Folyamatosan felkavarja az amúgy sem állóvizet a Taláros Testület. A hét első napján döntött az Alkotmánybíróság a devizahitel-szerződésekkel összefüggő indítványól, abben kimondta, hogy az Alaptörvény biztosítja a szerződéses szabadságot, de ez nem jelenti azt, hogy a létrejött szerződések nem módosíthatók. Döntés született a választási plakátokról és a levélben szavazásokról, és arról, hogy törvényes lehet a megfigyelés is. Íme, a legfrissebb döntések, és a tárgyalandó témák.
Legfrissebb döntések
Az Alkotmánybíróság a hét első napján meghozott határozatában – a kormánynak a devizahitel-szerződésekkel összefüggő indítványára – értelmezte az Alaptörvénynek azokat a szabályait, amelyek a szerződések jogi megítélését, illetve törvényi úton való módosítását befolyásolhatják. A Taláros Testület megállapította, hogy jogszabály a hatálybalépése előtt megkötött szerződések tartalmát kivételesen – a szerződéskötés körülményeinek előre nem látott, jelentős megváltozása esetén – módosíthatja.
Az Alkotmánybíróság eljárását a kormány kezdeményezte. A kormány az indítványban részletesen ismertette az Alaptörvény értelmezésének indokául szolgáló azt a konkrét problémát, amely a fennálló devizahitelekkel összefüggésben merült fel. Utalt arra, hogy a devizaárfolyamok váratlan, nagymértékű változása és a devizaalapú kölcsönök törlesztőrészleteinek növekedése a társadalom széles rétegei számára okoz nehézséget. A kormány két, az Alaptörvény értelmezésére irányuló konkrét kérdést tett fel az indítványban. Az első kérdés alapján az Alkotmánybíróságnak értelmeznie kellett az Alaptörvénynek azt a rendelkezését, amely az erőfölénnyel való visszaéléssel szembeni fellépésre és a fogyasztók jogainak védelmére irányul. A kormány azt kérdezte, hogy e szabályból közvetlenül levezethető-e valamely tömegesen alkalmazott, a fogyasztók számára egyoldalúan és jelentős hátrányt okozó módon meghatározott szerződési feltétel, illetve az ezt megerősítő bírósági ítélet, valamint az ezek alapjául szolgáló jogszabályi rendelkezés alaptörvény-ellenessége. A második kérdés alapján az Alkotmánybíróságnak értelmeznie kellett az emberi méltóság védelméhez való jogot és a jogállamhoz tartozó jogbiztonságot abból a szempontból, hogy milyen alkotmányossági feltételekkel kerülhet sor fennálló szerződéseknek jogszabály útján történő módosítására.
Az Alkotmánybíróság az első kérdést illetően megállapította, hogy az Alaptörvényből az államnak az a kötelezettsége következik, amely a fogyasztók érdekeit védő, az erőfölénnyel való visszaéléssel szemben fellépő intézményrendszer létrehozására és fenntartására, továbbá a fogyasztók jogait biztosító jogszabályok megalkotására vonatkozik. Nevesített fogyasztói jogok az Alaptörvény alapján közvetlenül nem, hanem csak más jogszabály közbejöttével érvényesíthetők magánszemélyek szerződéses kapcsolataira. Bírósági ítéletnek azokat a konkrét jellemzőit pedig, amelyek közvetlenül az Alaptörvénynek a fogyasztók jogai védelméről szóló szabályából eredő alaptörvény-ellenességet okoznának, alkotmányértelmezési hatáskörben nem lehet megállapítani. Az erőfölénnyel való visszaéléssel szembeni fellépésre és a fogyasztók jogainak védelmére irányuló alaptörvényi rendelkezésből ugyanakkor közvetlenül következhet valamely jogszabály alkotmányellenessége, de ennek megítélésénél a vizsgált rendelkezés szabályozási környezetét is figyelembe kell venni.
Az Alkotmánybíróság a második kérdésre adott válaszában megállapította, hogy az Alaptörvény biztosítja a szerződéses szabadságot, de ez nem jelenti azt, hogy a létrejött szerződések nem módosíthatók. Jogszabály a hatálybalépése előtt megkötött szerződések tartalmát kivételesen – a szerződéskötés körülményeinek előre nem látott, jelentős megváltozása esetén – módosíthatja. Az Alkotmánybíróság kifejtette, hogy a jogbiztonság követelményei, a szerződéses szabadság, valamint a megkötött szerződés teljesítésébe vetett bizalom akkor érvényesülnek, ha az állam jogszabállyal a szerződések tartalmát általában csak ugyanolyan feltételek fennállása esetén változtathatja meg alkotmányosan, mint amilyen feltételek fennállását az egyes szerződések bírósági úton való módosítása is megköveteli. A törvényi úton történő szerződésmódosításnak is, amennyire lehet, mindegyik fél méltányos érdekeit figyelembe kell vennie, vagyis az ilyen szerződésmódosításnak is érdekegyensúlyra kell törekednie a megváltozott körülmények mellett.
A határozathoz Juhász Imre, Lenkovics Barnabás és Salamon László párhuzamos indokolást, Pokol Béla különvéleményt fűztek. Az Alkotmánybíróság határozatának teljes szövege ezen a linken olvasható.
+
Az Alkotmánybíróság teljes ülése az Alkotmánybíróság a Kúria Kvk.III.37.183/2014/10. számú végzésével szemben benyújtott alkotmányjogi panaszról.
Az indítványozó magánszemély 2014. február 20-án nyújtott be kifogást a Budapest 13. számú Országgyűlési Egyéni Választókerületi Választási Bizottsághoz (OEVVB) jogsértő módon elhelyezett választási plakát tárgyában. A kifogás mellékleteként csatolt fénykép alapján az OEVVB határozatában megállapította, hogy a képviselőjelölt plakátját egy villanyoszlopra helyezték ki, mely a közúti közlekedésről szóló törvény szerint tilos. Az OEVVB határozatában a kifogásnak helyt adott, megállapította a jogszabálysértés tényét és a jogsértőt eltiltotta a további jogsértéstől.
A Nemzeti Választási Bizottság másodfokú határozatával az elsőfokú határozatot helybenhagyta. Határozatával szemben az ügyben érintett egyéni képviselőjelölt bírósági felülvizsgálati kérelmet nyújtott be, amelyben kérte a határozat megváltoztatását és a kifogás elutasítását.
A Kúria gyors ítélete megállapította: a Nemzeti Választási Bizottság jól látta, hogy a rögzítési tilalom a választási plakátokra is vonatkozik, ezért a határozatát helybenhagyta.
Az indítványozó 2014. március 6-án született alkotmányjogi panasza szerint a Kúria végzése korlátozza a választási plakátjának elhelyezésével összefüggésben az Alaptörvényben elismert a véleménynyilvánítás szabadságát..
Az Alkotmánybíróság megállapította: az indítványozó nem indokolta meg, hogy a tilalom, amely szerint villanyoszlopon nem helyezhető el reklámtábla, illetőleg reklámhordozó, mennyiben sérti a szabad véleménynyilvánításhoz való jogát. Indítványa nem tartalmaz alkotmányjogilag értékelhető indokolást az Alaptörvényben biztosított jog sérelmének lényegére, illetőleg arra nézve, hogy a bírói döntés miért ellentétes az Alaptörvény megjelölt rendelkezésével. Nem teljesültek az indítvánnyal szemben megkívánt formai feltételek sem, ezért az Alkotmánybíróság az Ügyrend alapján az alkotmányjogi panaszt visszautasította.
A teljes ülés végzéséhez Balogh Elemér, Bragyova András, Kiss László, Kovács Péter, Lévay Miklós, Paczolay Péter és Stumpf István különvéleményt fűztek. (AB végzés alkotmányjogi panasz visszautasításáról, - IV/442/2014.)
+
Az Alkotmánybíróság a választási eljárásról szóló 2013. évi XXXVI. törvény 84. § (1) bekezdésének és 266. § (2) bekezdésének „magyarországi lakcímmel nem rendelkező” szövegrésze alaptörvény-ellenességének megállapítására és megsemmisítésére irányuló alkotmányjogi panasz.
Az indítványozó 2014. március 7-én érkeztetett alkotmányjogi panaszában előadta: Magyarországi lakcímmel rendelkezik, azonban huzamosabb ideig tartó külföldi munkavállalására tekintettel Luxembourgban tartózkodik. Így az országgyűlési képviselők 2014. április 6-ára kitűzött választásának napján Luxembourgban fog tartózkodni, ahol viszont nem működik magyar külképviselet, vagyis nem adhatja le szavazatát a tartózkodási helye szerinti külképviseleten. Minderre tekintettel a központi névjegyzékkel kapcsolatban ügyfélkapun keresztül olyan kérelmet terjesztett elő a Nemzeti Választási Irodánál, hogy a levélben szavazók névjegyzékébe vegyék fel, így választójogát levélpostai küldemény útján gyakorolhassa.
A Nemzeti Választási Iroda a kérelmet elutasította arra való hivatkozással, hogy a panaszos magyarországi lakcímmel rendelkezik. A döntéssel szemben a panaszos fellebbezést nyújtott be, amit a Fővárosi Törvényszék is elutasított. Az indítványozó álláspontja szerint sérti az Alaptörvényben biztosított választójogot, valamint a diszkrimináció tilalmát, hogy a szavazás napján külföldön tartózkodó, de magyarországi lakcímmel rendelkező választópolgár levélben nem szavazhat.
Az Alkotmánybíróság megítélése szerint a panasz megfelelő alkotmányjogi érvelést nem tartalmaz. Az indítványozó az alkotmányjogi panaszában sem a bíróságok eljárásával, sem döntéseik érdemével kapcsolatosan nem jelölt meg olyan pontosan körülírt alaptörvény-ellenességet, amelyet alapvető alkotmányjogi jelentőségű kérdésként lehetne értékelni, vagy amely felvetné a bírói döntést érdemben befolyásoló alaptörvény-ellenesség kételyét. Az Alkotmánybíróság ezért az alkotmányjogi panaszt visszautasította. (AB végzés alkotmányjogi panasz visszautasításáról, - IV/454/2013.)
+
A Fővárosi Bíróság Katonai Törvényszéke által hozott Kb.IV.04/2010/29. számú elsőfokú ítélet, valamint a Fővárosi Ítélőtábla Katonai Tanácsa által másodfokon hozott, 6.TKbf.13/2012/8. számú végzés alaptörvény-ellenességének megállapítására és megsemmisítésére irányuló alkotmányjogi panasz.
Az indítványozót az elsőfokú bíróság a Büntető törvénykönyvről szóló 1978. évi IV. törvény (Btk.) 227/A. § (l) bekezdés alapján minősített, 8 rendbeli jogosulatlan titkos információgyűjtés miatt ítélte el, ezért halmazati büntetésként 600 000 forint pénzbüntetéssel és lefokozással sújtották, valamint kötelezték a bűnügyi költség megtérítésére.
Az ügy előzménye: 2009. december 21-én a Katonai Biztonsági Hivatal (KBH) főigazgatója által elrendelt informatikai ellenőrzés során az ellenőrzést végző bizottság a Katonai Biztonsági Igazgatóság operatív technikusa irodájában tárolt merevlemezeken olyan adatokat talált, amelyek az esetet kivizsgálók szerint nem függtek össze a KBH szolgálati feladataival. Ennek alapján az indítványozó ellen, aki a Katonai Biztonsági Igazgatóság igazgatója volt, eljárás indult. A gyanú szerint az indítványozó nyolc rendbeli jogosulatlan titkos információgyűjtést követett el azáltal, hogy a Honvédelmi Minisztérium, illetve a Magyar Honvédség informatikai hálózatain történt ellenőrzések alkalmával az operatív technikusnak olyan utasításokat adott, amelyek külső engedélyhez kötött titkos információgyűjtésnek minősülnek. Az operatív technikus az indítványozó utasítására megszerezte a megfigyelt személyek e-mail küldeményeit, továbbá kémprogram telepítését követően az érintettek billentyű leütési adatait.
Az indítványozó szerint a bírói döntések sértik az Alaptörvényben rögzített nullum crimen sine lege elvet, mivel a vád tárgyává tett cselekmény az elkövetéskor hatályos jogszabályok szerint nem volt bűncselekmény, azt a jogalkotó csak később minősítette bűncselekménnyé. A nullum crimen sine lege elv alapján viszont csak az a cselekmény minősülhet bűncselekménynek, amit a törvény már az elkövetése előtt annak nyilvánított. Nézete szerint az elsőfokú ítélet és az azt helybenhagyó másodfokú végzés több okból sérti a jogállamiságból levezetett jogbiztonság elvét, ezen belül az alkotmányos büntetőjog követelményét.
Az Alkotmánybíróság határozatának indokolása szerint az alkotmányjogi panasz értelmét, és az Alkotmánybíróság feladatát értenénk félre, ha az Alkotmánybíróság a bírósági döntések korlátlan felülvizsgálatát végezné pusztán amiatt, mert egy téves döntés érintheti a sérelmet szenvedett fél alapvető jogait. Az eljárás lefolytatása, a tényállás megállapítása és értékelése, az alkalmazandó jog meghatározása és annak az értelmezése kizárólag a rendes bíróság feladata. Az Alkotmánybírság csak „alkotmányjogi sérelem” esetén avatkozhat be, önmagában az, hogy egy bírói döntés az alkalmazandó joghoz mérve esetleg objektív mérce szerint hibás, nem ok a beavatkozásra; csak az olyan hiba számít, amely alapjogok teljes figyelmen kívül hagyásában nyilvánul meg.
Az Alkotmánybíróság megállapította: a nullum crimen sine lege elvének sérelme ez esetben nem igazolható, az alkotmányjogi panasz tehát nem megalapozott, ezért elutasította. (AB határozat alkotmányjogi panasz elutasításáról, - IV/1046/2013.)
+
A személyszállítási szolgáltatásokról szóló 2012. évi XLI. törvény 8. §-a alaptörvény-ellenességének megállapítására és megsemmisítésére irányuló alkotmányjogi panasz.
Az indítványozó jogi képviselője szerint a sérelmezett rendelkezés szerint az információs önrendelkezési jogról és az információszabadságról szóló törvény az adatvédelmi jogok érvényesítése mellett, továbbá az e törvényben meghatározott korlátozó rendelkezések betartásával a közforgalmú személyszállítási szolgáltatást teljesítő szolgáltató jogosult elektronikus biztonságtechnikai rendszeren keresztül megfigyelést folytatni, a megfigyelés során kép- és hangfelvételt készíteni, valamint a készített kép- és hangfelvételt kezelni. Álláspontja szerint az érintetteknek nincs valódi választásuk azok igénybevételét illetően, és a normális életvitelhez szükséges szolgáltatásokat csak úgy tudják igénybe venni, hogy a megfigyelés következtében sérül az emberi méltósághoz, a magánszféra védelméhez és az információs önrendelkezéshez való joguk.
Az Alkotmánybíróság megállapította: az elektronikus úton történő kamerás megfigyelés célhoz kötött, amelyet alkotmányos célok – közrend, közbiztonsági és nemzetbiztonsági okok – igazolnak. A támadott rendelkezés deklarálja, hogy a megfigyelés az adatvédelmi jogok érvényesítése mellett a korlátozó rendelkezések betartásával folytatható, garanciális szabályokat állapít meg a megfigyelés során keletkezett adatok kezelésére, tárolására, törlésére és megsemmisítésére vonatkozóan. A közforgalmú személyszállítási szolgáltatások körében az elektronikus biztonságtechnikai rendszeren keresztül megfigyelés folytatása törvényi rendelkezés alapján közérdeken alapuló, alkotmányos célból történik.
A határozat indokolása szerint a közforgalmú személyszállítási szolgáltatások biztonságos üzemeltetése nem csak a közrend, közbiztonság biztosítása iránti jogos társadalmi igényt kell kielégítenie, hanem a szolgáltatónak egyrészt az utasok életének, személyének, testi épségének védelmét, másrészt a saját, illetve a közforgalmú személyszállítási szolgáltatást igénybe vevők vagyontárgyainak védelmét is biztosítania kell.
Az Alkotmánybíróság arra is rámutatott, hogy a személyes adatok védelméhez való jog nem korlátozhatatlan, kivételesen törvény előírhatja a felhasználás módját, ezekben az esetekben az adatkezeléshez nem szükséges az adatalany beleegyezése, hozzájárulása.
Az Alkotmánybíróság álláspontja szerint a vizsgált ügyben az információs önrendelkezési jogot érintő korlátozás arányban áll az elérni kívánt céllal. Megállapította: a magánszféra védelme vonatkozásában az indítványozó indokolása alapján nincs alkotmányjogi szempontból értékelhető közvetlen összefüggés, ezért az indítványt e tekintetben is elutasította. (AB határozat alkotmányjogi panasz elutasításáról (IV/3834/2012.)
+
A bírósági végrehajtásról szóló 1994. évi LIII. törvény 217/B. §-a és a Gyulai Törvényszék 2.Pkf.25.612/2013/2. számú végzése ellen benyújtott alkotmányjogi panasz.
Az önálló bírósági végrehajtóként dolgozó indítványozó álláspontja szerint diszkriminatív, hogy a végrehajtási feladatot ellátó szervek közül csak az önálló bírósági végrehajtókat sújtja objektív szankció, sem a törvényszéki végrehajtót, sem a Nemzeti Adó- és Vámhivatal, sem más közigazgatási hatóság végrehajtó szerveit joghátrány nem érheti, annak ellenére, hogy a törvényszéki végrehajtó eljárhat az önálló bírósági végrehajtó ügyeiben, továbbá az önálló bírósági végrehajtó eljárhat közigazgatási és adó-végrehajtási ügyben. A tisztességes eljáráshoz való jog sérelmét eredményezi a jogszabálysértés pontosan meg nem határozott volta mellett az, hogy a végrehajtási kifogás elbírálása során fegyelmi jellegű büntetés kerül kiszabásra, de a felróhatóság vizsgálata és a fegyelmi eljárás garanciái nélkül, ráadásul az úgynevezett csatolt ügyekben a szankció többszörösen – akár minden ügyben külön-külön is – kiszabható és arra sincs szükség, hogy a végrehajtó intézkedése alapján tényleges érdeksérelem következzen be, a szankció annak hiányában is alkalmazható.
Az indítványozó szerint az Alaptörvényben biztosított tisztességes eljárásához való jogának sérelmét eredményezte az, hogy a Gyulai Törvényszék, önálló bírósági végrehajtó intézkedéseit megsemmisítette és kötelezte őt munkadíja 20 %-ának a végrehajtói letéti számlára történő befizetésére. Álláspontja szerint a végrehajtás szünetelését megállapító jegyzőkönyv hiánya miatt a végrehajtást kérő joga, illetve jogos érdeke nem sérült lényegesen, ezt azonban a törvényszék nem is vizsgálta a végzés meghozatala során.
Az Alkotmánybíróság tanácsa megállapította: az indítványozó jogi képviselővel eljáró panaszát elkésetten, a sérelmezett jogerős törvényszéki végzés kézhezvételét követő 61. napon adták postára, ezért a tanács az alkotmányjogi panaszt visszautasította. (AB végzés alkotmányjogi panasz visszautasításáról, - IV/1771/2013.)
+
A Fővárosi Törvényszék 14.B.931/2007/126. számú ítélete, valamint a Fővárosi Ítélőtábla 2.Bf.271/2012/39. számú ítélete elleni alkotmányjogi panasz.
Az indítványozó az ítéletek alaptörvény-ellenességének megállapítását és megsemmisítését kezdeményezte, továbbá, hogy az Alkotmánybíróság rendeljen el felülvizsgálatot, melynek során elsősorban felmentését, másodsorban új eljárás lefolytatását rendelje el.
Az indítványozót – a panasz alapjául szolgáló büntetőügy IV. rendű terheltjeként – a Fővárosi Törvényszék ítéletében kétrendbeli emberrablás bűntettében mint társtettest találta bűnösnek, ezért négy év fegyházbüntetésre és négy év közügyektől eltiltásra ítélte. A másodfokon eljáró Fővárosi Ítélőtábla ítéletében az elsőfokú határozatot helybenhagyta.
Az indítványozó panaszában mindkét ítéletet támadta. A támadott ítéletek által megállapított tényállás szerint az indítványozó és bűntársa éjjel, símaszkot viselve behatoltak a sértett házába, a sértettet leütötték, majd feleségével együtt megkötözték. Fegyverrel látszó tárggyal kényszerítették őket a házban lévő pénz és értéktárgyak átadására, majd a sértett feleségének és a gyermekük szabadon bocsátását további pénzösszeg átadásától tették függővé.
Az indítványozó állítja: a nyomozás során eredetileg tanúként kapott idézést, – tiltakozása ellenére – „mégis lehetséges elkövetőként, kvázi gyanúsítottként” mutatták be a sértettnek felismerésre bemutatás céljából. Ezt megelőzően gyanúsítottként nem hallgatták ki, nem oktatták ki jogaira, védője pedig nem volt jelen. A részvételre - véleménye szerint - a nyomozó tisztességtelen módon vette rá azzal az érvvel, hogy vonakodása ráterelné a gyanút.
Tekintettel arra, hogy a bűncselekményt nem ő követte el, büntetőjogi felelősségét kizárólag a szerinte szabálytalan lefolyású felismerésre bemutatás alapján állapította meg a bíróság. Álláspontja szerint a felismerésre bemutatás ismertetett módja sérti az Alaptörvény XXIV. cikk (1) bekezdésében leírt tisztességes eljáráshoz, valamint a XXVIII. cikk (3) bekezdésében megfogalmazott védelemhez való jogát.
Az Alkotmánybíróság megállapította: következetes álláspontja értelmében az alapügy tényállásának ellenőrzése és értékelése az Alkotmánybíróság Alaptörvényben biztosított alkotmányossági szempontú vizsgálati jogkörén kívül esik. Megítélése szerint a panasz megfelelő alkotmányjogi érvelést nem tartalmaz. Az indítványozó az alkotmányjogi panaszában sem a bíróságok eljárásával, sem döntéseik érdemével kapcsolatosan nem jelölt meg olyan pontosan körülírt alaptörvény-ellenességet, amelyet alapvető alkotmányjogi jelentőségű kérdésként lehetne értékelni, vagy amely felvetné a bírói döntést érdemben befolyásoló alaptörvény-ellenesség kételyét.
Az Alkotmánybíróság az alkotmányjogi panasz befogadhatósági vizsgálatának eredményeként arra a következtetésre jutott, hogy az alkotmányjogi panasz befogadhatósági akadályban szenved, ezért visszautasította. (AB végzés alkotmányjogi panasz visszautasításáról, - IV/1279/2013.)
+
A Fővárosi Ítélőtábla 4.Pf.21.490/2012/3. számú ítéletével, valamint a Fővárosi Törvényszék 62.P.21.337/2011/14. számú ítéletével összefüggő alkotmányjogi panasz.
Az indítványozók az ítéletek alaptörvény-ellenességének megállapítását és megsemmisítését kérték. Vitatják a bíróságok álláspontját, illetve okfejtéseit, sérelmezik továbbá a felperes magatartását. Álláspontjuk szerint az eljárás, illetve a döntések következtében jelentős érdeksérelem, illetve anyagi veszteség érte őket, ezért az ítéletek sértik a tulajdonhoz, illetve emberi méltósághoz való jogukat.
A sérelmezett elsőfokú bírósági ítélet (és az azt helyben hagyó másodfokú ítélet) a felek szerződéses kezesi jogviszonya alapján történt elszámolás következményeként kötelezi az indítványozókat a felperes (hitelviszony jogosultja) javára annak a különbözetnek a megfizetésére, amely a felperes által nyújtott kölcsönösszeg és a fedezetként szolgáló gépkocsik értékesítése után mutatkozott. Az alperesek a perben állították, de kifejezett bírósági felhívás ellenére sem kísérelték meg bizonyítani, hogy a perben vitás gépkocsikat magasabb áron is sikerrel lehetett volna értékesíteni, s így az elszámolás eredményeképpen kötelezettségüket csökkenteni. Emiatt a bíróság bizonyítási kötelezettségük elmulasztása eredményeképpen a felperesi keresetnek megfelelően kötelezte őket a marasztalási összeg és járulékai megfizetésére. Ez a kötelezés azonban az ítélet szerint – az alperesi indítványozók állításával szemben – nem dologi hatályú kötelezés, hanem az alperesek kezesi jogviszonyával összefüggő kötelmi jogalapon tett marasztalás.
Az Alkotmánybíróság nem látott az alpereseket terhelő szerződéses kötelezettség teljesítése és az Alaptörvényben garantált tulajdonhoz való jog között érdemben befolyásoló alaptörvény-ellenességet, mivel az alperesek bírósági ítéletben való kötelezése kötelmi alapon, kezesi szerződésük alapján történt. Nem jelentős ebből a szempontból az alpereseknek a tulajdonjogi hivatkozása már csak azért sem, mert az elszámolási viszony alapjául szolgáló tulajdoni helyzet változásánál nem az alperesek, hanem a CONTRUCKS Kft. volt a tulajdonos, tehát ő állíthatna tulajdonjogi sérelmet, amely az alkotmánybírósági vizsgálatnak – más feltételek teljesítése esetén is alapjául szolgálhatna. Az alpereseknek a bírósági ítéletben rendezett jogviszonya tekintetében nincsen olyan tulajdonjogi elem, amely alapján az Alkotmánybíróság e hivatkozásuk alapján érdemben vizsgálhatna ezért az alkotmányjogi panaszt teljes egészében visszautasította. (AB végzés alkotmányjogi panasz visszautasításáról, - IV/1205/2013.)
+
A polgári perrendtartásról szóló 1952. évi III. törvény 14. §-a, a 18. § (1) és (2) bekezdése, 19. § (1) bekezdése, valamint a bíróságok szervezetéről és igazgatásáról szóló 2011. évi CLXI. törvény 18. § (1) bekezdése alaptörvény-ellenességének megállapítására és megsemmisítésére, továbbá a Pécsi Törvényszék 3.Pf.20.800/2012/6. számú ítélete alaptörvény-ellenességének megállapítása és megsemmisítése iránti alkotmányjogi panasz.
Az indítványozó sérelmezi, hogy volt házastársával közös gyermekeik kapcsolattartását újraszabályozó eljárást nem a gyámhatóság, hanem számára sokkal hátrányosabb módon bíróság folytatta le. Ezzel összefüggésben állítja, hogy a polgári perrendtartásról szóló 1952. évi törvény összefüggő rendelkezései idejétmúltak, más eljárási törvényhez képest hátrányt jelentenek, ezért az eljárásokkal többek között a hátrányos megkülönböztetés tilalmához fűződő joga, továbbá a tisztességes bírósági eljáráshoz, illetve a jogorvoslathoz való jogai sérültek. Az indítványozó az alaptörvényi rendelkezéseken felül a Gyermek jogairól szóló, New Yorkban, 1989. november 20-án kelt Egyezmény, valamint az emberi jogok és alapvető szabadságok védelméről szóló, Rómában 1950. november 4-én kelt Egyezmény megsértésére is hivatkozott.
Az Alkotmánybíróság az alkotmányjogi panaszt megalapozatlannak tartva visszautasította. (AB végzés alkotmányjogi panasz visszautasításáról, - IV/671/2013.)
+
A Kúra Kfv.I.35.295/2012/6. számú, felülvizsgálati eljárásban hozott ítélete alaptörvény-ellenességének megállapítására és megsemmisítésére irányuló alkotmányjogi panasz.
Az indítványozó felperes 2009. augusztus-november hónapokban repcét, búzát és napraforgót számlázott egy szlovák gazdasági társaság (vevő) részére. Az indítványozó a számlákon adómentes termékértékesítést tüntetett fel. A számlák 0 %-os áfa kulcsot tartalmaztak.
Az elsőfokú adóhatóság áfa ellenőrzést végzett az indítványozónál. Ennek során beszerezte a szlovák adóhatóság tájékoztatását, amely szerint a vevő nem rendelkezett tehergépkocsikkal, és a fuvarcímen helyiséggel, ott csak postaláda volt található. Az ellenőrök megállapították továbbá, hogy a fuvarleveleken megadott tehergépjárművek tulajdonosai nem ismerték a vevőt, a nevükben kitöltött címet és nyomtatványokat, továbbá nyilatkoztak arról, hogy Érsekújvárra terméket nem szállítottak a CMR fuvarlevelek szerinti időpontokban. Mivel az áru külföldre történő szállítása az ellenőrzés során igazolást nem nyert, az elsőfokú adóhatóság 36.806.000 forint adóhiánynak minősülő áfa adókülönbözetet állapított meg, amely után adóbírságot szabott ki és késedelmi pótlékot számított fel.
A határozat ellen az indítványozó fellebbezést nyújtott be, amelyet a Nemzeti Adó- és Vámhivatal Nyugat-dunántúli Regionális Adó Főigazgatósága és a Győri Törvényszék elutasított, ezért felülvizsgálati kérelmet nyújtott be a Kúriához, amelyben a jogerős ítélet hatályon kívül helyezését kérte. Álláspontja szerint csalók áldozata lett, semmit se tehetett annak érdekében, hogy a hamisítást felfedezze. Vitatta az adóhiány mértékét is, mely – állítja – nem pontosan került kiszámításra. Hivatkozott arra, hogy megtévesztették. Véleménye szerint a határozatok és az ítélet megállapításai ellentétesek az Európai Bíróság joggyakorlatával is.
Az Alkotmánybíróság megállapította: az alkotmányjogi panasz alapján a bírói döntésnek az Alaptörvénnyel való összhangját vizsgálhatja. A bizonyítékok értékelését, mérlegelését, a tényállás megállapítását, a bíróság döntésének jogszerűségét az Alkotmánybíróság nem bírálhatja felül. Az Alkotmánybíróság az alkotmányjogi panaszt a bírói döntést érdemben befolyásoló alaptörvény-ellenesség vagy alapvető alkotmányjogi jelentőségű kérdés esetén fogadja be. Jelen indítvány egyik feltételnek sem felel meg. Mindezeket figyelembe véve a Taláros Testület az alkotmányjogi panaszt visszautasította. (AB végzés alkotmányjogi panasz visszautasításáról, - IV/1479/2013.)
+
A társadalombiztosítási nyugellátásról szóló 1997. évi LXXXI. törvény 18. § (2b) bekezdése alaptörvény-ellenességének megállapítására irányuló alkotmányjogi panasz.
Az indítványozó előadja, hogy évtizedek óta halmozottan súlyosan fogyatékos árva unokahúgát neveli, melyre tekintettel ápolási díjban részesül. Kedvezményes öregségi nyugdíjra szeretne jogosultságot, viszont a támadott rendelkezés értelmében az ápolási időszak csak akkor számít bele a szolgálati időbe, ha a gyermek vér szerinti, vagy örökbefogadott. Az ápolt személy örökbefogadására nem került sor, ám a tényleges ápolást végig az indítványozó látta el. Véleménye szerint a jogszabályi hiányosság, a kedvezményekből kizáró szabály számára igazságtalan helyzetet eredményez Érvelése szerint diszkriminatív az a szabályozás, amely hátrányosan különbözteti meg azokat, akik nem a saját vagy örökbefogadott gyermekük, hanem szülő nélkül maradt unokahúguk ápolásával szereznek szolgálati időt.
Az Alkotmánybíróság a formai feltételek vizsgálata során megállapította, hogy az indítvány az Abtv. 52. § (1) és (1b) bekezdés a) pontjában foglalt feltételnek nem felel meg, mert nem jelöli meg egyértelműen azt az alaptörvényi, illetve törvényi rendelkezést, amely megállapítja az Alkotmánybíróság hatáskörét az indítvány elbírálására, továbbá amely az indítványozó jogosultságát megalapozza. Mindezekre tekintettel az Alkotmánybíróság tanácsa az alkotmányjogi panasz befogadását visszautasította. (AB végzés alkotmányjogi panasz visszautasításáról, - IV/2739/2012.)
+
A Kaposvári Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság 5.M.69/2011/44. számú ítéletével, a Kaposvári Törvényszék 3.Mf.20.265/2011/4. számú ítéletével, valamint a Kúria Mfv.I.10.993/2011/6. számú ítéletével összefüggő alkotmányjogi panasz.
Az indítványozók az Alkotmánybírósághoz előterjesztett beadványaikban előadták, hogy egyetemi tanárként közalkalmazotti jogviszonyban álltak a Pécsi Tudományegyetemmel. Az egyetem rektora a jogviszonyukat felmentéssel megszüntette, azon az alapon, hogy hetvenedik életévüket be nem töltött nyugdíjasnak minősülnek. A munkáltatói intézkedéssel szemben az indítványozók bírósághoz fordultak, keresetükben annak megállapítását kérték, hogy közalkalmazotti jogviszonyuk megszüntetése jogellenes volt. Kérték az eredeti munkakörükbe való visszahelyezésüket, valamint nem vagyoni kártérítést is követeltek. Keresetüket az első fokon eljáró bíróság elutasította, s ezt az ítéletet mind a másodfokú bíróság, mind a Kúria helybenhagyta.
Az indítványozók az alkotmányjogi panaszukban elsősorban az alperes jogellenes magatartását sérelmezték, s ezt tartották alaptörvény-ellenesnek. Ezzel összefüggésben vitatták a keresetüket elutasító bírói jogértelmezés helyességét, a támadott ítéletek megalapozottságát, s kifogásolták magát a bírósági eljárást is. Hozzáteszik: a Kúria egy másik – azonos tartalmú – határozatától eltérő döntést hozott. M mindezek miatt az ítéletek sértik az emberi méltósághoz való, a jó hírnévhez való, a munkához való, az egyenlő bánásmódhoz való, valamint a tisztességes bírósági eljáráshoz való jogaikat, és a jogállamiság elvét is.
Az Alkotmánybíróság megállapította: bírósági ítéletek alaptörvény-ellenességét megfelelően alátámasztó indokolást nem terjesztettek elő. Nagyrészt a tisztességes bírósági eljáráshoz való joguk sérelmére hivatkoztak, ugyanakkor – tévesen – az Alaptörvény (a tisztességes hatósági eljáráshoz való jogot biztosító) XXIV. cikke sérelmét kérték megállapítani. Beadványaik nem tartalmaztak az Abtv. 52. § (1) bekezdésének megfelelő határozott kérelmet, így nem tekinthetőek indítványnak, érdemi elbírálásukra nincs lehetőség. Mindezekre tekintettel az Alkotmánybíróság az alkotmányjogi panaszt – az Ügyrend 30. § (2) bekezdés h) pontja alapján, figyelemmel az Abtv. 55. § (4) bekezdés d) pontjára – visszautasította. (AB végzés alkotmányjogi panasz visszautasításáról, -IV/1051/2013.)
A teljes ülés e heti témái
Az egyes törvényeknek a nemzetbiztonsági ellenőrzés új szabályainak megállapítása érdekében szükséges módosításáról szóló 2013. évi LXXII. törvény egyes rendelkezéseivel kapcsolatos utólagos normakontroll indítvány vizsgálata.
Az alapvető jogok biztosa szerint a magánszférához, és a személyes adatok védelméhez való jogot sérti, hogy a nemzetbiztonsági ellenőrzés - a korábbi határozott időtartam helyett - folyamatosan, és titkosszolgálati eszközök alkalmazásával is végezhető. Álláspontja alapján az Alaptörvényt sérti, hogy a nemzetbiztonsági ellenőrzés alá eső jogviszonyok meghatározásához – független szervek esetében – a miniszter jóváhagyása szükséges.
Az alapvető jogok biztosa Alaptörvénnyel ellentétesnek véli, hogy a törvénymódosítás nem biztosítja a független bírósághoz fordulás jogát az érintett számára a nemzetbiztonsági ellenőrzés megállapításaival szemben, ezért a megsemmisítését indítványozza, valamint felhívja a figyelmet arra, hogy a jogsérelem orvoslása érdekében mulasztásban megnyilvánuló alaptörvény-ellenesség megállapítása is szükséges.
+
A Legfelsőbb Bíróság 11.Gf.40.149/2006/5. számú ítélete és a 2/2004. Polgári jogegységi határozat megsemmisítésére, illetve az adózás rendjéről szóló 1990. évi XCI. törvény 25. § (2) bekezdés f) pontja alkalmazásának utólagos kizárására irányuló alkotmányjogi panasz vizsgálata.
Az indítványozó szerint az adózás rendjéről szóló, törvényt és a Polgári jogegységi határozatot az ügyében eljáró bíróság úgy alkalmazta, hogy az adófizetés megfizetésére köteles részvénytársaságot irányító társaság mögöttes felelősségét nem állapította meg, mivel erről az adóhatóság nem hozott határozatot.
Állítja: az ügyében alkalmazott jogszabály és jogegységi határozat indokolatlan különbséget tesz mögöttes felelősök között a velük szemben való fellépés lehetősége szempontjából azon az alapon, hogy az adózásból származó tartozásokért vagy egyéb adósságokért felelnek. Továbbá: a magántulajdonosok hátrányos megkülönböztetését is jelenti az állami tulajdonos javára, mivel a magántulajdonos egyszerű és egyoldalú rendelkezéssel nem kötelezheti az adóst vagy a mögöttes felelőst, így nem léphet fel a konszernjogi felelősség alapján a gazdasági társaságokról szóló 1988. évi VI. törvény szerint a felelős irányító társasággal szemben sem. A jogegységi határozat pedig a diszkriminációtilalmi rendelkezésen kívül a jogbiztonság alaptörvényi követelményét is sérti.
+
A tankönyvpiac rendjéről szóló 2001. évi XXXVII. törvény 4. § (6) bekezdése, 8. § (12)-(13) bekezdései, 8/A. §-a, 8/B. § (1)–(3) bekezdései, 8/C. § (1)–(2) bekezdései és 8/F. §-a alaptörvény-ellenességének megállapítására és megsemmisítésére irányuló alkotmányjogi panasz vizsgálata.
Az indítványozó jogi- és magánszemélyek szerint a tankönyvpiac rendjéről szóló 2001. évi XXXVII. törvény módosítása révén – jelentős érdeksérelem mellett – az állam monopóliumot vezetett be, így a piacra lépés korlátozottá vált, ezért a rendelkezések sértik az Alaptörvényben biztosított vállalkozás szabadságát, a tisztességes gazdasági verseny elvét, valamint a foglalkozás szabad megválasztásának jogát.
Álláspontjuk szerint a bevezetett szabályozás következtében jelentősen csökken korábbi befektetéseik értéke, azt nem támasztja alá semmilyen közérdek, nem felel meg a szükségesség-arányosság követelményének ezért egyfelől sérti az Alaptörvényben biztosított tulajdonhoz való jogukat. Sértik a diszkrimináció tilalmának elvét is, mert indokolatlanul hoznak monopolhelyzetbe állami tulajdonban lévő vállalatot. Végül az indítványozók előadják: a tankönyvpiac rendjéről szóló 2001. évi XXXVII. törvény módosításához a jogalkotó nem fűzött kellő indokolást, szakmai egyeztetés sem történt, a hatálybalépésig nem állt elegendő idő rendelkezésükre, salátatörvénynek tekinthető, sértik az Alaptörvényben biztosított jogállamiság elvét.
+
A Polgári Törvénykönyvről szóló 2013. évi V. törvény 2:22. § (1) és (2) bekezdése alaptörvény-ellenességének és nemzetközi szerződésbe ütközésének megállapítására és megsemmisítésére irányuló utólagos normakontroll indítvány vizsgálata.
Az indítványozó alapjogi biztos álláspontja szerint a gondnokság alá helyező eljárás során nincs alkotmányos garancia arra, hogy az eljáró bíróság a cselekvőképességet teljesen korlátozó gondnokság jogkövetkezményeit illetően mérlegelhessen, és ne automatikusan, hanem az egyedi szempontok figyelembevételével állapítsa meg azokat. A hatályos törvény alapján a gondnokolt nevében kizárólag a gondnok tehet érvényes jognyilatkozatot, és mindez még a legbelső privátszférát érintő, legszemélyesebb döntések (házasságkötés, apaság elismerése) esetében is így van.
Az indítványozó határozottan állítja: az új, 2014. április elsejétől hatályos Ptk. támadott rendelkezései ellentétesek ezért az Alaptörvény emberi méltósághoz való jogot garantáló II. cikkével, illetve a magánszférához való jogról rendelkező VI. cikk (1) bekezdésével, emellett a 2007. évi XCII. törvénnyel kihirdetett, a Fogyatékossággal Élő Személyek Jogairól Szóló Egyezmény 12. cikkében foglaltakkal valamint az 1993. évi XXXI. törvénnyel kihirdetett, az emberi jogok és az alapvető szabadságok védelméről szóló, Rómában, 1950. november 4-én kelt Egyezmény 8. cikkében foglaltakkal.
+
Az elektronikus hírközlésről szóló 2003. évi C. törvény 96. § (4) bekezdése alaptörvény-ellenességének megállapítására és megsemmisítésére vonatkozó bírói kezdeményezés vizsgálata.
Az indítványozó bíró úgy véli, hogy a mobil rádiótelefon szolgáltatás nyújtásához szükséges antennák, antenna-tartószerkezetek és az azokhoz tartozó műtárgyak elhelyezése és működtetése során bekövetkező zavarás a környezetvédelmi, közegészségügyi, közbiztonsági és építésügyi jogszabályok által megszabott határértékek betartása esetén nem minősül a Ptk.-ban meghatározott szükségtelen zavarásnak. Állítja: a helyi és körzeti televíziók digitális átállásának biztosítása érdekében szükséges az ezzel kapcsolatos rendelkezések módosítására.
Az indítványozó bíró álláspontja szerint a támadott rendelkezések a hatálybalépésüket megelőző időszakban keletkezett jogviszonyokban is korlátozzák az ingatlantulajdonosok igényérvényesítési lehetőségét, ezzel sértve – a visszaható hatályú jogalkotás tilalmán keresztül - a jogállamiság elvét.
+
A nemzetbiztonsági szolgálatokról szóló 1995. évi CXXV. törvény 48. § (1) bekezdése alaptörvény-ellenességének megállapítására irányuló alkotmányjogi panasz vizsgálata.
Az indítványozó az Alkotmánybírósághoz 2009. január 14-én benyújtott alkotmányjogi panaszában a nemzetbiztonsági szolgálatról szóló 1995. évi CXXV. törvény (a továbbiakban: Nbtv.) azon rendelkezésének alkotmányossági vizsgálatát kéri, amely szerint közérdekű adat megismerésére irányuló kérelmet a nemzetbiztonsági szolgálat főigazgatója – nemzetbiztonsági érdekből vagy mások jogainak védelme érdekében – megtagadhatja.
Az indítványozó Társaság a Szabadságjogokért (TASZ) közérdekű adat igényléssel fordult a Nemzetbiztonsági Hivatal (Hivatal) főigazgatójához. A Hivatal főigazgatója válaszlevelében nemzetbiztonsági érdekből, illetve mások jogainak védelme érdekében visszautasította az adatkérésre irányuló kérést. A TASZ bírósághoz fordult, keresetében kérve a Hivatal kötelezését az – általa közérdekűnek tartott – adatok kiadására. A felülvizsgálati bíróságként eljáró Legfelsőbb Bíróság elutasította a keresetet.
Az indítványozó szerint mindez sérti a közérdekű adatok megismeréséhez való jogot, ugyanis garanciális elemek nélküli diszkrecionális jogkört ad a nemzetbiztonsági szolgálatok főigazgatóinak. Sérti továbbá a jogállami jogbiztonságot is, mivel lehetőséget teremt a lejárt minősítésű iratok, adatok megismerhetőségének – alaptörvény-ellenes – korlátozására.
+
A Kúria Pfv.IV.20.217/2012/5. számú ítélete alaptörvény-ellenességének megállapítására és megsemmisítésére irányuló alkotmányjogi panasz vizsgálata.
Az indítványozót a támadott ítélet elmarasztalta a jó hírnévhez fűződő jogok megsértése miatt, mert az általa működtetett honlapon megjelentetett két hozzászólás tartalma túllépte a véleménynyilvánítás megengedett határait; a honlap súlyosan sértő, lealacsonyító hozzászólásoknak adott helyet. Állítja: az alkotmányjogi panaszban felvetett kérdés amellett, hogy az ügy érdemét befolyásolta, alapvető alkotmányjogi jelentőségűnek tekinthető, mert a véleménynyilvánítás szabadság intézményi oldalának meghatározására ad lehetőséget.
Álláspontja szerint: ha az Alkotmánybíróság nem semmisíti meg a támadott ítéletet, akkor a moderálás nélküli internetes hozzászólás Magyarországon jogszerűen nem működtethető, hiszen a tárhelyszolgáltató általa nem befolyásolható módon keveredik jogsértésbe. Ez alapvetően korlátozza az internetes véleménynyilvánítás formáit és lehetőségeit, és ezzel sérül az Alaptörvényben foglalt véleménynyilvánítás szabadsága.
