Az Alkotmánybíróság teljes ülésén újra tárgyalta a kormány devizahitelekkel kapcsolatos alaptörvény-értelmezésre irányuló indítványát, ám ezúttal sem született határozat.

A Taláros Testület január végén tárgyalta először a kormány kezdeményezése nyomán, a devizahitelekkel kapcsolatos indítványt miután a Kúria polgári kollégiuma december 16-i ülésén jogegységi határozatban mondta ki többek között,  hogy a devizahiteles szerződések pusztán az adóst terhelő árfolyamkockázat miatt nem tekinthetők érvénytelennek. A Kúria szerint a bíróság csak kivételesen, egyedi jogviszonyokban módosíthatja a szerződéseket.

A kormány november végén benyújtott indítványa lényegében a devizahiteles szerződések alkotmányellenességének és utólagos jogalkotási úton történő megváltozatásának kérdését veti fel, a többi között az árfolyamkockázat adósokra hárítása, az egyoldalú hitelezői kamatemelés és az árfolyamrés miatt, továbbá mert a devizaalapú kölcsönök törlesztőrészleteinek növekedése a társadalom széles rétegeinek nehézséget okoz, és elengedhetetlenné teszi a devizahitelezésből adódó problémák végleges rendezését.  Az indítványa felveti a gazdasági erőfölénnyel visszaélés kérdését is, és ezzel összefüggésben a fogyasztók számára egyoldalú, jelentős hátrányt okozó szerződési feltételek alaptörvény-ellenességét, továbbá, hogy milyen feltételekkel módosíthatók fennálló szerződések jogszabály útján.

Az Alkotmánybíróság főtitkára, Bitskey Botond szerint egyelőre nem lehet megmondani, hogy mikorra várható döntés az ügyben.

Friss döntések

AB határozat bírói döntés alaptörvény-ellenességéről és megsemmisítéséről – (IV/2988/2012.).
Érdemben kell vizsgálódniuk az eljáró bíróságoknak, ha a közérdekű adat kiadása iránti perben döntés-előkészítésre hivatkozva korlátozzák a nyilvánosságot - mondta ki a Kúria döntését megsemmisítve az Alkotmánybíróság a Pécsi Vízmű Zrt.-vel kapcsolatos adatkérési ügyben.

A határozat alkotmányos követelményként állapítja meg, hogy a közérdekű adat kiadása érdekében indított ügyben eljáró bíróságnak az adat döntés-előkészítő jellegére történő hivatkozáson alapuló nyilvánosságkorlátozást minden esetben felül kell vizsgálni annak formai és tartalmi szempontú indokoltságára is kiterjedően, tekintet nélkül arra, hogy maga a döntéshozatali folyamat lezárult-e már.

Az indítványozó a pécsi polgármestertől a Pécsi Vízmű Zrt. átvilágításáról szóló vizsgálati jelentés kiadását kérte, ezt először ügyvédi és üzleti titkokra hivatkozva utasították el. Majd amikor az indítványozó pert indított közérdekű adatok kiadása érdekében, kérelmét az első-, a másodfokú bíróság és a Kúria is elutasította azzal, hogy a vizsgálati jelentés döntés-előkészítő iratnak minősül, illetve a döntési eljárás még nem fejeződött be.

Az Alkotmánybíróság b szerint a Kúria vitatott ítélete alaptörvény-ellenesen korlátozta az indítványozó közérdekű adatok megismeréséhez való jogát, ezért azt megsemmisítette.

Az Ab indokolásában azt hangsúlyozta: a közérdekű adatok megismeréséhez való jog súlyos sérelmét okozza, ha az adatkezelő a nyilvánosság korlátozásakor pusztán arra hivatkozik, hogy az adat döntést megalapozó adat, de ezt nem igazolja. Így ugyanis kiüresíthetővé válik a közérdekű adatok nyilvánosságához való jog.

A határozathoz a tizenöt tagú testületből hét alkotmánybíró - Balsai István, Dienes-Oehm Egon, Juhász Imre, Lenkovics Barnabás, Pokol Béla, Salamon László és Szívós Mária – fűzött különvéleményt.

+

AB határozat bírói kezdeményezés elutasításáról – (III/1177/2012.)
A Taláros Testület elutasította az Európai Unió tagállamaival folytatott bűnügyi együttműködésről szóló 2012. évi CLXXX. törvény 15. § (3) bekezdésének alaptörvény-ellenességének megállapítására és megsemmisítésére, valamint a Fővárosi Törvényszéken 2.Bk.373/2009. számú folyamatban lévő ügyben alkalmazási tilalom kimondására irányuló bírói kezdeményezést. A határozat rendelkező része szerint az Alkotmánybíróság az Európai Unió tagállamaival folytatott bűnügyi együttműködésről szóló 2012. évi CLXXX. törvény 15. § (3) bekezdésének Alaptörvénnyel való összhangját kizárólag a szabadságvesztés büntetés, illetve szabadságelvonással járó intézkedés végrehajtása céljából kiadott európai elfogatóparancsok végrehajtásával összefüggésben vizsgálta.

Az indítványozó bíró azért kérte a támadott rendelkezés megsemmisítését, mert szerinte az ideiglenes átadási letartóztatás és az átadási letartóztatás kötelező alkalmazásakor a személyi szabadság tekintetében nem valósul meg a törvényi korlátozás szükségessége és arányossága.

Az Alkotmánybíróság az indítványt nem találta megalapozottnak. A határozat indokolása szerint az ideiglenes átadási, átadási, illetve ideiglenes végrehajtási letartóztatás alkalmazása kettős funkcióval bír. A Fővárosi Törvényszék kényszerintézkedésről szóló döntésével egyfelől biztosította a keresett személy jelenlétét az átadási eljárásban, másfelől a döntése meghozatalánál figyelemmel volt a kibocsátó tagállam büntetőeljárására is, elősegítve az európai elfogatóparancs végső funkciójának érvényesülését. Az Alkotmánybíróság megállapította: a szabadságvesztés büntetés, illetve szabadságelvonással járó intézkedés végett kiadott európai elfogatóparancs végrehajtása céljából – a megtagadási okok hiányában – kötelezően elrendelt szabadságelvonás több garanciális feltétel együttes megléte esetén alkalmazandó. E feltételek meglétét két bírói fórum, egymás tevékenységét kiegészítve állapítja meg, ezáltal biztosítva a kényszerintézkedés jogszerű, arányos alkalmazását.

A határozathoz Pokol Béla párhuzamos indokolást, Balogh Elemér, Bragyova András, Kiss László és Lévay Miklós különvéleményt csatoltak.

+

– AB végzés alkotmányjogi panasz visszautasításáról – IV/1323/2013.)
Az ügy tárgya: a Fővárosi Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság 15.Kpk.45.370/2013/5. számú végzése ellen benyújtott alkotmányjogi panasz.

– AB végzés alkotmányjogi panasz visszautasításáról – IV/1072/2013.)
Az ügy tárgya: a Kúria Pfv.VII.20.398/2012/5. számú közbenső ítélete elleni alkotmányjogi panasz.

– AB végzés alkotmányjogi panasz visszautasításáról – IV/1640/2013.)
Az ügy tárgya: a Fővárosi Törvényszék 4.Gf.75.987/2012/6. számú ítélete elleni alkotmányjogi panasz.

Az Alkotmánybíróság e heti témái

A Kúria Pfv.IV.21.485.2011/4. számú ítélete alaptörvény-ellenességének megállapítása és megsemmisítése iránt benyújtott alkotmányjogi panasz vizsgálata – IV/2854/2012.

A Kúria megállapította, hogy az alperes (indítványozó) a 2005. május 17-én kelt, a Magyar Orvosi Kamara Etikai Bizottságának megküldött bejelentésében azt a való tényt, hogy a felperes egyetértett a kábítószer-fogyasztás dekriminalizálása mellett állást foglaló szolidaritási nyilatkozatban foglaltakkal, abban a hamis színben tüntette fel, mintha a felperes a „könnyű drogok” mindenfajta legalizálása mellett emelte volna fel a szavát. Ezzel megsértette a felperes jóhírnevét. Ezt meghaladóan a jogsértés megállapítására irányuló keresetet elutasította. A jogerős ítéletnek az alperes kártérítés megfizetésére kötelező rendelkezését hatályában fenntartotta.

Az indítványozó szerint a Kúria ítélete a hatályukban fenntartott ítéletekkel együtt sérti az egyesülési jogot, valamint a közhatalmat gyakorló szervekhez fordulás jogát, mert a megítélt kártérítés összege oly annyira eltúlzott, hogy a szervezet működését ellehetetleníti. Hivatkozik továbbá a véleménynyilvánítás szabadságára, valamint a független bírósághoz való jog sérelmére.

+

Az egyes gazdasági és pénzügyi tárgyú törvények megalkotásáról illetve módosításáról szóló 2010. évi XC. törvény módosításáról szóló 2011. évi XLVI. törvény nemzetközi szerződésbe ütközésének megállapítására valamint alaptörvény-ellenességének megállapítására irányuló bírói kezdeményezés vizsgálata – III/1499/2013.

Az indítványozó álláspontja szerint a Munka Törvénykönyve által meghatározott juttatások után fizetendő 98 százalékos különadó eltúlzott mértékű, amely sérti az emberi méltósághoz való jogot, valamint a tulajdonhoz való jogot. Mindezen túlmenően az indítványozó véleménye szerint a támadott jogszabály nemzetközi szerződésbe is ütközik, mégpedig az 1993. évi XXXI. törvénnyel kihirdetett az emberi jogok és alapvető szabadságok védelméről szóló egyezmény 6. cikk 1. pontjába, illetve ugyanezen egyezmény kiegészítő jegyzőkönyvének 1. cikkébe.

+

Az egyes törvényeknek a nemzetbiztonsági ellenőrzés új szabályainak megállapítása érdekében szükséges módosításáról szóló 2013. évi LXXII. törvény egyes rendelkezéseivel kapcsolatos utólagos normakontroll indítvány vizsgálata – II/981/2013.

Az alapvető jogok biztosa szerint a magánszférához, és a személyes adatok védelméhez való jogot sérti, hogy a nemzetbiztonsági ellenőrzés - a korábbi határozott időtartam helyett – folyamatosan, és titkosszolgálati eszközök alkalmazásával is végezhető. Álláspontja szerint az Alaptörvény C) cikk (1) bekezdését sérti, hogy a nemzetbiztonsági ellenőrzés alá eső jogviszonyok meghatározásához – független szervek esetében - a miniszter jóváhagyása szükséges. A biztos az Alaptörvény B) cikk (1) bekezdésével ellentétesnek véli, hogy a nemzetbiztonsági törvény módosítása nem biztosítja a független bírósághoz fordulás jogát az érintett számára a nemzetbiztonsági ellenőrzés megállapításaival szemben, ezért a 16. §-a megsemmisítését indítványozza, valamint felhívja a figyelmet arra, hogy a jogsérelem orvoslása érdekében mulasztásban megnyilvánuló alaptörvény-ellenesség megállapítása is szükséges.

+

A Polgári Törvénykönyvről szóló 2013. évi V. törvény 2:44. §-ának „méltányolható közérdekből” szövegrésze alaptörvény-ellenességének megállapítása iránt előterjesztett utólagos normakontroll indítvány vizsgálata – II/1193/2013.

Az alapvető jogok biztosa szerint a "méltányolható közérdek" fennállása, mint a közéleti szereplők más személyeknél tágabb bírálatának feltétele aránytalanul korlátozza a véleménynyilvánítás szabadságát és a sajtószabadságot, továbbá nem biztosítja kellően a közügyek vitatását és a közhatalom működésének bírálatát. Mindezek értelmében a rendelkezés sérti az Alaptörvény IX. cikk (1) és (2) bekezdését. A „méltányolható közérdek” kifejezés nem felel meg a normavilágosság követelményének, ezért ellentétes az Alaptörvény B) cikk (1) bekezdésével is.

+

2014.02.12. Alkotmánybíróság 3. öttagú tanácsa 2014. február 18-i tanácsülése

a Kúria mint felülvizsgálati bíróság Kfv. II. 37.811/2012/6. számú ítélete alaptörvény-ellenességének megállapítására és megsemmisítésére irányuló alkotmányjogi panasz befogadhatóságának vizsgálata – IV/1235/2013.

Az indítványozót az eljáró ügyvédi kamara pénzbírságban és az eljárási költségek megfizetésében marasztalta el, mivel álláspontja szerint az ügyvéd bíróság előtt tett, „negatív hangulatot keltő֊” kijelentéseivel szándékos fegyelmi vétséget követett el. A Magyar Ügyvédi Kamara fegyelmi ügyben hozott határozatának bírósági felülvizsgálatára irányuló eljárásban az indítványozó szerint a bíróság megsértette az Alaptörvény IX. cikk (1) bekezdésében foglalt véleménynyilvánítási szabadsághoz fűződő jogát, mert jóváhagyta azt, hogy a fegyelmi jogkört gyakorló testület az ügyvéd véleménynyilvánítási szabadságát kamarai határozattal és nem törvénnyel, törvényi felhatalmazás hiányában korlátozza. Az indítványozó szerint sérült továbbá a tisztességes eljáráshoz való joga is, mivel a bíróság indokolási kötelezettségének nem tett eleget.

+

A Kúria mint felülvizsgálati bíróság KfvII.37.076/2012/28. számú ítélete alaptörvény-ellenességének megállapítására és megsemmisítésére irányuló alkotmányjogi panasz befogadhatóságának vizsgálata – IV/1629/2013.

Az indítványozó álláspontja szerint a Kúria a bizonyítékok felülmérlegelését végezte el a felülvizsgálati eljárásban, és egyetlen bizonyíték alapján hagyta helyben a GVH határozatát, ami sérti a jogerő tiszteletben tartásának elvét. Álláspontja szerint az Alaptörvény XXVIII. cikk (1)-(2) bekezdésében és az Emberi Jogok Európai Egyezményében foglalt pártatlanság és függetlenség követelményét, valamint az ártatlanság vélelmét sérti, hogy a Versenytanács előzetes álláspontját ugyanazok a személyek írták alá, mint akik a végleges határozatot is, és a perben e tényt a Kúria figyelmen kívül hagyta. Az indítványozó szerint sérült a XXVIII. cikk (4) bekezdésében és az Egyezményben foglalt nulla poena sine lege elve, mert a jogsértés idején alkalmazható bírságmaximumnál súlyosabb mértékű bírság kiszabására került sor. Az indítványozó kifejti továbbá, hogy az eljárás során sérült a tárgyalás tartásához fűződő joga, és a Kúria ítélete nem felel az Alaptörvény XXVIII. cikkből eredő indokolási kötelezettség követelményének.

+

A Kúria Pfv.I.21.123/2012/11. számú, a Fővárosi Törvényszék 43.Pf.640.635/2011/7. számú és a Budai Központi Kerületi Bíróság 22.P.XI.20.688/2011/7. számú ítéletei alaptörvény-ellenességének megállapítására és megsemmisítésére irányuló alkotmányjogi panasz befogadhatóságának vizsgálata – IV/1276/2013.

Az indítványozó szerint ügyében tisztességtelen volt az eljárás, mert az eljáró bíróság az alkotmányjogi panasszal támadott ítéletét nyilvánvalóan iratellenes megállapításra alapította, és az iratellenes megállapítás okozta, hogy az indítványozó kérelmét elutasították. Az eljáró bíróság továbbá mellőzte a vonatkozó jogszabályok alkalmazását, az ítéletben alkalmazott jogszabály tartalmát nyilvánvalóan törvényellenesen értelmezte, illetve anélkül utasította el az indítványozó kérelmét, hogy az elutasítás indokául bármilyen törvényi rendelkezést megjelölt volna. Állítja: mindezek miatt a bírósági eljárás önkényes volt, amely sérti az Alaptörvényben foglalt tisztességes eljáráshoz való jogot.

A Kúria Kfv.IV.35.475/2013/2. számú végzése alaptörvény-ellenességének megállapítására és megsemmisítésére irányuló alkotmányjogi panasz befogadhatóságának vizsgálata – IV/1910/2013.

Az indítványozó a mezőgazdasági támogatás tárgyában hozott közigazgatási végzés bírósági felülvizsgálata iránti keresetét az elsőfokú bíróság elutasította. A felülvizsgálati kérelmet a Kúria szintén. Az indítványozó álláspontja szerint a végzés sérti az Alaptörvény XXIV. cikk (1) bekezdésében biztosított tisztességes eljáráshoz való jogát, és 28. cikkben foglalt rendelkezést, mert a jogszabály kifejezett rendelkezése hiányában utasítja el a felülvizsgálatot.

+

A nemzeti köznevelésről szóló 2011. évi CXC. törvény 63/A. § (2) bekezdése, 63/I. § (2) és (4) bekezdése, 63/J. § (1) bekezdése, 63/L. § (5) és (6) bekezdése, valamint 99/B. § (9) bekezdése alaptörvény-ellenességének megállapítására és megsemmisítésére irányuló alkotmányjogi panasz befogadhatóságának vizsgálata – IV/1383/2013.

A támadott rendelkezések a Nemzeti Pedagógus Karban való tagság egyes részleteit állapítják meg. Az indítványozó szakszervezet szerint a rendelkezések – mint szakszervezetnek csorbítják – az érdekérvényesítő képességét és lehetőségeit, továbbá homályos megfogalmazásuk miatt lehetővé teszik a szakszervezetekkel együttműködő, azoktól érdekvédelmet kérő pedagógusokkal szembeni fellépést. Az indítványozó – alkotmánybírósági határozatokra hivatkozással - vitatja a kötelező kamarai tagság alkotmányosságát is, szerinte az indokolatlanul korlátozza a pedagógusok, illetve a szakszervezet véleménynyilvánításhoz való jogát. Végezetül rámutat, hogy a rendelkezések hatálybalépésének ideje nem tesz eleget a kellő felkészülési idő követelményének, továbbá a normavilágosság követelményének sem, ezzel sértve a jogállamiság alkotmányos elvét.

+

A nemzeti köznevelésről szóló 2011. évi CXC. törvény 64. § (2) és (2a) bekezdései, a 65. § (9) bekezdése, valamint a pedagógusok előmeneteli rendszeréről és a közalkalmazottak jogállásáról szóló 1992. évi XXXIII. törvény köznevelési intézményekben történő végrehajtásáról szóló 326/2013. (VIII. 30.) Korm. rendelet 6. §-a, 13-19. §-ai és 36. § (1)-(2) bekezdései alaptörvény-ellenességének megállapítására és megsemmisítésére irányuló alkotmányjogi panasz befogadhatóságának vizsgálata – IV/1489/2013.

Az indítványozó szakszervezet álláspontja szerint a támadott rendelkezések hatálybalépése megakadályozta, hogy megismerje azokat a közalkalmazotti jogokat és kötelezettségeket, amelyek tekintetében feladatokat jogosult, illetve köteles ellátni, ezért – a kellő felkészülési idő hiánya miatt – a támadott rendelkezések sértik a jogállamiság alkotmányos elvét.