Szent István erős államához hasonlóan védjük ma a modern állam társadalmi vívmányait

Földi és lelki, testi és égi táplálékot veszünk ma magunkhoz, barátaim. Ezer éve már, hogy hitet, erőt és kenyeret ad ez az ünnep. Ezer éve állunk meg ünnepelni ezekben a napokban. Közösen, büszkén, mi – keresztény magyarok. Az elmúlt évszázadok és a ma sikerei választ adnak arra, hogy honnan származik ez a hit és büszkeség, ez a rendkívüli belső erő – mondta ünnepi beszédében Pálffy István, a KDNP országgyűlési frakciójának szóvivője Nyíracsádon.

„Őseink ilyenkor ünnepelték Mária mennybevételét, hagyományosan Nagyboldogasszony jelentette az aratás végét, és ünnepelték legnagyobb királyunkat, az államalapító Szent Istvánt, aki azon a napon hunyt el, és akit utódja,  I. László király az 1083.-ik év augusztus havának 20-napján emelt oltárra, és vált ezáltal szentté. Az ünnep tehát a nagy magyar szellemi és lelki elődök előtti főhajtás, európai kereszténységünkre való emlékezés és egyben az ezer éves államra való büszke visszagondolás. A szervezett nemzeti közösség, az aratás utáni új kenyér és a szent király tisztelete ezért együtt jelenik meg immáron 21 éve a legnagyobb hivatalos nemzeti és állami ünnepen.

Mindenekelőtt végig kell gondolnunk, hogy méltóak vagyunk-e ma itt állni és ünnepelni? Elvégeztük-e az ezer éves örökségből ránk háruló feladatokat? A magyarok feladata a XXI. században ugyanis az, hogy megteremtsék az egységet, előhívják az erős magyar államot. Az anyaország egységét tovább kell abroncsozni a határokon átívelő nemzetegyesítés keretében, és össze kell fogni, hogy ismét közös alkotóerővé váljunk. Augusztus 20- a ezért keresztény, magyar és európai együvé tartozásunk tudatosításának évről évre visszatérő megerősítése. Ezekben az ünnepi pillanatokban mindannyian átélhetjük az összetartozás, az egység örömét és az elmúlt 2 év nemzetépítő törvényeinek köszönhetően egyre többen olvadhatunk össze mi magyarok, az egységes nemzetben.

Ez az ünnep ezer éves párhuzamokat mutat a magyarság történelmében, szinte terítéken kínálja az elődök tapasztalataiból megtanulható leckéket, hogy mi azokból a jelen kor kihívásai szerint kiválasszuk az alkalmazható örökséget, az adaptálható megoldást bajainkra, az ország helyzetére. Nézzünk, hát körül ebben a történelmi emléktárban és találjuk meg benne a számunkra alkalmas példákat.

Az államalapítót méltató 1938-as Országgyűlési törvénycikk Szent István király dicső emlékéről így fogalmaz: munkájával megvetette a magyar nemzet életének és fejlődésének szilárd alapjait. Ha István küzdelmeire gondolunk, akkor láthatjuk, hogy a helytállás, a munka és az egymás iránt érzett felelősség hozta meg a sikert.

Hasonlóan, mi, az utódok - ezer éve nem látott erővel veselkedtünk neki a munkának, hogy minél többen éljenek munkából Magyarországon. Hogy biztosítva legyen a munkahelyük s hogy újakat teremtsünk az európai gazdasági dekonjunktúra környezetében is. Mára újra felismertük a munka erejét. Ezért bizakodhatunk, hogy – minden nehézség mellett és ellenére – helyt tudunk állni a megváltozott világban. Van okunk bizakodni, mert megtapasztaltuk a nemzeti összefogás teremtő erejét és az elmúlt 2 év külső csapásai közepette is helytálltunk.

Szent István azzal, hogy az egyházat hazánkban más államok egyházfőitől függetlenül szervezte meg, biztosította a függetlenség hatalmi és erkölcsi előfeltételeit.

Hasonlóan igyekszünk mi, az ezer éves utódok más államoktól függetlenül megszervezni az ország életét. A nemzet számára stratégiai kérdésekben még az Európai Uniótól is független megoldásokkal kell élnünk, mert a magyar versenyképesség, a jobb élet ezekben az években csak önállóan és a Közép-Európai térség összefogásával teremthető meg. Szent István korában a független egyházszervezet jelentette a szuverenitás egyik legfontosabb garanciáját, ma Európában a szilárd gazdasági alapok, a ki nem szolgáltatott erős hazai bankszektor és az ipar a függetlenség záloga.

Szent István erős, központosított államot alapozott meg. A királyi tanács, a vármegye, a törvénynapok, a királyi udvar felállításával megalkotta a nemzet mai alkotmányos törvényhozási, kormányzati, bírói és közigazgatási berendezkedésének első kereteit. Még 1011-et sem írtunk, és a fiatal uralkodó megalkotta egy európai ország közigazgatását, és ezzel megalapozta jogrendjét. Erre épült fel Magyarország, ha nem is ezer éven át, de az első világháború végéig mindenképpen.

Hasonlóan, mi az államot átalakító utódok az Alaptörvény Nemzeti Hitvallását így fogalmaztuk meg: „mi, a magyar nemzet tagjai, az új évezred kezdetén, felelősséggel minden magyarért, kinyilvánítjuk az alábbiakat: Büszkék vagyunk arra, hogy Szent István királyunk ezer évvel ezelőtt szilárd alapokra helyezte a magyar államot, és hazánkat a keresztény Európa részévé tette.” Erre az Alaptörvényre építettük az új közigazgatási rendszert, a megyéket, a járásokat, a kormányhivatalokat és erre az alkotmányos alapra emeltük rá a polgároknak erősebb védelmet adó büntetőtörvénykönyv új formáját és ezt a jogi építményt tetőzzük majd be a polgári törvénykönyv korszerűsítésével.

Pénzügyeink terén, az euro válság és az európai kultúra válsága közepette is van mit tanulni Szent Istvántól.  Ő bocsátotta ki bajor mintára az első hazánkban vert pénzeket, a legkorábbi a Lancea Regis, a király lándzsája feliratú ezüstdénár volt.

Hasonlóan az államalapítás időszakához, ezekben az években Európában számunkra nagyon fontos a nemzeti valuta. Magyarország euró nélkül most versenyképesebb, mert nem kell az euró mentő mechanizmusokra költenie, nem kell részt vennie a költségvetési politikák összehangolásában és azok ellenőrzésében. A forinttal az ország saját gazdasági útját járhatja, önálló adó és pénzügypolitikát folytathat, nem kell feláldoznia egy újabb darabot a szuverenitásából egy olyan európai oltáron, ahol mérleghamisítók, hitüket vesztett politikusok, elkényelmesedett polgárok és önérdektől vezérelt európai bürokraták ülnek pogány tort. Önállóságunk erőt adhat számunkra a mindennapi küzdelmekben, a válságokat élő Európa közepén. Erőt adhat és bizakodóak lehetünk, mert ezer éves történelmünk és mai sikereink is azt bizonyítják, hogy a magyar nemzetnek van miből erőt merítenie, és van mire építkeznie.

Szent István az erős államban hitt, amely képes megvédeni az ország függetlenségét, a nemzet szuverenitását és lakóinak biztonságát. Védte a comeseket és a hospeseket, védte azokat, akikre indok nélkül kardot rántottak, a jobbágyokat, de a földesurat is, ha a jobbágya elszökött. Védte az árvákat és az özvegyeket. Védte az államhatárokat, és az egyházat. István már a trónra jutása utáni esztendőkben kiadta első törvénykönyvét is. Ennek pontjai biztosították az egyház javainak a király általi védelmét. 1009-ben kiadta II. törvénykönyvét, amely szerint minden tíz falu köteles volt egy templomot építeni, és egyházi tizedet fizetni. Ez biztosította a magyarság fennmaradását és évszázadokon át betöltött meghatározó szerepét.

Hasonlóan védjük meg mi is a modern kor társadalmi vívmányait, a társadalom biztosítás alapú egészségügyi ellátást, a nyugdíjakat, az össztársadalmilag hasznos tudáshoz való korlátlan hozzáférést. Az elmúlt ezer évben azt tapasztalatuk, hogy ez a nemzet csak akkor volt sebezhető, amikor hagytuk, hogy az egyéni érdek felülkerekedjen az egymás iránti felelősségen. Ezért védjük a közösség érdekeit, a közösségek jogait, a vallás- és sajtószabadságot. Ezért kell megvédeni az embereket az adósságtól, védelem illeti a munkahelyeket, a családokat, védelemre szorulnak a hitelektől fuldoklók, de fokozott védelemben kell részesíteni a munkával megszerzett tulajdont is.

Magyarország ma is Szent István államalapító művén nyugszik. A keresztény állam kiépítése tette lehetővé, hogy a magyarság visszaverje a létére törő támadásokat, hogy ne csak győzelmeiben, de a hódoltságok, megszállások és diktátumok idején is megőrizze erkölcsi tartását, és túléljen öröknek hitt, hatalmas hódító birodalmakat.

Hasonlóan István művéhez, az államalapító nyomdokain a mai utódoknak is erős, védelmi szereppel felruházott államot kell kiépíteniük. Le kell számolni a kisméretű állam liberális dogmájával, amely kizárólagosan a kevesek által uralt monopol piacokat engedte szabadjára, az embereket viszont gúzsba kötötte az adósrabszolgasággal.

Azokban az időkben, amikor rendelkeztünk erős védelmi vonallal, komoly államszervezettel, a magyarságot megvédeni képes intézményekkel és a keresztény erkölcs fundamentumával, az ezen alapuló erényekkel, akkor a nemzet egész Európát meghatározó tettekre volt képes, pedig talán mostohábbak voltak a körülmények, mint ma. Azonban hittel, erővel, kitartással, munkával és az új magyar állam védelmi rendszerének biztos hátországában újjá lehet építeni, fel lehet emelni Magyarországot. De együtt gondolkodó és cselekvő, összekapaszkodó és erős magyar közösség szükséges hozzá, hiszen csak a közös érdekek mentén tudunk sikeres nemzetet teremteni – zárta beszédét Pálffy István.