Lehetetlenné teszi hatékony jogszabályok életbe léptetését a rasszista megnyilvánulásokkal szemben Magyarországon a véleményszabadság alkotmányos védelmének magas foka – állapította meg most közzétett jelentésében a strasbourgi székhelyű Európa Tanács fajgyűlölet- és intolerancia-ellenes bizottsága. Halász Zsuzsa, a Kereszténydemokrata Néppárt szóvivője az MTI érdeklődésére elmondta, a szóban forgó jelentést olyanok írták íróasztal mellett Magyarországtól sok száz kilométerre, akiknek havi jövedelme körülbelül annyi, amelynek az ezredrészét sem látja egy magyarországi cigánytelep, s olyanoktól szerzik információikat az ilyen jelentések készítői, akik a magyar társadalmat is folyamatosan félretájékoztatják ezekben az ügyekben.
A KDNP szóvivője kifejtette: a hazánkat sok szempontból megalapozatlanul elmarasztaló jelentést olyanok írták íróasztal mellett Magyarországtól sok száz kilométerre, akiknek havi jövedelme körülbelül annyi, amelynek az ezredrészét sem látja egy magyarországi cigánytelep, olyanoktól szerzik információikat, akik a magyar társadalmat is folyamatosan félretájékoztatják ezekben az ügyekben. Halász Zsuzsa, példaként Mohácsi Viktóriát, és a többi „megélhetési antirasszistázót” említette.
A pártot annak kapcsán kereste meg az MTI, hogy a strasbourgi székhelyű Európa Tanács (ET) fajgyűlölet- és intoleranciaellenes bizottsága (ECRI) legfrissebb, most közzétett jelentése szerint Magyarországon lehetetlenné teszi a rasszista megnyilvánulásokkal szemben a hatékony jogszabályok életbe léptetését az, hogy milyen magas a véleményszabadság alkotmányos védelmének a foka.
A KDNP azt javasolja az Európa Tanács bizottságának, hogy inkább olyanoktól kérjenek információt, akik tényleg tesznek a cigányság felemelkedéséért – jegyezte meg a szóvivő, majd hozzátette: ilyen például Hofher József atya, aki odaköltözött a cigányok közé, és Tápiószecsőn a Szeretet Iskolát működtette cigány származású gyerekek számára.
A jelentés azon részével kapcsolatban, ahol azt írják, „legalább egy olyan faji indíttatású erőszakos cselekmény történt, amelyet esetlegesen hozzá lehet kapcsolni ennek a csoportnak a rasszista megnyilvánulásaihoz”, Halász Zsuzsa úgy vélekedett: az egész jelentésnek a komolyságát vonja kétségbe ez a kitétel.
„Mi ez a feltételes mód? Melyik konkrétan az az erőszakos cselekmény, amit hozzá lehet kapcsolni ennek a csoportnak a megnyilvánulásaihoz?" – tette fel a kérdést.
Halász Zsuzsa szavai szerint nem tudják eldönteni, hogy ez a bizottság humorizálni akar, vagy ennyire tájékozatlan. Ilyet komoly jelentésben senki nem ír le – hangoztatta.
A szóvivő hangsúlyozta: Magyarország jelenlegi feszült helyzetében egy ilyen jelentés minden bizonnyal olaj a tűzre, és szándékos, ugyanúgy, mint az, hogy Magyarországon a kormány és a kormánypártok pajzsként tolják maguk előtt a cigányságot, ahelyett, hogy igazán segíteni akarnának rajta.
Arra a kérdésre, hogy kinek a részéről lát szándékosságot a KDNP, Halász Zsuzsa azt mondta: ez azoknak kedvez, akik itt Magyarországon abból kovácsolnak maguknak politikai tőkét, hogy állandóan rasszistáznak, antiszemitáznak és fasisztáznak.
Nem csodálkoznánk, ha valakiben felmerülne a kérdés: vajon a kormány keze benne van-e a jelentés közzétételének időzítésében – jelentette ki Halász Zsuzsa.
Az Európa Tanács fajgyűlölet- és intolerancia-ellenes bizottsága 5 évente vizsgálja a tagállamokat. A szervezetnek 47 ország a tagja, és bár hasonló a neve az EU vezetőit tömörítő Európai Tanácshoz, ez nem egy EU-s szervezet.
A strasbourgi székhelyű emberi jogok felett őrködő szervezet Magyarországról most közzétett jelentése szerint a magyar törvények elvben jobbak, mint a legutóbbi 2004-es jelentés idején voltak, de részben nem elég szigorúak részben pedig nem tartják be őket. A problémák hasonlóak az öt évvel ezelőttiekhez, és az idegenellenesség fokozódott az országban.
A jelentés szerint Magyarországon túl nagy a szólásszabadság. Miközben a cigányellenes és az antiszemita írások és beszédek száma megszaporodott, alig van lehetőség a törvény erejével lecsapni az elkövetőkre. Gyakorlatilag nincs korlátja a szólásszabadságnak, és ez a jelentés szerint nem jó. Külön törvényt követelnek az uszító neten terjedő szövegek megfékezésére is.
A jelentés beszámol a kormány ezzel kapcsolatos igyekezetéről, és arról is, hogy a legutóbbi szigorítás megbukott az Alkotmánybíróságon.
A jelentés nem mondja ki egyértelműen, de érezhető, hogy a Magyar Gárda ellen is sokkal keményebb fellépést akarnának.
A jelentés még mindig problémásnak tartja a kisebbségi önkormányzatok működéséről szóló törvényt, bár elismeri, hogy valamelyest javult a helyzet az öt évvel ezelőtti állapothoz képest.
Az sem tetszik a jelentéstevőknek, hogy az adatvédelem olyan erős Magyarországon, hogy a hatóságoknak nincsenek statisztikáik a kisebbségekről, így ellenőrizni sem tudják, hogy az érdekükben tett intézkedéseknek milyen hatásuk lehet.
Javasolják, hogy a rasszista indítékú támadásokat alaposabban vizsgálják ki. Ehhez a rendőrök, ügyészek és bírák továbbképzését is szükségesnek tartják.
Dicsérik az Egyenlő Bánásmód Hatóság felállítását, azonban még több pénzt és embert adnának a szervezetnek.
Felszólítják a képviselőket, hogy alkotmányos kötelességüknek megfelelve hozzanak végre törvényt a kisebbségek parlamenti képviseletéről. Elvben erről már évekkel ezelőtt dönteni kellett volna, a parlament alkotmányos mulasztást követett el.
Az országban terjedő cigányellenesség miatt nagy antirasszista kampányt látnának szívesen, ami nem csak a nagyobb városokat, hanem a kisebb településeket is érinti.
Részletesen foglalkozik a jelentés az iskolai szegregációval. Történtek jó irányba vezető lépések, de még mindig sok feddést kapott az oktatási rendszer. Ugyan a cigány tanulók elkülönítését már tiltja a törvény, ezt mégis sok helyen kijátsszák a helyi hatóságok. Sokkal szigorúbb ellenőrzést követelnek ezen a téren. Külön kitérnek azokra az esetekre, amikor a többségi iskolákat alapítványi intézményeknek álcázzák, hogy tandíjjal vagy felvételivel kiszűrjék a roma gyerekeket.
A jelentéstevők örülnek, hogy javult valamelyest az a régi gyakorlat, hogy sok cigány tanulót akkor is speciális (régi magyar nevén kisegítő) iskolába irányítanak, ha valójában nincsenek mentális problémáik. Jobbak lettek az ezt eldöntő iskolaérettségi tesztek, de a rendszer még mindig diszkriminatív a jelentés szerint. Azt javasolják, hogy a legenyhébb fogyatékosságot töröljék az oktatási törvényből, és eleve csak súlyosabb esetekben küldjék speciális iskolába a gyerekeket.
Többet kellene költeni a tanárok hatékonyabb oktatására is, részben hogy ne legyenek rasszisták, részben pedig azért, hogy megtanulják kezelni a más kulturális háttérből jött gyerekeket. Az erről szóló EU-s pénzekből megkezdett programoknak örülnek de nem tartják elég hatékonynak a rendszert.
A jelentés szerint a roma gyerekek túlreprezentáltak az állami gondozottak körében is. Ez részben abból is fakadhat, hogy a gyermekvédelmi hatóságok a veszélyeztetettség fogalmát nagyon szélesen, olykor kizárólag anyagi alapon értelmezik, így kilakoltatások esetén szinte biztosan gondozásba veszik a gyermekeket. A gondozásba vett roma gyerekek aránytalanul nagy részét sorolják be korlátozott szellemi képességűnek.
Az ECRI ezért az állami gondozásban lévő roma gyerekek helyzetének kivizsgálását javasolja, összességében pedig a már meghozott törvények hathatósabb betartatását.
Nagyon kritizálják, hogy a menekültek gyerekeit sok iskola nem hajlandó felvenni, illetve ha bekerülnek a közoktatásba, akkor sem tanítják meg őket rendesen magyarul.
A jelentés szerint sokkal jobban kellene ellenőrizni a munkaadókat és az egészségügyi intézményeket, hogy nem diszkriminálják-e a cigányokat. A jelentés szerint tipikus, hogy se munkát se megfelelő ellátást nem kapnak a cigányok. Javasolják, hogy induljon program, hogy minél több cigány dolgozzon az egészségügyben. Ez szerintük javítaná a romák önbizalmát és a többségiek is jobban elfogadnák egy ilyen programtól a romákat.
Az ECRi jelentése szerint Magyarországon a jogi környezet ugyan adott a romák diszkriminációjának felszámolására, de ennek ellenére a romákat még mindig folyamatos diszkrimináció éri a mindennapokban. A hatósági szabálysértések arra utalnak, hogy a kormányzati tisztviselők körében még mindig nagyfokú előítéletesség tapasztalható.
