Kovács Péter (Fidesz) szerint jótékonyan hatna, ha a Himnusz eléneklésével kezdődnének a parlament ülései. „Nemzeti imádságunk közös éneklése kifejezi, hogy nem felejtjük el: Magyarországot, szeretett hazánkat, a magyar választókat képviseljük, párthovatartozástól függetlenül. Továbbá erőt ad az aznapi munkához és kifejezi alázatunkat a munka és az általunk képviselt embertársaink iránt. Segít felszámolni az ország és az Országgyűlés sajnálatos megosztottságát, hisz a minden magyar ember számára szent, közös dolgaink egyike a Himnuszunk." Első körben már bizottsági szinten elbukott a javaslat, ám fölöttébb optimista ember Kovács Péter! Újra benyújtotta. 

+

Emléknappá nyilvánította az Országgyűlés a nándorfehérvári diadal 555. évfordulójának tiszteletére július 22-ét. Ez a nap nem csupán a nemzetnek, hanem a keresztény Európának és a mai keresztény világ összességének az emléknapja. Ez a nap a hazafiságnak, önfeláldozásnak, emberi helytállásnak, az európaiságnak, és a kereszténységnek máig élő példaképe. Erre a győzelemre emlékezik minden keresztény templom déli harangszója. A határozat célja, hogy nemzetünk minden évfordulón méltó módon emlékezhessen a nándorfehérvári hősök áldozatára, és hazaszeretetükből bátorítást nyerjen a jelen és jövőbeni erőfeszítéseihez. A Tisztelt Ház, röpke pillanatra, félre téve a napi politikai torzsalkodásokat, ennek szellemében hozta meg döntését. Az MSZP is csupán „csupán” csendben jelzett: 37-en voksoltak, és mindannyian tartózkodtak.

+

A Magyar Honvédség létszámáról szóló határozat célja az MH Ludovika Zászlóalj önálló katonai szervezetként való létrehozása, amely biztosítja a katonai életpályára való felkészítést, segíti, erősíti a nemzeti tisztképzés, továbbá a katonai felsőoktatási intézmény működésének katonai jellegét. Célja továbbá a Magyar Honvédség új tartalékos rendszere első – önkéntes – komponense létszámkeretének megteremtése. Szorgalmazza mintegy 8000 önkéntes tartalékos státusz létesítését, amely biztosítja a Magyar Honvédség békeidőszaki tartalék képességeinek fejlesztéséhez szükséges létszámot.  Országgyűlésben 300 támogatóra „talált”, 65-en (MSZP-LMP) ellene voksoltak.

+

A nyolcvanas évek második felében megindult spontán privatizáció kezdetei óta először fordult elő, hogy a magyar állam a közjó érdekében visszavásárolt egy, az ország pénzügyi mozgásterét és energiafüggetlenségét növelő, stratégiailag jelentős nemzeti vagyonelemet. Tányércsörgés közepette hagyta jóvá a T. Ház a MOL Részvénytársaság törzsrészvényeinek megvásárlásáról szóló országgyűlési határozati javaslatot. Orbán Viktor miniszterelnök május 24-én jelentette be: „Magyarország visszaszerezte a 21,2 százalékos Mol-tulajdonrészét Oroszországtól.” A magyar állam 1,88 milliárd euróért vásárolta meg az orosz energetikai cégtől, a Szurgutnyeftyegaztól a Mol-részvényeket. Az állam a korábbi kormány által felvett IMF-hitelből finanszírozza a pakett megvásárlását, a tranzakciót augusztus 31-ig kell lebonyolítani. „Csak” az MSZP-LMP duó voksolt ellene, s nem kis meglepetésre a Fidesz padsorából Gyopáros Alpár, Manninger Jenő, Pánczél Károly is hozzájuk csatlakozott.

+

Az Alkotmánybíróság jelenlegi elnökét, Paczolay Pétert választotta a Taláros Testület élére a T. Ház. Megválasztásához a titkos szavazáson az országgyűlési képviselők kétharmadának - azaz 257 képviselőnek - az "igen" szavazatára volt szükség. Ennél többet kapott (276 igen és 76 nem, 6 tartózkodás.) Öt új alkotmánybírót is választottak: Pokol Béla (298 igen, 50 nem, 4 tartózkodás), Dienes-Oehm Egon (268 igen, 78 nem, 6 tartózkodás), Balsai István (265 igen 81 nem, 6 tartózkodás), Szívós Mária (263 igen és 82 nem, 7 tartózkodás) és Szalay Péter (263 igen, 85 nem, 4 tartózkodás) kapott bizalmat.

Az Országgyűlés az Alkotmányügyi bizottságba Balsai István (Fidesz) helyett Salamon Lászlót (KDNP) elnökké, választotta, a bizottságba pedig Pősze Lajost (független) kooptálta, (2011.09.01-től).

+

Megválasztották a cukorgyárak privatizációját, valamint Magyarország Európai Unióhoz történő csatlakozása óta a közösségi cukorreformok során képviselt magyar álláspontot értékelő, és annak itthoni következményeit feltáró vizsgálóbizottság tisztségviselőt és tagjait. A rendszerváltás idején, 1990-ben még 12 cukorgyár működött Magyarországon, 600 ezer tonna kapacitással. A privatizációs eljárások során tulajdont szerzett külföldi befektetők száz éves hagyományokra visszatekintő üzemeket is bezártak, a termelést megszüntették. 2006-ban az Európai Unió a termelés csökkentését célzó, azt ösztönző „cukorreformot" vezetett be, amelynek a magyar kormány önkéntes túlbuzgó felajánlása eredményeképpen a még meglévő 400 ezer tonnás kvóta is 105 ezer tonnára csökkent. Cukorexportálóból importra szoruló kiszolgáltatott országgá vált Magyarország. Egyetlen működő – az is külföldi tulajdonban lévő - cukorgyárunk maradt, a kaposvári Magyar Cukor Zrt., melynek éves termelése a fennmaradt kvótának felel meg. Számos kérdés vár tisztázása. A cukoripar privatizációja során milyen mulasztások történtek, milyen privatizációs döntések, megállapodások születtek, azokhoz kapcsolódóan az új tulajdonosok felé milyen kikötések kapcsolódtak, betartották-e azokat? Ki, mikor, és hogyan ellenőrizte az új tulajdonosok által vállalt kötelezettségek betartását? Milyen jogszabályi felhatalmazás, irányelvek és szakmai szempontok alapján születtek döntések a cukoripari privatizáció folyamatáról? A koncepcióalkotásban, pályázati és döntéshozatali folyamatban mely állami és kormányzati szervek voltak érintettek (előkészítés, döntés, ellenőrzés)? Milyen felelősség terheli ez ügyben a korábbi ciklusok - különös tekintettel a szocialista-szabad demokrata koalíciók - kormányzatát, mennyiben szolgálta a privatizáció a hozzájuk köthető gazdasági érdekkörök céljait? Az egyes üzemek értékesítéséből befolyt vételár miként aránylott azok valós piaci értékéhez? Milyen okra vezethető vissza, hogy az elidegenített üzemek jellemzően külföldi tulajdonba kerültek? Az Európai Unió 2004. évi csatlakozásunkkor hatályban lévő cukorrendtartása, majd az azt követő több lépcsős cukorrendtartási reform előkészítési és döntési folyamatában milyen álláspontot, milyen szakmai alapon és milyen cél elérése érdekében képviselt Magyarország? A 2004-től hivatalban lévő miniszterelnökökhöz és szaktárca-vezetőkhöz milyen döntések, milyen általuk képviselt magyar álláspont, adminisztratív intézkedések köthetők, amelyek lehetővé tették a jelenlegi helyzet kialakulását?  Az intézkedések milyen hatással voltak, vannak a hazai cukorrépa termesztésre, a cukorpiaci helyzetre és az árakra, a szakágazati foglalkoztatásra, továbbá a kapcsolódó műszaki fejlesztésre és kutatásra? A bizottság munkájáról jelentést készít, amelyet a megbízatásának kezdetétől számított 90 napon belül benyújt az Országgyűlésnek.

+

Az elmúlt években egyre több olyan ügy története látott napvilágot, melyek révén látható volt, hogy a piaci értéknél alacsonyabb áron privatizált állami vagy önkormányzati vagyon új tulajdonosai nem fordítottak elegendő pénzt a vagyonértékesítési szerződésekben foglalt környezet- és természetvédelmi kötelezettségek teljesítésére,  nem ritkán teljesen figyelmen kívül hagyták azokat. Ilyen szakvélemények fogalmazódtak meg Magyarország eddigi legnagyobb ökológiai katasztrófája, a kolontári vörösiszap-áradás, kapcsán is. Az Országgyűlés felkérte a kormányt „A Magyar Nemzeti Vagyonkezelő Zártkörűen Működő Részvénytársaságnál fellelhető szerződések, különösen azok környezetvédelmi, környezetbiztonsági, természetvédelmi és kulturális örökségvédelmi pontjainak a másik szerződő fél (felek) általi teljesítését 2011. november 30-áig az Állami Számvevőszék bevonásával vizsgálja meg, a vizsgálat eredményét 2011. december 15-éig terjessze az Országgyűlés elé.” Az Országgyűlés felkérte kormányt annak vizsgálatára is, hogy „az önkormányzati tulajdonban lévő gazdálkodó szervezetek értékesítésére 1990. szeptember 30. és 2010. október 3. között megkötött szerződések környezetvédelmi, környezetbiztonsági és természetvédelmi pontjainak a másik szerződő fél (felek) általi teljesítését célszerű-e megvizsgálni, ha igen, milyen körben és szempontok alapján.” Az Országgyűlés felkérte továbbá a kormányt, hogy „a vizsgálat eredményét terjessze az Országgyűlés elé, abban az esetben pedig, ha a vizsgálatok eredményei ezt indokolják, 2011. december 31-ig terjesszen be törvényjavaslatot állami vagy önkormányzati vagyon értékesítése esetén a jelenleginél szigorúbb előírások megállapítása érdekében.”

Az egyenruhás bűnözés folyamatát, hátterét és a gyöngyöspatai eseményeket feltáró eseti bizottság felállításáról is határozott a T. Ház.

+

A parlament döntése értelmében 2014. május 31-ig át kell alakítani a budapesti Kossuth Lajos teret, amely így visszakaphatja 1944 előtti "képzőművészeti arculatát". Az erről szól országgyűlési határozati javaslatot 253 igen, 92 nem és egy tartózkodás kíséretében fogadta el a T. Ház. Az előterjesztésről történő szavazás előtt a képviselők név szerinti voksolással elutasították a Jobbik azon módosító indítványát, amely belefoglalta volna a javaslatba az Országház északi végénél lévő Károlyi Mihály-szobor és a Szabadság téri szovjet emlékmű mielőbbi eltávolítását is.

Határozatok

Kormány

KDNP

Fidesz–KDNP

Fidesz

MSZP

Jobbik

LMP

Független