Dr. Pálos Miklós 1937-ben született Szekszárdon. Ügyvédi praxist Tolnán működtet, de családjával Szekszárdon él. A rendszerváltáskor aktívan részt vett a politikai változások véghezvitelében. Máig a KDNP megyei elnöke (Fotó: teol.hu)

– Mekkora volt a csatazaj 1989-ben? Nehezen engedték ki a hatalmat a kezükből az állampárt vezérei?

– Szerencsére akadtak az MSZMP-ben okos, intelligens emberek – mondja dr. Pálos Miklós –, akik nem engedtek a szélsőségesek hőbörgéseinek, vigyáztak, hogy békés legyen az átmenet. Ilyen volt az országos politikában Pozsgay Imre és a Tolna megyeiben Jánosi György. Belátták, hogy a szocializmus működésképtelenné vált. De a békés rendszerváltáshoz arra is szükség volt, hogy mi, akik ki mertük nyitni a szánkat, szintén önmérsékletet tanúsítsunk. Egymás után alakultak a pártok a megyében. A kisgazdákat Kapitány Ferenc, a liberálisokat Polyák Sándor, a néppártosokat Say István, a szociáldemokratákat Kis Pál István vezette, a kereszténydemokratákat pedig én.

– Változtatni az akar, akit az adott helyzet zavar. Önt mi zavarta?

– Ami mindenkit: a szabadságjogok megnyirbálása, a szabad választások hiánya, a szovjet csapatok jelenléte. Az ügyvédi munkám sem teljesedhetett ki: 1968-ban elmozdítottak, és 13 évi gyarmati szolgálat után, 1981-től praktizálhattam ismét.

– Hogyan indult a KDNP újjászervezése?

– Megjelent egy hirdetmény a Magyar Nemzetben 1989 tavaszán, hogy Keresztes Sándor és néhány társa újjászervezi a Kereszténydemokrata Néppártot. Először, április-májusban csak afféle anekdotázgató beszélgetésekre gyűltek össze budapesti lakásokon, amelyekre én is el-elmentem. Akkor még éltek heten-nyolcan a negyvenes évekbeli Barankovics-pártból. Sok volt az emlék, a sztori, amit a fiatalabbak már kezdtek unni. Egy június eleji összejövetelen felszólaltam, hogy most már ideje ténylegesen megalapítani a pártot, és tevőlegesen részt venni a rendszerváltásban. Szakolczai György és Giczy György álláspontja is ez volt. Megindult a szervezés minden megyében. A KDNP országos, zászlóbontó összejövetelét Szekszárdra hívtam össze, a Művészetek Házába, 1989 júniusában. Eljött mindenki, aki számított, Keresztes Sándor és a többi vezető, a helyi pártok képviselői, a szocialista Jánosi Györgytől a liberális Polyák Sándorig, és a sajtó munkatársai. A Szabad Európa Rádió riportere a nappalimból tudósított. A hivatalos megalakulás és tisztségviselő-választás szeptemberben történt Budapesten.

– Hogyan szerepeltek az első, az 1990-es választásokon?

– Néhányan nyakunkba vettük az országot, és Békéscsabától Mosonmagyaróvárig kerestük a megfelelő embereket, a helyi csoportok alakításához 1989 végén, 1990 elején. Közeledtek a szabad választások, és természetesen eredményesen akartunk szerepelni. Végül 14 megyében tudtunk listát állítani. A nógrádiak bizonyultak a legaktívabbaknak, onnan négyen kerültek be a parlamentbe. Tolnából én jutottam be, s lettem a huszonegy tagú KDNP-s képviselőcsoport tagja. Itt egyébként 12 településen sikerült helyi szervezetet létrehozni.

– Személyes pályája aztán hogy alakult?

– Két ciklusban voltam képviselő. Az elsőben miniszterelnökségi államtitkárként dolgoztam Antall József mellett, én intéztem többek között az egyházi kárpótlásokat. Ez idő alatt ügyvédi praxist nem folytattam. A második négy év során pedig Orbán Viktorral jártam Strasbourgba és Brüsszelbe, előkészíteni az uniós csatlakozást. Az Európai Integrációs Bizottságának voltam a tagja. Húsz magyar és húsz európai politikus alkotta a testületet, mellettem ült Habsburg Ottó. Vele egy másik szervezet munkájában is részt vettem: ő volt a Magyar Páneurópai Unió elnöke, én meg az egyik alelnök. Eseményekben gazdag, szép időszaka volt ez az életemnek.

Munkásságáért számos kitüntetésben részesült

Dr. Pálos Miklós 1937-ben született Szekszárdon. A Garay gimnáziumban érettségizett 1957-ben, diplomát a Pécsi Tudományegyetem Jogtudományi Karán szerzett 1964-ben. Házas, két gyermeke és öt unokája van. Ügyvédi praxist Tolnán működtet, de családjával Szekszárdon él. A rendszerváltáskor aktívan részt vett a politikai változások véghezvitelében. Máig a KDNP megyei elnöke. Nyolc évig a párt országos alelnöke volt, két ciklusban, 1990-től 98-ig országgyűlési képviselőként is dolgozott. Tolna megyében nyolc évig volt a megyei közgyűlés alelnöke (2006–2014). A megyei ügyvédi kamara elnökségi tagjaként 2002-től 2010-ig tevékenykedett. Munkásságáért számos elismerésben részesült. Megkapta többek között az 1956-os Emlékérmet (1990), a POFOSZ ezüst emlékplakettjét (2009), a Magyar Köztársasági Érdemrend Középkeresztjét (2010) és a Tolna Városért kitüntetést (2010).