Dr. Lanczendorfer Erzsébet, három gyermek édesanyja, 1966 óta gyakorló orvos. A 2006. évi országgyűlési választásokon a Győr-Moson-Sopron megyei területi listán szerzett mandátumot. A Kereszténydemokrata Néppárt országgyűlési képviselője, korábban politikai pártnak tagja soha nem volt. Az ifjúsági, szociális és családügyi bizottság és a nyugdíjpolitikai albizottságban küzd. A bizottsági ülések tengernyi érvelése mellett, 62 parlamenti felszólalás és 192 indítvány fémjelzi tevékenységét.
– Emlékszik az első felszólalására?
– Még a kezdet kezdetné, 2006. július 4-én – a közszférában foglalkoztatottak jogviszonyáról szóló törvények módosításának általános vitájában – fogalmaztam meg kételyeimet.
„Csak a magát esmérő ember mehet nagyobb erkölcsi tökéletességre.” Időtálló megállapítás! Tudom, e ház falai között nem túl gyakori esemény erkölcsre hivatkozni, én mégis megteszem, mert hiszek Berzsenyi Dániel igazságában, miszerint
Minden ország támasza, talpköve
A tiszta erkölcs, mely, ha megvész,
Róma ledűl, s rabigába görbed.
Miniszterelnök Úr! Ennek okán kérdezem: Jó helyen van Ön most? Megfelel Ön a nagyobb erkölcsi kötelességteljesítésnek?”
|
– Mit remélt, a csodás pillanatban, midőn a választók bizalmából parlamenti képviselő lett?
– 40 évig orvosként dolgoztam Győrben, szenvedélyesen szerettem hivatásomat E miatt a „váltáson” kerek egy hétig gondolkodtam. Felelős döntést hoztam, és onnantól kezdve a „szenvedélyes szeretetet” az új hivatásban próbáltam meggyökereztetni. Találtam hozzá közös nevezőt: szolgálatnak hívják. Szolgálatot végeztem orvosként, és az emberek szolgálatát tűztem ki célul magam elé képviselőként is. A várt eredmény nem minden esetben naivitás. Morzsák ugyan az eredeti elképzeléseimhez képest, de változatlanul hiszem, hogy jobbá tenni világunkat csak erkölcsi megújulás után lehet. Adva volt, van a mérce: 2000 év bizonyítja helyességét, hatékonyságát. Ehhez kell visszatérni, ez az ember és közösségei, társadalma megújulásának alapja! Eldöntöttem, hogy – a Parlamentben szokatlan módon – erről is beszélek, mert „Vétkesek közt cinkos, aki néma”! Szolgálat és értékkövetés! – az óta is az ars poeticám. Ebben megerősít engem Teréz anya, aki azt mondta, hogy amit ők tesznek, csupán csepp a tengerben, de nélkülük a tenger kevesebb lenne egy cseppel.
– Mi sikerült?
– A napokban hívott fel a Téti Kistérség Sokoróaljai Önkormányzatainak Többcélú Társulásának egyik képviselője, hogy köszönetet mondjon, amiért egyedüliként vittem nehéz helyzetüket a Parlament elé a szociális miniszterhez címzett azonnali kérdés formájában. Tavaly december 10-én szólaltam fel, amiért a társulástól a Magyar Államkincstár 38 millió forintot kívánt inkasszózni jogosulatlan igénylés, de teljesített szolgáltatás ellenére! A társulás a tagönkormányzatokat terhelő közszolgáltatási feladatok közül átvette többek között a jelzőrendszeres házi segítségnyújtás szolgáltatását a kistérség – törvény szerint meghatározott – ellátása szűnt volna meg, hanem a tagönkormányzatok teljes csődje következett volna be. Hivatkoztam egy magasabb rendű jogelvre, mely szerint az államnak akkor is biztosítani kell a tényleges szolgáltatásért járó ellenértéket, normatívát, ha annak igénylése körül esetleg voltak szabálytalanságok, és ezért azonnali intézkedést kezdeményez a beadványozó! Most – egy év után – rendeződött helyzetük, és ügyük felkarolását köszönték meg. Ez jó szolgálat, „jó morzsa” volt, sok ember sorsának ellehetetlenülését akadályozta meg!
– Mi nem sikerült?
– Nem sikerült az igazságra, az igazság melletti kiállásra irányítani kormánypárti képviselőtársaim figyelmét. Pedig ők is tudják, hogy mi az igazság. Tudják, hogy Magyarország súlyos állapotáért a Gyurcsány-kormány, és koalíciós partnerük, az SZDSZ felelős. Kár, hogy asszisztálnak hozzá. Pedig erkölcsi megújulás nélkül nem megy. Az igazi csalódás mégis a Magyar Demokrata Fórum volt. Nem szavazták meg azt az indítványt, hogy az általános tartalék terhére fél(!)milliárd forintot csoportosítson át a kormány a közfeladatot ellátó egyházi intézmények javára. Herényi Károly kereszténydemokrata képviselőtársamnak a kérdésére azzal a kérdéssel válaszolt, hogy „miből?” Amikor velünk együtt négy milliárdot megszavazott az önkormányzati sport normatív támogatására ugyancsak az általános tartalék terhére, akkor nem kérdezte, hogy „miből?” Gyümölcséről ismerik meg a fát!” – Szent Lukács evangéliuma szerint.
– A szebb jövő reményében, miről álmodik?
– A szebb jövő reményében hiszek az emberi bölcsességben. Abban, hogy a kormány hazugságairól lehullik a lepel, mert az igazság előbb-utóbb győz. Remélem, hogy „előbb”, mint utóbb! Abban reménykedem, hogy a mi esetünkben nem lesz igaza a brit XVIII. századi konzervativizmus atyjának, Edmund Burkenek, aki szerint „A megszokás mindennel kibékít bennünket”.
– Most, advent idején, újra megszólította – írásos választ kérve – Gyurcsány Ferenc miniszterelnököt…
– Valóban.
– Idézné a levelét?
– Nem titok. Szó szerint:
Tisztelt Miniszterelnök Úr!
Giesswein Sándor óta tudjuk, hogy reformot csak erkölcsi elveken nyugvó, politikai demokráciára épített társadalmi igazságosság talaján lehet egy országban végrehajtani, de csak akkor, ha az egész nép, illetve a nagyarányú többség támogatja. Az Ön miniszterelnöksége alatt – az igazságot mellőzve – Önök a megszorításokat is reformnak nevezték. A reform olyan – a haladást segítő – módosítás, átalakítás, változás, amelynek megvalósításához anyagi forrást kell rendelni. Önök pedig, ahol a saját értelmezésű reformot végrehajtották, onnan mindig pénzt vontak ki – a magyar emberek kárára. Most itt van a pénzügyi válság, amivel szemben – az Európai Unió huszonhét tagországa közül egyedüliként –- csak Magyarország nem tudta magát megvédeni. Önök most „kezelik”a válságot. Megszorítások tömegével.
Tisztelt Miniszterelnök Úr!
Erkölcsösnek tartja-e, hogy az Önök rossz kormányzásának, gazdaságpolitikájának árát vétlen magyar emberekkel, az áldozatokkal fizettetik meg? Erkölcsösnek tartja-e, hogy ugyanakkor az Ön által vezetett, az ország jelen állapotáért felelős kormányzat nem vállal semmiféle anyagi önmérsékletet? Mikor jelentik be, hogy a takarékosság okán mérsékelik a miniszteri, államtitkári fizetéseket, csökkentik az állami cégek igazgatótanácsainak, felügyelő bizottságainak létszámát és fizetését?
Tisztelt Miniszterelnök Úr!
Csak az erkölcsi fölénnyel bíró, jó vezetőben való bizalom jelent szilád fogódzót az emberek számára. Az erkölcsi fölény – melynek Ön híján van – értékesebb minden számbelinél. Mikor vonja le a konzekvenciát?
|
– Érkezett válasz?
– Még nem…
– Mégis, mit remél?
– Remélem, hogy a hazugságot nem szokja meg a magyar nép. Mert - ha Szent Pál szavaival élve – „Igazmondásban és Isten erejében, Az igazság támadó és védő fegyverzetében” él és dolgozik az ember, akkor legyőzi a hazugságot. Ez lesz az erkölcsi megújulás kapuja! Ebben bízom!
Bartha Szabó József
