Hosszú távon gátolja az Alaptörvény funkciójának érvényesülését, ha napi politikai érdekekből módosítanak rajta – hangsúlyozta Paczolay Péter, az Alkotmánybíróság  elnöke a Nemzeti Közszolgálati Egyetemen tartott előadásában.

A magyar Alaptörvény viszonylag friss jogszabály – fogalmazott –, így egyelőre nem látszik, hogy a későbbiekben hogyan alakul a stabilitása. A Taláros Testület elnöke szerint káros az alkotmány napi politikai érdekekből való módosítása. Ez fokozottan érvényes az új Alaptörvényre, amely a magyarországi változásoknak új fundamentumaként jelent meg.

Az alkotmány hosszú távú érvényesülése a szilárdságához, adott esetben a zártságához is kötődik. Paczolay Péter szerint természetesen szükség lehet alkotmánymódosításokra, de fontos, hogy az Alaptörvény magját jelentő szabályozások stabilak legyenek. Hozzátette: ha túl gyakran változtatnak az alkotmányon, akkor elveszti valódi funkcióját, nem tudja betölteni azt a feladatát, hogy a politikai közösség szilárd alapja legyen, számára magasabb értékeket közvetítsen, mércéje legyen a törvényhozás napi munkájának.

+

A kutya éji dala címmel tette közzé az Origón Sólyom László köztársasági exelnök (2005. augusztus 5.–2010. augusztus 6.) legújabb esszéjét. Mint írja:

– Az Alaptörvény átmeneti rendelkezései, amelyekben a bírákról szóló – megsemmisített – törvényhez hasonló szabályok vannak, továbbra is sértik az uniós jogot. Sőt, az uniós jog sérelme mindaddig fennáll, amíg minden egyes bíró jogsérelmét nem orvosolták. Az ítélet a példa annak a módszernek a kudarcára, amikor az alkotmánybírósági vizsgálat kizárása céljából olyan részletszabályokat iktatnak az alkotmányba, amelyek ellentmondanak az alapelveinek…

– Az Európai Bíróság ítélete az Alkotmánybíróság által ez év júliusában már megsemmisített jogszabályra vonatkozik. A miniszterelnök is nyilatkozott, és furcsállotta, hogy nem létező jogszabályról hozott döntést az Európai Bíróság: „Régen láttam olyat, hogy a döglött kutyát fejbe vágják.” Az ő nyilatkozatából tudható meg, miért fontos a kormányzatnak ez a beállítás: Magyarország a saját ügyeit a saját alkotmányos rendszerének működtetésével is meg tudja oldani. Ám ez a kutya nem az a kutya. Az Alkotmánybíróság a bírósági törvény nyugdíjszabályainak alkotmányellenességét mondta ki, és meg is semmisítette ezeket. Az EU Bírósága viszont nemcsak ezt a törvényt vizsgálta, hanem az irányadó jogi helyzet egészét, és így állapította meg az uniós jog megsértését. Az irányadó jogi helyzetbe pedig – mint arra a bíróság rá is mutat – beletartoznak az Alaptörvény átmeneti rendelkezései is, amelyben a bírákról szóló, megsemmisített törvényhez hasonló szabályok vannak. Ezeket az alkotmánybírósági határozat nem érintette, azaz továbbra is sértik az uniós jogot...

Sólyom László szerint, az Európai Unió eljárásának és a bíróság ítéletének az alkotmányosság jövőjére nézve messzemenő tanulságai vannak, az alkotmánybíráskodás jövőjét tekintve pedig fontos a luxemburgi ítélet. Hangsúlyozza:

– Két nagy próba áll az Alkotmánybíróság előtt, két ügy, amelyben vizsgálnia kell az Alaptörvény átmeneti rendelkezéseibe felvett részletszabályok ellentmondását az Alaptörvénnyel. Az egyik ügy már az Alkotmánybíróság előtt van: az átmeneti rendelkezések vizsgálata az ombudsman kezdeményezésére. A másik rendelkezést pedig a napokban hozta meg az Országgyűlés: ez az általános választójog korlátozása az átmeneti rendelkezésekben azokra, akik regisztráltatják magukat. Az „alkotmányosság akarása”, az alkotmányosságért való felelősség megkívánja, hogy az arra jogosultak ezt a módosítást és annak törvényi végrehajtását az Alkotmánybíróság elé vigyék. Ezek a döntések az Alkotmánybíróság saját jövőjét és az alkotmányosság jövőjét is eldöntik Magyarországon. 

Legfrissebb döntések

Az Alkotmánybíróság november 12-én meghozott határozatában alaptörvény-ellenesnek nyilvánította és megsemmisítette a szabálysértési törvénynek azt a rendelkezését, amely szabálysértéssé minősítette a közterület életvitelszerű lakhatásra való használatát. Megsemmisítette továbbá azokat a törvényi rendelkezéseket is, amelyek rendeletalkotási felhatalmazást adtak az önkormányzatoknak a pénzbírsággal sújtható közösségellenes magatartások meghatározására, valamint a tulajdon elvonására lehetőséget adó elkobzás alkalmazására.

Az Alkotmánybíróság az alapvető jogok biztosának indítványára utólagos normakontroll keretében vizsgálta a szabálysértésekről, a szabálysértési eljárásról és a szabálysértési nyilvántartási rendszerről szóló azon paragrafusát (2012. évi II. törvény 186. §), amely szabálysértéssé minősítette a közterület életvitelszerű lakhatásra való használatát és felhatalmazást adtak a helyi önkormányzatok képviselő-testületeinek arra, hogy rendeletben pénzbírsággal sújtható közösségellenes magatartásként határozzák meg.

Az Alkotmánybíróság – többek között - megállapította: a törvény rendkívül széles, diszkrecionális jogkört biztosít a helyi önkormányzatoknak a tiltott magatartások meghatározására. Sem a hajléktalanoknak a közterületekről (parkok, metróaluljárók stb.) való eltávolítása, sem a szociális ellátások igénybevételére való ösztönzése nem tekinthető olyan alkotmányos indoknak, amely megalapozná a hajléktalanok közterületen élésének szabálysértéssé nyilvánítását. Hangsúlyozta: a hajléktalanság szociális probléma, amit az államnak a szociális igazgatás, a szociális ellátás eszközeivel és nem büntetéssel kell kezelnie. Kiemelte: ha az állam önmagában azt bünteti, aki kényszerűségből – lakhatását valamely okból elvesztve – a közterületen él, az az Alaptörvényben szabályozott emberi méltóság védelmével összeegyeztethetetlen. Rögzítette: az önkormányzati törvényben adott rendeletalkotási felhatalmazás alaptörvény-ellenes, sérti a jogállamiságból fakadó jogbiztonság, valamint a közigazgatás törvény alá rendeltségének követelményét. (A határozat teljes szövege itt olvasható.)

Különvélemények

Dienes-Oehm Egon alkotmánybíró különvéleménye – többek között – hangsúlyozza: a közterület használata rendkívül összetett kérdéseket érint, azok személyiségi jogi és vagyonjogi kérdésekre egyaránt kiterjednek. A közterület rendeltetésszerű használatának biztosítása, biztonságának védelme közrendi, közigazgatási ügy, ezen érdekek védelmét szintén biztosítani kell, a szabálysértési büntethetőséggel való esetleges érdek-összeütközés esetén is. A hivatkozott rendelkezések megsemmisítése esetén az önkormányzati szerveknek semmilyen jogi eszköze nem marad arra, hogy a közrend biztosítása céljából felléphessenek azokkal a közösségellenes magatartásokkal szemben, amelyek meghatározott, sűrűn látogatott (pl. metró aluljárók, műemléki épületek, stb.) közterületen való életvitelszerű lakhatással nemcsak általánosságban zavarják az adott közterület rendeltetésszerű használatát, hanem egyúttal veszélyeztetik is az emberi életet, egészséget, illetőleg a környezet védelmét, valamint a vagyonbiztonságot.

Dr. Dienes-Oehm Egon egyetért a határozat indokolásának azzal a megállapításával, hogy „a közterület belterületen a hatályos jog tükrében nem értelmezhető fogalom”. Álláspontja szerint azonban a kétféle érdek összeütközéséből eredő jogi probléma feloldása mulasztásban megnyilvánuló alaptörvény-ellenesség megállapításával és a jogalkotónak a hatályos törvényi szabályozások hiányosságainak és ellentmondásainak meghatározott határidőn belüli kiküszöbölésére való kötelezettségével megoldható lett volna, illetőleg ezt a határozat elfogadása után is lehetségesnek tartják. Hangsúlyozza: az önkormányzatoknak arra kellene felhatalmazást kapniuk, hogy az illetőségi körükbe tartozó közterületeken – az említett közrendvédelmi okokból – meghatározzák azokat a helyeket, ahol jogellenes és tilos az életvitelszerű ott tartózkodás. A tilalmat megszegőkkel szemben alkalmazható jogkövetkezmények számbavételénél és meghatározásánál pedig a hangsúlyt az elkövetőnek az elkövetési helyről való hatósági úton, ha szükséges kényszerintézkedéssel történő eltávolítására indokolt helyezni, nem kizárva ugyanakkor az ismétlődő, kirívóan közösségellenes cselekedetekre nézve a szabálysértési büntethetőség fenntartását sem.

Dienes-Oehm Egon különvéleményéhez Pokol Béla alkotmánybíró is csatlakozott.

+

Szívós Mária alkotmánybíró különvéleménye – többek között – hangsúlyozza: …Álláspontom szerint alapvetően téves, helytelen következtetésekre alapot adó az a gondolatmenet, miszerint a hajléktalan lét és a közterületen történő életvitelszerű lakás, mint két, a vizsgálódás szempontjából kulcsfontosságú fogalom, ugyanazt a jelenséget jelöli, azaz a szóban forgó szabálysértési tényállás nem egy magatartást, hanem egy objektív élethelyzetet pönalizál.  A határozat rögzíti, miszerint „a jogalkotó ezzel egy élethelyzetet, az utcán való élést, azaz magát a hajléktalanságot minősítette büntetendőnek.” Véleményem szerint a határozat ezen leegyszerűsítő, inkább filozófiai, mintsem jogi jellegű fogalom-meghatározása súlyosan téves…

Hajléktalan az, akinek nincsen otthona. A hajléktalan lét ugyanakkor nem vezet okszerűen a közterületen történő életvitelszerű lakhatáshoz, a két jelenség távolról sem ugyanaz. A szóban forgó tényállás nem azt az - egyébként valóban objektív – élethelyzetet rendeli büntetni, hogy egy adott személynek (bármely okból ) nincs otthona, hanem egy ettől jogilag teljes mértékben elkülönülő és külön is értékelendő magatartást. Azt a magatartást, miszerint a hajléktalan (de a törvény általános személyi hatályára figyelemmel nem feltétlenül hajléktalan) személy életvitelszerű lakhatás céljára használja a közterületet. A büntetni rendelt magatartás jogi mibenlétét tehát a határozat helytelenül határozza meg, sőt – miután azt a hajléktalan léttel, mint szociológiai jelenséggel azonosítja – azzal bővebben nem is foglalkozik, holott a büntetőjogon keresztül megvalósuló alapjogi korlátozás alkotmányossága szempontjából éppen a büntetni rendelt magatartás precíz és kellően körültekintő meghatározása kellene, hogy a vizsgálódás központi kérdése legyen. A határozat ebben körben további pontatlan és ezért félrevezető megállapításokat is eszközöl: „A hajléktalanok elvesztették otthonukat és nincs lehetőségük arra, hogy lakhatásukat megoldják, ezért valódi alternatíva hiányában kénytelenek (…) a közterületen élni.” Szükségesnek tartom hangsúlyozni, hogy a megsemmisített törvényi tényállás nem az otthon elvesztésének tényét és nem is a közterületen történő élést rendeli büntetni. A törvényszöveg egészen egyszerű értelmezése nyomán teljesen világosan megállapítható, hogy önmagában a közterületen való (akár folyamatos) tartózkodást a jogalkotó nem szándékozott pönalizálni. A határozat megállapításai tehát, amelyek azt sugallják, hogy a szóban forgó szabálysértési tényállás pusztán a hajléktalan létet, avagy a közterületen történő tartózkodást (élést) rendeli büntetni, tévesek…

A határozat helytelen következtetésre jut a vitatott szabályozás legitim célját, a védendő érdeket illetően is. Álláspontom szerint a vizsgált szabálysértési tényállásban büntetni rendelt magatartás pönalizásának az okai a védendő érdekek egyértelműen megállapíthatóak. A határozat azonban a büntetni rendelést szükségessé tevő körülmények feltárását mellőzi, és csupán a végletekig leegyszerűsített, általános jellegű megállapításokat eszközöl, a konkrét hatások, társadalmi, gazdasági, egészségügyi, stb. következmények és egyéb összefüggések vizsgálata nélkül. Véleményem szerint a határozat azon kinyilatkoztatása, miszerint „önmagában az, hogy valaki a közterületen éli az életét, mások jogát nem sérti, kárt nem okoz, a közterület rendeltetésszerű használatát, a közrendet nem veszélyezteti”, egyrészről ismételten azt sugallja, mintha a jogalkotó a puszta közterületen élést szankcionálná, másrészt pedig téves…

Figyelembe kellett volna venni: közegészségügy és köztisztaság, fertőző betegségek terjedése; gyalogosok közlekedésének akadályozása; vendéglátó-és egy szolgáltatóipari egységek forgalmát, illetőleg az idegenforgalmat befolyásoló tényezők; az érintett helyen lakókat érő hang-és szaghatások, illetőleg általában a lakosok nyugalma; kriminalizáció (közismert tény, hogy a hajléktalanok egy adott helyen történő életvitelszerű tartózkodása, a koncentrálódás, vonzza a bűnözők egy adott területre „specializálódott” csoportját, stb. Külön ki kell emelni, hogy a szóban forgó szabályozás (annak ellenére, hogy büntetőjogi jellegű) végső soron a hajléktalanok evidens érdekeit szolgálja, az ő méltóságukat védi. Kifejezetten visszásnak tartom a határozat e körben alkalmazott érvelést, amely szerint az emberi méltósággal (az abból folyó cselekvési szabadsággal) összeegyeztethetetlen az, ha az állam az érintett személyi kört a szociális szolgáltatások igénybevételére kényszeríti. Elveim és szilárd jogi meggyőződésem szerint nem sérti (nem sértheti) az emberi méltóságot egy olyan szabályozás (legyen az akár büntető jellegű szankciókkal fenyegető törvény), amely alkalmas lehet arra, hogy az embert az emberhez méltóbb életkörülményeket lehetővé tevő eszközök igénybevételére rávegye, hovatovább az egészséget, végső soron az életet veszélyeztető életmód felől a mind fizikálisan, mind mentális értelemben egészségesebb lét felé terelje. A határozatban kifejtett ezen álláspont ezért véleményem szerint az Alaptörvény II. cikkében rögzített emberi méltósághoz való jog helytelen, sőt a valós tartalommal kifejezetten ellentétes értelmezése...

Álláspontom szerint tehát a szabálysértési kódex 186. §-a büntetőjoggal szemben támasztott alkotmányos követelményeknek megfelel, hiszen egyértelműen megállapíthatóak azok a jogalkotói célok, társadalmi érdekek és védendő értékek, amelyek a szóban forgó magatartás szankcionálását szükségessé teszik. A tiltáson és büntethetővé tételen keresztül megvalósuló alapjogi korlátozás pedig – figyelemmel a kilátásba helyezett szankció mértékére is - az elérni kívánt célokhoz képest arányosnak tekinthető. A törvényszöveg a jogállamiságból következő jogbiztonság feltételeinek is megfelel, a normavilágosság elvét nem sérti.”

Szívós Mária különvéleményéhez Balsai István alkotmánybíró is csatlakozott.

Visszautasítva

Az Alkotmánybíróság a Pécsi Ítélőtábla Bf.I.114/2012/2. számú végzése alaptörvény-ellenességének megállapítására és megsemmisítésére irányuló alkotmányjogi panaszt visszautasította. (2012.11.13: AB végzés alkotmányjogi panasz visszautasításáról, IV/3022/2012.)

Az Alkotmánybíróság a Kúria mint felülvizsgálati bíróság Gfv.X.30.205/2011/7. számú ítélete, valamint az ítéletben felülvizsgált Csongrád Megyei Bíróság 6.G.40.059/2010/17. számú ítélete és a Szegedi Ítélőtábla Gf.I.30.661/2010/5. számú ítélete alaptörvény-ellenességének megállapítására és megsemmisítésére irányuló alkotmányjogi panaszt visszautasította. (2012.11.13: AB végzés alkotmányjogi panasz visszautasításáról, IV/2916/2012.)

Az Alkotmánybíróság a Pécsi Munkaügyi Bíróság 5.Mpk.50004/2012/8. sorszámú végzése alaptörvény-ellenességének megállapítására és megsemmisítésére irányuló alkotmányjogi panaszt visszautasította. (2012.11.13: AB végzés alkotmányjogi panasz visszautasításáról, IV/2969/2012.)

Az Alkotmánybíróság a Csongrád Megyei Bíróság 5.K.21.026/2009/61. számú, valamint a Kúria mint felülvizsgálati bíróság Pfv.IV.22.399/2011/6. számú ítéletei alaptörvény-ellenességének megállapítására és megsemmisítésére irányuló alkotmányjogi panaszt visszautasította. (2012.11.13: AB végzés alkotmányjogi panasz visszautasításáról, IV/3445/2012.)

Az Alkotmánybíróság a Kúria Pfv.III.20.557/2011/4. számú ítélete alaptörvény-ellenességének megállapítására és megsemmisítésére irányuló alkotmányjogi panaszt visszautasította. (2012.11.13: AB végzés alkotmányjogi panasz visszautasításáról: IV/3025/2012.)

Az Alkotmánybíróság a Kúria felülvizsgálati eljárásban hozott Pfv. III. 20.013/2012/6. számú ítélete alaptörvény-ellenességének megállapítására és megsemmisítésére irányuló alkotmányjogi panaszt visszautasította. (2012.11.13: AB végzés alkotmányjogi panasz visszautasításáról, IV/3281/2012.)

A Komárom-Esztergom Megyei Bíróság 1200.Vh.1525/2011/6. számú végzésével, valamint a Győri Ítélőtábla Pkf.IV.26.311/2011/2. számú végzésével összefüggésben, továbbá a helyi önkormányzatok adósságrendezéséről szóló 1996. évi XXV. törvény 25. § (3) bekezdése alaptörvény-ellenességének megállapítása iránt előterjesztett alkotmányjogi panaszt visszautasította. (2012.11.13: AB végzés alkotmányjogi panasz visszautasításáról, IV/2970/2012.)

Az Alkotmánybíróság a Kúria felülvizsgálati eljárásban hozott Kfv.III.37.297/2011/6. számú ítélete ellen benyújtott alkotmányjogi panaszt visszautasította. (2012.11.13: AB végzés alkotmányjogi panasz visszautasításáról, IV/2875/2012.)

Alkotmánybíróság a Kúria felülvizsgálati eljárásban hozott Mfv. I. 10.288/2011/9. számú ítélete ellen benyújtott alkotmányjogi panaszt visszautasította. (2012.11.13: AB végzés alkotmányjogi panasz visszautasításáról (IV/2812/2012.)

Az Alkotmánybíróság az országos településrendezési és építési követelményekről szóló 253/1997. (XII. 20.) Korm. rendelet 35. § (8) bekezdése alaptörvény-ellenességének megállapítására és megsemmisítésére, továbbá a Zalaegerszegi Törvényszéken 8.K.21.808/2011. számon folyamatban lévő ügyben történő alkalmazhatóságának kizárására irányuló indítványt elutasította. (2012.11.13: AB határozat bírói kezdeményezés elutasításáról, III/2391/2012)

Az Alkotmánybíróság a Tatabányai Törvényszék 9.G.40.083/2011/20. számú ítéletével, a Kúria Gfv.X.30.094/2012/7. számú ítéletével, valamint a Győri Ítélőtábla Cgtf.IV.25.500/2011/6. számú végzésével szemben előterjesztett alkotmányjogi panaszokat visszautasította. (2012.11.13: AB végzés alkotmányjogi panasz visszautasításáról, IV/2653/2012.)

Legközelebbi testületi ülés napirendje

(Az 1. öttagú tanács tagjai: Holló András tanácsvezető, Balsai István, Bragyova András, Kiss László, Kovács Péter.)

– A munkavédelemről szóló 1993. évi XCIII. törvény 49. § (1) bekezdése, és a munkaköri, szakmai, illetve személyi higiénés alkalmasság orvosi vizsgálatáról és véleményezéséről szóló 33/1998. (VI. 24.) NM rendelet alaptörvény-ellenességének megállapítása és megsemmisítése iránt előterjesztett alkotmányjogi panasz befogadhatóságának vizsgálata, (IV/02718/2012).

– A Kúria Kfv.I.35.246/2011/7. számú ítélete alaptörvény-ellenességének megállapítása és megsemmisítése iránt előterjesztett alkotmányjogi panasz befogadhatóságának vizsgálata, (IV/02971/2012).