Liberális szégyenlista: előkelő helyen Magyarország

Élesen bírálja a magyar alaptörvény tavalyi módosításait a Human Rights Watch (HRW) nemzetközi emberi jogi szervezet Berlinben bemutatott éves jelentése.

A dokumentum Magyarországról szóló része szerint a kormány által kezdeményezett jogszabály-módosítások miatt 2013-ban is gyengült az emberi jogok védelme és fenyegetés alatt állt a jogállamiság. Az Alkotmány 2013 márciusában végrehajtott módosítása még inkább aláásta az igazságszolgáltatás függetlenségét, és megfosztotta jelentős jogköröktől az Alkotmánybíróságot – szerepel a jelentésben.

A HRW jelentése szerint a kormány szeptemberben „kozmetikai változtatásokat” hajtott végre az alaptörvényen, amelyek nem vetettek véget vallási csoportok diszkriminációjának, és csak részben kezelték a politikai hirdetések korlátozásának problémáját. Mindehhez a jelentés hozzáfűzi, hogy a romák továbbra is megkülönböztetésnek és zaklatásnak vannak kitéve – ennek volt a példája az ózdi vízbotrány –, és változatlanul gond az antiszemitizmus. Ez utóbbival kapcsolatban a HRW többek között a Raoul Wallenberg Egyesület elnöke, Orosz Ferenc elleni támadásról tesz említést, de sérelmezi a hajléktalanokat kriminalizáló törvényt is, amely lehetővé teszi, hogy a tiltott közterületen élőket pénzbüntetésre, közmunkára vagy akár börtönre ítéljék.

A HRW-nek főleg az nem tetszik, hogy Brüsszelben rengeteget beszélnek ugyan emberi jogokról, de a szavakat nem követik tettek annak ellenére, hogy tudják, a tagországokban egyre nő az intolerancia és folyamatosan megsértik az emberi jogokat. Kenneth Roth HRW-vezérigazgató egyébként már a jelentés bevezetőjében kitér arra, hogy a világon egyre több a többségelvű ország, amelyek a demokratikus elkötelezettségük hangoztatása ellenére egy vélt többség nevében korlátozzák és elnyomják a kisebbségeket. Ezt a jelentés 2013 egyik nagy emberi jogi kudarcaként egy mondatban említi  a Szíriában zajló polgárháborúval, az amerikai Nemzetbiztonsági Ügynökség nagyszabású megfigyelési és adatgyűjtési programjaival, illetve az Pakisztán területén végrehajtott drón-támadásokkal.

Előzetes letartóztatás elleni támadás

Senkit sem lehet korlátlanul előzetes letartóztatásba helyezni alkotmányos jogainak csorbítása nélkül – vagyis a kormány által kitalált akár végtelen előzetes fogság alkotmányellenes – állítják az ombudsmanhoz forduló szervezetek. 

Az előzetes letartóztatás különleges jogintézmény, ha eltörlik a felső korlátját, az alkotmányellenes – jelentette be az Eötvös Károly Intézet és a Helsinki Bizottság. Sérelmezik: a vitatott jogszabály megszüntette az előzetes letartóztatás 4 éves felső korlátját. Korábban ugyanis ennyi idő után ki kellett engedni a vádlottakat, ha nem sikerült lezárni a bírósági eljárást egy-egy ügyben. Most már viszont addig tarthatók előzetesben az érintettek, amíg csak az ügyben eljáró bíró jónak látja. Az Eötvös Károly Intézet indoklása szerint a novemberben elfogadott szabályozás sérti az emberiesség elvét és a minden embert megillető személyi szabadsághoz való jogot, emellett a törvényalkotónak „az emberi jogok eszméjétől idegen emberképéről is árulkodik”. 

(A kormánypártok az előzetes felső korlátjának eltörlését az ároktői banda egyik tagjának szabadlábra helyezése után „találták” ki. A férfit azért kellett elengedni, mert lejárt a kényszerintézkedésre akkor engedélyezett 4 év. Az intézkedést számos jogi szakértő bírálta, igaz nem csak alkotmányossági szempontból, de azért is, mert az igazságszolgáltatás hatékonyságát minősíti, ha 4 év alatt nem születik ítélet egy büntetőügyben.)

A Fidesz „meghackelte” a NAV ügyeit áttekintő vizsgálóbizottság felállítását?

Alkotmányjogi panaszt terjeszt elő az LMP frakcióvezetője, Schiffer András és Ángyán József független országgyűlési képviselő, mert szerintük a Fidesz „meghackelte” a NAV ügyeit áttekintő vizsgálóbizottság felállítását.

Elfogadhatatlannak tartják, hogy csak lezárt bűnügyekre alakulhasson parlamenti vizsgálóbizottság. Schiffer András úgy véli: annak szeretnék elejét venni, hogy akár a jelenlegi, akár az új parlamenti többség a jövőben hasonló módon ne csorbíthassa a kormányzati ellenőrzés szerepét a parlament munkájában.

(A Fidesz módosítása nyomán egészült ki a vizsgálóbizottság felállításáról szóló határozat azon passzussal amely rögzíti: a testület csak akkor kezdheti meg munkáját, ha vizsgálódásának tárgyával kapcsolatban a büntetőeljárás lezárult, és megállapították a büntetőjogi felelősséget.)

Friss döntések

Az Alkotmánybíróság megsemmisítette a Kúria azon  döntését, mely szerint a Parlamentben tilos az aláírás-gyűjtés.

Az eljárás kezdeményezője szerint Mesterházy Attila és Ujhelyi István szocialista országgyűlési képviselők a Parlament épületében írták alá az LMP népszavazási kezdeményezését, ami a választási eljárásról szóló törvény azon pontjába ütközik, mely tiltja az aláírásgyűjtést munkahelyen, munkaidőben vagy munkavégzésre irányuló jogviszonyból fakadó munkavégzési kötelezettség teljesítése közben. Az OVB az indítványozó érvelése nyomán megállapította a jogsértést és az LMP-t eltiltotta annak folytatásától. Egyebek között a 20 évvel ezelőtti munkavédelmi törvényre alapította határozatát, mely rögzíti, hogy mi tekinthető munkahelynek.

A Kúria az OVB határozata elleni jogorvoslatot elutasította, ezután fordult az Alkotmánybírsághoz az LMP, melynek álláspontja szerint a kúriai döntés sérti a népszavazási részvételhez és a véleménynyilvánítás szabadságához fűződő jogot.

Az alkotmányjogi panasz elbírálásakor a Taláros Testület a támadott kúriai döntés jogértelmezésének Alaptörvénnyel való összhangját vizsgálva határozatában alaptörvény-ellenesség miatt megsemmisítette az OVB és a Kúria határozatát. Indokolása szerint a Parlament épületét, különösen annak a népképviselet működését szolgáló helyiségeit, egyebek mellett a pártok sajtótájékoztatói számára rendszeresített helyiségét a képviselői aláírásgyűjtés vonatkozásában nem lehet munkahelyként, sem pedig állami szerv hivatali helyiségeként kezelni, ha a képviselők a külön sajtótájékoztatóra fenntartott teremben és ennek részeként írták alá a népszavazási kezdeményezést.

Megállapította: az Országgyűlés és az országgyűlési képviselők helyzetét szabályozó rendelkezések alapján sem az aláírásgyűjtés parlamenti helyszíne, sem az aláírásgyűjtő képviselők tevékenysége nem adhat alapot a választási eljárásról szóló törvény azon rendelkezéseinek alkalmazására, melyek szerint tilos aláírást gyűjteni munkahelyen munkaidőben vagy munkaviszonyból, illetőleg munkavégzésre irányuló más jogviszonyból fakadó munkavégzési kötelezettség teljesítése közben, illetve állami és helyi önkormányzati szervek hivatali helyiségében.

Érvelése szerint a képviselő elsősorban közreműködik a közhatalom gyakorlásában, részt vesz a politikai akaratképzésben, e minőségében pedig nem munkavégzésre irányuló jogviszonyból fakadó munkavégzési kötelezettséget teljesít. Az Országgyűlés épülete pedig fő funkciója szerint a képviseleti formában történő hatalomgyakorlásnak, a politikai akaratképzésnek a helyszíne.

A határozathoz az Alkotmánybíróság 15 tagja közül hét – Balsai István, Dienes-Oehm Egon, Juhász Imre, Lenkovics Barnabás, Pokol Béla, Salamon László és Szívós Mária – különvéleményt csatolt.

+

Az Alkotmánybíróság javarészt elutasította Jóri András korábbi adatvédelmi biztos által 2011-ben megfogalmazott, majd 2012-ben Szabó Máté akkori ombudsman által fenntartott indítványt, amely a nemzetbiztonsági törvény fontos passzusának megsemmisítésére irányult. Félreérthetetlenül rögzítette: a nemzetbiztonsági szolgálat vezetője nem tagadhatja meg szabad belátása szerint a tájékoztatást, csak akkor, ha annak teljesítése nemzetbiztonsági érdeket vagy mások jogát sértené, e döntés megalapozottságát pedig bíróság felülvizsgálhatja.

Határozatának indoklása szerint alkotmányos követelmény meghatározásával is biztosítható, hogy a támadott rendelkezés alkalmazása alkotmányossá váljon. A nemzetbiztonsági érdekre való hivatkozás megalapozottságának bírósági felülvizsgálatával megszűnik az a lehetőség, hogy a közérdekű adatot a nyilvánosság elől korlátlan időre elzárják, mert arra csak addig lesz lehetőség, amíg a védett érdek igazolhatóan, bíróság által ellenőrzötten fennáll.

Az Alkotmánybíróság szerint az információszabadság lényeges korlátozását valósítja meg az a szabályozás, amely lehetővé teszi, hogy az információ megismerése elől elzárt adat korlátlan ideig megőrizze titkos minősítését. Határozatában rögzítette: a közérdekű adatoknak a nyilvánosság előli elzárhatósága, feltétel nélküli, diszkrecionális döntési jogkörbe utalása önmagában sérti az információszabadságot. A közérdekű adatok megismeréséhez való alapjog nem korlátozhatatlan ugyan, de a szabad véleménynyilvánításhoz való jog gyakorlásának egyik feltételeként és részeként kitüntetett alkotmányos védelemben részesül. A nyílt, átlátható és ellenőrizhető közhatalmi tevékenység, általában az állami szervek és a végrehajtó hatalom nyilvánosság előtti működése a demokratizmus egyik alapköve, a jogállami államberendezkedés garanciája. A nyilvánosság próbája nélkül az állam polgáraitól „elidegenedett gépezetté” válik, amelynek működése kiszámíthatatlan, előreláthatatlan, kifejezetten veszélyes lehet, mert az állam működésének átláthatatlansága fokozott veszélyt jelent az alkotmányos szabadságjogokra. 

Az Alkotmánybíróság többségi határozatához Pokol Béla párhuzamos indoklást, Salamon László pedig különvéleményt csatolt.

Az Alkotmánybíróság január 27-i teljes ülésének témái

A kormány kezdeményezte az Alaptörvény M) cikk (2) bekezdése, továbbá a II. cikk és a B) cikk (1) bekezdése értelmezésére irányuló indítvány vizsgálatát.

Navracsics Tibor miniszterelnök-helyettes, közigazgatási és igazságügyi kérte az Alaptörvény M) cikk (2) bekezdésének értelmezését abból a szempontból hogy abból közvetlenül levezethető-e valamely tömegesen alkalmazott, a fogyasztók számára egyoldalúan és jelentős hátrányt okozó módon meghatározott szerződési feltétel, illetve az ezt megerősítő bírósági ítélet, valamint az ezek alapjául szolgáló jogszabályi rendelkezések alaptörvény-ellenessége. Ezzel kapcsolatban példaként említi a devizahitel szerződések esetén az árfolyamkockázatnak kizárólag az adósra hárítását rögzítő, a hitelező számára az egyoldalú kamatemelés lehetőségét biztosító, valamint az árfolyamrés alkalmazását előíró szerződési feltételeket.

Az Alaptörvény II. cikke és B) cikk (1) bekezdésének értelmezését pedig abból a szempontból kérte, hogy milyen - az Alkotmányhoz képest mennyire eltérő - alkotmányossági feltételekkel kerülhet sor fennálló szerződéseknek jogszabály útján történő módosítására. (Szövege: X/1769/2013.)

+

Az egyes gazdasági és pénzügyi tárgyú törvények megalkotásáról illetve módosításáról szóló 2010. évi XC. törvény módosításáról szóló 2011. évi XLVI. törvény nemzetközi szerződésbe ütközésének megállapítására valamint alaptörvény-ellenességének megállapítására irányuló bírói kezdeményezés vizsgálata.

Az indítványozó álláspontja szerint a Munka Törvénykönyve által meghatározott juttatások után fizetendő 98 százalékos különadó eltúlzott mértékű, sérti az emberi méltósághoz, valamint a tulajdonhoz való jogot. Mindezen túlmenően az indítványozó véleménye szerint a támadott jogszabály nemzetközi szerződésbe is ütközik, mégpedig az 1993. évi XXXI. törvénnyel kihirdetett az emberi jogok és alapvető szabadságok védelméről szóló egyezmény 6. cikk 1. pontjába, illetve ugyanezen egyezmény kiegészítő jegyzőkönyvének 1. cikkébe. (Szövege: III/1499/2013.)

+

A Kúria Mfv.II.10.553/2012/6. számú ítélet megsemmisítése iránt előterjesztett alkotmányjogi panasz vizsgálata.

Az indítványozó bírót tisztségéből felfüggesztették, erre tekintettel munkáltatója az illetmény folyósítását megtiltotta. Az indítványozó illetmény visszafizetése és elmaradt illetmény megfizetése iránt ezért pert indított a munkáltatója ellen. Az első és másodfokú bíróság részítéletében az indítványozó keresetének helyt adott.

A Kúria ítéletében viszont elfogadta az indítványozó munkáltatójának azon jogi álláspontját, mely szerint az indítványozót bírói tisztségből való felfüggesztésének a kényszerintézkedéssel érintett időtartamára illetmény nem illeti meg, és a keresetet elutasította.

Az indítványozó álláspontja szerint az ítélet sérti az Alaptörvény 26. cikk (1) bekezdésében biztosított bírói függetlenséget, ezen belül a bírói tisztséghez méltó javadalmazást. Hivatkozik arra is, hogy a Kúria helytelenül értelmezte a Bjt. 118. § (2) bekezdését, és figyelmen kívül hagyta a Bjt. 118. § (1) bekezdését. Mindezek alapján A Kúria ítélet alaptörvény-ellenességének megállapítását és megsemmisítését kezdeményezte. (Szövege: IV/3636/2012.)

Az Alkotmánybíróság 2. öttagú tanácsának legközelebbi témái
(Tagjai: Balogh Elemér tanácsvezető, Paczolay Péter, Pokol Béla, Stumpf István, Szívós Mária)

A Magyar Szocialista Párt kezdeményezte a Kúria Knk.37.807/2012/2. számú határozata, valamint az Országos Választási Bizottságnak a Kúria határozatával helybenhagyott 93/2012. (XI. 16.) OVB határozata alaptörvény-ellenességének megállapítására és megsemmisítésére irányuló alkotmányjogi panasz befogadhatóságának vizsgálatára.

A sérelem lényege: a Kúria határozatában helybenhagyta az Országos Választási Bizottság 93/2012. (XI. 16.) OVB határozatát, melyben az OVB megtagadta az aláírásgyűjtő ív mintapéldányának hitelesítését. Az aláírásgyűjtő íven az alábbi kérdés szerepelt: "Egyetért-e Ön azzal, hogy 2014. december 31-ig, állami finanszírozással Felcsúton labdarúgó stadion ne épüljön?" Az OVB az aláírásgyűjtő ív hitelesítését azért tagadta meg, mert álláspontja szerint a kérdés nem tartozik az Országgyűlés feladat- és hatáskörébe.

Az indítványozó álláspontja szerint a Kúria határozata azért alaptörvény-ellenes, mert a jogbiztonság és a hatalommegosztás elvébe ütközik. (Szövege: IV/213/2013.)

+

A választási eljárásról szóló 2013. évi XXXVI. törvény 266. § (2) bekezdésével szemben az Abtv. 26. § (2) bekezdése alapján benyújtott alkotmányjogi panasz befogadhatóságának vizsgálata. 

Az indítványozó a választási eljárásról szóló 2013. évi XXXVI. törvény 266. § (2) bekezdése "magyarországi lakóhellyel nem rendelkező" szövegrésze alaptörvény-ellenességének megállapítását és megsemmisítését indítványozta.

Álláspontja szerint számára, mint magyarországi lakcímmel rendelkező, de a választás napján külföldön tartózkodó választópolgár számára csak a külképviseleti szavazás lehetőségét biztosítja, és elzárja a magyarországi lakcímmel nem rendelkező, de hozzá hasonlóan a választás napján külföldön tartózkodó választópolgárok számára lehetőségként biztosított levélben szavazástól, ez pedig az Alaptörvény XXIII. cikkében biztosított jogát sérti.

Kifejti továbbá: ellentétes az Alaptörvény XV. cikkében biztosított jogegyenlőséggel is, amennyiben a választójog gyakorolhatósága szempontjából nem kezeli egyenlőként a más, vele az összehasonlítható helyzetben lévő személyekkel. (Szövege: IV/1578/2013.)

+

Az épített környezet alakításáról és védelméről szóló 1997. évi LXXVIII. törvény 30. § (1) bekezdése, valamint a Kúria Kfv.III.37.765/2012/7. számú ítélete alaptörvény-ellenességének megállapítására és megsemmisítésére irányuló alkotmányjogi panasz befogadhatóságának vizsgálata.

Az indítványozó állítja: a jogszabályi rendelkezés kizárja a kártalanításra jogosultak köréből a lízingbe vevőt, akinél az ingatlan rendeltetésének és használati módjának korlátozása miatt ténylegesen kár merült fel. Álláspontja szerint ezért a rendelkezés sérti az Alaptörvény XIII. cikkében biztosított tulajdonhoz való jogot, valamint a XV. cikkben foglalt hátrányos megkülönböztetés tilalmát.

Másodlagosan – az Abtv. 27. §-a alapján – a Kúria Kfv. III.37.765/2012/7. számú ítélete alaptörvény-ellenességének megállapítását és megsemmisítését is kezdeményezte, mely véleménye szerint az Alaptörvény XIII. cikkében biztosított tulajdonhoz való jogot, valamint a XV. cikkben foglalt hátrányos megkülönböztetés tilalmát sérti azáltal, hogy nem ítélt meg kártalanítást számára (lízingbe vevő) az ingatlan használatát érintő korlátozás miatt. (Szövege: IV/1452/2013.)

+

A Budai Központi Kerületi Bíróság 19.B.XI.1934/2011/43. számú ítéletével, a Fővárosi Törvényszék 24.Bf.XI.8939/2012/6. számú ítéletével, valamint a Kúria Bfv.I.316/2013/2. számú végzésével szemben előterjesztett alkotmányjogi panasz befogadhatóságának vizsgálata.

Az indítványozó szerint a bíróságok megsértették a tisztességes eljáráshoz való jogát, mert nem vették figyelembe, hogy a kihallgatása gyógyszeres befolyásoltság alatt történt. Az ítéletek és a Kúria végzése ezért - nézete szerint - sértik az Alaptörvény XXIV. cikk (1) bekezdésében és XXVIII. cikk (1) bekezdésében biztosított tisztességes eljáráshoz való jogát. (Szövege: IV/840/2013.)

+

A Kúria Kfv.I.35.721/2011/6. számú ítéletének azon része alaptörvény-ellenességének megállapítására és megsemmisítésére irányuló alkotmányjogi panasz befogadhatóságának vizsgálata.

Az indítványozó érvelésének kiindulópontja: a hatályos törvények az üzletszerűség fogalmát törvényenként eltérően vagy egyáltalán nem határozzák meg. Ha egy törvény egy fogalmat pontosan meghatároz, akkor az adóalany ahhoz igazítja a magatartását.

Álláspontja szerint az ügyében alkalmazott jogszabályi rendelkezés (a személyi jövedelemadóról szóló 1995. évi CXLII. törvény 58. § (8) bekezdése) a nyelvtani értelmezés szerint három feltétel együttes teljesülését kívánja meg ahhoz, hogy az üzletszerűség adott esetben megállapítható legyen, és az adózó egy adott adózási kategóriába kerüljön. Az ügyében alkalmazott adójogszabályi rendelkezést azonban mind a jogerős ítéletet meghozó bíróság, mind a Kúria úgy értelmezte az ügyben alkalmazott törvények általános jogelveire alapított jogértelmezés alapján, hogy a három feltételből mégis elegendő kettő teljesülése ahhoz, hogy egy magatartás az adott adójogi szempontból üzletszerű tevékenységnek minősüljön.

Az indítványozó szerint a Kúria ítélete azzal, hogy az alkalmazandó adójogszabályi rendelkezésnek a törvényhozó által pontosan megfogalmazott tartalmát az ugyanabban és más törvényben foglalt általános jogelvek alapján a logika szabályaival ellentétesen értelmezte, megsértette a tisztességes eljáráshoz való jogot, illetve a jogbiztonságot, és ezért ellentétes más, a jogállamiság körébe tartozó, Alaptörvénybe foglalt rendelkezésekkel is. (Szövege: IV/894/2013.)

+

A Kúria Pfv.VI.21.219/2012/10. számú ítélete alaptörvény-ellenességének megállapítására és megsemmisítésére irányuló alkotmányjogi panasz befogadhatóságának vizsgálata.

Az indítványozó vitatja az ügyben eljárt bíróságok ténymegállapításait, illetve jogkövetkeztetéseit, valamint a felperes perbeli legitimációját. Kifejti, hogy az ítélet indoklása több szempontból is jogszabályellenes, a bíróság megsértette a fegyveregyenlőség elvét, ezért sérült a tisztességes eljáráshoz való joga.

Állítja: az ügyben másodrendű felperes önkormányzat által, a jogállamiság elvének megsértésével alkotott rendelete visszaható hatállyal – saját javára – avatkozott bele folyamatban lévő jogviszonyokba. Álláspontja szerint az ítélet jóváhagyja a bérleti jogától való megfosztását, ezért – az Alaptörvény I. cikk (3) bekezdésével egyidejűleg – sérti tulajdonhoz való jogát. Végül rámutat arra is, hogy a bíróság nem vette figyelembe az Európai Emberi Jogi Bíróság vonatkozó gyakorlatát, ezért az ítélet ellentétes az Alaptörvény Q) cikkében foglaltakkal is. (Szövege:IV/900/2013.)

+

A Kúria mint felülvizsgálati bíróság Mfv.III.10.565/2012/7. számú és az Egri Munkaügyi Bíróság 4.M.87/2011/22. számú ítélete, valamint a Heves Megyei Kormányhivatal Egészségbiztosítási Pénztár 24578-10-2103/2010. számú és az Országos Egészségbiztosítási Pénztár 86733-95-995/3/2010. számú határozata alaptörvény-ellenességének megállapítására és megsemmisítésére irányuló alkotmányjogi panasz befogadhatóságának vizsgálata.

Az indítványozó álláspontja szerint a támadott bírósági döntéseket megelőző eljárások azért voltak alaptörvény-ellenesek, sértették az Alaptörvény C. cikk (1) bekezdésében és 25. cikk (2) bekezdésében foglaltakat, mert az eljáró bíróságok a közigazgatási hatóság helyett a tényállás feltárása és a jogkérdés alapvető eldöntése érdekében ténykérdéseket és jogkérdéseket egyaránt vizsgáltak, bizonyítási eljárást folytattak le ahelyett, hogy a közigazgatási határozatok törvényességét bírálták volna el. Ez sérti a hatalommegosztás elvét.

Állítja még: sérült az Alaptörvény XXVIII. cikkébe foglalt jogorvoslathoz való joga is, mert az eljárás során őt a bíróság az ítélethozatal előtt nem hallgatta meg, és a bizonyítékokat nem vette kellőképpen figyelembe, így valódi jogorvoslatra nem került sor az ügyben. (Szövege: IV/1273/2013)

+

Az Alkotmánybíróság a szociális igazgatásról és szociális ellátásokról szóló 1993. évi III. törvény 36. § (2) bekezdés e) pontja alaptörvény-ellenességének megállapítására és a Salgótarjáni Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság előtt 2.K.26.938/2013. számú ügyben való alkalmazásának a kizárására irányuló bírói kezdeményezés vizsgálata.

Az indítványozó bíró szerint a rendelkezések sértik az Alaptörvény XIX. cikk (1) bekezdésében foglaltakat. Állítja: a jogszabályi rendelkezés a szociális hatáskört gyakorló szerv számára nem teszi lehetővé az önhiba vizsgálatát abban a tekintetben, hogy a támogatásban részesülő személy a jogszabályban előírt feltételek valamelyikét miért nem teljesítette. Ennek következtében hiába áll fenn a jogosultnál a Szoc. tv. 33. §-a szerinti valamennyi feltétel a foglalkoztatást helyettesítő támogatás megállapításához, a további támogatásra gyakorlatilag mégsem lesz jogosult, ha az önkormányzat a közfoglalkoztatást legalább évi 30 napban nem tudja részére biztosítani. (Szövege: III/1388/2013.)

+

Az Alkotmánybíróság a Kúria mint felülvizsgálati bíróság Kfv.III.39.058/2012/9. számú ítéletével összefüggésben benyújtott, a védőoltások kötelező jellegének megszüntetésére irányuló alkotmányjogi panasz befogadhatóságának vizsgálata. 

Az indítványozó összetett kérelemmel fordul az Alkotmánybírósághoz. Annak megállapítását kéri, hogy az Alaptörvényben deklarált elv, miszerint „minden embernek joga van az élethez” kapjon primátust az állam egészségügyi szakhatósági eljárásával szemben. Állítja, hogy az ember sérthetetlen és elidegeníthetetlen jogai sérülnek a védőoltások – járványidőszaktól függetlenül történő – beadatásával. Kérelmezi annak megállapítását, hogy az OEK Módszertani Levelében foglalt lehetőség, amellyel a külföldi állampolgárokat nem kötelezik védőoltások beadására sérti az Alaptörvény XV. cikk (1) és (2) bekezdését. Kérelmezi továbbá annak megállapítását is, hogy az Eütv. 13. §-ában garantált tájékoztatási kötelezettség elmulasztásából kifolyólag sérül az Alaptörvényben foglalt „Az ember sérthetetlen és elidegeníthetetlen jogait tiszteletben kell tartani” elv.

Előadja még: gyermekét a kötelező védőoltásokban nem részesítette, holott erre az ÁNTSZ első és másodfokú határozata kötelezte. A Főváros Bírósághoz fordult jogorvoslatért, amely felülvizsgálati kérelmét elutasította. Ezt követően a Kúriához fordult felülvizsgálati eljárás keretében. (Szövege: IV/1509/2013.)