A nyári szünet előtti utolsó ülésen, hétfőn kezdi a Taláros Testület a társadalombiztosítási nyugellátásáról, a magánnyugdíjról és a magánnyugdíj-pénztárakról szóló törvények alkotmányellenességének vizsgálata tárgyában készült határozattervezet tárgyalását. Alkotmánybírósághoz fordult a Pedagógus Szakszervezet, sérelmezik, hogy ősztől 82 önkormányzati óvoda és iskola felügyeletét veszik át különböző, többnyire a katolikus és református egyházak.
Az Alkotmánybíróság jelenlegi elnökét, Paczolay Pétert választotta a Taláros Testület élére az Országgyűlés. Megválasztásához a képviselők kétharmadának – azaz 257 képviselőnek – az „igen” szavazatára volt szükség. Ennél többen bíztak benne: (276 igen és 76 nem, 6 tartózkodás.)
A választás titkos volt, a szavazás hivatalos jegyzőkönyve azonban néhány dolgot „elárul.” Huszonnégyen nem írták alá a jegyzőkönyvet, vagyis ők nem vettek fel szavazólapot. A szocialisták közül Baja Ferenc, Botka László, Burány Sándor, Gyurcsány Ferenc, Mandur László, Mesterházy Attila, Molnár Csaba, Molnár Zsolt, Oláh Lajos, Puch László, Sós Tamás, Szekeres Imre, Tóth Csaba, Újhelyi István, Varga Zoltán, és Veres János élt e lehetőséggel. A Jobbik padsoraiból Apáti István, Bertha Szilvia, Rubi Gergely és Staudt Gábor, az LMP frakcióból Karácsony Gergely és Szabó Tímea, a függetlenek közül pedig Molnár Oszkár döntött úgy, hogy nem szavaz. Nem kis meglepetésre, a kereszténydemokrata Nagy Kálmán is ezt a tábort gyarapította.
|
Paczolay Péter Az Országgyűlés 2006 februárjában választotta az Alkotmánybíróság tagjává. 2007 márciusa és 2008 júliusa között az Alkotmánybíróság helyettes elnöke. 2008 júliusa óta az Alkotmánybíróság elnöke. |
Egy héttel korábban öt új alkotmánybírót is választott a Tisztelt Ház. A 386 képviselő közül 352 adott le szavazólapot. A voksolás eredménye szerint Pokol Béla (298 igen, 50 nem, 4 tartózkodás), Dienes-Oehm Egon (268 igen, 78 nem, 6 tartózkodás), Balsai István (265 igen 81 nem, 6 tartózkodás), Szívós Mária (263 igen és 82 nem, 7 tartózkodás) és Szalay Péter (263 igen, 85 nem, 4 tartózkodás) kapott bizalmat. Mandátumuk tizenkét évre szól.
Szeptember elsejétől, sok év után, teljes létszámban kezdheti meg munkáját az Alkotmánybíróság.
+
Alkotmánybírósághoz fordult a Pedagógus Szakszervezet. Sérelmezik, hogy ősztől 82 önkormányzati óvoda és iskola felügyeletét veszik át különböző, többnyire a katolikus és református egyházak. Állítják: „azokon a kistelepüléseken, ahol csak egy közintézmény van, nem lesz biztosítva a szülőnek és tanulónak a világnézetileg semleges oktatáshoz való joga, mindez az intézményben dolgozókat is hátrányosan érintheti.
+
Alkotmánybírósághoz fordul az MSZP is, ha az államfő aláírja a büntetőeljárási törvény legutóbbi módosítását, szerintük ugyanis ezzel a kormánytöbbség az ügyészséggel karöltve koncepciós perek alapjait rakta le. Bárándy Gergely értékelése szerint a terhelteket a büntetőeljárás minden szakaszában megilleti a védelemhez való jog, ám az elfogadott változtatások ezzel ellentétesek: A törvénymódosítással ismét eljön a „füstös kihallgatószobák, az arc felé fordított asztali lámpák, az asztalra tett lábú nyomozóügyészek és a kikényszerített vádalkuk” kora. A szocialista politikus ezzel kapcsolatban még megjegyezte: azoknak az ügyészeknek, akik a javaslat megalkotásában részt vettek, el kell gondolkodniuk azon, alkalmasak és méltók-e arra, hogy egy demokratikus jogállam ügyészeként tevékenykedjenek. Polt Péter legfőbb ügyésznek is el kell döntenie, hogy képes-e megőrizni az ügyészség függetlenségét, vagy „a Fidesz-kormány kiszolgálójává kívánja süllyeszteni” a testületet.
A Taláros Testület legfrissebb döntései
1464/B/2007. AB határozat a Büntető törvénykönyvről szóló 1978. évi IV. törvény 180. § (1) bekezdésében a „vagy egyéb ilyen cselekményt követ el” szövegrész alkotmányellenességének vizsgálata tárgyában.
Az indítványozó a szóban forgó törvény azon passzusainak a megsemmisítése iránt terjesztett elő kérelmet, amelyek a becsületsértést, a nemzeti jelkép megsértését rendelik büntetni. Megítélése szerint a „vagy egyéb ilyen cselekményt követ el”, illetve a „vagy más ilyen cselekményt követ el” fordulatok nem elég egzaktak, ezért nem elégítik ki a normavilágosság követelményét. Az előbbi alapján a bűncselekmény úgy is megvalósítható, hogy az elkövető „vagy egyéb ilyen cselekményt követ el”, míg az utóbbi szerint úgy, hogy az elkövető „vagy más ilyen cselekményt követ el.” Állítja: mindkét szövegrész alkotmányellenes, mert azok megfogalmazása rendkívül határozatlan diszpozíciót eredményez, akár önkényes jogalkalmazáshoz is vezethet.
Az Alkotmánybíróság megállapította: a kifogásolt fordulat nem tekinthető teljesen meghatározatlannak. A törvényszöveg ugyanis kifejezetten utal arra, hogy egyéb „ilyen” cselekmény elkövetése von csak maga után büntetőjogi felelősséget. Az indítványozó által felvetett összefüggésben Alkotmány sérelme így nem állapítható meg, ezért az indítványt az Alkotmánybíróság elutasította. A határozathoz Balogh Elemér alkotmánybíró különvéleményt csatolt.
1161/B/2009. AB határozat a büntetőeljárásról szóló 1998. évi XIX. törvény 281. § (6) bekezdése részbeni alkotmányellenességének vizsgálata tárgyában.
Az indítványozó álláspontja szerint alkotmányellenes az általa támadott rendelkezésnek azon része, amely elfogatóparancs kibocsátását, illetve tárgyalási őrizet elrendelését teszi lehetővé arra az esetre, ha a terhelt a tárgyaláson szabályszerű idézés ellenére nem jelenik meg.
Az Alkotmánybíróság megállapította, hogy a tárgyalási őrizetre vonatkozó rendelkezések következetesek, részletesek, logikusak, kiszámíthatóak, és a fokozatosságra irányadó szabályok révén képesek garantálni az arányosság követelményének megtartását is. Nem sérül sem a jogbiztonság, sem a tisztességes eljárás követelménye, ezért elutasította a büntetőeljárásról szóló 1998. évi XIX. törvény 281. § (6) bekezdése részbeni alkotmányellenességének megállapítására és megsemmisítésére irányuló indítványt.
619/H/2011. AB határozat az Alkotmánybíróság az Országos Választási Bizottság által országos népszavazás kitűzésére irányuló aláírásgyűjtő ív mintapéldányának, illetve az azon szereplő kérdés hitelesítésével kapcsolatban hozott határozata ellen benyújtott kifogások tárgyában.
Az OVB vitatott határozatában hitelesítette az országos népszavazási kezdeményezés aláírásgyűjtő ívének mintapéldányát, amelyen a következő kérdés szerepelt: „Egyetért-e Ön azzal, hogy büntetőeljárásokban a büntethetőség alsó korhatára 12 év legyen?” Az Alkotmánybíróság megalapozottnak találta a kifogásokat. A határozat indokolása szerint értelmezhetetlen a kérdésnek a „büntetőeljárásokban” kitétele. A megfogalmazás alapján feltételezhető, hogy többféle büntetőeljárás létezik, vagy kellene, hogy létezzen. Kérdés továbbá, hogy a kezdeményezés a büntetőeljárási szabályok módosítására irányul-e. Ebből következően azt akarja-e a kezdeményező, hogy büntetőeljárás indulhasson már 12 éves gyermek ellen a büntethetőséget kizáró ok ellenére, és büntetőeljárásban alkalmazzák a gyermekvédelmi rendszer szankcióit, vagy pedig azt szeretné elérni, hogy a Btk. módosításával a büntethetőséget kizáró gyermekkor felső határát szállítsa le a törvényalkotó 12 évre.
Az Alkotmánybíróság megsemmisítette az Országos Választási Bizottság határozatát (34/2011. IV. 12.) egyúttal új eljárás lefolytatására utasította az Országos Választási Bizottságot.
464/B/2006. AB határozat az igazságügyi szakértői tevékenységről szóló 2005. évi XLVII. törvény 3. § (5) bekezdése, 8. § (1) bekezdése és a 32. § (1) – (6) bekezdései, a lakások és helyiségek bérletére, valamint az elidegenítésükre vonatkozó egyes szabályokról szóló 1993. évi LXXVIII. törvény 64/C. § (1) bekezdése alkotmányellenességének megállapítására és megsemmisítésére irányuló indítvány vizsgálatáról.
Alkotmánybírósághoz több indítvány érkezett az - elsősorban az ingatlanforgalom, ingatlan-értékbecslés és kisajátítás szakterületen működő - igazságügyi szakértők képesítési előírásainak szabályozása miatt. Az indítványozók mindegyike kifogásolta az igazságügyi szakértői tevékenység átfogó szabályozásának a képesítési feltételeket megállapító rendelkezéseit. Az új rendelkezések ugyanis módosították a szakértői bejegyzéshez (működéshez) szükséges szakmai feltételeket, így az előírt szakképzettséget, valamint jogi és szakmai képzésben való részvételt és vizsgát írtak elő. Az indítványozók álláspontja szerint az új rendelkezések eredményeként a korábban igazságügyi szakértői tevékenységet végzők egy része nem folytathatja tovább működését, ami az Alkotmány számos rendelkezésével ellentétes. Kezdeményezték: a jogi szabályozás hiányosságaira és ellentmondásosságára hivatkozással az igazságügyi szakértői tevékenységről szóló törvény megsemmisítését. Alkotmányellenesnek tartják, hogy hatósági kirendelés alapján végzett tevékenységen kívüli megbízásos jogviszonyban a felek nem szabadon állapítják meg a díjat, hanem az egy évvel korábban bejelentett díjat kell alkalmazniuk. Álláspontja szerint a kifogásolt, az ingatlanforgalmi igazságügyi szakértők új képesítési feltételeit megállapító rendelkezések sértik az emberi méltósághoz való jogot, és ezen belül az önrendelkezés szabadságát, valamint a diszkrimináció tilalmát. Mulasztásban megnyilvánuló alkotmányellenesség megállapítását kezdeményezték, egyrészt mivel nem történt meg a már működő igazságügyi szakértők „szakmai továbbképzés[ének] megfelelő biztosítása”, másrészt „nem készült el a vizsga letétele alól felmentést adó külön jogszabály”, amely a további folyamatos működést biztosította volna. Alkotmányellenes mulasztásnak tartották, azt is, hogy nem készült el az „évente változó, a szakértők hatósági kirendelésének díjaira vonatkozó rendelet sem.” Sérelmezték továbbá, hogy a rendeletek előkészítésébe a Magyar Igazságügyi Szakértői Kamarát hivatalosan nem vonták be, „nem megfelelően tárták fel a szabályozott társadalmi viszonyt”, ezért azok formai szempontból alkotmányellenesek.
Az Alkotmánybíróság a jogállamisághoz fűződő jogbiztonság elvéhez tartozó szerzett jog elvesztésével összefüggő kifogásokat nem találta megalapozottnak. Hangsúlyozta: „a szakmai feltételek emelése az adott foglalkozás gyakorlásának megfelelő színvonalon történő folytatását hivatott biztosítani, amelyet egyfelől a tudományos-technikai fejlődés, másfelől a biztonság megkövetel.” Megállapította: az indítványozók által hiányolt szabályozást részben az indítvány benyújtása után újra alkották, részben pedig módosították, aktualizálták, ezért az igazságügyi szakértők díjazásáról okafogyottá vált. A határozat indokolása szerint egy bizonyos, az adott szakma jellegéhez szorosan kapcsolódó szintű végzettség, vizsga, szakmai gyakorlat megkövetelése szükséges feltétele lehet egy foglalkozási ágba kerülésnek, illetve valamely szakma gyakorlásának is. Ha a szubjektív feltételek teljesítése elvileg mindenki számára nyitva áll, akkor önmagában az, hogy az állam további feltételt állapít meg, nem jelenti a foglalkozáshoz való jog sérelmét. A szabályozás azon túl, hogy lehetővé teszi az igazságügyi szakértővé válást, kellő garanciákat tartalmaz az igazságügyi szakértők további működésére is. Az Alkotmánybíróság mindezek alapján elutasította az igazságügyi szakértői tevékenységről szóló 2005. évi XLVII. törvény 3. § (5) bekezdése, 8. § (1) bekezdése és a 32. § (1)-(6) bekezdései alkotmányellenességének megállapítására és megsemmisítésére irányuló indítványokat.
446/B/2003. AB határozat a földmérési és térképészeti tevékenységről szóló 1996. évi LXXVI. törvény 7. § (5) bekezdése, 11. § (3)-(5) és (7) bekezdései, valamint 13. § (3) bekezdése alkotmányellenességének vizsgálatáról.
Az Alkotmánybírósághoz több indítvány érkezett, amelyben a földmérési és térképészeti tevékenységről szóló 1996. évi LXXVI. törvény rendelkezéseinek alkotmányossági vizsgálatát kezdeményezték. Az Alkotmánybíróság az indítványokat egyesítette, és egy eljárásban bírálta el. Az egyik indítványozó szerint sérti a tulajdonhoz való jogot, hogy a tulajdonos nem tekinthet be az állami alapadatok előállításakor készült mérési és számítási adatokba, vázlatokba, egyéb munkarészekbe, illetőleg a forgalomból kivont állami alapadatokba. Sérelmezi továbbá azt is, köteles együttműködni a felmérővel és ennek során a földrészlet határait megjelölni. Ha ezt elmulasztja a felróható magatartásból eredő térképészeti hibák kijavításának költsége a tulajdonost terheli. Az indítványozó szerint, maga a jogalkotó akadályozza meg a tulajdonost abban, hogy megismerhesse földje pontos hosszúsági és szélességi adatait, és kijelölje ingatlana pontos határvonalát, ugyanakkor felhatalmazást ad a felmérőnek arra, hogy hamis, a tulajdonviszonyoktól eltérő térképet készítsen. A vitatott szabályok alapján - állítja az indítványozó - az állam a tulajdonos kárára úgy rajzolja át a földterület határvonalait, hogy erről a tulajdonost nem is értesítik és így az még csak panasszal sem élhet. Egy másik indítványozó azon rendelkezés alkotmányellenességének megállapítását és megsemmisítését kérte, amely felmérési, térképezési vagy területszámítási hiba esetén az alaptérkép, illetve a hozzá tartozó területi adatok hivatalból történő kijavítására hatalmazza fel a földhivatalt. Az indítványozó álláspontja szerint ez visszaélésre ad módot, alkalmas arra, hogy megrendítse az ingatlan-nyilvántartás közhitelűségébe és ezzel együtt az államapparátus jogszerű működésébe vetett bizalmat. A harmadik indítványozó a Fővárosi Ítélőtábla alkotmányellenesnek vélt vizsgálatát kezdeményezte, melyben a felperesek kártérítési igényüket arra alapították, hogy 1994-ben megvásárolt ingatlanuk az adásvételi szerződés és az ingatlan-nyilvántartás adatai szerint 762 m2 volt, ezt az ingatlan méretére vonatkozó adatot a földhivatal területszámítási hibára hivatkozással határozatában kijavította, és az ingatlan területét 699 m2-ben állapította meg. Az indítványozó azt kérte a Taláros Testlettől, hogy a vitatott jogszabályi rendelkezések alkotmányellenességének megállapítása mellett, tiltsa meg azoknak a konkrét ügyben való alkalmazhatóságát is.
Az Alkotmánybíróság korábban számos esetben kimondta, hogy – mivel az alkotmányjogi panasz feltétele a tételes jogban meglévő jogszabály alkalmazása során bekövetkezett alapjog sérelem – alkotmányellenes mulasztásra hivatkozva nem lehet sikerrel panaszt alapozni. Megállapította: a felmérési, térképezési vagy területszámítási hiba kijavítása nem érinti, és nem változtatja meg a természetbeni határvonalat és a birtoklási viszonyokat. A hivatalból történő kiigazítás jogos tulajdont nem von el, csupán olyan hibát javít ki, amelyet a felmérést végző követett el. Az ingatlanügyi hatóságnak az indítványozó által vitatott hatásköre közérdeket szolgál, az ingatlan-nyilvántartás pontosságát és hitelességét hivatott biztosítani. A felmérési, térképezési és területszámítási hiba kijavítása, ha az ingatlan határvonalainak és ezzel együtt területének módosulását eredményezi, érintheti az ingatlan-nyilvántartási térkép és az ingatlan-nyilvántartás korábbi területi adatai alapján fennálló tulajdoni viszonyokat. Azonban ez a beavatkozás nem csak annak az ingatlantulajdonosnak a jogait érinti, aki számára a kijavítás hátrányos, hanem hatással van minden érintett tulajdonos jogaira, akiknek földrészletére a felmérési, térképezési hiba kihatott. A földhivatal kijavítás tárgyában hozott döntése az érintett földrészletek tulajdonosai közötti jogvitát nem dönti el, olyan tényhelyzetet teremt, amelynek alapján a tulajdoni, birtoklási viszonyok rendezése a polgári jog szabályai szerint az érintett ingatlantulajdonosok megállapodásának tárgya, illetőleg ennek hiányában a bíróság hatáskörébe tartozik.
Az Alkotmánybíróság határozata rögzíti: az alkotmányos tulajdonvédelem minden tulajdonosra kiterjed, egyaránt megilleti azt a tulajdonost, aki a felmérés, térképezés során elkövetett hiba miatt annak kijavításig hátrányt szenvedett és azt is, aki a hiba következményeként gazdagodott. Az államnak a földmérési, térképezési tevékenység szabályozása – beleértve a felmérési, térképezési, területszámítási hiba kijavításának szabályozását is – során olyan eljárást kell kialakítania, amely a tevékenységgel érintett valamennyi tulajdonos érdekeinek figyelembe vételét, tulajdonhoz való jogának védelmét biztosítja. Ha az ingatlan tulajdonosa az érvényben levő ingatlan-nyilvántartási térképen ábrázolt határvonalat sérelmesnek tartja, polgári jogi jogvitának is helye van, a tulajdonos a szomszédos ingatlan tulajdonosa által el nem ismert igényét a bíróság előtt keresettel érvényesítheti. Bírósági döntésnek azonban csak akkor van helye, ha a földhivatali eljárásban a sérelem nem orvosolható, illetőleg az orvoslást eredménytelenül kísérelték meg.
Mindezeket figyelembe véve az Alkotmánybíróság úgy ítélte meg, hogy a felmérési, térképezési és területszámítási hiba kijavításával összefüggésben a jogi szabályozás a kijavítással érintett tulajdonosok jogvédelmét biztosítja. Következésképpen sem a tulajdonhoz való jog sérelme, sem az Alkotmány megsértése nem állapítható meg. A Fővárosi Ítélőtábla ítélete ellen benyújtott alkotmányjogi panaszt szintén visszautasította.
127/D/2009. AB határozat a Fővárosi Bíróság 11.Kpk.45.818/2008/7. számú végzésével szemben előterjesztett, a Budapesti Közlekedési Zártkörűen Működő Részvénytársaság hatósági árformába tartozó viteldíjainak legmagasabb hatósági árként való megállapításáról és azok alkalmazási feltételeiről szóló 83/2007. (XII. 28.) Főv. Kgy. rendelet 1. § (2) bekezdése alkotmányellenességének megállapítására és megsemmisítésére irányuló alkotmányjogi panasz vizsgálatáról.
Az indítványozó szerint a támadott rendelkezés a havibérletek érvényességi idejére vonatkozó szabályokat oly módon állapítja meg, hogy az ellentétes a polgári perrendtartásról szóló 1952. évi III. törvényben foglalt határidő számítási szabályokkal, mely kimondja: a hónapokban megállapított határidő azon a napon jár le, amely elnevezésénél vagy számánál fogva megfelel a kezdőnapnak. Ezzel szemben a BKV Zrt. havibérleteinek érvényességére vonatkozó szabályok szerint azok az adott hónap adott napjától a következő hónapnak a kezdőnapot megelőző napjáig használhatók, illetve a hónap 1-jei kezdőnap esetén a hónap utolsó napjáig érvényesek.
Az Alkotmánybíróság álláspontja szerint a BKV Zrt. havi bérletének érvénytartama a szolgáltatásnyújtás logikáját követi azzal, hogy a megszabott időtartam alatt jogosít a BKV Zrt. járműveinek használatára. A havibérlet ennek megfelelően a vásárlás napjától éppen egy hónapig érvényes azáltal, hogy nem kezd meg egy másik hónapot, hanem a kezdőnapot megelőző napon 24.00 óráig érvényes. Ha ez nem így lenne, akkor valójában az adott hónapban található naptári napoknál egy naptári nappal tovább vehetnék igénybe a szolgáltatást. Ugyanezt a logikát követik a hetijegyek és kéthetes bérletek érvényességi idejére vonatkozó szabályok, mivel azok is a feltüntetett nap 0 órájától az azt követő hatodik (vagy tizenharmadik) nap 24 órájáig érvényesek. Mindezek alapján az Alkotmánybíróság megállapította: a támadott szabály nem sérti a jogbiztonság elvét, ezért elutasította az alkotmányjogi panaszt.
1624/B/2010. AB végzés a személyi jövedelemadóról szóló 1995. évi CXVII. törvény 27. § (1) bekezdés b) pontja és (2) bekezdése alkotmányellenességének megállapítására és megsemmisítésére irányuló indítvány vizsgálatáról.
A kifogásolt rendelkezések értelmében adóalapot csökkentő tétel a munkáltató által az alkalmazottja számára, a társas vállalkozás által a tevékenységében személyesen közreműködő tag számára üzemanyag-megtakarítás címén fizetett, annak mértékét meg nem haladó összeg, de legfeljebb havi 100 ezer forint. Az üzemanyag-megtakarítás fogalma alá tartoznak a kilométer-futásteljesítmény alapján meghatározott egyes összegek is. Az indítványozó szerint a szállítási vállalkozás nem adhat az alkalmazott számára a megtett úthossz mennyiségéhez kapcsolódó fizetést, ha az veszélyezteti a közúti közlekedés biztonságát. Semmiféle garanciát nem nyújt az uniós jog megsértésének megakadályozására sem, sőt az adómentesség biztosításával ösztönzi az ilyen jellegű juttatás megállapítását. Az indítványozó szerint, mivel a törvény nem önálló tevékenységből származó bevételként szerepelteti az üzemanyag-megtakarítás címén adható kifizetést, ezért az munkabérnek tekinthető. Sok esetben a kedvezőtlen terep és forgalmi viszonyok, a vezetési stílus, a klíma vagy a fűtés használata megnövelheti a gépjármű üzemanyag fogyasztását, csökkentve ezáltal az elszámolható üzemanyag mennyiségét. Az alkalmazott számára adható adómentes kifizetés mindenfajta objektivitást nélkülözve, a gépjármű üzemanyag fogyasztása alapján kerül tehát meghatározásra, sértve az Alkotmány 70/B. § (2) bekezdésében meghatározott egyenlő munkáért egyenlő bér elvét.
Az Alkotmánybíróság a költségvetésről, a költségvetés végrehajtásáról, a központi adónemekről, illetékekről és járulékokról, a vámokról, valamint a helyi adók központi feltételeiről szóló törvényeket akkor semmisíti meg, ha azok tartalma az élethez és emberi méltósághoz való jogot, a személyes adatok védelméhez való jogot, a gondolat, lelkiismeret és vallás szabadságát, vagy a magyar állampolgársághoz kapcsolódó sérti. Az Alkotmánybíróság hatáskörének korlátozása a már folyamatban lévő ügyekre is kiterjed. 2010. november 20-át követően az Alkotmánybíróságnak minden esetben vizsgálnia kell, hogy az indítvány alapján a hatáskörébe tartozik-e az indítványozó által alkotmányellenesnek tartott törvény felülvizsgálata. Az Alkotmánybíróság megállapította: az indítvány olyan törvénnyel („központi adónemről szóló törvény”) kapcsolatban kérte az alkotmányellenesség megállapítását, amelynek felülvizsgálatára az Alkotmánybíróságnak az Alkotmány 32/A. § (2) bekezdése alapján csak korlátozottan van hatásköre. Megállapította továbbá: az indítványozó által az alkotmányellenesség megállapítására okot adó alkotmányi rendelkezés [70/B. § (2) bekezdés] nem tartozik azon rendelkezések körébe, amelyek sérelme az Alkotmánybíróság korlátozott felülvizsgálati hatáskörét megalapozza. Mindezekre tekintettel az Alkotmánybíróság az indítványt visszautasította.
843/D/2010. AB végzés a közigazgatási határozatok és bírósági határozatok ellen benyújtott alkotmányjogi panasz vizsgálata tárgyában.
Az indítványozó szerint a kerékbilincs alkalmazása „nem áll arányban az intézkedés törvényes céljával”, „szükségtelen, mivel a szabálysértési felelősség megállapítható” és célja „nem közérdekű bevételi forrás biztosítása.” Az általa támadott szabályozás ugyanis abban az esetben is lehetővé teszi a közterület-felügyelő számára a kerékbilincs alkalmazását, ha a közterületen szabálytalanul elhelyezett, illetve a korlátozott várakozási övezetben díjfizetés nélkül várakozó, továbbá a kiemelten védett, védett vagy korlátozott várakozási övezetben érvényes engedély nélkül elhelyezett jármű balesetveszélyt nem jelent és a forgalmat nem akadályozza.
Az Alkotmánybíróság megvizsgálva a közigazgatási határozatok és bírósági határozatok ellen benyújtott alkotmányjogi panaszt, megállapította: érdemi elbírálásra alkalmatlan. Az indítványozó által támadott bírósági ítélet, illetve az abban hivatkozott jogszabályok alkalmazása folytán az általa állított jogsérelem nem érte, ezért az alkotmányjogi panaszt visszautasította.
787/E/2007. AB végzés az egyes pénzügyi tárgyú törvények módosításáról szóló 2006. évi LXI. törvény 252. §-ával összefüggésben — az Önkéntes Kölcsönös Biztosító Pénztárakról szóló 1993. évi XCVI. törvény 2. § (7) bekezdésének c)-d) pontjai hatályba léptetésével kapcsolatban — előterjesztett, valamint az önkéntes kölcsönös egészség- és önsegélyező pénztárak által finanszírozható szolgáltatásokról szóló 263/2003. (XII. 24.) Korm. rendelet módosításáról szóló 330/2006. (XII. 23.) Korm. rendelet 15. §-ával összefüggésben előterjesztett, mulasztásban megnyilvánuló alkotmányellenesség megállapítására irányuló indítvány vizsgálatáról.
Az Alkotmánybíróság főszabályként csak hatályban lévő jogszabály, illetve állami irányítás egyéb jogi eszköze alkotmányosságát vizsgálja. Ez alól kivétel a konkrét normakontroll két esete [az Alkotmánybíróságról szóló 1989. évi XXXII. törvény 38. § (1) bekezdése alapján benyújtott bírói kezdeményezés és 48. §-a alapján előterjesztett alkotmányjogi panasz alapján], mivel ilyenkor a támadott jogszabályi rendelkezés alkalmazhatósága is eldöntendő kérdés. A jelen eljárásban előterjesztett indítvány nem tartozott ezek körébe. Az Alkotmánybíróság mindezekre felhívta az indítványozó figyelmét, s felkérte, hogy nyilatkozzon, fenntartja-e kérelmét, s ha igen, milyen tartalommal. A hiánypótlási felhívásra nem érkezett válasz. Tekintettel erre és arra, hogy a vizsgálat alá vont jogszabály időközben hatályát vesztette, a Taláros Testület az előterjesztett, mulasztásban megnyilvánuló alkotmányellenesség megállapítására irányuló indítvány tárgyában, az eljárást megszüntette.
733/B/2006. AB végzés a társadalombiztosítási nyugellátásról szóló 1997. évi LXXXI. törvény 53. § (6) bekezdése alkotmányellenességének megállapítására és megsemmisítésére irányuló indítvány vizsgálatáról.
Az indítványozó szerint a hivatkozott rendelkezés sérti a jogállamiság elvét, mert visszamenőleges hatállyal szab feltételeket a nyugdíjjogosultság megszerzéséhez, valamint szerzett jogot, várományt von el. Kiemeli továbbá, hogy a törvény az özvegyi nyugdíj feléledése kapcsán indokolatlan különbséget tesz az 1997. január 1-je előtt és azt követően megözvegyültek között, hiszen a jogosultsághoz szükséges öregségi nyugdíjkorhatárt azóta felemelték.
Az Alkotmánybíróság, mivel az indítványozó által sérelmezett jogszabályi rendelkezés időközben hatályát vesztette, az alkotmányellenességének utólagos vizsgálatára irányuló eljárást megszüntette.
285/B/2007. AB végzés a helyi adókról szóló 1990. évi C. törvény 6. § C. pontja alkotmányellenességének megállapítására és megsemmisítésére irányuló indítvány vizsgálatáról.
Az indítványozó által támadott rendelkezése alapján az önkormányzat adó-megállapítási joga arra terjed ki, hogy az adó mértékét a helyi sajátosságokhoz, az önkormányzat gazdálkodási követelményeihez és az adóalanyok teherviselő képességéhez igazodóan megállapítsa. Az indítványozó álláspontja szerint az adómaximum mértéke „nem kiszámítható és legkevésbé sem előre látható”, így „az állampolgár számára követhetetlen és kiszámíthatatlan folyamattá válik, ez pedig súlyosan sérti az Alkotmány 2. § (1) bekezdésében foglalt jogállamiság követelményét.”
Az Alkotmánybíróság megállapította: a költségvetésről, a költségvetés végrehajtásáról, a központi adónemekről, illetékekről és járulékokról, a vámokról, valamint a helyi adók központi feltételeiről szóló törvényeket az Alkotmánybíróság akkor vizsgálhatja felül, ha az erre irányuló indítvány az alkotmányellenesség okaként kizárólag az élethez és emberi méltósághoz való jog, a személyes adatok védelméhez való jog, a gondolat, lelkiismeret és vallás szabadsága, vagy a magyar állampolgársághoz kapcsolódó 69. § szerinti jogok sérelmét jelöli meg, és nem tartalmaz egyéb okot. Az Alkotmánybíróság minderre tekintettel az indítványt visszautasította.
Az Alkotmánybíróság július 11-12-i teljes ülésének napirendje
A Büntető Törvénykönyvről szóló 1978. évi IV. törvény 245. § (2) bekezdése alkotmányellenességének vizsgálata tárgyában készült végzéstervezet tárgyalása.
Az egészségügyi és a hozzájuk kapcsolódó személyes adatok kezeléséről és védelméről szóló 1997. évi XLVII. törvény egyes rendelkezései alkotmányellenességének vizsgálata tárgyában készült határozattervezet tárgyalása.
A közoktatás minőségbiztosításáról és minőségfejlesztéséről szóló 3/2002. (II. 15.) OM rendelet 10-14/H. §-ai alkotmányellenességének vizsgálata tárgyában készült határozattervezet tárgyalása.
Az illetékekről szóló 1990. évi XCIII. törvény módosításáról, valamint a hiteles tulajdonilap- másolat igazgatási szolgáltatási díjáról szóló 1996. évi LXXXV. törvény 31. § (1) bekezdés b) pontja „vagy kisajátítási” szövegrésze alkotmányellenességének vizsgálata tárgyában készült határozattervezet tárgyalása.
A házasságról, a családról és a gyámságról szóló 1952. évi IV. törvény 38. § (1) bekezdése és 40. § (2) bekezdése alkotmányellenességének vizsgálata tárgyában készült határozattervezet tárgyalása.
A biztonságos és gazdaságos gyógyszer- és gyógyászatisegédeszköz-ellátás, valamint a gyógyszerforgalmazás általános szabályairól szóló 2006. évi XCVIII. törvény 4. § (1) bekezdése alkotmányellenességének vizsgálata tárgyában készült határozattervezet tárgyalása.
A Magyar Köztársaság Alkotmányáról szóló 1949. évi XX. törvény módosításáról szóló 2010. évi CXIX. törvény egyes rendelkezései alkotmányellenességének vizsgálata tárgyában készült határozattervezet tárgyalása.
A földmérési és térképészeti tevékenységről szóló 1996. évi LXXVI. törvény 7. § (5) bekezdése, 11. § (3)-(5) és (7) bekezdései, valamint 13. § (3) bekezdése alkotmányellenességének vizsgálata tárgyában készült határozattervezet tárgyalása.
A társadalombiztosítási nyugellátásáról szóló 1997. évi LXXXI. törvény 2. § (6) bekezdése, a magánnyugdíjról és a magánnyugdíj-pénztárakról szóló 1997. évi LXXXII. törvény egyes rendelkezései alkotmányellenességének vizsgálata tárgyában készült határozattervezet tárgyalása.
A 3/2007. Büntető jogegységi határozat 1. pontja alkotmányellenességének vizsgálata tárgyában készült végzéstervezet tárgyalása.
A polgári perrendtartásról szóló 1952. III. törvény 317. § (1)-(2) bekezdése alkotmányellenességének vizsgálata tárgyában készült végzéstervezet tárgyalása.
Az Országos Választási Bizottság 494//2009. (XII. 22.) OVB határozata ellen emelt kifogás vizsgálata tárgyában készült határozattervezet tárgyalása.
A fegyveres szervek hivatásos állományú tagjainak szolgálati viszonyáról szóló 1996. évi XLIII. törvény 326. § (1) bekezdése alkotmányellenességének vizsgálata tárgyában készült végzéstervezet tárgyalása.
Az egyszerűsített közteherviselési hozzájárulásról szóló 2005. évi CXX. törvény alkotmányellenességének vizsgálata tárgyában készült végzéstervezet tárgyalása.
A személyi jövedelemadóról szóló 1995. évi CXVII. törvény egyes rendelkezései alkotmányellenességének vizsgálata tárgyában készült végzéstervezet tárgyalása.
A Polgári Törvénykönyvről szóló 1959. évi IV. törvény 261. § (4) bekezdése, valamint az ingatlan-nyilvántartásról szóló 1997. évi CXLI. törvény 16/A. §-a alkotmányellenességének vizsgálata tárgyában készült végzéstervezet tárgyalása.
