Stumpf István – Kövér László: kontra-rekontra! Az ombudsman is „lázad”, a gyermekközpontú igazságszolgáltatás elnevezésű projekt eredményeit összegző rendezvényen Szabó Máté is kritikával illette az Alkotmánybíróságot, amely szavai szerint „nem gyermekbarát”. Szabó Máté úgy fogalmazott, hogy a testület „a nyilvánvaló nemzetközi szerződésbe ütköző jogtipró jogszabályainkat nem vonja vissza", és szerinte elég különvélemény sincs.Kinevezve, megválasztva. A Taláros Testület legfrissebb döntései.
Kontra-rekontra..!
Tény, ami tény: Stumpf István alkotmánybíró az utóbbi hónapokban többször is fellépett az alkotmányosság nevében a Fidesz-KDNP számára fontos szimbolikus ügyei ellen. Ő volt például a kétszer is elmarasztalt egyházi törvény vagy az előzetes regisztrációt tartalmazó zömében megsemmisített választási eljárási törvény előadóbírája.
Az első Orbán-kormány néhai kancelláriaminisztere a napokban egy kaposvári rendezvényen kijelentette: az Alkotmánybíróság azzal szembesült, hogy az Országgyűlés kétharmados többsége „túllépett bizonyos alkotmányos normákat”. Kifejtette: „nemcsak súlyos elméleti, hanem komoly szakmai és politikai dilemma is, hogy a törvényhozási eljárásra vonatkozó szabályozás lehetőséget ad a mindenkori Országgyűlésnek arra, hogy eljárási szabálysértési következmények nélkül maradjanak olyan lépések, amelyekkel a saját magára vonatkozó szabályokat megsértheti… Demokratikus jogállamban nem létezhet korlátlan hatalom, ennek megfelelően az alkotmánymódosító hatalom sem lehet korlátlan!”
+
Kövér László, a parlament elnöke „válasz-üzenetében” hangsúlyozta: Stumpf Istvánt ugyan a Fidesz jelölte alkotmánybírónak, de soha nem volt a párt tagja, és jól meglennének „az általa képviselt önhatalmú és parttalan jogászkodás nélkül… Egy demokráciában egyetlen alkotmányozó hatalom létezik: a nép, amely a választásokon mandátumot nyert képviselőin keresztül, a rögzített eljárási szabályok alkalmazásával gyakorolja ezt a jogát” – válaszolta Kövér László arra a felvetésre, hogy Stumpf István szerint az Alkotmánybíróság akár az alkotmányt is vizsgálhatná. „Ki is a demokrata? Én, aki szerint a nép szabad döntésén múlik az ország iránya, aztán négy év múlva lehet korrigálni, vagy az, aki a nép iránti bizalmatlanságában egy szűk grémiumtól várja, hogy a csillagok állásából, belekből és madárcsontokból olvassa ki, alkotmányosságisten mit üzen a földi halandóknak?…Stumpf István azon ötlete hogy az Alkotmánybíróság vizsgálhassa az alkotmányt az alkotmányos jogállam és a demokrácia halálát jelentené..!”
+
A gyermekközpontú igazságszolgáltatás elnevezésű projekt eredményeit összegző rendezvényen az ombudsman is kritikával illette az Alkotmánybíróságot, amely szavai szerint „nem gyermekbarát”. Szabó Máté úgy fogalmazott, hogy a testület „a nyilvánvaló nemzetközi szerződésbe ütköző jogtipró jogszabályainkat nem vonja vissza", és szerinte elég különvélemény sincs. Konkrét példaként említette és szomorúnak nevezte a fiatalkorúak őrizetben tartásának lehetőségét és azt, hogy szerinte ezzel „büszkélkedünk". Úgy vélte, jóval többre lenne szükség, mint „az egyébként nem elhanyagolható" gyermekbarát kihallgató szobák gyakorlatára. Az ombudsman szerint a gyerekbarát igazságszolgáltatásnak az egész jogi, eljárási, szervezeti intézményrendszert át kellene hatnia, ám szerinte ma "messze vagyunk még ettől!"
Kinevezve, megválasztva
Ban Ki-moon, az ENSZ főtitkára Lévay Miklós alkotmánybírót nevezte ki az ENSZ Európai Bűnmegelőzési Intézete Tanácsadó Testülete (Advisory Board of the European Institute for Crime Prevention and Control) elnökének. A megbízatás öt évre szól.
Lévay Miklós
1963. július 29-án született. Az Eötvös Loránd Tudományegyetem Állam- és Jogtudományi Karán 1980-ban végzett, ezt követően egy évig ügyészségi fogalmazóként dolgozott a Fővárosi Főügyészségen. 1984-ben bírói-ügyészi szakvizsgát tett. 1981. augusztusától 2004. júliusáig a Miskolci Egyetem Állam- és Jogtudományi Karának főállású oktatója volt, 1992–2000 között dékánhelyettesi, 2000-től 2004-ig dékáni tisztséget töltött be ugyanitt, 1995–2006. júniusáig az ME ÁJK Bűnügyi Tudományok Intézetének igazgatója volt. 2001-2004 között a PPKE JÁK Bűnügyi Tudományok Intézetében részfoglalkozású egyetemi tanár. 2004. februárja óta dolgozik az ELTE Állam- és Jogtudományi Karán. 2004. októberétől a Kriminológiai Tanszék vezetője, 2006. július 1-jétől 2007. március 31-ig az ELTE általános rektorhelyettese volt.
1992-ben kandidátusi fokozatot szerzett, 1998-ban habilitált, 1998-tól egyetemi tanár.
Több alkalommal végzett külföldön hosszabb ideig kutatómunkát. Így többek között
– 1991. augusztus és 1992. január között IREX ösztöndíjas volt az Amerikai Egyesült Államokban, a University of Pennsylvania-n;
– az 1993-1994-es tanévben szintén az Amerikai Egyesült Államokban a Rutgers University-n volt vendégkutató;
– 1996. február és május között TEMPUS (IMG) ösztöndíjas vendégoktató és kutató Belgiumban a Université Catholique de Louvain Faculté de Droit, Département de Criminologie et de Droit Pénal-on;
– 1999. október és november között pedig DAAD ösztöndíjjal Németországban, Freiburgban, az ottani Max-Planck-Intézetben.
Az egyetemen a Kriminológia és a Büntetőjog tárgykörébe tartozó kötelező és alternatív tárgyakat oktat. 2011 szeptemberétől szakfelelőse a Kriminológiai mesterképzésnek az ELTE Állam-és Jogtudományi Karán.
Fő kutatási témái: a kábítószer-probléma kriminológiai és büntetőjogi kérdései; a drogpolitika; a bűncselekménnyé nyilvánítás, valamint a büntetőpolitika egyéb alkotmányjogi és büntetőjogi kérdései; a társadalmi változások hatása a bűnözésre és a kriminálpolitikára; a fiatalkori bűnözés és a fiatalkorúak büntetőjoga és a gyermeki jogok. Eddig mintegy130 publikációja jelent meg, többször volt jelentős nemzetközi szakmai rendezvények plenáris ülési előadója. Témavezetésével 11 hallgatója szerzett PhD fokozatot.
Számos hazai és nemzetköz szervezetben tölt be tisztséget. Tagja a Magyar Kriminológiai Társaság Igazgató Tanácsának, az Országos Kriminológiai Intézet Tudományos Tanácsának. 2009-ben az Európai Kriminológia Társaság elnökévé választotta. Tagja a Nemzetközi Kriminológiai Társaság Tudományos Tanácsának.
Szerkesztőbizottsági tagja az Alkotmánybírósági Szemlének és a European Journal of Criminology című folyóiratnak.
Az Országgyűlés 2007 márciusában - az MSZP-SZDSZ koalíció idején - választotta az Alkotmánybíróság tagjává, 2007. április 21. napjától.
+
Az Országgyűlés legutóbbi ülésén – 286 képviselő igen, 12 nem kíséretében – Alkotmánybíróvá választotta Juhász Imrét, a KDNP frakció jelöltjét, aki a 70. életévét betöltő Holló András helyére került a Taláros Testületbe. (Holló Andrást 1998 novembere és 2003 júliusa között az Alkotmánybíróság helyettes elnöke, 2003 augusztusa és 2005 novembere között az Alkotmánybíróság elnöke volt, az Országgyűlés 2005. novemberében választotta ismét alkotmánybíróvá, majd a Taláros Testület 1. öttagú tanácsának vezetőjévé.)
Az Alkotmánybíróság tagjait az Országgyűlés minősített többséggel (az összes képviselő kétharmadának szavazatával), választja tizenkét évre. A titkos szavazáson – nem titkoltan – a Fidesz-KDNP és a Jobbik támogatta, míg az MSZP-frakció és a Demokratikus Koalícióhoz tartozó független országgyűlési képviselők előre jelezték, hogy távol maradnak a szavazástól, a Párbeszéd Magyarországért független képviselői pedig még a szavazólapot sem vették fel.
Juhász Imre meghallgatásán egyebek között az alaptörvény védelme, valamint a történeti alkotmány, illetve az emberi jogi szemlélet hangsúlyosabb alkotmánybírósági megjelenítésének fontosságát emelte ki, továbbá szót emelt az elszakított nemzetrészek, a határon túli magyarok jogainak megóvása érdekében.
Juhász Imre
1963-ban születetett, 1986-ban szerzett jogi diplomát, 2000-ben pedig Európai szakjogász másoddiplomát az Eötvös Loránd Tudományegyetemen, és ugyanott védte meg doktori disszertációját 2011 májusában. 1986. és 1992. között egyetemi tanársegéd, az Eötvös Loránd Tudományegyetemen, azt követően pedig egyetemi adjunktus az ELTE Állam és Jogtudományi Karának Polgári Eljárásjogi Tanszékén.
Az 1990-es évek első felében, mikor nagy számban érkeztek Magyarországra menekültek, részt vett az ENSZ Menekültügyi Főbiztossága által irányított programban. 2006 őszén szerepet vállalt a rendőri jogsértéseket vizsgáló Civil Jogász Bizottság munkájában. A bizottság alapító tagjaként ő jegyezte a bizottság jelentésének emberi jogi tárgyú fejezetét. A 2006-os jogsértésekre adott reakcióként hozták létre 2008-ban – a rendőrség szakmai tevékenysége feletti civil kontrollként – a Független Rendészeti Panasztestületet amelynek tagja, majd elnökhelyettese, 2010 júliusa óta pedig az elnöke.
Magyarország képviseletében az Európa Tanács Rasszizmus és intolerancia Elleni Bizottságának is tagja. Két petíciót nyújtott be a szlovákiai magyarok jogfosztását kimondó Benes-dekrétumok hatályon kívül helyezéséért az Európai Parlamenthez. Az utóbbit jelenleg is vizsgálja az EP petíciós bizottsága.
A Taláros Testület teljes ülésének legfrissebb döntései
Megszüntette az eljárást a haditechnikai termékek gyártásának és a haditechnikai szolgáltatások nyújtásának engedélyezéséről szóló 2005. évi CIX. törvény melléklete XXVI. fejezete, továbbá a haditechnikai eszközök és szolgáltatások kivitelének, behozatalának, transzferjének és tranzitjának engedélyezéséről szóló 16/2004. (II. 6.) Korm. rendelet 1. számú melléklete XXVI. fejezete alaptörvény-ellenességének megállapítására irányuló bírói kezdeményezések tárgyában.
Az indítványozó bírók – az előttük folyamatban lévő eljárás felfüggesztése mellett – azért fordultak az Alkotmánybírósághoz, mert a támadott kormányrendelet lehallgató eszköznek minősítette a 10 órát meghaladó felvételi idejű miniatűr hangrögzítő eszközöket. Álláspontjuk szerint a rendelet melléklete alapján olyan hangrögzítő berendezéseket kell titkosszolgálati eszköznek tekinteni, amelyeket a mai közhasználatban lévő hangrögzítő eszközök sokszorosan túlhaladnak.
Az Alkotmánybíróság eljárása során megállapította: a támadott jogszabályi rendelkezést az Országgyűlés 2012. január 1-jével hatályon kívül helyezte a Magyarország 2012. évi költségvetését megalapozó egyes törvények módosításáról szóló 2011. évi CLXVI. törvény 84. § 58. pontja, ezért a panaszt visszautasította. – (AB végzés bírói kezdeményezések alapján indult eljárás megszüntetéséről és bírói kezdeményezések visszautasításáról: III/331/2012.)
+
Lezárult a nemzeti vagyonról szóló 2011. évi CXCVI. törvény 17. § (3) bekezdése alaptörvény-ellenességének megállapítására és megsemmisítésére irányuló alkotmányjogi panasz befogadhatóságának vizsgálata.
Az indítványozók szerint a támadott rendelkezés – amely kizárja a választottbírósági eljárást a nemzeti vagyonnal kapcsolatos jogvitákban, illetve az ilyen ügyekre a magyar bíróság kizárólagos joghatóságát köti ki – sérti az emberi méltóság és a jogbiztonság elvét, miként a tisztességes gazdasági verseny feltételeit valamint a nemzetközi és a magyar jog összhangját is.
Az Alkotmánybíróság megállapította: mivel jogi személy, illetve jogi személyiséggel nem rendelkező szervezeti egység nyújtotta be az alkotmányjogi panaszt, az ő vonatkozásukban az emberi méltóság sérelme nem következhetett be. – (AB végzés alkotmányjogi panasz visszautasításáról: IV/3136/2012.)
Az Alkotmánybíróság 1. öttagú tanácsának legutóbbi döntései
(Tagjai: Holló András tanácsvezető, Balsai István, Bragyova András, Kiss László, Kovács Péter.)
Elutasították A Győri Városi Bíróság P.20.469/2011/8. számú ítélete, valamint a Győri Törvényszék 1.Pf.20.697/2011/7. számú ítélete alaptörvény-ellenességének megállapítására és megsemmisítésére irányuló alkotmányjogi panasz.
Az indítványozó szerint a városi bíróság által megküldeni rendelt fizetési meghagyás egy korábbi eljárásban már bizonyítottan téves lakcímre került postázásra, illetve hogy jogi képviselőjének meghatalmazása csak a kézbesítési vélelem megdöntésére terjedt ki, így az újabb fizetési meghagyás joghatályos átvételére nem. Ennek következtében minden további eljárási cselekményt törvénysértőnek és hatálytalannak tekint. Kifejti, hogy ügyében az eljáró bíróságok anélkül hoztak ítéletet, hogy az eljárásban rész vehetett volna. Ennek következtében érdemi védekezést sem terjeszthetett elő. Állítja: az ítélet sérti az Alaptörvényben foglalt azon normákat, hogy a hatóságok tisztességes módon kötelesek eljárni, illetve hogy a bíróság tisztességes tárgyaláson köteles elbírálni az ügyeket.
Az Alkotmánybíróság megállapította: az indítványozó alkotmányjogi panasza tartalmilag eljárási jogszabálysértés megállapítására irányul, ezen felül viszont nem jelöl meg olyan alaptörvény-ellenességre utaló tényt, amely a bírói döntést érdemben befolyásolta volna és erre utaló körülményt a rendelkezésre álló iratok alapján sem észlelt eljárása során. Mindezekből következően az alkotmányjogi panasz nem felel meg az Alkotmánybíróságról szóló 2011. évi CLI. törvény 29. §-ában írt feltételnek, ezért a kérelmet visszautasította. – (AB végzés alkotmányjogi panasz visszautasításáról: IV/3369/2012.)
+
Visszautasították az Alkotmánybíróság a Kúria, mint felülvizsgálati bíróság Gfv. VII. 30.090/2012/6. számú végzése, és Gfv. VII. 30.090/2012/7. számú végzése alaptörvény-ellenességének megállapítása és megsemmisítése iránti alkotmányjogi panaszt is.
Az indítványozó tagi kölcsönt nyújtott egy kft. részére, majd a társasággal szemben fennálló követelést engedményezte a másik indítványozóra. A Kft. ellen felszámolási eljárás indult, melynek során az engedményes hitelezői igényt jelentett be. A felszámoló a hitelezői igényt nem vette nyilvántartásba, ezért az engedményes bírósághoz fordult. A Kúria elutasította a hitelezőnek a jogutódlás megállapítása, és az első indítványozónak (engedményező) a felülvizsgálati eljárásba történő belépése engedélyezése iránti kérelmét, végzésében pedig a Fővárosi Ítélőtábla jogerős végzését hatályában fenntartotta.
Az indítványozók szerint a bíróságok nem megfelelően értékelték a tagi kölcsön nyújtásának tényét, illetve annak engedményezését, és ennek eredményeként a hitelezői igény érvényesítésének lehetőségét. Ezen túlmenően azt is sérelmesnek tartották, hogy a rendkívüli perorvoslat keretében előterjesztett kérelmet elutasító, a jogutódlás tárgyában hozott végzés ellen nem volt biztosítva jogorvoslat. Az indítványozók álláspontja szerint mindezen bírósági végzések sértik az Alaptörvény XIII. cikk (1) bekezdésében biztosított tulajdonhoz való jogot és a XVIII. cikk (7) bekezdésében deklarált tisztességes eljáráshoz való jogot.
Az alkotmánybíróság a rendelkezésre álló iratokból megállapította: az indítványozók a bírósági végzések vizsgálatát valójában nem alkotmányossági szempontból kérték, hanem azt kívánták elérni, hogy a tényállás megállapítása, valamint a tények értékelése, és az abból levont következtetések tekintetében elfoglalt bírói álláspontot változtassa meg. Az Alaptörvény 24. cikk (2) bekezdése, valamint a 27. §-a, alapján azonban az Alkotmánybíróságnak nem feladata a konkrét jogvitákban való ítélkezés, kizárólag arra van hatásköre, hogy alkotmányossági szempontból vizsgálja felül az eléje tárt bírói döntést, és amennyiben a bírói döntést érdemben befolyásoló alaptörvény-ellenességet észlel, azt kiküszöbölve, az alapjogi sérelmet orvosolja. Tekintettel arra, hogy jelen ügyben nem merült fel olyan, a bírói döntést érdemben befolyásoló alaptörvény-ellenesség, illetve alapvető alkotmányjogi jelentőségű kérdés, mely az alkotmányjogi panasz befogadását indokolta volna, ezért az alkotmányjogi panaszt visszautasította. – (2013.04.04 AB végzés alkotmányjogi panasz visszautasításáról: IV/60/2013)
