Legfrissebb végzések és határozatok

342/B2005. AB végzés a Magyar Köztársaság 2005. évi költségvetéséről szóló 2004. évi CXXV. törvény 30. § (6) bekezdése és 120. § (19) bekezdése alkotmányellenességének vizsgálata tárgyában.

Az Alkotmánybírósághoz két indítvány érkezett, amelyben a következő rendelkezés alkotmányellenességének megállapítását és megsemmisítését kezdeményezték:

„A személyes gondoskodást nyújtó szociális, illetve a gyermekjóléti, gyermekvédelmi intézmény, szolgáltatás nem állami fenntartója új intézmény, szolgáltatás vagy a 2004. évben már működő intézmény férőhelyszámának növekedése tekintetében 2005. évben akkor jogosult normatív hozzájárulásra, ha

a) személyes gondoskodást nyújtó alapszolgáltatás esetében működési engedély iránti kérelmét 2005. január 31-éig benyújtja,

b) az a) pont alá nem tartozó ellátások esetében normatíva-igényét 2005. január 31-éig bejelenti az intézmény székhelye, telephelye szerint illetékes Kincstár Területi Igazgatóságának a normatív hozzájárulás igénylés alapjául szolgáló feladatmutató (férőhelyszám, ellátotti szám, szolgálat) és az igénybevétel várható időpontjának feltüntetése mellett.”

E rendelkezéssel összefüggésben az indítványozók a normatíva igénylésére nyitva álló rövid határidő alkotmányosságát vitatták. Az egyik indítványozó álláspontja szerint a felkészülési idő hiánya sérti az Alkotmány 2. § (1) bekezdésében szabályozott jogállamiságból folyó jogbiztonság követelményét. A másik indítványozó álláspontja szerint a vitatott szabályozás – mivel a normatíva igénylésére nyitva álló határidő a szociális biztonság érdekében az önkormányzatok számára előírt kötelező feladatok ellátását szolgáló, tervezett fejlesztések megvalósítását lehetetleníti el – sérti az Alkotmány 70/E. §-ában szabályozott szociális biztonsághoz való jogot, s az Alkotmány 8. § (1)-(2) bekezdését. Ez utóbbi indítványozó ugyanezen alkotmányi rendelkezések sérelmére hivatkozással a Kvtv. 30. § (6) bekezdésének alkotmányossági vizsgálatát is kezdeményezte. 

Az Alkotmánybíróság 2010. november 20-át követően a költségvetésről, a költségvetés végrehajtásáról, a központi adónemekről, illetékekről és járulékokról, a vámokról, valamint a helyi adók központi feltételeiről szóló törvényeket csak abban az esetben vizsgálhatja felül (és semmisítheti meg), ha az indítvány az alkotmányellenességet az élethez és emberi méltósághoz való jog, a személyes adatok védelméhez való jog, a gondolat, lelkiismeret és vallás szabadsága, vagy a magyar állampolgársághoz kapcsolódó 69. § szerinti jogok sérelmére alapozza. Így az Alkotmánybíróságnak minden esetben vizsgálnia kell, hogy az indítvány alapján a hatáskörébe tartozik-e az indítványozó által alkotmányellenesnek tartott törvény felülvizsgálata.  A jelen ügyben érintett, költségvetésről szóló törvény egyértelműen az Alkotmány 32/A. § (2) bekezdése által megjelölt körbe tartozik. Az indítványozók az Alkotmány 2. § (1) bekezdésének, 8. § (1)-(2) bekezdésének, valamint 70/E. §-ának sérelmére hivatkoznak, ezek viszont nem tartoznak azon rendelkezések körébe, amelyek az Alkotmány 32/A. § (1) bekezdése szerint az Alkotmánybíróság korlátozott felülvizsgálati hatáskörét megalapozzák.

Mindezeket figyelembe véve az Alkotmánybíróság megállapította, hogy az eljárásra nincs hatásköre, ezért érdemi vizsgálat nélkül az indítványt visszautasította.

490/B/2004. AB végzés  a magánnyugdíjról és a magánnyudíj-pénztárról szóló 1997. évi LXXXII. törvény 123. § (2)-(4) bekezdése alkotmányellenességének vizsgálata tárgyában.

Az indítványozók az Alkotmánybíróság előtt utólagos normakontrollra irányuló eljárást kezdeményeztek a magánnyugdíjról és magánnyugdíj-pénztárakról szóló 1997. évi LXXXII. törvény 123. § (2)-(4) bekezdései alkotmányellenességének megállapítása, és megsemmisítése érdekében. A szóban forgó törvény azon rendelkezéseit kifogásolták, amelyek 2002. december 31-ig tették csak lehetővé a társadalombiztosítási nyugdíjrendszerbe való visszalépést. Álláspontjuk szerint így nem valósul meg az Alkotmányban 70/E. § (1)-(2) bekezdéseiben deklarált szociális biztonsághoz való jog, valamint a támadott rendelkezések ellentétesek az Alkotmány 70/C. §-ával, amely biztosítja a jogot a gazdasági és társadalmi érdekek védelme céljából szervezet alapításához, illetve az ahhoz való csatlakozáshoz. Az indítványozók hivatkoztak továbbá az Alkotmány 8. §-ára és 57. § (5) bekezdésére is.

Az Alkotmánybíróság megállapította: az indítványozók által támadott rendelkezéseket - amelyek csak 2002. december 31-ig tették csak lehetővé a társadalombiztosítási nyugdíjrendszerbe való visszalépést - a 2007. évi LXXXII. törvény 2. § 317. pontja 2007. július 1-től hatályon kívül helyezte. Az Alkotmánybíróság ideiglenes ügyrendjéről és annak közzétételéről szóló, többször módosított és egységes szerkezetbe foglalt 2/2009. (I. 12.) Tü határozat 31. § e) pontja alapján az Alkotmánybíróság megszünteti az eljárást, ha az indítvány okafogyottá vált. Erre való tekintettel az Alkotmánybíróság a magánnyugdíjról és magánnyugdíj-pénztárakról szóló 1997. évi LXXXII. Törvény 123. § (2)-(4) bekezdései alkotmányellenességének megállapítására irányuló indítvány tárgyában az eljárást megszüntette.

704/B/2009. AB határozat a lakások és helyiségek bérletére, valamint az elidegenítésükre vonatkozó egyes szabályokról szóló 1993. évi LXXVIII. törvény 25. § (1) bekezdés második mondatában szereplő „nyolc napon belül”, valamint a „további nyolc napon belül” fordulat alkotmányellenességének vizsgálata tárgyában.

Az indítványozó a lakások és helyiségek bérletére, valamint az elidegenítésükre vonatkozó egyes szabályokról szóló 1993. évi LXXVIII. törvény (a továbbiakban: Lt.) 25. § (1) bekezdésben szereplő „nyolc napon belül”, valamint a „további nyolc napon belül” fordulatok megsemmisítését kérte. Hivatkozott a jogállamiságból levezetett jogbiztonság sérelmére [Alkotmány 2. § (1) bekezdés], a sérelmet pedig abban látta, hogy a postai szolgáltatások ellátásáról és minőségi követelményeiről szóló 79/2004. (IV.19.) Korm. rendelet (a továbbiakban: Kr.) munkanapokban megállapított határidő számításának rendelkezései, és az Lt. naptári napokban történő számítási rendszere egymással nem áll összhangban. Az Alkotmány 13. § (1) bekezdésébe foglalt tulajdonhoz való jogot pedig azért sérti a támadott rendelkezés, mert a rendelkezési jogot korlátozza, s nem védi sem a bérbeadó, sem a bérlő jogait kellő módon. Sérelmezte még az indítványozó azt is, hogy a törvény által megállapított 8 napos határidő nem elegendő, jogvesztő jellegénél fogva terhes a bérbeadó számára, és „legfeljebb minimum határidőként lenne elfogadható”.

Az Alkotmánybíróság a sérelmezett jogszabályok utólagos megállapítását és megsemmisítését szorgalmazó indítványt elutasította.

458/D/2008. AB határozat a Somogy Megyei Bíróság 2. Bkf.41/2008/2. számú végzése alkotmányellenességének vizsgálata tárgyában.

Az indítványozó ellen sikkasztás bűntette miatt folyamatban volt pótmagánvádas ügyben az elsőfokú bíróság az indítványozót felmentette, a pótmagánvádlót pedig - külön végzésben - a meghatalmazott védő munkadíjának megfizetésére kötelezte. A Somogy Megyei Bíróság 2. Bkf.41/2008/2. számú, a bűnügyi költség viselését jogerősen meghatározó végzése a meghatalmazott védő munkadíja tekintetében az indítványozó mint terhelt és a védő által előterjesztett indítványt elutasította. Döntését a büntetőeljárásról szóló 1998. évi XIX. törvény (a továbbiakban: Be.) 74. § (1) bekezdésének, 339. § (3) bekezdésének és 344. § (1) bekezdésének összevetésére alapozta, aminek következtében a pótmagánvádra folyó eljárásban a vádlott felmentése esetén a pótmagánvádló nem kötelezhető a meghatalmazott védő munkadíjának megfizetésére. Amennyiben a vádat az ügyész képviselte volna, akkor az állam a védői munkadíjat - a 26/2003. (VII. 1.) IM-BM-PM együttes rendelet 3. § (1) bekezdése szerinti keretben - megtérítette volna.

Az indítványozó kérte, hogy az Alkotmánybíróság semmisítse meg a Be. „74. § (1) bekezdés c) pontjában »a kirendelt védőnek és a sértett, a magánfél, valamint a pótmagánvádló képviselőjének készkiadása és díja, akkor is, ha azt az állam nem előlegezte« szövegrészből a kivastagított részt, mert sérti az indítványozónak az alkotmány 70/A. §-ában deklarált alkotmányos alapjogát.”

Kérte továbbá, hogy az Alkotmánybíróság „a határozat meghozatalától számított visszamenőleges hatállyal állapítsa meg a Somogy Megyei Bíróság előtt 2. Bkf.41/2008. számon folyamatban volt ügyben az alkotmányellenes jogszabály alkalmazásának kizárását.”

A Taláros Testület határozatában megállapította: az alkotmányjogi panasz nem megalapozott.

1. Az alkotmányjogi panasz a támadott bírósági határozatban alkalmazott Be. szabályok közül csupán a 74. § (1) bekezdés c) pontjában a védőre vonatkozó, szűkítő rendelkezés alkotmányossági vizsgálatára, és annak a megkülönböztetésnek a megszüntetésére irányult, hogy míg a kirendelt védő munkadíja a büntetőeljárás során felmerülő és elszámolható bűnügyi költség körébe tartozik, addig a meghatalmazott védő munkadíja nem.

Az Alkotmánybíróság a bűnügyi költség előlegezésével, illetve viselésével összefüggő szabályok alkotmányosságának vizsgálata kapcsán a 401/B/1992. AB határozatban kifejtette:

A büntetőeljárás - mint az állami büntetőhatalom működtetésének törvényben meghatározott rendje - mind az állam, mind pedig a büntetőeljárás alá vont személy részéről költségekkel jár. Költséget jelent magának a bűnüldöző és igazságszolgáltatási szervezetnek fenntartása is. Tekintettel arra, hogy ez az állam alkotmányos kötelezettsége, az általános bűnügyi költségeket az állami költségvetés, közvetve az egész társadalom viseli. Mivel az általános bűnügyi költségek sohasem hárulnak az egyes büntetőeljárások résztvevőire, ezekről nem kell rendelkezni. A konkrét ügyekben felmerülő, az állam, illetve az eljárásban résztvevő személyek oldalán felmerülő költségek viselése azonban már a büntetőeljárási szabályozás tárgya.

A büntetőeljárás akadálytalan lefolytatásának biztosítása érdekében az egyes ügyekben felmerülő költségeket az állam nyomban előlegezi, amint annak szükségessége felmerül. A bűncselekmény elkövetésének alapos gyanúja alapján terhelti pozícióba került személynek részben jogai, elsősorban a védelemhez való jog gyakorlásával összefüggésben, részben az eljárási folyamatban való személyes részvételének kötelezettsége következtében merülhetnek fel költségei. (ABH 1994, 528, 529.)

Az Alkotmánybíróság szerint nem jelent alkotmányellenes megkülönböztetést, hogy a kirendelt védő költségeit az állam előlegezi az eljárás folyamán, a meghatalmazás költségeit azonban a terhelt köteles viselni. Mindazon esetekben, amikor a védelemhez való jog érvényesüléséhez a törvény előírásai alapján vagy az eljáró hatóság megítélése szerint védő közreműködésére van szükség, ez a védő kirendelésével biztosított. A kirendelt védő munkadíjának és készkiadásának állam általi előlegezése nyújt anyagi alapot a jogegyenlőség megteremtéséhez, az esélyegyenlőtlenségek kiküszöböléséhez. (ABH 1994, 528, 531.)

2. A kirendelt védő munkadíját a bűnügyi költségek körébe soroló törvényi rendelkezésből nem vezethető le az alkotmányjogi panaszban sérelmezett helyzet. Az ugyanis a Be.-nek a bűnügyi költség viseléséről rendelkező két másik szabályából következik.

Amennyiben a vádat az ügyész képviselte, és a bíróság a vádlottat felmenti, vagy az eljárást az ügyész vádelejtése miatt megszünteti, az állam a határozat jogerőre emelkedésétől számított harminc napon belül — a külön jogszabályban meghatározott mértékben — megtéríti a vádlott költségét, továbbá védőjének az eljárás során nem előlegezett díját és költségét [Be 339. § (3) bekezdés]. Ha azonban az ügyész nem kíván büntető igényt érvényesíteni, és a törvény lehetőséget ad a sértettnek ˙(Be. 51.§) a pótmagánvádlókénti fellépésre [Be. 53. §,199. §, 229-233. §], a vádlott felmentése, avagy vele szemben az eljárás megszüntetése esetén a pótmagánvádló a Be. 74. § (1) bekezdésében meghatározott bűnügyi költségből azt a költséget viseli, amely a fellépése után keletkezett [Be. 344. § (1) bekezdés].

A közvádas és a pótmagánvádas ügyekben vádlottként szereplő személyek felmentése esetén a kirendelt és a meghatalmazott védő munkadíjának megtérítésében az eltérés a Be. 339. § (3) bekezdése és a 344. § (1) bekezdése alapján következik be. E szabályokat a bíróság alkalmazta, az alkotmányjogi panasz indokolásának érvelésében megjelentek, azonban az alkotmányjogi panasz nem e szabályok alkotmányosságának megállapítására és megsemmisítésére irányult. Így a rendelkezéseknek az Alkotmány 70/A. §-a alapján történő érdemi vizsgálatára - az Alkotmánybíróságnak az Abtv. 20. §-ában meghatározott indítványhoz kötöttsége következtében - nem kerülhetett sor.

Az Alkotmánybíróság hangsúlyozta: az alkotmányjogi panaszban támadott rendelkezés, a Be. 74. § (1) bekezdés c) pontja szövegében a ”kirendelt” szó nincs alkotmányossági szempontból értékelhető összefüggésben az Alkotmánynak a hátrányos megkülönböztetést tiltó, illetve az esélyegyenlőség elősegítését előíró 70/A. §-ával. Az Alkotmánybíróság állandó gyakorlata szerint az érdemi alkotmányossági összefüggés hiánya az indítvány elutasítását eredményezi, ezért az alkotmányjogi panaszt elutasította, aminek következtében értelemszerűen nem mondta ki a jogszabály alkalmazásának tilalmát sem.

Támad a Bankszövetség

Alkotmányellenesnek és az Európai Unió jogrendszerével összeegyeztethetetlennek tartja a devizahitelek kedvezményes, rögzített árfolyamon történő végtörlesztéséről szóló jogszabályt a Magyar Bankszövetség. Közleményükben felszólítják Schmitt Pál köztársasági elnököt, hogy még a törvény aláírása előtt küldje el véleményezésre az Alkotmánybíróságnak, ám ha nem teszi, aláírja és kihirdetik, akkor megsemmisítése érdekében az Alkotmánybírósághoz és az Európai Unió illetékes szerveihez fordulnak. A Bankszövetség elnöksége szerint a törvény miatt előálló negatív pénz- és tőkepiaci hangulat már most hatással van a forint árfolyamára, az emelkedő országkockázat és a romló forintárfolyam pedig nem zárható ki, hogy kamatemelkedéshez vezet, mely egyrészt növeli az államadósság finanszírozásának költségeit, másrészt a vállalati és lakossági hitelkamatok emelkedését is eredményezi. Így negatívan érinthet több millió hazai lakossági és vállalati hiteladóst, akik forintban vették fel hitelüket.

A Bankszövetség ellenállása senkit sem érhet meglepetésként, hiszen az ő dolguk a bankok érdekeinek védelme, még akkor is, hogyha némely bankvezető pontosan tudja, hogy az elmúlt években számos esetben inkorrektül jártak el az ügyfelekkel szemben, - reagált a közleményre Kövér László az Országgyűlés elnöke.

Az LMP népszavazási kezdeményezései

Az LMP tizenhat népszavazási kezdeményezése közül az Országos Választási Bizottság szeptember elsején tízet talált jogi szempontból is megfelelőnek. A párt jeles parlamenti képviselője az LMP nagy sikereként üdvözölte a döntést és bejelentette: reményeik szerint mind a tíz kérdésben hamarosan elkezdhetik az aláírásgyűjtést, majd az év végén, de legkésőbb a jövő év elején már meg is lehet tartani a népszavazást. Optimizmusa azonban korinak bizonyult. A kérdéseket támogató aláírások összegyűjtése mégsem kezdődhet el, mert az Országos Választási Bizottság döntését jogorvoslati határidőn belül megtámadták. Az Alkotmánybírósághoz beérkezett kifogások mind a tíz kérdés megsemmisítését kérik, arra hivatkozva, hogy egy részük nem csak egy kérdést tartalmaz, többsége pedig olyan fogalmakat elnevezéseket használ, amelyek nem egyértelműek, azaz félreérthetőek a választópolgárok számára.

Az Alkotmánybíróság egyenként mérlegeli a kérdéseket, jóváhagyásuk esetén a párt elkezdheti gyűjteni a támogató aláírásokat, melyből 200 ezret kell Országos Választási Bizottságnak benyújtania, ahhoz, hogy nép szavazhasson is róluk. Az LMP bízik mind az Ab, mind a választópolgárok támogatásában.

Alkotmánybíróság 2011. szeptember 26-27-i teljes ülésének napirendje

A jogi segítségnyújtásról szóló 2003. évi LXXX. törvény 5. § (1) bekezdése és a költségmentesség alkalmazásáról a bírósági eljárásban szóló 6/1986. (VI. 26.) IM rendelet 6. § (1)-(2) bekezdése és 10. § (1) bekezdés c) pontja alkotmányellenességének vizsgálata tárgyában készült határozattervezet.

Az épített környezet átalakításáról és védelméről szóló 1997. évi LXXVIII. törvény 20. § (7) bekezdés a) pontja és az 53/C. § (8)-(9) bekezdése, valamint az Országos Területrendezési Tervről szóló 2003. évi XXVI. törvény egyes rendelkezései alkotmányellenességének vizsgálata tárgyában készült határozattervezet.

A költségvetési szerveknél foglalkoztatottak 2011. évi kompenzációjáról szóló 352/2010. (XII. 30.) Korm. rendelet 2. § (3) bekezdése, 7. §-a, valamint 2. melléklete alkotmányellenességének vizsgálata tárgyában készült végzéstervezet.

A mulasztásban megnyilvánuló alkotmányellenesség vizsgálata tárgyában készült határozattervezet. (Az Országgyűlés nem tett eleget az Alkotmány 19. § (3) bekezdés d) pontjában szereplő azon előírásnak, amely szerint az Országgyűlés megállapítja az államháztartás mérlegét.).

A gazdasági társaságokról szóló 2006. évi IV. törvény 110. § (1) bekezdése alkotmányellenességének vizsgálata tárgyában készült határozattervezet.

A bírósági végrehajtásról szóló 1994. évi LIII. törvény 164. § (1) bekezdése alkotmányellenességének vizsgálata tárgyában készült határozattervezet.

Az egyes címek és rangok megszüntetéséről szóló 1947. évi IV. törvény 3. § (1) és (2) bekezdése alkotmányellenességének vizsgálata tárgyában készült határozattervezet.

Az egyes ágazatokat terhelő különadóról szóló 2010. évi XCIV. törvény alkotmányellenességének vizsgálata tárgyában készült végzéstervezet.

Az egészségügyi hozzájárulásról szóló 1998. évi LXVI. törvény 3. § (3) bekezdése alkotmányellenességének vizsgálata tárgyában készült végzéstervezet.

A Magyar Köztársaság 2007. évi költségvetéséről szóló 2006. évi CXXVII. törvény 3. számú mellékletének 11. ea) és eb) pontjába foglalt rendelkezés alkotmányellenességének.