Politikai kampányok és a nemzeti ünnep árnyékában az idén kevés fény hullott Barankovics Istvánra, aki 40 éve, így március közepén hunyt el, s vitte magával a kereszténydemokrácia nagy évtizedeit. Munkássága a 20. század fősodrú folyamataiba illeszkedett. Rajta keresztül is kitapintható, honnan erednek a keresztény-szociális gondolat gyökerei, s hogy milyen irányába mutat a modern politikai kereszténydemokrácia programja.
Amikor Mindszenty bíboros ügyében Rákosi megpróbálta árulásra rávenni, Barankovics a következőket mondta a kommunista pártvezérnek: „tudom, hogy csak a lét és a becsület között van választásom, de a becsületet választom”. Mire Rákosi azt válaszolta, hogy „Ön nem evilági ember!”
Valóban, Barankovics nem annak a világnak az embere volt, amely az emberi jogok, a szabadság, a tulajdon és a magánélet megszüntetésére, elbitorlására alakult. Barankovics nem evilági ember volt, hanem keresztény, aki érzékelte a szegény emberek gondjait, és demokrata, aki az eszmék küzdelmét tekintette a politika alapjának. Ez az alap a 19. század szociális traumáin állt meg, a kapitalizmus embertelensége hívta életre azt a politikai kereszténységet, amely ma a globális gazdaság okozta kiszolgáltatottságra és a liberális piacgazdaság okozta válságokra gyógyír.
A Barankovics által fémjelzett keresztény és demokrata politika arra az értékrendre épült, amely egyedüliként teremt kapcsolatot – immár nem csak egymást követő – századok között, hanem társadalmak és nemzetek 2000 éves történelmi folyamatosságát is megalapozza. Tisztes jólét, amit a munka biztosít, szabadság, amely nem ismer elnyomást, és nemzeti függetlenség, amely nem sért senki mást, ez az az ország, amelyet építeni akarunk – mondta Barankovics, 1947-ben a Demokrata Párt győri programadó választási gyűlésén, de mondhatta volna a Rerum Novarum kezdetű enciklika kiadása idején, vagy ma, bármelyik európai parlamentben.
Szociális érzékenység, tisztes megélhetés, a munka becsülete, gazdasági önrendelkezés, nemzeti szuverenitás, szabadság, mások tisztelete – mindezek ma is a KDNP alapértékei. Ugyanakkor ez az értékrend olyan kötőanyag is, amely fundamentálisan cementálja egy talapzatba a keresztény hagyományokkal rendelkező Európát, és nem engedi többé széttöredezni. Barankovics István és az általa képviselt kereszténydemokrácia tehát vertikális kapocs az idősíkon az őt megelőző majd követő századok között, térbeli dimenzióban pedig szorosan az összetartozást hirdető európai gondolathoz kapcsolódik.
Barankovics István ma bizony evilági ember volna. Eszményei, emberi értékei, keresztény értékrendje, nemzeti elkötelezettsége ma párban járnának utódainak, a jelen kereszténydemokratáinak és sok millió magyarnak az eszmevilágával. Azt látná, hogy az emberek visszaszerezték szabadságukat, visszahelyezték őket jogaikba, küzdenek a minél erősebb függetlenségükért, és közjogilag egységes magyar nemzet polgárai lehetnek.
Barankovics ma nevethetne Rákosin és utódain. Még három hét politikai kampány és remélhetőleg mi is derülhetünk.
