Az Alaptörvény is ennek szellemében fogalmaz: „Valljuk, hogy a polgárnak és az államnak közös célja a jó élet, a biztonság, a rend, az igazság, a szabadság kiteljesítése.”

Az akkori, 2002-es baloldal akkor még azt mondogatta, hogy „a politikát nem szabad az utcára vinni”. Hallhattuk ezt Lendvai Ildikótól, Kovács Lászlótól – nem más tanácsolta ezt nekik akkor, mint Ron Werber.

Ahogyan akkor nekünk, úgy a fiataloknak ma is van véleményük a világ dolgairól, foglalkoznak a közélettel, és vannak köztük, akik kritikusan szemlélik a politika világát. Természetesen minden józanul és felelősen gondolkodó politikai erőnek be kell látnia, hogy ez rendjén van így, sőt, ösztönöznünk is kell a fiatalokat arra, hogy legyenek bátrak, és szóljanak bele a közéletbe.

Az erőszak és a törvénysértés azonban rossz módszer a vélemények kifejezésére.

Úgy tűnik, a baloldal jellegzetes viselkedési formája, hogy ellenvéleményét csak erőszakos módon tudja kifejezni. Amikor kormányon vannak, akkor a békésen megemlékező százezres ellenzéki nagygyűlést veretik szét lovasrohammal, mint 2006-ban, amikor pedig ellenzékben vannak, akkor egy országos párt központjába szerveznek betörést, mint néhány nappal ezelőtt.

A múlt csütörtöki rendbontók állítólag a jogállamiságért tüntettek, holott éppen saját demonstrációjuk bizonyítja, hogy a jogállamiság keretei nagyon is adottak ma Magyarországon. Mi sem bizonyítja ezt jobban, mint hogy a gyülekezéshez való jog legszélsőségesebb formáját is gyakorolhatták, ráadásul úgy, hogy közben mások szabad mozgáshoz való jogát korlátozták, és jelentős anyagi kárt is okoztak, amit ígéretük ellenére mindeddig nem térítettek meg.

Az ostromlott székházban dolgozni próbáló munkatársak beszámolója szerint a feltűnően jól szervezett betörés elkövetői sunyin és alattomosan benyomták a bejárati ajtót, de utána kézfeltartva ordibálták, hogy ők „erőszakmentesek”.

Amikor a székház dolgozói kulturáltan megkérdezték tőlük, hogy „Szerintetek rendben van, hogy a demokráciáért nem demokratikus eszközökkel harcoltok?”, akkor az egyik ostromló odakiabált társának: „Ne válaszolj, csak a megbeszélt két mondatot mondjad!"

A rendbontók meg sem próbáltak békésen, a kapucsengő használatával bejutni a székházba, ahol egyébként nyugodtan elmondhatták volna véleményüket. A magyar fiatalok többsége, velünk, fiatal kereszténydemokratákkal együtt azonban elutasítja az ilyen magatartást, és nem egy ostromlott országban óhajt élni.

Hisszük, hogy az elmúlt két és fél év erőfeszítései is hozzájárulnak ahhoz, hogy olyan országban élhessünk, amelyben a törvényes rend, a becsületes munka, a szabadság és az igazságosság a fő értékek, ahol tisztességes jólétben élve, egymással egyetértésben erősítjük családjainkat, ahol tiszteljük és megbecsüljük közös hagyományainkat.

Ahol együtt hihetünk a szeretet és az összefogás erejében.

Az azonban jól érzékelhető, hogy ezen értékeket a jelenlegi ellenzék nem nagyon ismeri.

A székházfoglalás mögött feltehetően értelmi szerzőként álló Együtt 2014 vezetőjének nem csupán a neve, hanem talán a szerepe is hasonló a mozikban nemrégiben vetített Batman III. című film antihőséhez, Bane-hez. A filmben szereplő gonosz Bane célja is az volt Gotham Cityvel, hogy jogellenes rendbontást, káoszt teremtve, önmagát „rendcsinálóként” feltüntetve vehesse át a hatalmat. Természetesen a film végére megbuktak az antihős felforgató törekvései.

Nagyszerű lenne, ha a magyarországi baloldal politikusai is felismernék, hogy az erőszakkal és törvénysértéssel elérni kívánt politikai feltűnéskeltés támogatása – hallgatólagosan vagy tevőlegesen – nem szolgálja Magyarország és az itt élő emberek érdekeit. Az ilyen magatartás bukásra van ítélve.

Fel kellene ezt ismerniük végre, akár „Együtt”, akár nem.

(Napirend előtti felszólalás, elhangzott a Magyar Országgyűlésben, 2013. március 12-én.)