Az Alkotmánybíróság legutóbb kihirdetett határozata (november 25) alkotmányellenesnek nyilvánította, ezért megsemmisítette a bűnügyi nyilvántartásról és a hatósági erkölcsi bizonyítványról szóló 1999. évi LXXXV. törvény, a személy- és vagyonvédelmi, valamint a magánnyomozói tevékenység szabályairól szóló 2005. évi CXXXIII. törvény, a légi közlekedésről szóló 1995. évi XCVII. törvény, továbbá az ujj- és tenyérnyomat-vétel, a fényképkészítés, illetve a DNS-mintavétel szabályairól szóló 8/2000. (II. 16.) BM-IM-PM együttes rendelet egyes rendelkezéseit. 

 

A Testület megállapította, hogy a bűnügyi nyilvántartásra vonatkozó szabályok nem felelnek meg a személyes adatok védelméről és az információs önrendelkezésről szóló alkotmányos követelményeknek. Az esetleges szempontokon alapuló, ugyanakkor differenciálatlanul kialakított, indokolatlanul hosszú nyilvántartási idők, az adatbiztonságot önmagában is veszélyeztető, megfelelő adatkezelési szabályok nélkül működő globális adatbázis létrehozásához vezetnek. 

 

Az adatbázisból való adatigénylés szabályai ugyancsak alkotmányellenesek. Az adatigénylőket ugyanis a felhasználás céljától függetlenül, bizonytalan tartalmú érdekek mentén, a szükséges mértéket meghaladóan jogosítják fel az adatok széles körének megismerésére, sőt több esetben az adatáramlás követhetetlenné válik. 

 

Az adattakarékosságra, a célhozkötöttségre és a megfelelő szabályozási szintre vonatkozó elvárások sérülnek a mintavételről szóló rendelet esetében is. Mind a bűntettesek nyilvántartása, mind a kriminalisztikai célú nyilvántartások a büntetőjogi szankcióhoz fűződő hátrányos jogkövetkezmények időbeli határait felismerhet9 alkotmányos ok vagy cél nélkül egyetemesen meghosszabbítják. Ezzel veszélyeztetik az emberi méltósághoz való jogból levezetett rehabilitáció követelményének érvényesülését. Ez pedig sérti az alkotmányos büntetőjog követelményeit. 

 

A személy- és vagyonvédelmi törvény, valamint a légiközlekedésről szóló törvénynek a foglalkoztatásból való kizárást meghatározó szabályai, közvetlenül és automatikusan a több rendelkezésében is alkotmányellenes bűnügyi nyilvántartásra épülnek. Ennek a folytán e jogszabályok differenciálás nélkül és hosszú időre, indokolatlanul széles személyi kör számára lehetetlenné teszik az érintett foglalkozások gyakorlását. Ez szintén alkotmányellenes. 

 

Az Alkotmánybíróság a támadott rendelkezéseket 2009. június 30-ével megsemmisítette. A határozathoz Bragyova András, Holló András és Kovács Péter alkotmánybírák csatoltak különvéleményt. 

 

+ 

 

Újra az Alkotmánybíróság asztalán landolt a gyűlölet-beszédről szóló törvény. Sólyom László köztársasági elnök megküldte véleményezésre az Alkotmánybíróságnak. A fölöttébb bonyolult címet viselő, az ember méltóságát súlyosan sértő egyes magatartásokkal szembeni védelem érdekében szükséges jogérvényesítő eszközök biztosításáról szóló törvényről az Országgyűlés november 10-én szavazott: 214 igen, 162 nem és 1 tartózkodással fogadták el a képviselők. 

 

Az államfő beadványában emlékeztet rá, hogy az Alkotmánybíróság a köztársasági elnök indítványára 2008 júniusában megállapította, hogy az Országgyűlés által tavaly elfogadott, a Polgári Törvénykönyvet módosító törvény alkotmányellenes. A törvény célja az lett volna, hogy a közösséget súlyosan sértő magatartás esetén a közösség tagja személyiségi jogi pert indíthasson. Az Országgyűlés által most elfogadott törvény célkitűzése szintén az, hogy az egyének személyiségi jogaik védelme érdekében bírósághoz fordulhassanak abban az esetben is, ha a sértő magatartás nem közvetlenül őket, hanem olyan, nemzeti és etnikai hovatartozás, vallási meggyőződés vagy szexuális irányultság által meghatározott csoportot érint, amelynek ők is tagjai. A köztársasági elnök szerint azonban a törvény a korábbi törvényhez hasonlóan alkotmányellenes, és nem tesz eleget az Alkotmánybíróság határozatában megállapított feltételeknek sem. 

 

Az Alkotmánybíróságnak írt indítványában Sólyom László részletesen kifejti, hogy a törvény nem ad lehetőséget annak a kérdésnek a valódi mérlegelésére, hogy a jogaiban magát sértve érző személy valóban a tagja-e annak a sértett közösségnek, illetve hogy kellően szoros-e a viszonya az érintett közösséggel. A törvény nem tisztázza az ehhez szükséges bizonyítási kötelezettségeket sem. Ezért a törvény sérti a szólásszabadságot. Az államfő azt is kifogásolta, hogy a bíróság nem tudja a valóban sértett személyek esetében külön-külön mérlegelni a jogsérelem megtörténtét, mert az ügyet a csoport valamennyi tagja tekintetében, általánosságban kell megítélnie. Ez sérti az egyéni önrendelkezési jogot. A köztársasági elnök végül megállapította, hogy a törvény szabályozási hibái a jogbiztonságot sértő jogalkalmazási nehézséget okozna. 

 

(A köztársasági elnök indítványa az Alkotmánybírósághoz: az ember méltóságát súlyosan sértő egyes magatartásokkal szembeni védelem érdekében szükséges jogérvényesítő eszközök biztosításáról szóló törvény.) 

 

+ 

 

Sólyom László megfontolásra visszaküldte az unión belüli bűnügyi együttműködésről szóló törvény módosítását a parlamentnek,  mert nem biztosították számára a törvények kihirdetésére az alkotmányban meghatározott tizenöt napot. Az államfő a november 10-én elfogadott tervezetet 11-én kapta meg, miközben abban a hatálybalépés időpontjaként november 24-e szerepel. Vagyis nem állt a rendelkezésére az a határidő, amelyet az Alkotmány a kihirdetés megfontolására biztosít. Az Alkotmány a köztársasági elnök számára a törvények kihirdetésére tizenöt napos – sürgősség kérése esetén – ötnapos határidőt szab meg. Szili Katalin a parlament által megszavazott törvényt november 11-én küldte meg kihirdetésre az államfőnek, sürgősség kérése nélkül.

 

Sólyom László az Országgyűlés elnökének címzett levelében hangsúlyozta: „Az Alkotmány az államfői hatáskörgyakorlás feltételeit is biztosítani kívánja ezzel a határidővel, hiszen ezen a határidőn belül kell megvizsgálnia a köztársasági elnöknek a törvény alkotmányosságát, illetve döntenie arról, van-e olyan rendelkezése a törvénynek, mellyel nem ért egyet"  A köztársasági elnök arra is felhívta a figyelmet arra is, hogy a most kifogásolt jelenség nem egyedi jellegű . 

 

 

Az Alkotmánybíróság decemberi első két teljes ülésén harmadszor kerülnek napirendre a luxusadóról és a helyi adókról szóló törvények, valamint a bejegyzett élettársi kapcsolatról szóló 2007. évi CLXXXIV. törvény egyes rendelkezéseinek alkotmányosságát megkérdőjelező indítványok. 

 

Az  Alkotmánybíróság hétfői teljes ülése elé kerül az államháztartásról szóló 1992. évi XXXVIIII. törvény 18. § (6) bekezdés f) pontjának, továbbá 18/C. § (7) bekezdésének alkotmányosságát vizsgáló határozattervezet. 

 

Kifogás érkezett az Országos Választási Bizottság 218/2008. (VII. 16.) OVB határozata ellen. Az OVB megtagadta a dr. F. J és dr. G. K. magánszemélyek által benyújtott népszavazási kezdeményezés aláírásgyűjtő ívének hitelesítését. Az íven szereplő kérdés: „Egyetért-e azzal, hogy az Országgyűlés törvényt alkosson a választási bizottságok jogi személyiségéről?” 

 

Megtámadták az Országos Választási Bizottság 219/2008. (VII. 16.) OVB határozatát is. Az OVB megtagadta a dr. F. J és dr. G. K. magánszemélyek által benyújtott népszavazási kezdeményezés aláírásgyűjtő ívének hitelesítését. Az íven szereplő kérdés: „Egyetért-e azzal, hogy az Országgyűlés törvényt alkosson arról, hogy a választási bizottságok üléséről készült jegyzőkönyvet a választási bizottság hozza nyilvánosságra?” 

 

Szóba kerül az Országos Választási Bizottság 222/2008. (VII. 16.) OVB határozata ellen benyújtott kifogás. Az OVB megtagadta a dr. F. J és dr. G. K. magánszemélyek által benyújtott népi kezdeményezés aláírásgyűjtő ívének hitelesítését. Az íven szereplő kérdés: „Kezdeményezzük, hogy az Országgyűlés alkosson törvényt a választási bizottságok jogi személyiségéről.” 

 

Megvitatják az Országos Választási Bizottság 223/2008. (VII. 16.) OVB határozata ellen benyújtott kifogást. Az OVB megtagadta a dr. F. J és dr. G. K. magánszemélyek által benyújtott népi kezdeményezés aláírásgyűjtő ívének hitelesítését. Az íven szereplő kérdés: „Kezdeményezzük, hogy az Országgyűlés alkosson törvényt arról, hogy a választási Bizottságok üléséről készült jegyzőkönyvet a választási bizottság hozza nyilvánosságra.” 

 

Megtárgyalják a bírósági végrehajtásról szóló 1994. évi LIII. törvény egyes rendelkezéseinek, a társadalombiz¬tosítás ellátásaira és a magánnyugdíjra jogosultakról, valamint e szolgáltatások fedezetéről szóló 1997. évi LXXX. törvény 43. § (3) bekezdésének, továbbá a Polgári törvénykönyvről szóló 1959. évi IV. törvény 327. § (3) bekezdésének alkotmányosságát. 

 

Határozattervezet készült az állampolgári jogok országgyűlési biztosáról szóló 1993. évi LIX. törvény egyes rendelkezéseinek alkotmányosságáról. 

 

Harmadszor kerül az alkotmánybírák elé a luxusadóról és a helyi adókról szóló törvények alkotmányosságával kapcsolatos határozattervezet. 

 

Szó lesz a fogyasztói árkiegészítésről szóló 2003. évi LXXXVII. törvény több rendelkezésének alkotmányosságáról. 

 

Napirendre kerül a köztisztviselők jogállásáról szóló 1992. évi XXIII. törvény 26. § (2) bekezdésének alkotmányosságát elemző határozattervezet. 

 

Ugyancsak megvitatják a köztisztviselők jogállásáról szóló törvénynek „a 2005. évi költségvetésről szóló 2004. évi CXXX. törvény 96. § (6) bekezdése hatálybalépéséről rendelkező rendelkezések” alkotmányosságát megkérdőjelező indítványt. 

 

Kedden harmadszor tárgyalnak a bejegyzett élettársi kapcsolatról szóló 2007. évi CLXXXIV. törvény egyes rendelkezéseinek alkotmányosságáról. 

 

Az alkotmánybírák elé kerül a kötelez egészségbiztosítás ellátásairól szóló 1997. évi LXXXIIII. törvény 18. § (6) bekezdés e) pontjának, valamint a kötelező egészségbiztosítás ellátásairól szóló 1997. évi LXXXIII. törvény végrehajtásáról szóló 217/1997. (XII. 1.) Korm. rendelet 5/B. § (1) bekezdésének alkotmányosságával összefüggésben készült határozattervezet. 

 

Megvizsgálják a társadalombiz¬tosítás ellátásaira és a magánnyugdíjra jogosultakról szóló 1997. évi LXXX. törvény 39. § (2) bekezdésének alkotmányosságát. 

 

Folytatják az alkotmányjogi panasszal összefügg gyakorlati kérdések tárgyalását. 

 

Megkérdőjelezték a számvitelről szóló 2000. évi C. törvény 3. § (7) bekezdés 3. pontja „és minden egyéb, a statisztikai előírások szerint egyéb munkajövedelemnek, szociális költségnek minősített összegek” szövegrészének alkotmányosságát. 

 

A keddi teljes ülés végén két végzéstervezetről is tárgyalnak.