhelyek területi eloszlása azonban igen egyenlőtlen, a kistérségek harmadában csak egyetlen bölcsőde van, az ötödében egyetlen sincs. Mindezek ellenére a kormányzat olyan megszorítási lehetőséget nyitott meg az önkormányzatok számára, amelyek értelmében a bölcsődei ellátásért havi több tízezer forintos nagyságrendű összeget lesznek kénytelenek fizetni a családok.

– Nem igaz az a kormányzati kommunikáció sem, hogy csak a tehetősöket érinti a változás, hiszen például az a szegény, akár csak egygyermekes család, ahol az egy főre jutó jövedelem csak 38 ezer forint, 9500 forintnyi térítési díjat lesz kénytelen fizetni. Persze tudjuk, hogy a kormány szerint 47 ezer forintból is meg lehet élni. Mindez nem segíti elő azt sem, hogy az alulszocializált, többségében cigánygyerekek időben bekerüljenek az ellátásba. Az empirikus kutatások ugyanis azt mutatják, hogy az alacsony képzettségű anyák gyerekeinél további hátrányt jelent a késői bölcsődébe kerülés, mivel az ilyen cigány családoknál a gyerekek nem kapják meg a kellő figyelmét és nevelést, sőt, környezetük hátráltatja fejlődésüket. A bölcsődei férőhelyek bővítésének további jótékony hatásai lehetnének a népesedési mutatók alakulására is, és segítené a nők munkaerő-piaci részvételét. A születésszám és a női foglalkoztatás közötti összefüggés ugyanis mára egyértelmű. A nők munkába állásának segítésével lépést tartó intézményi fejlődés a gyerekellátásokban képes lehet a termékenység növelésére. Kérdezem tehát államtitkár urat:

• Hajlandók-e inkább segíteni a családokat a gyermekvállalásban ahelyett, hogy újabb indokokkal vesznek el havonta több tízezer forintos nagyságrendű pénzt tőlük?

+

HALÁSZ JÁNOS, nemzeti erőforrás minisztériumi államtitkár: – Tisztelt Képviselő asszony! Mint ön is tudja, a kormány hivatalba lépését követően több, a családokat megerősítő, a gyermekvállalást segítő intézkedést is hozott. 2011. január 1-jétől szélesebb körben és nagyobb összegben vehető igénybe a gyermekek utáni adókedvezmény. A szülés után elhelyezkedni kívánó kismamáknak 2012. január 1-je és december 31-e között lehetőségük lesz az újonnan bevezetett Start Bónusz kártya kiváltására, amelynek alapján az őket foglalkoztató munkaadó egy éven keresztül teljes járulékmentességben részesül. A gyermekgondozási segély, a gyes 2011-től ismét a gyermekek hároméves koráig jár. Az ikergyermekeket nevelő családokat érintő pozitív változás, hogy minden egyes ikergyermek után külön jár a támogatás, hármasikrek esetén például az alapösszeg háromszorosa. Bevezetésre került az örökbefogadói gyes intézménye is.

– Képviselő asszony. 2012-től módosultak a bölcsődei, óvodai, illetve családi napköziben történő gondozásért fizetendő térítési díj megállapítására vonatkozó szabályok, ami a különböző jövedelmi viszonyokat figyelembe vevő, igazságosabb finanszírozási rendszert alapoz meg. Ezzel összhangban a kormány szándéka, hogy ösztönözze az édesanyák nagyobb munkaerő-piaci részvételét. Ezt segítendő, elkötelezettek vagyunk a gyermekek napközbeni ellátásai, különösen a bölcsődei férőhely fejlesztése iránt. A bölcsődei ellátást nyújtó intézmények, valamint a családi napközi fejlesztésére és kapacitásának bővítésére az új Széchenyi-tervben áll rendelkezésre forrás. A 2011. szeptember 15-én megjelent pályázati felhívás alapján mintegy 8,5 milliárd forintot lehet bölcsőde fejlesztésére fordítani. A családi napközikre vonatkozóan pályázati felhívás került meghirdetésre, amelyekre a tervezett forrás 8 milliárd forint. E fejlesztések 2013-ig folyamatosan valósulnak meg. Az intézkedések célja, hogy azokon a településeken, ahol nincs bölcsőde, vagy kevés a bölcsődei férőhely, ott új beruházásokkal, bővítésekkel biztosítsuk e szolgáltatást. Fontos cél a meglévő férőhelyek korszerűsítése is. A tavalyi és az idei évben mintegy 9 millió forintból közel 2200 új bölcsődei férőhely létesült folyamatosan.

– Képviselő asszony! A törvény a fenntartóra bízza annak eldöntését, hogy él-e a jogszabály adta lehetőségekkel, és bevezeti-e a gondozásért kérhető térítési díjat. A bölcsődés gyermekek egyharmada jelenleg is valamilyen kedvezményt kap az étkezési költségekhez. A jogszabály erejénél fogva a rendszeres gyermekvédelmi kedvezményben részesülő gyermekek, a három- vagy többgyermekes családok gyermekei, valamint a tartósan beteg, fogyatékos gyermekeket nevelő családok mentesülnek a gondozási díj fizetése alól. E kedvezményben részesülnek még az átmeneti gondozásban lévő, az ideiglenesen nevelőszülőnél vagy gyermekotthonban elhelyezett gyermekek. A hátrányos helyzetű családok gyermekei szintén rendszeres gyermekvédelmi kedvezményben részesülnek, tehát eddig is ingyenesen vehették igénybe az ellátást. Ez a továbbiakban is így marad. A kedvezményezeti körön kívül eső családok esetében pedig jövedelemarányosan kerül megállapításra a személyi térítési díj, tehát a szabályozás figyelemmel van a szülők jövedelmi helyzetére. Az önkormányzati fenntartónak lehetősége van arra is, hogy alacsonyabb összegben állapítsa meg a személyi térítési díjat, és a fenntartónak egyedi esetekben arra is van lehetősége, hogy elengedje ezt a térítési díjat.

+

DÚRÓ DÓRA: – Államtitkár úr! Az a 8,5 milliárd forint, amit a férőhelyek fejlesztésére fognak fordítani, még arra sem elég, hogy jelenlegi 130 százalékos kihasználtságot 100 százalékra csökkentsék, tehát továbbra is túlzott kihasználtsággal fognak működni a bölcsődék. Éppen azokat a családokat sújtja leginkább ez az intézkedés, akik szegényebbek, így a mentességekből pontosan kiesnek.

 (A képviselő úr nem, az Országgyűlés az államtitkári választ 172 igen szavazattal, 76 nem ellenében, tartózkodás nélkül elfogadta.)

Hogyan változik a felsőoktatásról szóló hazai és nemzetközi kommunikáció Hoffmann Rózsa államtitkár asszony brüsszeli látogatása után?

MICHL JÓZSEF (KDNP): – Az elmúlt 5-6 évben a hallgatói létszám fokozatosan csökken. A demográfiai mutatók romlanak. Az előrejelzések szerint 2017-re a maihoz képest 20 százalékkal csökken a 18 éves korsáv létszáma. Növekvő a lemorzsolódás. A felsőoktatás képesítési szerkezete egyre kevésbé felel meg a munkaerő-piaci keresletnek. A műszaki, tudományos és informatikai képzés területén alig haladjuk meg az OECD-átlag felét. 

– A diplomák értéke ellen ható folyamatokat meg kell állítani! A nemzeti felsőoktatási törvény elfogadásával elindított jelentős és gyorsütemű változások új helyzetet teremtenek szinte minden társadalmi csoport számára, ezért a pozitív vélemények mellett hazai és nemzetközi kritika is megfogalmazódik. A magyar felsőoktatás az európai felsőoktatási térség szerves része, az európai egyetemek Magna Chartájának és a sokszor joggal kritizált bolognai folyamatnak és az EU oktatási stratégiai célkitűzéseinek követője. Nagyon nem mindegy tehát, hogy a minisztérium milyen eszközökkel, milyen széles körben, milyen európai szinteken tudja megismertetni és elismertetni a magyar felsőoktatás sok évszázados eredményeit és erényeit. Feltétlenül fontos, hogy minden szereplő és természetesen elsősorban az egyetemi, főiskolai oktatói kar és a hallgatók megértsék szándékainkat, és szövetségesként legyenek segítői a megvalósítás folyamatának. Kérdezem tehát:

• Hogyan változik a felsőoktatásról szóló hazai és nemzetközi kommunikáció az államtitkár asszony brüsszeli látogatása után?

+

HOFFMANN RÓZSA, nemzeti erőforrás minisztériumi államtitkár: – Képviselő úr! Jó évvel ezelőtt problématérkép készült a felsőoktatásról, amelynek megállapításaival a felsőoktatás minden szereplője egyetértett. Ez a problématérkép világosan rámutatott a megoldandó gondokra, amelyeknek a megoldásához, ha 5-7 évvel ezelőtt hozzákezdett volna az akkori kormányzat, akkor ma nem kellene ilyen gyors tempóban cselekednünk.

– Az egyik legsúlyosabb gondunk a demográfiai visszaesés. 2007-ben megindult a hallgatói létszámcsökkenés, ez a diplomák számának kibocsátásában is megmutatkozik. A másik súlyos probléma a felsőoktatás szerkezete.

– Képviselő úr! Igen nagy lemaradásban vagyunk a műszaki, informatikai képzés területén. A 2005-ben elfogadott felsőoktatási törvénnyel az Európai Egyetemi Szövetség 2010-ben készült autonómia felmérése szerint az európai rangsorban az utolsó öt közé kerültünk. Ennél már nincs nagyon hovatovább visszaút: csak felfelé lehet emelkedni! A nemzeti felsőoktatási törvény arra a fejlődési pályára állítja a magyar felsőoktatást, amely kiutat mutat ezekből és sok más problémából. A hozzáférés szélesítését szolgálja, hogy 2012 szeptemberétől minden diák igénybe veheti a diákhitelt, a magyar felsőoktatás továbbra is a GDP 1,5 százalékában részesül, míg az Európai Unióban ez 1,2 százalék. A lemorzsolódás csökkentése érdekében a feltétel nélküli állami támogatást az ösztönzés és a felelősség váltja föl. Felmenő rendszerben a gyenge tanulók elveszthetik az állami támogatást, az ösztöndíjat, a diplomát pedig a képzési idő másfélszerese alatt meg nem szerzők az ösztöndíj felét visszafizetik.

– Európában ma nincsenek egységes válaszok a szakképzett munkaerő keletről nyugatra történő elvándorlásával, az agy elszívásával kapcsolatban és az ezzel kapcsolatban felmerülő nemzeti kihívásokra. Ezért Brüsszellel folyamatosan konzultálnunk kell, hogy megértsék: az állam csak az ösztönzés eszközével élhet, hogy itthon tartsa a diplomásokat, hogy legyen, aki gyógyít, tanít és utat épít. Ez nem röghöz kötés! A jogok mellett megjelennek a kötelességek is. A fiatalok szabad döntésén múlik, hogy aláírják-e azt a szerződést, amely az adóforintokért szerzett diploma fejében ajánlj fel munkát Magyarország javára.

+

MICHL JÓZSEF: – Tisztelt Államtitkár asszony! Köszönöm a válaszát. Megnyugtatott abban, hogy az államtitkárság nagyon komoly hangsúlyt fektet arra, hogy valóban ezeket a döntéseket az emberek minél szélesebb körben, minél jobban megismerjék.

Azért hallgat a kormány az IMF-tárgyalásokról, hogy ne szembesüljenek az emberek a kiszolgáltatottságuk fokozódásával?

SCHEIRING GÁBO (LMP): – Miniszter úr! Amikor november végén a kormány a pálfordulását követően visszahívta az IMF-et, és gyakorlatilag beismerte, hogy felelőtlen, kalandor politikájával eljátszotta a gazdasági rendszerváltás esélyét, még 2012 januárjára tették az érdemi tárgyalások megkezdését. Azóta eltelt három hónap, és néhány tapogatózó előtárgyaláson kívül nem történt semmi, és semmit nem tudunk arról, mi lesz a megállapodás ára. Cséfalvay Zoltán, az NGM államtitkára minden fórumon hangsúlyozza, hogy a megállapodásnak nincs alternatívája, és a kormány minél előbb szeretné tető alá hozni.

– Felröppentek hírek arról, hogy az IMF mit vár el a megállapodásért cserébe: megszorítások a közszférában, a közösségi közlekedés racionalizálása, kiszámíthatóbb költségvetési politika és a Költségvetési Tanács visszaállítása. Az LMP szerint semmilyen olyan feltétel nem fogadható el, amely megszorításokkal és leépítésekkel járna. A kiút csakis az igazságosabb adózáson és a korrupció felszámolásán keresztül lehetséges. Sajnos azonban a kormány eljátszotta minden hitelét arra, hogy határozott álláspontot képviseljen. A kormány kritikátlanul elfogadta az uniós költségvetési paktumot, és úgy fest, mindent kész megadni a Valutaalapnak is. Világos beszédre van szükség az IMF ügyében! Mindezek érdekében kérdezem miniszter urat:

• Vajon azért hallgat a kormány az IMF-tárgyalásokról, hogy ne szembesüljenek az emberek a kiszolgáltatottságuk fokozódásával?
• Vagy azért nem haladnak a tárgyalások, mert a kormány minden mozgásterét elvesztette a nemzetközi szintre exportált kettős beszéddel és háborúskodással?
• Vagy éppen az értelmetlen egykulcsos adó beáldozását szeretné a kormány elkerülni?
• Milyen feltételeket támasztott eddig az IMF az érdemi tárgyalások megkezdéséhez?
• Szóba kerültek-e a tárgyalásokon a magyar pénzügyi egyensúly olyan akadályai, mint a jövedelmek kiáramlása off-shore országokba, a közbeszerzések korrupciós felára, illetve a jövőt szolgáló környezeti adók hiányos volta?
• Feltételül szabta-e az IMF a tárgyalások megkezdéséhez az egykulcsos adó bebetonozásának megszüntetését vagy az adójóváírás visszaállítását?
• Milyen árat hajlandó a kormány megfizetni az IMF-nek a hatalomban maradás érdekében?

+

FELLEGI TAMÁS, tárca nélküli miniszter: – Képviselő úr! A sajtóból folyamatosan nyomon követhető, hogy egyáltalán nem csend és nyugalom van az IMF-fronton, sőt, azt mondhatnám, hogy az IMF és az európai uniós fronton. Január óta folyamatosan konzultálunk mind a két intézmény szakembereivel, imitt-amott a politikai vezetésével is, ahogy ezt a napirend indokolja, mégpedig annak érdekében, hogy egyrészt minél hamarabb el tudjanak kezdődni a tárgyalások, másrészt pedig hogy a tárgyalások jól elő legyenek készítve. Ezzel egy időben a kormány határidőre megküldte a kötelezettségszegési és a túlzottdeficit-eljárások vitás területein a válaszát az Európai Bizottságnak. Amint megérkezik a bizottság hivatalos reagálása, és a kormány úgy látja, hogy nincs jelentős eltérés a véleményekben, azonnal beterjeszti a szükséges jogszabályi módosításokat az Országgyűlésnek, egyúttal lefolytatja a további formális egyeztetéseket is. Az érdemi tárgyalások megkezdéséhez az is szükséges továbbá, hogy az Európai Unió megfelelő intézményei és a Valutaalap igazgatósága kiadják a konkrét mandátumokat a tárgyalódelegációknak, amely a két szervezet formalizált döntéshozatali eljárásrendje szerint történik.

– Felhívom a tisztelt képviselő úr figyelmét arra, hogy a jelenlegi fázisban a megállapodás megkötésének feltételeit latolgatni kevéssé aktuális, tekintve, hogy a kormány eddig írott formában még arról sem kapott értesítést az Európai Bizottságtól, hogy melyek a formális tárgyalások megkezdésének pontos előfeltételei, habár ilyen kérést többször is megfogalmaztunk. A magyar delegáció vezetőjeként kijelenthetem: a tárgyalásokon készek leszünk minden olyan feltétel elfogadására, amelynek teljesítése az ország hosszú távú gazdasági stabilitását, versenyképességének erősítését és a gazdasági recesszió elleni küzdelmet segíti elő, hiszen erre kaptunk nagyarányú felhatalmazást a választóinktól. Ugyanakkor a nemzeti érdekek és a nemzeti szuverenitás védelmét nem fogjuk feladni. Nem nyugszunk bele például abba, hogy a 27 tagállam közül Magyarország legyen az egyetlen, amelynek fel kellene adnia azt a jogát, hogy amennyiben a Bizottság által emelt kifogással nem ért egyet, akkor bírósághoz fordulhasson. Nem nyugszunk tehát abba bele, hogy a tárgyalásoknak olyan előfeltételei legyenek, amelyek a szuverenitás feladását jelentik, és kettős mércét alkalmaznak a tagállamok között.

– Képviselő úr! Épp a jelenlegi kormánypárt az, amely a legkövetkezetesebben ellenzi a sok kárt okozó megszorítási politikát, amelyet elődei folytattak. Ehelyett a pénzügyi stabilitást hosszú távon biztosító tartós szerkezeti átalakulást eredményező lépések, Magyarország megújítása mellett tettük le a voksunkat. Az új európai uniós fiskális paktumot pedig hosszas viták után azért írta alá a kormány, mert segít az euró megerősítésében és ezáltal az európai gazdaság megerősítésében is, ami nyilvánvalóan Magyarország érdeke.

– Képviselő úr figyelmét elkerülte, hogy a viták során épp magyar kezdeményezésre került a paktumba az, hogy az euró zónán kívüli országokra csak a csatlakozásuk után vonatkozzon a szerződés. Továbbra is elkötelezettek vagyunk a piaci finanszírozás mellett, és továbbra sincs szükségünk az IMF-EU-támogatás lehívására. A kormány a hivatalos IMF-EU-tárgyalások mielőbbi megkezdésére, gyors lezárására törekszik.

+

SCHEIRING GÁBOR: – Miniszter úr! Egyrészt örömmel hallom, hogy január óta folyamatosan zajlik a konzultáció, de ezzel együtt az is tény, hogy még mindig nem kaptak meghívást. Ez számomra azt bizonyítja, hogy a kormány elvesztette azt a mozgásterét, amivel valójában az ország gazdasági érdekeiért tudna küzdeni akár az Európai Unióban, akár az IMF-tárgyalások során. Attól függetlenül, hogy nem ismertek még a tárgyalás megkezdésének várható időpontjai, és nem kaptak még hivatalos értesítőt, a kormánynak lehetne álláspontja tételesen arról, hogy milyen követeléseket hajlandó teljesíteni és melyeket nem. Mi azt gondoljuk, hogy csak olyan követeléseket érdemes teljesíteni, amelyek nem járnak megszorításokkal, viszont ha az IMF azt követeli, hogy az egykulcsos adót adja fel a kormány, akkor erről szerintünk nagyon is tájékoztatni kell. Ehhez kellene, hogy a kormánynak legyen bátorsága szembeállni, szembemenni a nemzetközi folyamatokkal, ott ahol erre valóban szükség van, és ne veszítse el a politikai tőkéjét  ami ehhez szükséges! Sajnos, nem ez történik.

 (A képviselő úr tehát nem, az Országgyűlés 185 igen szavazattal, 78 nem ellenében, 1 tartózkodás mellett a miniszteri választ elfogadta.)

Mi lesz a Képcsarnok kiállítóhelyeinek jövője?

L. SIMON LÁSZLÓ (Fidesz): – A polgári kormány 2010-ben számos közalapítvány megszüntetése, illetve nonprofit kft.-vé alakítása mellett döntött. Így jött létre a Magyar Alkotóművészeti Közalapítvány helyett a Magyar Alkotóművészeti Nonprofit Kft. A kormánydöntés értelmében a MAK, tehát a közalapítvány által tulajdonolt Képcsarnok Kft. az állami vagyonkezelő tulajdonába kerül, kezelését pedig a Nemzeti Erőforrás Minisztérium végzi majd el. Kérdéses azonban, hogy a tárcának lesz-e még egyáltalán mit kezelnie. A Képcsarnok átadása ugyanis még várat magára, s félő, hogy mire erre sor kerül, a kft. csődbe megy.

– A Képcsarnok 2011-ben 52 millió forintos veszteséggel zárt, az idei vesztesége havi 5-6 millió forintra tehető. A műtárgy-értékesítés árbevétele az elmúlt két évben a felére csökkent. A vállalat huzamosabb ideje fennálló pénzügyi problémái mára olyan mértéket öltöttek, hogy akár egy-két hónapon belül fizetésképtelenné válhat. A kft. vezetése, amely a kormányváltás óta lényegében változatlan, a pénzügyi nehézségeket a Képcsarnok galériáinak bérbeadásával kívánja megoldani. Bizalmatlanságra ad okot a kft. jelenlegi bérbeadási gyakorlata. A vezetés által meghozott döntés értelmében a Képcsarnok a tulajdonában álló Derkovits-termet jelentős kedvezménnyel adja bérbe egy jövedelemérdekelt galériának, miközben saját részére ennél jóval magasabb költséggel bérel kiállítóhelyet, a Prestige Galériát. Ennek az eljárásnak a jogi minősítése nem feladatom, erre nem is vállalkoznék, azt azonban tudjuk, hogy a Fővárosi Főügyészség a közalapítvány és a Képcsarnok egyéb korábbi ügyeiben nagy vagyoni hátrányt okozó hűtlen kezelés bűntette miatt folytatnak nyomozást. Ezért is kérdezem államtitkár úrtól:

• Mi garantálja, hogy ezek a jövőben is kiállítóhelyként fognak működni?
• Mi garantálja, hogy ezután is betöltik legfontosabb feladatukat, ami nem más, mint a magyar képzőművészet piacra jutásának segítése?
• Milyen eszközei vannak a minisztériumnak a jelen helyzetben arra, hogy befolyásolja a fenti folyamatokat a Képcsarnok Kft. csődjének elkerülése érdekében.
• Amennyiben a teljes csőd elkerülhető, mi lesz a Képcsarnok kiállítóhelyeinek jövője?

+

HALÁSZ JÁNOS, nemzeti erőforrás minisztériumi államtitkár: – Képviselő úr! A Képcsarnok Kft. tulajdonosa eddig a Magyar Alkotóművészeti Közalapítvány volt. A napokban benyújtásra kerül a közalapítvány megszüntetési kérelme, így belátható időn belül az új tulajdonos abban a helyzetben lesz, hogy pontos és teljes képet kapjon a Képcsarnok Kft. gazdasági helyzetéről, piaci pozícióiról és lehetséges konszolidációjáról.

– A Képcsarnok Kft. egyenlőre nincs a minisztérium vagyonkezelésében. Ez azonban nem jelenti azt, hogy ne tennénk lépéseket a közalapítvány vagyonának biztonsága érdekében. A napokban a közalapítvány feladatait és ingatlanvagyonát átvevő Magyar Alkotóművészeti Közhasznú Nonprofit Kft. ügyvezető igazgatója, Hornyák Tibor úr személyében vagyonelszámolót neveztünk ki. A Képcsarnok leendő új vezetésének feladata lesz, hogy a birtokba kerülés után azonnal átvilágítsa és felmérje a kft. helyzetét, és ennek alapján az új tulajdonos számára egy gazdasági és szakmai koncepciót tegyen le a további működésről.

– A tárca célja, hogy a meglévő vagyonelemek hasznosítása az eddigieknél hatékonyabb módon és a kortárs magyar képzőművészet érdekében történjen.  Megjegyezni szeretném, hogy a Képcsarnok, amely a szocializmusban az állami műkereskedelem monopolvállalata volt, ma már szerény mása egykori önmagának, országos hálózata néhány galériára zsugorodott. Természetes, hogy tisztázni kell, mi vezetett oda, hogy a pár évvel ezelőtt még nyereséget felmutatni képes cég mára ennyire veszteségessé vált. Bízom benne, hogy a képviselő úr által kezdeményezett ügyészségi vizsgálat is belátható időn belül eredménnyel zárul. Ezzel együtt fontosnak tartom, hogy az ügyet a minisztérium, mint új kezelő szerv is kivizsgálja, és a jövőben pontosabban meghatározza a Képcsarnok Kft. viszonyát a birtokában lévő kiállítóhelyekhez.

+

L. SIMON LÁSZLÓ: – Államtitkár úr! Válasza megnyugtató irányban halad. Nagyon örülök, hogy áttekintik a Képcsarnok gazdálkodását, és a minisztérium is ki fogja vizsgálni a működését és a gazdálkodását.