Kulturális örökségünk ápolása, megőrzése mindannyiunk felelőssége. A pénzben ki nem fejezhető örökségünk a nemzeti vagyon része - mondta Latorcai Csaba, a Közigazgatási és Területfejlesztési Minisztérium parlamenti államtitkára a Magányos Hegy Kincsei - Ezeréves történetek a Somló-hegyen című kiállítás pénteki veszprémi megnyitóján.
Latorcai Csaba kiemelte, hogy a kormány évről évre többet áldoz a kultúrára: míg 2010-ben Magyarország le volt szakadva az uniós országoktól, addig 2013-tól az első öt, 2016 óta pedig az első három ország egyike GDP-arányosan.
A kormány a kereteket biztosítja, a megvalósulás azonban az összefogáson erején múlik, melyben a szakma és a lelkes amatőrök is részt vállalnak - tette hozzá. Felidézte, hogy a feltárásban tucatnyi önkéntes segített, nélkülük nem jöhetett volna létre a tárlat.
Páratlan műkincseknek nevezte a kiállított tárgyakat, amelyeket a Magyar Nemzeti Múzeum után mutatnak be Veszprémben, és amelyekről fontos, hogy a helyiek is tudomást szerezzenek. A kereszténydemokrata politikus úgy fogalmazott:
értékeink megőrzése azzal kezdődik, hogy a lelkünkben ápoljuk, kötődünk hozzájuk, ez a kötődés pedig a most nyíló tárlathoz hasonló kiállításokon jöhet létre.
Zsigmond Gábor, a Magyar Nemzeti Múzeum főigazgatója kijelentette, hogy a feltárt leletek az emberiség egyetemes kincsei. A Somló felkerült Európa régészeti térképére, hiszen tizenhárom kincslelet és számos értékes tárgy került elő. A leletek feldolgozása, a kutatás folytatódik, a jövő évben Kárpát-medence-szerte bemutatják az értékes kincseket - közölte.
Szanyi Brigitta, a Laczkó Dezső Múzeum igazgatója arról beszélt, a Somló-hegyen évek óta zajlik a bronz és vaskor kutatása. Pétervári Tamás régész elmondta, a kutatások alapján arra következtetnek, hogy létezett egy település a Somló-hegyen, amely komoly úthálózattal és kiterjedt kereskedelmi kapcsolatokkal rendelkezett.
A kiállítás a késő bronzkor (Kr. e. 1400-850) és a kora vaskor (Kr. e. 850-450) közti, Somló-hegyen feltárt leleteket tárja a látogatók elé. Az egyik legkülönlegesebb tárgy egy hozzávetőlegesen Kr. e. 900-ból származó nyakék, amelyet feltehetően az akkori társadalmi elitbe tartozó nő hordhatott. Azt feltételezik, hogy az isteneknek való felajánlásként helyezték a földbe az ékszert. Ezen kívül egyebek mellett a lótartáshoz köthető tárgyak, fegyverek és sarlók láthatók a kiállításon.
