A napokban megérkezett az Alkotmánybíróságra az első olyan indítvány, melyben a Fővárosi Törvényszék bankok által indított devizahiteles pert tárgyaló bírája az eljárás alapjául szolgáló nyáron elfogadott törvény alkotmányellenességének, nemzetközi szerződésbe ütközésének, illetve közjogi érvénytelenségének megállapítását, és visszamenőleges hatályú megsemmisítését kérte.

Az Alkotmánybírósághoz forduló bíró szerint a 2004. május 1. és 2014. július 26. között megkötött fogyasztói kölcsönszerződésekre alkalmazandó törvény visszamenőleges hatálya sérti a jogbiztonság elvét.

Az indítvány szerint alkotmányellenes az is, hogy a törvény kizárja a pénzügyi intézmény egyes fogyasztókkal kötött konkrét szerződéseinek, illetve megkötésük körülményeinek perben történő bírósági vizsgálatát. Továbbá sérti a jogbiztonságot, hogy a törvény nem rendelkezik arról, kit illet meg a perindítás joga abban az esetben, ha egy megszűnt pénzügyi intézmény követelését nem pénzügyi intézmény szerezte meg.

A bíró szerint a jogbiztonság sérelmét jelenti, hogy a törvény nem biztosítja sem a feleknek, sem a bíróságnak a megfelelő felkészülési időt. Továbbá a törvényben meghatározott rövid eljárási határidők miatt csak korlátozott bizonyításra van lehetősége a bíróságnak, amely akadályozhatja a tényállás alapos megismerését.

A bírói indítvány kifogásolja a törvénynek azt a rendelkezését is, mely az elévülési szabályok módosítása nélkül a polgári törvénykönyvben rögzített elévülési időn túl is lehetőséget ad a jogérvényesítésre, perindításra, ami szerinte sérti a jogállamiságot, a jogbiztonságot és a bírói függetlenséget.

Állítja továbbá: a jogállamisággal összeegyeztethetetlen az indítvány szerint, hogy a pénzügyi intézménynek úgy kell megindítania pert, hogy nem ismeri annak jogkövetkezményeit. Ugyanis csak később alkotják meg azt a törvényt, amely alapján a pénzügyi intézménynek majd el kell számolnia a fogyasztóval a perben tárgyalt általános szerződési kikötések érvénytelensége esetén.

A bíró szerint az alaptörvénybe ütközik a törvény azon rendelkezése is, hogy az adósok egyedi ügyekben indított pereit fel kell függeszteni, ugyanis ezzel a jogalkotó egyoldalúan, a fogyasztók érdekében avatkozott be.

Az indítvány szerint a kifogásolt törvény több pontja nemcsak az alaptörvénybe, de a római emberi jogi egyezménybe is ütközik, továbbá miután az Európai Központi Bankkal való előzetes konzultáció elmaradt, felvethető a közjogi érvénytelenség is, mely alapján a törvény alkotmánybíróság általi megsemmisítésének van helye. (Indítvány)

Az Alaptörvény szerint a bírói kezdeményezéseket soron kívül, de legkésőbb 90 napon belül kell elbírálnia az Alkotmánybíróságnak, ügyrendje szerint azonban lehetőség van gyorsított eljárás lefolytatására is.

+

Az Igazságügyi Minisztérium az alkotmánybírósági indítvánnyal kapcsolatban közleményben tudatta: álláspontja szerint mindenben megfelel az alaptörvény előírásainak a Kúria pénzügyi intézmények fogyasztói kölcsönszerződéseire vonatkozó jogegységi határozatával kapcsolatos kérdéseket rendező törvény.

A tárca azt is közölte, hogy vizsgálja a bíró kezdeményezést és véleményét megküldi az Alkotmánybíróságnak. A minisztérium bízik abban, hogy az Alkotmánybíróság figyelemmel lesz az ügy társadalmi jelentőségére, és soron kívül fogja elbírálni a bírói kezdeményezést.

DÖNTÉSRE VÁRVA
Az Alkotmánybíróság szeptember 15-i teljes ülésének  napirendje

A közjegyzőkről szóló 1991. évi XLI. törvény 22. § (1) bekezdés d) pontja és 178. §-a megsemmisítésére irányuló alkotmányjogi panasz vizsgálata.

A támadott rendelkezések a közjegyzői szolgálat - bizonyos életkorhoz kötött - megszűnését állapítják meg.

Az indítványozó szerint a támadott rendelkezések a meghatározott életkor felett önkényesen veszik el a közjegyzői tevékenység végzésének lehetőségét, ezért - az Alaptörvény I. cikk (3) bekezdésében foglaltakkal is ellentétesen - sértik a foglalkozás szabad megválasztásához való jogát.

Állítja: a rendelkezések sértik a tulajdonjoghoz való jogát is, mert a tevékenység megkezdéséhez képest a feltételek utólagos módosításával rendszeres kereső tevékenységétől fosztják meg.
Végül kifejti: a támadott rendelkezései az emberi méltóságát sértő megkülönböztetéshez is vezetnek, mivel az öregségi nyugdíjkorhatárt elért és el nem ért közjegyzők között önkényes, racionálisan nem elfogadható indokkal tesznek különbséget. (Indítvány)

+

A Kúria mint felülvizsgálati bíróság KfvII.37.076/2012/28. számú ítélete alaptörvény-ellenességének megállapítására és megsemmisítésére irányuló alkotmányjogi panasz vizsgálata.

Az indítványozó álláspontja szerint a Kúria a bizonyítékok felülmérlegelését végezte el a felülvizsgálati eljárásban, és egyetlen bizonyíték alapján hagyta helyben a GVH határozatát, ami sérti a jogerő tiszteletben tartásának elvét.

Álláspontja szerint az Alaptörvény XXVIII. cikk (1)-(2) bekezdésében és az Emberi Jogok Európai Egyezményében foglalt pártatlanság és függetlenség követelményét, valamint az ártatlanság vélelmét sérti, hogy a Versenytanács előzetes álláspontját ugyanazok a személyek írták alá, mint akik a végleges határozatot is, és a perben e tényt a Kúria figyelmen kívül hagyta.

Az indítványozó szerint sérült a XXVIII. cikk (4) bekezdésében és az Egyezményben foglalt nulla poena sine lege elve, mert a jogsértés idején alkalmazható bírságmaximumnál súlyosabb mértékű bírság kiszabására került sor.

Kifejti továbbá, hogy az eljárás során sérült a tárgyalás tartásához fűződő joga, és a Kúria ítélete nem felel az Alaptörvény XXVIII. cikkből eredő indokolási kötelezettség követelményének.(Indítvány)

+

A Debreceni Törvényszék 2.Mf.21.259/2013/4. számú ítélete alaptörvény-ellenességének megállapítására és megsemmisítésére irányuló alkotmányjogi panasz befogadhatóságának vizsgálata.

Az indítványozó előadja: a munkáltatója a munkaviszonyát azonnali hatályú felmondással megszüntette. A felmondást azzal indokolták, hogy a munkáltató tudomására jutott, hogy szándékos bűncselekmény elkövetésének alapos gyanúja miatt előzetes letartóztatásba került, így munkavégzési kötelezettségének nem tud eleget tenni. Keresetet terjesztett elő az azonnali hatályú felmondás jogellenességének megállapítását kérve, amelyet az elsőfokú bíróság elutasított. A döntést a másodfokú bíróság helybenhagyta.

Álláspontja szerint a támadott ítéletek ellentétesek az Alaptörvény XXVIII. cikk (2) bekezdése szerinti ártatlanság vélelmének elvével, mivel amíg nincs bizonyítva a munkavállaló bűnössége, addig nem kezelhető tényként a munkáltató részéről az, hogy a munkaviszonyból folyó kötelezettségek nem teljesítése a munkavállalónak felróható.

Tekintettel arra, hogy a munkaviszony megszüntetésére olyan időpontban került sor, amikor a bűnösséget megállapító jogerős bírósági határozat még nem volt, az indítványozó álláspontja szerint sérült a XXVIII. cikk (2) bekekezdése, illetve a XII. cikk (1) bekezdéde szerinti foglalkozás szabad megválasztásához való joga. (Indítvány.)

+

A minősített adat védelméről szóló 2009. évi CLV. törvény 5-6. §-aival kapcsolatos utólagos normakontroll indítvány vizsgálata.

Az adatvédelmi biztos 2011. február 21-én utólagos normakontroll indítványt nyújtott be az Alkotmánybírósághoz a minősített adat védelméről szóló 2009. évi CLV. törvény (Mavtv.) 5-6. §-ai alkotmányellenességének megállapítása és megsemmisítése iránt. Az Alkotmánybíróság II/1180/2012. végzése alapján az indítványt 2012. április 20-án az alapvető jogok biztosa az Alaptörvény vonatkozásában kiegészítette.

Az alapvető jogok biztosa a Mavtv. 5-6. §-ai alaptörvény-ellenességének vizsgálatát kéri, mert álláspontja szerint a rendelkezések a közérdekű adatok megismeréséhez való jog aránytalan korlátozását teszik lehetővé, ezáltal sértve az Alaptörvény VI. cikk (2) bekezdését.

Emellett az indítványozó felhívja az Alkotmánybíróság figyelmét arra, hogy a Mavtv.-ből hiányoznak a minősített közérdekű adatra vonatkozó közérdekű adatigény, valamint annak elutasítása esetére a jogorvoslat speciális szabályai, így a törvényi szabályozás olyannyira hiányos, hogy jelenleg nincs mód a nyilvánosságkorlátozás érdemi és hatékony bírói jogorvoslatára. Mindez sérti a közérdekű adatok megismeréshez való jogot. (Indítvány)

+

A Fővárosi Ítélőtábla 2.Pf.20.656/2012/7. számú ítélete ellen benyújtott alkotmányjogi panasz befogadhatóságának vizsgálata.

Az indítványozó azt kéri az Alkotmánybíróságtól, hogy állapítsa meg a Fővárosi ítélőtábla Pf.20.656/2012/7. számú ítélete alaptörvény-ellenességét, és semmisítse meg azt, mivel az alaptörvény-ellenes, sérti az Alaptörvény IX. cikkének (1) bekezdésében biztosított véleménynyilvánítási szabadságunkat, valamint a minket megillető, a IX. cikk (2) bekezdésében garantált sajtószabadságot.

Az indítványozó hírportálján nyilvánosságra hozta közfeladatot ellátó rendőrök képmását, akik polgári jogi pert indítottak a hírportál ellen. A bíróság az ítéletben megállapította a személyiségi jogok megsértését, mivel a közhatalmat gyakorló rendőr képmását nem tekintette közérdekből nyilvános adatnak.

Az indítványozó szerint azonban nem csak a közszereplőkkel, hanem a közfeladatot ellátó személyekkel kapcsolatban is tágabb a véleménynyilvánítás szabadsága, mint más személyeknél. Álláspontja szerint a rendőr - mint közhatalom gyakorló - e minőségével kapcsolatos véleménynyilvánítással szemben nem hivatkozhat alapvető jogaira. A bíróság tehát a rendőrök számára nyújtott polgári jogi személyiségvédelemmel alkotmányos indok nélkül korlátozta a véleménynyilvánításhoz való jogot és a sajtószabadságot. (Indítvány)

+

A bíróságok szervezetéről és igazgatásáról szóló 2011. évi CLXI. törvény 62-63. § tárgyában, a Kúria Kpkf.37.589/2012/2. számú végzése ellen benyújtott alkotmányjogi panasz vizsgálata.

Az indítványozó - az Abtv. 26. § (1) bekezdése alapján - a bíróságok szervezetéről és igazgatásáról szóló 2011. évi CLXI. törvény 62. és 63. §-a alaptörvény-ellenességének megállapítását és megsemmisítését indítványozta.

A vitatott rendelkezések az OBH elnökének állapítanak meg hatáskört az eljáró bíróság kijelölésére. Az indítványozó ellen a Fővárosi Törvényszéken indult büntetőeljárásban az OBH elnöke 248/2012. (VIII.21.) OBHE számú határozatával a Szolnoki Törvényszéket jelölte ki az eljárás lefolytatására. A Kúria végzésében helybenhagyta az OBH elnökének döntését.

Az indítványozó álláspontja szerint a bíróságok szervezetéről és igazgatásáról szóló 2011. évi CLXI. törvény 62. és 63. §-a sérti a tisztességes eljáráshoz való jogot, a független bírósághoz való jogot, a fegyverek egyenlőségének elvét, a védelemhez való jogot és a jogorvoslathoz való jogot. (Indítvány)

+

A Normafa Park történelmi sportterületről szóló 2013. évi CXLVIII. törvény 1. § (2) bekezdése alaptörvény-ellenességének vizsgálatára irányuló alkotmányjogi panasz befogadhatóságának vizsgálata.

Az indítványozók - az Alaptörvény Nemzeti Hitvallására, a P) cikk (1) bekezdésére, valamint a 3068/2013. (III. 14.) AB határozat Indokolás [46] pontjára hivatkozással - kifejtik, hogy egyfelől az egészséges környezethez való jog védelme nem lehet alacsonyabb az Alaptörvény hatálybalépését követően, mint azt megelőzően, másfelől, hogy az egészséges környezethez való jog alanyi jogi jellegét az Alaptörvény megerősítette.

Előadják: a támadott rendelkezés által a törvény hivatkozott 2. § (4) bekezdés b), c) és d) pontjai - a beépítettség növelés, illetve a beépítettség kérdését - kivonják a természet védelméről szóló 1996. évi LIII. törvény irányadó rendelkezései szerinti szakhatósági eljárás által vizsgálható kritériumok közül. Álláspontjuk szerint mindez - a Normafa tekintetében - a környezetvédelem már korábban elért szintjét csökkenti, hiszen hatósági eljárásban az esetleges környezetkárosítás nem vizsgálható, ezért az Alaptörvény XXI. cikk (1) bekezdésének sérelme megállapítható.

Végül kifejtik, hogy a támadott rendelkezés által megfogalmazott jogkorlátozás nem tekinthető szükségesnek, illetve arányosnak sem. (Indítvány)

Az Alkotmánybíróság 1. öttagú tanácsának témái

A Kúria Mfv.I.10.793/2012/15. számú ítélete alaptörvény-ellenességének megállapítására irányuló alkotmányjogi panasz befogadhatóságának vizsgálata.

Az indítványozó szerint a támadott ítélet sérti a tisztességes eljáráshoz való jogát, emberi méltóságát és a jogegyenlőséget.

Állítja: a bírósági döntés egy szakértői vélemény önkényes mellőzéséve született, illetve korlátozta jogérvényesítési lehetőségét. Ha a bírósági döntés alapját egy olyan szakkérdés képezi, amelynek megítélésére nincs kompetenciája egyetlen független szakértőnek sem, akkor az egyetlen kompetenciával rendelkező, szakértő tanú véleményének figyelmen kívül hagyása szükségképpen sérti a jogos igényét érvényesíteni kívánó peres fél jogát a pártatlan bíróság tisztességes eljárására vonatkozóan. (Indítvány)

+

A Miskolc Megyei Jogú Város Közgyűlésének a közösségi együttélés alapvető szabályairól és ezek megszegésének jogkövetkezményeiről szóló 35/2013. (X. 1.) önkormányzati rendelete 3. §-a, 5. §-a, 10. § (1)–(6), (8)–(9), (11)–(14) és (16) bekezdései, 11. § (1) bekezdés b) és c) pontjai alaptörvény-ellenességének megállapítására irányuló alkotmányjogi panasz befogadhatóságának vizsgálata.

A támadott jogszabályi rendelkezés szabályozza többek között azt, hogy a közösségi együttélés alapvető szabályaiba ütköző magatartást követ el az, aki Miskolc Megyei Jogú Város címerét, zászlaját, nevét oly módon használja, amelyre engedély nem adható. Továbbá a közösségi együttélés alapövető szabályaiba ütköző cselekményt követ el az ingatlantulajdonos vagy használó, aki az ingatlanának rendben tartásáról nem gondoskodik, az ingatlanán hulladékot raktároz, a rovarok elszaporodását elősegíti, az ingatlanában zajt, bűzt okoz, lakását eláztatja, állatot úgy tart, hogy azzal a közös helyiségeket beszennyezi, illetve a közös használatú helyiségekben ebet tart.

Az indítványozó szerint mindez több alapvető jogát megsértette, többek között sérült az Alaptörvény VI. cikk (1) bekezdésébe foglalt magán és családi élethez való joga, a IX. cikkbe foglalt véleménnyilvánítás szabadságához való joga, és a XIII. cikk szerinti tulajdonhoz való joga. (Indítvány)

+

A Fővárosi Ítélőtábla 2.Pf.20.635/2013/3. ítélete alaptörvény-ellenességének megállapítására irányuló alkotmányjogi panasz befogadhatóságának vizsgálata.

Az indítványozó előadja: egy internetes oldalon az ő nevével azonos név alatt jelentek meg történelmi tárgyú cikkek, ezek szerzője vonatkozásában azonban a szerkesztőség részére semmilyen információt nem adott ki, valamint a sérelmezett cselekmény tovább folytatódott, ezért bírósághoz fordult.

Véleménye szerint a keresetét elutasító bírósági döntés sérti emberi méltósághoz való jogát, illetve a névviseléshez és a jó hírnévhez fűződő jogát. (Indítvány)

+

A Veszprémi Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság 1. Kpk.50.066/2013/4. számú végzése alaptörvény-ellenességének megállapítására irányuló alkotmányjogi panasz befogadhatóságának vizsgálata.

 

A bíróság a támadott végzésében elutasította az indítványozó közigazgatási végzés bírósági felülvizsgálatára irányuló kérelmét, megalapozatlanság okán. 
Az indítványozó a bíróság döntésével nem ért egyet, álláspontja szerint a hatóságok és a bíróság eljárásai súlyosan sértették a tisztességes hatósági és bírósági eljáráshoz való jogát (Alaptörvény XXIV. cikk (1) bekezdés, XXVIII. cikk (1) bekezdés). Sérült továbbá a magán- és családi élete, otthona és jó hírneve tiszteletben tartásához való alapvető joga, amikor a bíróságok törvényi kötelezettségük ellenére nem alkalmazták a törvény rendelkezéseit alapvető jogai védelmében. (Indítvány)

+

Az adózás rendjéről szóló 2003. évi XCII. törvény 92. § (11)–(12) bekezdése alaptörvény-ellenességének megállapítására irányuló alkotmányjogi panasz befogadhatóságának vizsgálata. 

Az indítványozó kifejti: az elhúzódó adóhatósági eljárás nyomán sérült az Alaptörvény XXIV. cikk (1) bekezdésében biztosított ésszerű határidőn belüli ügyintézéshez való joga, valamint anyagi kár is érte őt, mivel az adóhatóság a folyamatban lévő és ismételten meghosszabbított eljárás miatt nem rendelkezett az áfa visszatérítéséről.

Álláspontja szerint a támadott rendelkezések, melyek meg nem határozható időtartamú ellenőrzést tesznek lehetővé, sértik az Alaptörvény B) cikk (1) bekezdésében foglalt jogállamiság, valamint az ebből eredő jogbiztonság követelményét. (Indítvány:_anonim.pdf.)

+

Az adózás rendjéről szóló 2003. évi XCII. törvény 92. § (11) bekezdése alaptörvény-ellenességének megállapítására és megsemmisítésére irányuló, valamint az adózás rendjéről szóló 2003. évi XCII. törvény 136. § (2) bekezdése és 143. § (1) bekezdése alaptörvény-ellenességének megállapítására irányuló alkotmányjogi panasz befogadhatóságának vizsgálata.

A támadott rendelkezések értelmében az adózó ellenőrzése során elrendelt kapcsolódó vizsgálat időtartama az ellenőrzés határidejébe nem számít be, továbbá a határozathozatalt megelőző eljárás során hozott végzés csak a határozat ellen benyújtott fellebbezésben támadható meg.

Az indítványozó állítja: ÁFA visszatérítésre  jogosult, azonban az adóhatóság - kapcsolódó vizsgálat miatt - a visszautalást még nem teljesítette.
Kifejti: az Art. 92. § (11) bekezdése sérti a jogbiztonság elvét, mivel nem határozza meg pontosan a kapcsolódó vizsgálat kereteit és rendjét, az érintettek jogait, valamint a jogorvoslati rendet. Sérti a tisztességes hatósági eljáráshoz való jogot is, előre meg nem határozott időtartamú ellenőrzést tesz lehetővé. A támadott rendelkezések alkalmazása következtében az indítványozó jogorvoslat lehetősége nélkül esik el jogos várományától, ezért a rendelkezések sértik a tulajdonhoz, valamint az Alaptörvény XXVIII. cikk (7) bekezdésében biztosított jogorvoslathoz való jogát is.  (Indítvány)

+

Az adózás rendjéről szóló 2003. évi XCII. törvény 92. § (11) bekezdése alaptörvény-ellenességének megállapítására és megsemmisítésére irányuló, valamint az adózás rendjéről szóló 2003. évi XCII. törvény 136. § (2) bekezdése és 143. § (1) bekezdése alaptörvény-ellenességének megállapítására irányuló alkotmányjogi panasz befogadhatóságának vizsgálata.

Az indítványozó előadja: az adóhatóság az általános forgalmi adó visszatérítését indokolatlanul késlelteti, ennek következtében a kifizetést megelőző ellenőrzési eljárás már fél éve húzódik.

Véleménye szerint az eljárás határidejének meghosszabítását lehetővé tevő jogszabályi rendelkezés, az adózás rendjéről szóló 2003. évi XCII. törvény 92. § (11) bekezdése sérti a jogbiztonságot, mivel nem segíti elő a kiszámíthatóságot és a vállakozások biztonságát. Sérül továbbá a tisztességes lejáráshoz való joga is, mert az adóhatóság előre ki nem számítható ideig foganatosítja az ellenőrzést. Sérül továbbá a jogorvoslathoz való joga is, mivel kizárják a fellebbezés illetve a bírói felülvizsgálat lehetőségét. (Indítvány)

+

A Debreceni Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság 1.M.433/2013/4. számú ítélete és a megváltozott munkaképességű személyek ellátásairól és egyes törvények módosításáról szóló 2011. évi CXCI. törvény 2. § (1) bekezdése alaptörvény-ellenességének megállapítására irányuló alkotmányjogi panasz befogadhatóságának vizsgálata.

Az indítványozó előadja: korábbi munkahelyén sugárszenyezett fűtőolajjal kellett dolgoznia, anélkül, hogy erről tudott volna. E tevékenység súlyos következményekkel járt egészségi állapotára nézve. Az eljáró bíróság ügyében a sérelmezett jogszabályi rendelkezést alkalmazta, amelynek következtében elesett bizonyos ellátásoktól.

Álláspontja szerint a jogszabályi rendelkezés sérti emberi méltóságát, a munka és a foglalkoztatás szabad megválasztásához fűződő jogát, a törvény előtti egyenlőséget és diszkriminatív. Sérti továbbá támogatásra való jogosultságát, valamint a testi és lelki egészséghez való jogát. (Indítvány)

+

A Szegedi Törvényszék 2.Pf.22.182/2013/3. számú, valamint a Szegedi Járásbíróság 11.P.21.863/2012/24. számú ítélete alaptörvény-ellenességének megállapítására irányuló alkotmányjogi panasz befogadhatóságának vizsgálata.

Az indítványozó előadja: szántó és legelő ingatlanai kizárólag egy olyan önkormányzati közútról voltak megközelíthetőek, amelyeket az illetékes önkormányzat adásvételi szerződéssel egy magánszemélynek értékesített. Ennek során ingatlanai közlekedésre alkalmas közúton megközelíthetetlenek lettek.

Az indítványozó pert indított, keresetét arra alapította, hogy a helyi közutak forgalomképtelenek, és a forgalomképtelen dolgok elidegenítése semmis, így a szerződés érvénytelen. A keresetet az elsőfokú bíróság elutasította, amelyet a másodfokú bíróság helybenhagyott. A bíróság indokolása szerint az indítványozónak nem volt keresetindítási jogosultsága, mivel közvetlen jogi érdek csak akkor állhat fenn, ha a szerződés érvénytelensége következtében harmadik személy jogot szerez vagy kötelezettségtől szabadul.

Az indítványozó álláspontja szerint a támadott ítéletek sértik az Alaptörvény XXVIII. cikk (1) bekezdése szerinti bírósághoz fordulás jogát, mivel a bíróság a keresetét érdemben nem vizsgálta, döntését kizárólag a perbeli legitimáció hiányára alapította. Ezzel sérült - véleménye szerint - az Alaptörvény XXIV. cikk szerinti tisztességes hatósági eljáráshoz való joga, továbbá a kártérítéshez való joga, mivel semmilyen módon nem kárpótolták azért, hogy ingatalanai értéke nyilvánvalóan csökkent. (Indítvány)

+

A közúti közlekedésről szóló 1988. évi I. törvény 29/B. § (2) bekezdés a) pontja, és az utak építésének, forgalomba helyezésének és megszüntetésének engedélyezéséről szóló 93/2012. (V. 10.) Korm. rendelet 14. § (1)–(2) bekezdései alaptörvény-ellenességének megállapítására irányuló alkotmányjogi panasz befogadhatóságának vizsgálata.

Az indítványozók tulajdonát képező ingatlanok előtt az önkormányzat buszmegállót létesített, amely akadályozza az ingatlanok megközelítését. Az indítványozók kifogásolják, hogy nem kapták kézhez a buszmegálló forgalomba helyezését engedélyező hatósági határozatot, mivel a támadott jogszabályi rendelkezések alapján nem minősültek ügyfélnek az eljárásban. Álláspontjuk szerint ezért a megjelölt rendelkezések ellentétesek az Alaptörvény XXVIII. cikk (7) bekezdésében biztosított jogorvoslathoz való joggal, és a 15. cikk (4) bekezdésével.(Indítvány)

+

A Kúria Mfv.II.10.716/2012/8. számú ítélete, a Fővárosi Törvényszék 51.MF.630.762/2012/6. számú ítélete, valamint a Fővárosi Munkaügyi Bíróság 16.M.5335/2010/19. számú ítélete alaptörvény-ellenességének megállapítására irányuló alkotmányjogi panasz befogadhatóságának vizsgálata.

Az indítványozó részletesen ismerteti az ügyben irányadó jogszabályi rendelkezéseket, illetve vitatja az eljárt bíróságok jogértelmezését, szerinte az ítéletek számos alaptörvényi rendelkezéssel ellentétesek.  (Indítvány)

+

A bírósági végrehajtásról szóló 1994. évi LIII. törvény 217/B. §-a és a Gyulai Törvényszék 9.Pkf.25.170/2013/2. számú végzése alaptörvény-ellenességének megállapítására irányuló alkotmányjogi panasz vizsgálata.

Az indítványozó álláspontja szerint a végzések sértik a hátrányos megkülönböztetés tilalmának alkotmányos elvét, mivel a végrehajtási feladatot ellátó szervek közül csak az önálló bírósági végrehajtókat sújtja objektív fegyelmi felelősségi szankcióval. A támadott rendelkezése sérti a tisztességes eljáráshoz való jogot abban az esetben, ha az első fokon eljárt bíróság a végrehajtási kifogást elutasítja, és az önálló bírósági végrehajtó intézkedését hatályában fenntartja, ezt követően a másodfokú bíróság azonban a végrehajtót bírsággal sújtja. Ez esetben ugyanis a szankció célt téveszt, mivel az önálló bírósági végrehajtót sújtja akkor is, ha az elsőfokú döntéstől kezdve a perben kifogásolt intézkedés már a foganatosító bíróság intézkedésének tekintendő.

A tisztességes bírósági eljáráshoz való jogot sérti továbbá a szabálysértés határozatlansága, illetve az a tény, hogy a végrehajtási kifogást elbíráló bíróságok tulajdonképpen fegyelmi büntetést hoznak a jogorvoslati eljárásban úgy, hogy nem vizsgálják a végrehajtó vétkességét.

Az indítványozó szerint a jogorvoslathoz való jogát is sérti a támadott rendelkezés, mert ha a végrehajtási kifogást másodfokon elbíráló határozatban állapítják meg a végrehajtó felelősségét, az ellen jogorvoslatra nincs lehetőség. (Indítvány)

+

A bírósági végrehajtásról szóló 1994. évi LIII. törvény 217/B. §-a és az Orosházi Járásbíróság 0405-1. Vh.271/2010/9. és a Gyulai Törvényszék 2.Pkf.25.604/2013/2. számú végzései alaptörvény-ellenességének megállapítására irányuló alkotmányjogi panasz vizsgálata.

Az indítványozó álláspontja szerint a Vht. 217/B. §-a sérti a hátrányos megkülönböztetés tilalmának alkotmányos elvét, mivel a végrehajtási feladatot ellátó szervek közül csak az önálló bírósági végrehajtókat sújtja objektív fegyelmi felelősségi szankcióval. A Vht. támadott rendelkezése sérti a tisztességes eljáráshoz való jogot abban az esetben, ha az első fokon eljárt bíróság a végrehajtási kifogást elutasítja, és az önálló bírósági végrehajtó intézkedését hatályában fenntartja, ezt követően a másodfokú bíróság azonban a végrehajtót bírsággal sújtja. Ez esetben ugyanis a szankció célt téveszt, mivel az önálló bírósági végrehajtót sújtja akkor is, ha az elsőfokú döntéstől kezdve a perben kifogásolt intézkedés már a foganatosító bíróság intézkedésének tekintendő. A tisztességes bírósági eljáráshoz való jogot sérti továbbá a szabálysértés határozatlansága, illetve az a tény, hogy a végrehajtási kifogást elbíráló bíróságok tulajdonképpen fegyelmi büntetést hoznak a jogorvoslati eljárásban úgy, hogy nem vizsgálják a végrehajtó vétkességét.

Az indítványozó szerint a jogorvoslathoz való jogát is sérti a támadott rendelkezés, mert ha a végrehajtási kifogást másodfokon elbíráló határozatban állapítják meg a végrehajtó felelősségét, az ellen jogorvoslatra nincs lehetőség. (Indítvány)

+

A Pécsi Törvényszék 3.Pf.20.433/2013/10. számú ítélete alaptörvény-ellenességének megállapítására irányuló alkotmányjogi panasz befogadhatóságának vizsgálata.

Az indítványozó előadja: az indítványozó és gyermekének édesanyja között gyermekelhelyezés iránti per volt folyamatban, amelyben elsőfokon az indítványozónál helyezte el a bíróság a közös gyermeket.

Fellebbezést követően a másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság ítéletét megváltoztatta és az alperesi anyánál helyezte el a gyermeket. Az eljáró másodfokú bíróság hivatalból újabb bizonyítási eljárást rendelt el, holott korábban már három szakértői vélemény készült, és igen terjedelmes mennyiségű bizonyítékok álltak rendelkezésre. A bíróság az elsőfokú bíróság ítéletét megváltoztatta, azzal a szóbeli indokolással, hogy nem jogi, hanem érzelmi kérdésben döntött.

Az indítványozó sérelmezi, hogy annak ellenére, hogy az elsőfokú bíróság valamennyi szempont figyelembevételével hozta meg döntését, azt a másodfokú bíróság egyetlen szempont alapján változtatta meg. Álláspontja szerint mindezzel, továbbá a rövid indokolással a bíróság megsértette az Alaptörvény XXIV. cikk (1) bekezdése szerinti tisztességes hatósági eljáráshoz való jogát. Sérelmezi továbbá, hogy a gyermekelhelyezés körében a másodfokú ítélet ellen felülvizsgálati kérelmet nem lehet előterjeszteni. (Indítvány: anonim.pdf.)

+

 

A bírósági végrehajtásról szóló 1994. évi LIII. törvény 217/B. §-a, a Pesti Központi Kerületi Bíróság 0101-2.Vh.3191/2013/4. és a Fővárosi Törvényszék 56.Pkf.638.104/2013/2. számú végzései alaptörvény-ellenességének megállapítására irányuló alkotmányjogi panasz vizsgálata.

Az indítványozó előadja: a bíróság a sérelmezett végzésekben túlzott mértékűnek találta költségelőleg felhívását, munkadíját és költségátalányát mérsékelte, illetve arról rendelkezett, hogy munkadíja 20 %-át be kell fizetnie végrehajtói letéti számlájára.

Álláspontja szerint a végzések sértik az Alaptörvény XV. cikk (2) bekezdését, mert diszkriminációt valósítanak meg vele és az önálló végrehajtókkal szemben, és az Alaptörvény XXIV. cikk (1) bekezdésébe ütköznek, mert megfosztják jogorvoslati lehetőségétől. (Indítvány)

+

A Kúria Mfv.III.10.411/2012/5. számú ítélete alaptörvény-ellenességének megállapítására irányuló alkotmányjogi panasz befogadhatóságának vizsgálata.

Az indítványozó előadja: az első, illetve a másodfokú bíróság helyt adott kártérítési igényének. A Kúria a jogerős ítéletet - az alperesi marasztalás, illetve a perköltség összegét megállapító részét azonban részben hatályon kívül helyezte, részben megváltoztatta.

Az indítványozó szerint a Kúria nyilvános tárgyalás, illetve a felek meghallgatása nélkül hozta meg ítéletét - amely ellen további jogorvoslatnak nincs helye -, ezért az sérti a tisztességes bírósági eljáráshoz, illetve a jogorvoslathoz való jogát.

Kifejti továbbá: az ítélet előzményét képező ügyben rendelkezési jogában korlátozva volt, illetve a Kúria kártérítési igényeinek jogalapja között indokolatlanul különbséget tett, ezzel megsértve a tulajdonhoz való jogát. Végül hozzáteszi: az ítélet sérti az Alaptörvény M) cikk (1) bekezdésében foglaltakat is, mivel olyan helyzetet rögzít, amely a vállalkozási szabadságát is korlátozta. (Indítvány)

+

A Kúria Gfv.VII.30.104/2013/6. számú ítélete alaptörvény-ellenességének megállapítására irányuló alkotmányjogi panasz befogadhatóságának vizsgálata.

Az indítványozó a Kúria pénzkövetelés megfizetése iránt indított perében hozott ítélet  G megsemmisítését indítványozta.

Álláspontja szerint az ítélet sérti az Alaptörvény XXVIII. cikk (7) bekezdésében foglalt jogorvoslathoz való jogot, és az Alaptörvény 25. cikk (2) bekezdését, mert a Kúria és az ügyben eljárt bíróságok az indítványozó által előterjesztet másodlagos kereseti és fellebbezési kérelem tárgyában önkényesen megtagadták a döntéshozatalt. (Indítvány)

+

A bíróságok szervezetéről és igazgatásáról szóló 2011. évi CLXI. törvény 2012. január 1. napjától 2012. július 31. napjáig hatályban volt 62.–63. §-ai alkalmazásának kizárására; valamint a polgári perrendtartásról szóló 1952. évi III. törvény 2011. január 7. napjától 2013. július 31. napjáig hatályban volt 47. § (1) bekezdése alaptörvény-ellenességének megállapítására irányuló bírói kezdeményezés vizsgálata.

Az indítványozó bíró szerint  a támadott rendelkezések sértik a tisztességes bírósági eljáráshoz, valamint a jogorvoslathoz való jogot, mivel egyfelől elvonják az eljárási törvényekben megállapított általános hatásköri és illetékességi szabályok szerint irányadó bírói fórumot, másfelől a kijelölő döntés ellen az érintetteknek nincs lehetősége jogorvoslatra. (Indítvány)

Az Alkotmánybíróság 2. öttagú tanácsának legközelebbi napirendje

A Fővárosi Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság 20.Kpk.45041/2014/3. számú végzésének, valamint a Budapest Rendőr-főkapitánya 01000-2033-2/2014. általános számú határozata alaptörvény-ellenességének megállapítására és megsemmisítésére irányuló alkotmányjogi panasz befogadhatóságának vizsgálata.

Budapest Rendőrfőkapitánya határozatában megtiltotta az indítványozó által bejelentett rendezvény megtartását 2014. február 8-án Budapest I. kerület Vérmezőn. A határozat hivatkozott arra, hogy fennáll annak veszélye, hogy a rendezvény a második világháború áldozatainak, illetve élő hozzátartozóinak az emberi méltósághoz való jogát sértheti, és hogy az Alaptörvény IX. cikkében foglalt véleménynyilvánításhoz való jog korlátja lehet mások emberi méltósághoz való joga.
A Fővárosi Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság végzésében a határozat ellen benyújtott felülvizsgálati kérelmet elutasította.
Az indítványozó álláspontja szerint a határozat és a bíróság végzése sérti az Alaptörvény VIII. cikk (1) bekezdésében biztosított gyülekezéshez való jogot, mert alaptörvény-ellenesen bővítették a gyülekezési jog szabad gyakorlásának és a rendezvény megtartásának előzetes megtagadási okait. (Indítvány)

+

A szociális igazgatásról és szociális ellátásokról szóló 1993. évi III. törvény 45. § (3) bekezdése, valamint a Budapest Főváros VIII. kerület Józsefvárosi Önkormányzat Képviselő-testületének a pénzbeli és természetben nyújtott szociális ellátások, valamint a személyes gondoskodást nyújtó szociális ellátások helyi szabályairól szóló 37/2004. (VII.15.) számú önkormányzati rendelet 18. §-a alaptörvény-ellenességének megállapítására és megsemmisítésére irányuló alkotmányjogi panasz befogadhatóságának vizsgálata. 

Személyes érintettség kapcsán az indítványozó előadja: átmeneti segélyért folyamodott az illetékes önkormányzathoz, amely azt biztosította is a számára, csak nem rendszeresen, hanem "alkalmanként adható" formában. Ezt az indítványozó megfellebbezte, azonban a fellebbezését az önkormányzat nem bírálta el érdemben, hanem tájékoztató levelet küldött válaszul. Így további jogorvoslat nem áll a rendelkezésére. 

Az indítványozó szerint a támadott jogszabályi rendelkezések sértik az Alaptörvény II. cikke szerinti emberi méltósághoz való jogát, mivel nem biztosítja a minimális megélhetéshez szükséges feltételeket az arra rászorulóknak, illetve önkormányzati hatáskörbe sorolja a segély nyújtását, és az ahhoz kapcsolódó feltételek kialakítását. Állítja: sérül a XV. cikk szerinti törvény előtti egyenlőség joga, mert a jogokat megkülönböztetés nélkül kell biztosítani,  lakóhelyre és önkormányzatra tekintet nélkül, és sérül a XIX. cikk szerinti szociális biztonsághoz való joga is. (Indítvány)

+

A Kúria Pfv.I.20.750/2013/3. számú végzése alaptörvény-ellenességének megállapítására és megsemmisítésére irányuló alkotmányjogi panasz befogadhatóságának vizsgálata.

Az indítványozó önálló bírósági végrehajtóként járt el egy olyan végrehajtási eljárásban, amelyben intézkedése ellen végrehajtási kifogással éltek. Az elsőfokú bíróság a végrehajtási intézkedését hatályában fenntartotta, és a végrehajtási kifogást elutasította. A másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság végzését megváltoztatta és az indítványozó végrehajtási intézkedését megsemmisítette, és kötelezte 276.169.- forint megfizetésére. Az indítványozó (a végrehajtást kérővel közösen) felülvizsgálati kérelmet terjesztett elő, amelyet a Kúria hivatalból elutasított. 
Az indítványozó álláspontja szerint a Kúria döntése sérti az Alaptörvény B. cikk (1) bekezdés szerinti jogállamiság elvét, mivel a Pp. 270. § (2) bekezdés, és a Vht. 9. § és 224. § (1) bekezdés szerint felülvizsgálatnak helye van. Sérti továbbá az Alaptörvény XXVIII. cikk (7) bek. szerinti jogorvoslathoz való jogát, mivel a Kúria szerint a törvény korlátozza a felülvizsgálathoz való jogot a végrehajtás foganatosítása terén, amely véleménye szerint nem helytálló. Sérti továbbá a XXVIII. cikk (1) bek. szerinti tisztességes bírósági eljáráshoz való jogát, mivel a Kúria olyan bírósági gyakorlatot kíván fenntartani, amely a jelenleg hatályos jogszabályi rendelkezésekkel már nincs összhangban. A Vht. jelen állapotában nem szabályozza teljes körűen a jogorvoslatokat, ezért a felülviszgálati kérelem elutasításának nincs helye. (Indítvány)

+

A Veszprémi Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság 3.K.27.271/2013/6. számú ítéletével összefüggésben benyújtott, az épített környezet alakításáról és védelméről szóló 1997. évi LXXVIII. törvény 30. § (4) bekezdés utolsó mondata, valamint a kisajátításról szóló 2007. évi CXXIII. törvény 5. § (2) bekezdése alaptörvény-ellenességének megállapítására és megsemmisítésére irányuló alkotmányjogi panasz befogadhatóságának vizsgálata.

Az indítványozó szerint az Alaptörvény XIII. cikk (1) bekezdésében foglalt tulajdonhoz való jogot és a XIII. cikk (2) bekezdésében deklarált azonnali kártalanítás elvét sérti, hogy a támadott jogszabályi rendelkezések alapján a tulajdonjogában korlátozott tulajdonosnak az adásvételre vonatkozó megállapodás kezdeményezésétől számított 5 évet kell várnia, hogy ingatlanát kisajátítsák. Állítja: ezen szabályozás nem felel meg az Alaptörvény I. cikk (3) bekezdésében az alapvető jogok korlátozására előírt követelményeknek. (Indítvány)

+

A Kúria Gfv.VII.30.004/2013/7. számú végzése alaptörvény-ellenességének megállapítására és megsemmisítésére irányuló alkotmányjogi panasz befogadhatóságának vizsgálata.

Az indítványozó előadja: a támadott végzés sérti a jogbiztonság követelményét, illetve a tisztességes eljáráshoz való jogát. Véleménye szerint jogsérelmét az okozta, hogy a bíróságok a támadott jogszabályi rendelkezést parttalan szankcióként alkalmazták a felszámoló és a hitelező közötti jogvita során. (Indítvány)

+

A Kúria Pfv.III.20.694/2013/4. számú ítélete alaptörvény-ellenességének megállapítására és megsemmisítésére irányuló alkotmányjogi panasz befogadhatóságának vizsgálata.

Az indítványozó előadja: közúti balesetet szenvedett, sérülései maradandó fogyatékosság hátrahagyásával gyógyultak. Gyógykezelési költségei tekintetében peren kívüli egyezséget kötött, a jövedelempótló járadék iránti igényét pedig perben kívánta érvényesíteni.

A Kúria döntése értelmében a garantált bérminimum azonban csak egy, a munkáltatóval folytatott jogvitában érvényesíthető, polgári jogi kártérítési igény esetében pedig figyelmen kívül kell hagyni.

Állítja: e döntés következtében sérült a jogbiztonság elve, a jogszabályok mindenkire kötelező erejének elve, a törvény előtti egyenlőség elve, a tulajdonhoz való joga, a munka szabad megválasztásához való joga, valamint a tisztességes eljáráshoz való joga, valamint az az elv, hogy a jogszabályok értelmezésénél azt kell feltételezni, hogy azok erkölcsös és gazdaságos célt szolgálnak. (Indítvány)

+

A Makói Járásbíróság 0604-1.Vh.176/2012/50. számú és 0604-4.Vh.176/2012/107. számú végzései, valamint a Szegedi Törvényszék 2.Pkf.20.353/2014/1. számú végzése alaptörvény-ellenességének megállapítására és megsemmisítésére irányuló alkotmányjogi panasz befogadhatóságának vizsgálata.

Az indítványozó véleménye szerint ezek a végzések sértik az Alaptörvény VI. cikk (1) bekezdésében foglalt jogát (otthon tiszteletben tartásához való jog), mert értesítése nélkül rendelkeztek az általa lakásként használt ingatlan kiürítéséről.

Mivel a Makói Járásbíróság 0604-Vh.176/2012/50. számú végzését a részére nem kézbesítették, sérült a jogorvoslathoz való joga is [Alaptörvény XXVIII. cikk (7) bekezdés].

Az értesítés hiánya miatt az eljárásban félként sem vehetett részt, így sérült a tisztességes eljáráshoz való joga is [Alaptörvény XXVIII. cikk (1) bekezdés]. (Indítvány)

+

A Büntetőeljárásról szóló 1998. évi XIX. törvény 230. § (2) bekezdésének „továbbá azokat az indokokat tartalmazza, amelyek alapján a pótmagánvádló a feljelentés elutasítása, a nyomozás megszüntetése vagy a vádemelés részbeni mellőzése ellenére a bírósági eljárás lefolytatását indítványozza” szövegrésze, valamint a 231. § (2) bekezdés d) pontjának „vagy a vádindítvány nem tartalmazza a 230. § (2) bekezdésében foglaltakat” szövegrésze, a Siklósi Járásbíróság 2.B.272/2013/2. számú és a Pécsi törvényszék 3.Bkf.434/2013/2. számú végzése alaptörvény-ellenességének megállapítására és megsemmisítésére irányuló alkotmányjogi panasz befogadhatóságának vizsgálata.

Az indítványozó sérelmezi, hogy az eljáró elsőfokú bíróság először nem a hiányosságok pótlására hívta fel, holott amennyiben ügyész nyújt be vádat, akkor lehetőség van a vád kellékhiányosságának pótlására. A másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság határozatát helybenhagyta. 

Az indítványozó szerint több alapvető jogot sértenek a bírói döntések és a támadott jogszabályok, többek között sérül jogállamiság elve, a tisztességes eljáráshoz való joga és a tisztességes bírósági eljáráshoz való joga. (Indítvány)

Legfrissebb döntések

Az ügy tárgya: a Pp. 252. § (2) bekezdése és a Pp. 253. § (1) bekezdése elleni alkotmánybírósági panasz (jogorvoslathoz való jog megsértése.  (2014.09.11 AB végzés alkotmányjogi panasz visszautasításáról, -  IV/1056/2014.)

+

Az ügy tárgya: a társasházakról szóló 1997. évi CLVII. törvény 32. § (1) bekezdés konkrét perben való alkalmazásának kizárása iránti bírói kezdeményezés. (2014.09.10 AB határozat jogszabály folyamatban lévő ügyben történő alkalmazásának kizárásáról, - III/1007/2014.)

+

Az ügy tárgya: a korhatár előtti öregségi nyugdíjak megszüntetéséről, a korhatár előtti ellátásról és a szolgálati járandóságról szóló 2011. évi CLXVII. törvény egyes rendelkezései alkalmazhatóságának kizárására irányuló bírói indítvány, - korhatár előtti öregségi ellátás, alkalmazási tilalom kimondása. (2014.09.10 AB határozat bírói kezdeményezés elutasításáról, - III/1186/2014.)

+

Az ügy tárgya: a Fővárosi Törvényszék 43.Pf.637.831/2013/4. számú ítélete elleni alkotmányjogi panasz, - képviseleti jog. (2014.09.10 AB végzés alkotmányjogi panasz visszautasításáról (IV/197/2014.)