A kölni érsek szavai előtt olvasták fel XVI. Benedek pápa levelét szívélyes jókívánságaival, amelyet a magyar népnek, valamint az állam és a társadalom vezetőinek írt. A katolikus egyházfő levelében rámutatott: ez a nap (...) történelmi jelentőségében legyen az egész nemzet számára erőforrás a béke és a szabadság megszilárdítását célzó törekvéseiben.

Joachim Meisner szentbeszédében kitért arra: I. Szent István egy szent család modelljének megfelelően próbálta meg királyságát felépíteni, élettörténete pedig azt mutatja, hogy a nemzet, az állam és az egyház őssejtje a család, amely előtte áll minden társadalmi csoportosulásnak. Az egyház, valamint az állam feladata, hogy védje, támogassa és óvja a családot ott, ahol szükséges.

A bíboros rámutatott: I. Szent István a királyságát úgy fogta fel, hogy ő csak gondozója és nem tulajdonosa azoknak az embereknek, akiket rá, mint intézőre rábíztak. Ha ez a fajta államfelfogás megmaradt volna, az európai kontinens sok szenvedéstől és nélkülözéstől megmenekült volna. Hangsúlyozta: Magyarország méltósága nem veszett el soha, még a hitleri fasizmus és a kommunista megszállás tragikus évei alatt sem. Ezért még azokban a félelmetes években is megünnepelték augusztus 20-án Szent Istvánt, amikor ezt az alkotmány ünnepének nevezték.

Utalt az 1989-es osztrák-magyar határnyitásra, amiért szerinte a magyaroknak köszönettel tartoznak Németországban és Európában.

Az eseményen az ünnepi szentmisét Erdő Péter bíboros, prímás, esztergom-budapesti érsek mutatta be a Magyar Katolikus Püspöki Konferencia tagjaival. Erdő Péter a szentbeszédet megelőző köszöntőjében arról beszélt, hogy nagy szükségünk van egymásra, hogy megújulva összetartásban és szeretetben hiteles keresztények, igaz emberek és büszke magyarok lehessünk.
    
Az érsek arról is beszélt, hogy augusztus 20-án az országalapító királyt ünnepeljük, aki a sokféle népből egyetlen nemzetet alkotott. Hazánk ma is sokszínű, ma is ugyanúgy szükségünk van az egységre, mint ezer éve, Szent István korában. A katolikus egyházról szólva kijelentette: mi a szolidaritást és a szeretetet hirdetjük minden hazánkban élő ember számára.
    
A szentmisén megjelent Sólyom László köztársasági elnök, Mádl Ferenc volt államfő és felesége, Mádl Dalma, Harrach Péter, az Országgyűlés alelnöke (KDNP), Schmitt Pál, az Európai Parlament fideszes alelnöke. Ott volt Antall Józsefné, a rendszerváltás utáni első miniszterelnök özvegye, Baka András, a Legfelsőbb Bíróság elnöke, Kovács Árpád, az Állami Számvevőszék elnöke, Kállai Ernő, a nemzeti és etnikai kisebbségi jogok országgyűlési biztosa, Gyenesei István volt önkormányzati miniszter, Lomnici Zoltán, a Legfelsőbb Bíróság volt elnöke, Semjén Zsolt, a KDNP elnöke, Rogán Antal, a főváros V. kerületének fideszes polgármestere és Csepregi András, az Oktatási és Kulturális Minisztérium egyházi kapcsolatok titkárságának vezetője.
    
A szentmise után a Szent Jobb-körmenet a Sas utca - József Attila utca - Nádor utca - Arany János utca - Sas utca útvonalon vonult Joachim Meisner vezetésével. Szent István jobb karjának kézfej-ereklyéje mögött őt követte Erdő Péter bíboros és Juliusz Janusz apostoli nuncius, valamint a püspöki konferencia tagjai. Ezután következtek a szerzetesrendek, a lovagrendek és az egyházi szervezetek tagjai, valamint mások mellett egy csángó népviseletbe öltözött zarándokcsoport.

+

Nem lehet az embereket a végtelenségig az orruknál fogva vezetni – mondta Bolberitz Pál filozófus. A Pázmány Péter Katolikus Egyetem tanszékvezető tanára az InfoRádió Aréna című műsorában úgy vélekedett: vissza kell nyúlnunk a Szent István-i állameszméhez, ami a magyarság egyetlen értéke. Ha ettől elszakadunk, akkor a történelem hulladéktárába kerülünk.

„– Az államalapítás évfordulójára készülünk, miközben válság van a világban, így idehaza is. Ráadásul egy éve nem tudjuk, kik és miért ölnek magyar állampolgárokat Magyarországon. El tudja képzelni, hogy mire ebből kilábalunk, jobbak leszünk valamivel?

– Én nem vagyok annyira tájékozott, mint ön, nem tudom megítélni, hogy ez egyetemes válság, egyetemes jelenség-e. Szerintem a média egy kicsit eltúlozza ezeket a dolgokat. Az persze nem kétséges, hogy Magyarországon az emberekben van egyfajta reménytelenség és csüggedés. Nem látják a kiutat, mert olyan lehetetlen állapotban van Magyarország – főleg a gazdasága és ennek következtében a politikai helyzete –, hogy ebből még hosszú távon sincs kiút.

Az ország annyira eladósodott, hogy nem tudom, egyáltalán fölszámolható-e ez a krízis. Egy emberöltőn belül biztosan nem.

Közben az ország vezetői – elsősorban a saját, jó megélhetésük biztosítása érdekében – nagyon szépeket ígérgetnek, s ezek nem szoktak beteljesedni. Amikor megbuknak, jönnek mások a gyönyörű szép elméleteikkel, megoldásaikkal, akik magukat tévedhetetlen és csalhatatlan szakértőnek mutatják.

Na, ezzel nem lehet reményt adni. 1945 óta pontosan tudjuk, hogy a politikusok szép szlogenjeikkel, ígérgetéseikkel mit tettek. Az emberek alapjában véve ezért reménytelenek... A mai magyar társadalom tagjai, persze az elitet kivéve, "a túlélésre vannak beállítva".

– De meddig lehet túlélésre beállítódni?

– Ez az alapkérdés. Nem az az élet értelme, hogy túléljek valamit. A túlélés rendkívüli helyzetben lehet egyfajta stratégia, mondjuk egy dzsungeltúrán, de ha a helyzet reménytelen, akkor föladom. Tehát akkor már a túlélési taktika is megszűnik. És hogy hol a határa annak, hogy most föladom vagy túlélem, az nagyon nehéz kérdés.

A politikusok erre kitűnő elméleteket és megoldásokat tudnak ajánlani, ugyanakkor az emberek most ráébredtek, hogy a politikusaink nem tudják az orruknál fogva vezetni őket a végtelenségig, ezért konkrétumokat kérnek.

– Nem ad valami reményt a túlélésre, hogy innen már csak fölfelé lehet menni?

– Ezt mondja az optimista. De a pesszimista azt mondja, hogy ennél még mélyebbre is lehet menni. Sajnos az elmúlt húsz esztendő nagyon sok konkrét bizonyítékot adott arra, hogy mindig van lejjebb.
 
– Sokan azt remélik, hogy a napi politika szintjén a következő választások jelentős fordulatot hoznak Magyarországon. Ez nem ad valamiféle okot a reményre?

– Ahogy Prohászka püspök mondta: amíg élek, remélek. De hogy mit hoz a jövő, az nagyon bizonytalan. Tehát arra, hogy miket jósolnak a különböző közvéleménykutató intézmények, nem szabad építeni.

Az egészet újra kéne kezdeni, visszanyúlva a gyökerekhez. Ez lenne a legfontosabb, nem is tudok mást mondani, hiszen katolikus pap vagyok. Vissza kell nyúlnunk a Szent István-i állameszméhez, ami a magyarság egyetlen értéke. Ha ettől elszakadunk, akkor a történelem hulladéktárába kerülünk.

Ha a magyarság elszakad a keresztény hittől és ennek következtében a keresztény erkölcsiségtől – mint ahogy a Magyarországon élő és magyarul beszélő emberek túlnyomó többsége már elszakadt – a magyarság egyszerűen meg fog szűnni.

Nem azt mondom, hogy ezek az emberek nem magyarok, de úgy tűnik, egyre többen élnek Magyarország területén, akik ideiglenesen magyarul beszélnek, mert még nem tudnak tökéletesen angolul.

Ha a magyarságtudatot tudatosan az ország vezetői kiölik az emberekből, a keresztény erkölcsöt minden eszközzel lejáratják – most más módszerrel az elmúlt húsz évben, mint azelőtt negyven évig – akkor a magyarság, mint olyan egyszerűen meg fog szűnni itt a mai országhatáron belül.

– Miből gondolja, hogy az állam vezetői a keresztény értékeket rombolni akarják? Nem nagyon törődnek ők ilyesmivel.

– Akkor nagyon nagy bűnt követnek el, mert nekik kutya kötelességük lenne ezzel törődni. Nem azt várom, hogy sekrestye-katolicizmust hirdessenek, hanem arról van szó, hogy biztosítsák azokat a feltételeket, amelyek egy átlagember számára a keresztény erkölcs legalapvetőbb elemei – ami megegyezik az ószövetségi Tízparancsolattal.

– Nem lehet, hogy csak a módszereket illetően van vita? Az állam azt mondja, hogy nem jó módszer a családokat úgy támogatni, ahogy a kettővel korábbi kormány ezt tette.

– Ha én életem végéig kapom a miniszteri nyugdíjat, számos felügyelő-bizottságnak és jövedelemtermelő körnek a tagja vagyok, akkor a jövedelmem mellé nincs felelősség rendelve. Ahol nincs felelősség, ott nincs erkölcs, mert az erkölcs és a felelősség korrelatív fogalmak.

Magyarországot hozzászoktatták már a kommunizmus idején ahhoz, hogy erkölcs nincs, a párt központi bizottsága, meg a párt lapja, a Népszabadság mondja meg, hogy mi a helyes. Húsz éve a polgári jogállamban pedig az az erkölcs, amit a jogászok erkölcsként meghirdetnek. Pedig a törvényekben mindig van kiskapu, mert a jog nem helyettesítheti a lelkiismeretet.

– Elmondta a tévutakat. Mi volna a helyes hozzáállás?

– Szent Istvánról azt mondja a katolikus egyházi ének, hogy István királynak szíve gazdagság. A szív itt nem azt jelenti, ami a kardiológusoknál. A szív szimbólum, a teljes embert testestül-lelkestül jelenti. És ha én azt mondom, hogy valaki jószívű, akkor nem azt értem alatta, mint egy kardiológus, hogy ez az izompumpa jól működik, hanem azt értem alatta, hogy nagylelkű, készséges, becsületes, szíves ember. A magyar szépen mondja, hogy nem szives, hanem szíves ember.

Számos érték volt a magyar múltban, ami a nemzetet erkölcsi közösséggé tette, és Szent István ezt egészítette ki a kereszténységgel. Jellemző, hogy az összes katolikus egyházi ének – és ez a világon szinte egyedülálló – mind visszavezethető egy-egy ősi magyar népdalra.

Tehát a Szent István-i állameszme feltételez egy nemzetet. A nemzet abban különbözik az országtól, hogy az ország olyan terület, amely fölött egy úr van, és ameddig annak az úrnak a hatalma tart, illetve éreztetni tudja a hatalmát, az az ő területe. A nemzet pedig nem más, mint az egy családból vagy családok által nemzett egy fajhoz, egy szokásrendszerhez, egy erkölcsi felfogáshoz és egy hitvilághoz tartozó közösség, aminek természetesen van egy kommunikációs eszköze, és ezt nyelvnek szokták nevezni.

Nagyon félek, hogy ha nem térünk vissza a Szent István-i állameszméhez és a Szent István-i koronatanhoz, akkor nagyon nagy veszély lesz. Félek, hogy ez a nemzet számában és nyelvhasználatában is iszonyatosan meg fog fogyatkozni.

– Hogy lehet 2009-ben az Európai Unió tagjaként nemzetállamot csinálni, amikor határok is elválasztanak bennünket más magyaroktól, akik a nemzetbe beletartoznak, de az országba nem?

– Az egész Európai Unió abból a téves alaptételből indul ki, ami egy materialista világnézeten alapul. A felvilágosodás korától kezdve indul el a materializmus, ateizmus és szekularizmus, és ez átjárja az egész nyugat-európai világot. Nem kell megijedni, én Európának mint kontinensnek sem jövendölök nagy jövőt. Mérhetetlenül elbizakodott európai gondolkodás, ami ennek a jelentéktelen félszigetnek olyan nagy jelentőséget tulajdonít, mondjuk azért, mert az angoloknak szerencsés történelmi helyzetben sikerült világbirodalmat csinálni. Ez nem fog menni, de Amerikának sem.

Európának az igazi értéke az volt, hogy Európában van Róma, Rómában van Krisztus földi helytartója, a római pápa. Rómában volt a római birodalom középpontja, amely átmentette az ókori görög kultúrát, és a római birodalom egész kultúrája és civilizációja adta a kereszténység szolid alapját, és lett ebből egy keresztény kultúra, ami természetesen sok hibát elkövetett. De a materializmus, az utilitarizmus, a szélsőséges liberalizmus tönkre fogja tenni Európát.

Mi magyarok mindig szerettünk másokat utánozni. A magyar múlthoz való visszanyúlás helyett, bizonyos földi előnyökért, pénzért, hatalomért vagy hiúságért inkább Nyugat felé orientálódtak, és a Nyugatról többnyire a rosszat vettük át. Ezt Magyarországon eladták, és úgy kommunikálták a tömegeknek, hogy ez a haladó, ez a nyugati. Na ezzel sikerült is tönkre tenni szellemileg Magyarországot.

Az egyetlen szerencse, hogy ennek az egyszerű nép ellenállt. Nem karddal és nem gépfegyverrel, hanem szellemileg, gazdaságilag, erkölcsileg. Az értelmiség jelentős része viszont a fennálló hatalomhoz igazodik, mert fizetésből él, és a fizetést mindig a mindenható állam adja.

Összefoglalásképpen azt mondanám, hogy aki nem tud semmit a múltjáról, az a jövőt nem építheti. Az a mának él és vegetál. Menjen el a plázába, és reggeltől estig vásároljon. És a gazdasági életnek egyetlenegy célja van, hogy ez a fogyasztó, vegetáló élőlény, amelyet magyar embernek neveznek, éppen csak meg ne haljon, és annyi pénze legyen, hogy a választásokkor mindig erre a, talán bizonyos értelemben egyes köreiben bűnöző bandának nevezhető társaságra szavazzon.

– Az ország épp most készül kirúgni a jelenlegi politikai vezetését és épp most készül pajzsra emelni egy másikat, amelyik pont az ellenkezőjét kínálja.

– Várjuk ki a végét! Várjuk ki a végét!”