Hoffmann Rózsa, az államilag támogatott keretszámok tervezett csökkentésére vonatkozó kérdésre adott válaszában elmondta: a keretszámokról nincs döntés, a sajtóban megjelentekkel ellentétben ez a szám a korábbi szabályozással megegyezően a jövőben sem szerepel majd a felsőoktatási törvényben. Hangsúlyozta: a Széll Kálmán-terv szembesítette az országot az iszonyatos nagy államadóssággal és azzal, hogy ennek ledolgozása ésszerű átszervezéseket igényel, de a diplomát szerzők számát az államtitkárság nem akarja csökkenteni. „Akinek tehetsége, akarata és szorgalma van, az a jövőben is bekerülhet a felsőoktatásba. Hogy milyen formában és mekkora segítséget ad ehhez az állam, azt a gazdaság teherbíró képessége határozza meg. A 2012-es keretszámokról még nem született döntés, de várhatóan fontos szerepet játszik majd a támogatott szakok kiválasztásában, hogy azok mennyiben járulnak hozzá az ország fejlődéséhez” – tette hozzá.

Arra a felvetésre, hogy a kevésbé piacképes vagy "túlképzéses" területeken nem is indulnak majd államilag támogatott, szakok Hoffmann Rózsa kijelentette: erről nem az Oktatásért Felelős Államtitkárság, hanem a kormány dönt, annak a grémiumnak és az oktatásért felelős miniszternek a javaslatára, amely erre hivatott. Az új törvénnyel megalakul majd a Felsőoktatási Tervezési Tanács, amelyben a felsőoktatás, az akadémiai és a gazdasági szféra szereplőiből álló szakembergárda tesz javaslatot arra, hogy az egyes területeken hány hallgató képzését fizesse az állam. Jelenleg csak képzési területenként határoz meg a kormány keretszámokat, gyakorlatilag a divathullámoktól sem mentes jelentkezési arány szerint dől el az államilag finanszírozott helyek száma. Ez azt jelenti, hogy ma lényegében véve a hallgatók egyéni tanulási szándékai alapján zajlik az elosztás. Ám hazánkban, ahol az állam tartja fenn a felsőoktatást az adófizetők forintjaiból, jogos az az elvárás, hogy az állam mondja ki a végső szót arról, hogy hogyan és mire használja fel ezt a pénzt.

Az államtitkár visszautasította a szocialista kormányok által bevezetett, illetve bevezetni tervezett tandíjrendszer és a tényleges költségtérítéses rendszer összemosását, álláspontja szerint a két dolgot nem lehet összehasonlítani. Felhívta a figyelmet arra, hogy a Horn-kormány, majd a Gyurcsány-kormány elképzelése minden hallgatóra tandíjat rótt ki, az Orbán-kormány több tízezres nagyságrendben továbbra is megtartja az államilag támogatott, ingyenes helyeket. Vagyis a tehetséges és szorgalmas diákok továbbra is úgy szerezhetnek majd diplomát, hogy a tanulmányaik végzése nem kerül egy fillérjükbe sem. Hangsúlyozta:a változások nem eredményezhetik azt, hogy kevésbé ambiciózus, ám módosabb diákok lepjék el a felsőoktatást. A kormány minden eszközzel segíti, hogy anyagi helyzete miatt egyetlen diáknak se kelljen lemondania továbbtanulási szándékáról. Ha valaki olyan szakon akar tanulni, amelyen kevesebb az államilag finanszírozott hely és nem jut be, két lehetőség közül választhat: vagy még egy évig gyarapítja a tudását, hogy bekerüljön az ingyenes keretbe, vagy a diákhitelre támaszkodva elindul a költségtérítéses képzésben, azzal a hittel, hogy sikeres lesz és a felvett összeget majdan vissza is tudja fizetni, illetve hogy jó tanulmányi eredményével átkerülhet a támogatott kategóriába.  

Az intézmények összevonására, megszűntetésével kapcsolatos kérdésre válaszolva Hoffmann Rózsa kifejtette: nem áll szándékában sem a szavakkal, sem a tényekkel játszani. Ami a sajtóban felröppent, csak egy felvetés volt, fikció, nem kész koncepció. A felsőoktatás újragondolásának a célja elsősorban a minőség javítása, a hatékonyság és a nemzetközi mércével mérhető versenyképesség növelése, ennek érdekében akarja az államtitkárság ésszerűsíteni a felsőoktatás szerkezetét. Megjegyezte: a magyar egyetemek és főiskolák rektorai, a terület szakemberei  teljes mértékben egyetértenek azzal, hogy túl sok a képzési hely, túl sok a szak, szétaprózottak a karok. Megfontolandónak nevezte, hogy egy tízmilliós lélekszámú, elöregedőfélben lévő országban van-e értelme több mint háromszáz szakon és gyakran húsz, harminc helyen ugyanolyan képzést folytatni!  Álláspontja szerint nincs. Ám még nem tart ott az oktatásirányítás, hogy megmondja, hol mi szűnik meg vagy mi marad meg. Az új felsőoktatási törvény fogja megnyitni a kapukat a szerkezet átalakítása előtt – tette hozzá

Az államtitkár kijelentette: még senki sem avatkozott be kényszerítő erővel az elgondolásaikba - ha lassabban is, mint terveztük - , haladnak a maguk kijelölte úton. A kormány nem akadályozta, hanem segítette a munkájukat, lökést adtak a javaslataikkal. „Azt vallom, a másik fél érveit meghallgatva érdemes vitázni, és  a közösen vallott célok eléréséért meg kell találni a közös nevezőt” – fogalmazott az államtitkár.

Az esetleges menesztését firtató kérdésre elmondta: „azok, akik szeretnék, ha nem én lennék az oktatásért felelős államtitkár, vagy csak élvezik a bajkeverést, előszeretettel terjesztik, hogy inog a székem. Ez régóta ismert trükk a politikában. Ha a rosszul látók szerint inog is, én egyelőre nem szédülök. Addig maradok a pozíciómban, amíg bírom a miniszterelnök úr bizalmát s amíg esélyt látok arra, hogy megvalósíthatom azokat a terveket, amelyek miatt éppen engem és nem mást tiszteltek meg ezzel a nehéz, ám szép feladattal. Tavaly nyár óta a támadások kereszttüzében élek. Ez nem rólam, hanem a sokszor otrombán nyilatkozókról vagy élcelődőkről állít ki rossz bizonyítványt. Szerényen élünk ketten a férjemmel a fizetésemből a falusi házunkban és a pesti albérletemben, személyes hasznom, üzleti előnyöm nem származik a funkciómból. Ezért lerázom magamról mindazt, ami méltatlan. Amikor elvállaltam az államtitkári felkérést, tudtam, hogy nem rózsaszirmokkal fogják felszórni az utat előttem”.

Az interjú itt olvasható.