A kiállítás fővárosi megnyitóján a Március 15. téren többek között részt vett Földváryné Kiss Réka, a Nemzeti Emlékezet Bizottsága (NEB) elnöke. A tárlatot a Nemzeti Emlékezet Bizottsága és Budapest Főváros Önkormányzata szervezte.

Bagdy Gábor Budapest KDNP-s főpolgármester-helyettese beszédet mond A paraszti társadalom felszámolása, 1945-1962 című országos szabadtéri tablókiállítás megnyitóján, 2018. október 1-én (KDNP fotó: Váli Miklós)

SORSFORDÍTÁS A PARASZTI TÁRSADALOM FELSZÁMOLÁSA, 1945–1962 című kiállítás megnyitójának beszéde

2018. október 1. 11.00 óra

Budapest V. kerület, Március 15. tér

Tisztelt Hölgyeim és Uraim! Tisztelt Elnök Asszony! (Nemzeti Emlékezet Bizottság)

Szeretettel köszöntöm Önöket a Sorsfordítás-A paraszti társadalom felszámolása 1945-1962 című kiállítás mai megnyitó ünnepségén.

Ez a kiállítás azért is különleges, mert végre betekintést nyújt a történelem egy olyan korszakába, amely a legtöbbünk számára csak alig vagy egyáltalán nem ismert.

Hogy miért nem ismerjük szüleink, nagyszüleink életének ezen időszakát, annak legfőbb oka nem más, mint a kommunista diktatúra öröksége, a félelem.

Az osztály nélküli társadalom eszméjének álarca mögött a paraszti társadalom felszámolását kőkemény diktatúrával hajtották végre.

A világháború lezárása sajnos nem a békét hozta el a paraszti társadalom számára, hanem egy szétszakadt országot, szétrombolt vidéket, majd egy olyan új időszak kezdetét, amely magában foglalta a diktatúrát, az államosítást, a tervutasításos gazdaságot és a hiánygazdaságot.

A paraszti tulajdon felszámolását, a földek és az emberek termelőszövetkezetekbe kényszerítését a megfélemlítés és a terror eszközeivel érték el. A fizikai kínzás mellett az állandó propagandával és az azzal párhuzamosan működő besúgóhálózatok létrehozásával az emberi lélek megtörése is súlyos károkat mért a társadalomra.

A vezetés valódi terve nem a gazdasági fejlődés elérése, hanem a hatalompolitikai törekvések véghezvitele volt. Felszámolta a hagyományos közösségeket, a családok megélhetését és a hozzájuk kapcsolódó kultúrát, életmódot.

A magántulajdon megszűnése, a megszerzett javak indok nélküli avagy koholt vádakon alapuló elbirtoklása egyaránt megszűntette az államba és a munka eredményébe vetett bizalmat. Elhozta a létbizonytalanságot és családok tízezreit lehetetlenítette el és sodorta kilátástalanságba anyagilag és lelkileg egyaránt.

A kollektivizálás ugyanakkor nem csak a mezőgazdaságot és a falusi életet tette tönkre: a tömeges erőszak és az azt kísérő hallgatás, a város és vidék közös története, tragédiája.

A hatalom célja az olyan tradicionális értékeknek a felszámolása volt, mint a vallás, a család, a közösségek, a közös munka és egymás segítése. A bizalom megtörése szétválasztotta a családokat, a barátságokat, elhozta a „jobb hallgatni, abból nem lehet baj” korszakát.

Mind személyesen, mind pedig városvezetőként azt gondolom, hogy a hallgatásnak véget kell vetni és meg kell ismerjük közös történelmünk ezen elzárt lapjait és meg kell ismertetnünk az eljövendő generációkkal is.

Vörösmarty Mihály szavaival élve: „A múltat tiszteld a jelenben, s tartsd a jövőnek.”

Ezért is olyan fontos ez a mai kiállítás, mert segít abban, hogy felkeltse a fiatalok figyelmét a nemzeti múltunk ezen súlyos, számukra már szerencsére ismeretlen időszaka iránt, amely hozzásegítheti őket saját családi történeteik megismeréséhez, feldolgozásához, valamint lehetőséget teremt az egykori üldözötteknek, meghurcoltaknak, áldozatoknak, az érintett családoknak a méltó megemlékezésre.

Örülök, hogy ez a vándorkiállítás megérkezett Budapestre is, beavatva ezzel Budapest polgárait is a paraszti társadalom felszámolását feltáró rejtett dokumentumok világába.

Köszönöm megtisztelő figyelmüket!