Előzmények nélküli intézményként is sikerült meghonosítania az európai alkotmányos kultúrát, és amennyire lehet ma is képviseli, valamint az egymást váltó kormányok mellett a folytonosságot, a politika gyakorlati törekvései mellett az értékalapú mérlegelést.” A teljes ülés legutóbbi döntései, legközelebbinovember 11-i ülésének témái.
– Az alkotmánybírósági hatáskörök szűkítése, az alkotmánybíró-választás rendjének megváltoztatása, illetve az Alkotmánybíróság döntéseit felülíró alkotmányozási gyakorlat idején az alkotmánybíráskodás számára a túlélés is kérdésesnek tűnt, ezek után fontos eredmény, hogy az új szabályozás a jövőre nézve is megteremtette a hatékony alkotmánybíráskodás lehetőségét – hangsúlyozta Paczolay Péter, a taláros testület elnöke a rendszerváltás negyedszázados évfordulója alkalmából a Nemzeti Közszolgálati Egyetemen tartott konferencián.
Az Alkotmánybíróság elnöke a testület elmúlt negyedszázadát felidézve az „1989-es létrehozását követő hőskorral" kapcsolatban elmondta: az elmúlt negyedszázad tanulsága az Alkotmánybíróság szempontjából, hogy előzmények nélküli intézményként is sikerült meghonosítania az európai alkotmányos kultúrát, és amennyire lehet ma is képviseli, valamint az egymást váltó kormányok mellett a folytonosságot, a politika gyakorlati törekvései mellett az értékalapú mérlegelést.
Kiemelte: a testület fontos szerepet játszott a rendszerváltásban, alapvetően befolyásolta jogrendszert, és rendkívül nagy nemzetközi elismerést vívott ki. Máig maradandó érték többek között az alapjogok korlátozásának megítélésére kidolgozott szükségesség-arányosság tesztje. Ennek az időszaknak a megítélése is sokszínű: vitatott például az, ahogy a korai Alkotmánybíróság határköreit saját értelmezése alapján alakította, illetve hogy úgy döntött, a nyilvánosság kizárásával végzi munkáját és nem tart nyilvános tárgyalásokat.
Hangsúlyozta: az alkotmánybíráskodásnak nem a társadalomirányítás általános szempontjai szerint kell működnie, az a speciális rendeltetése, hogy az alapjogok pártját fogja! Az Alkotmánybíróság mindaddig betölti hivatását, míg az alkotmányosság őre, védi az alapjogokat és a hatalommegosztást mindazokkal szemben, akik hatékonyságra, biztonságra vagy éppen gazdasági helyzetre hivatkozva csorbítani akarják azokat, az Alkotmánybíróság tagjai pedig autonóm személyiségek, akik nem kormányzati álláspontokat képviselnek a testület ülésein – tette hozzá az elnök.
Az Alkotmánybíróság teljes ülésének legutóbbi döntései
A 6/1996. (VII. 12.) IM rendelet 137.§ (1) bekezdése és a 12/2010. (XI. 9.) KIM rendelet 3. § (1) bekezdése nemzetközi szerződésbe és Alaptörvénybe ütközésének vizsgálatára irányuló bírói kezdeményezés vizsgálata, - börtöncella mérete.
A bíróság előtt folyamatban levő ügyben a felperes kártérítésre tartott igényt a büntetés-végrehajtási intézmény alperessel szemben, arra hivatkozással, hogy a szabadságvesztését túlzsúfolt cellában töltötte, ahol az egy főre jutó mozgástér sem az európai normák alapján minimálisan meghatározott 4 négyzetmétert, sem a magyar szabályozás szerinti 3 négyzetmétert nem érte el. Álláspontja szerint a vizsgálni kért rendelkezés az Emberi Jogok Európai Egyezményének 3. cikkébe ütközik, és sérti az Alaptörvény III. cikk (1) bekezdésébe foglalt jogot is, mely szerint senkit nem lehet kínzásnak, embertelen, megalázó bánásmódnak vagy büntetésnek alávetni. (Indítvány)
Az Alkotmánybíróság határozatában hangsúlyozta: az Emberi Jogok Európai Egyezményében és az Alaptörvényben is szabályozott embertelen vagy megalázó bánásmód tilalmából levezethető követelmény, hogy a többszemélyes zárkában fogvatartottak részére biztosított élet-, illetve mozgástér minden esetben elérje azt a minimális mértéket, amely elhelyezésüket az emberi méltóságuk sérelme nélkül biztosítja a büntetés-végrehajtási intézetben. E követelmény feltétlen jellegéből következik, hogy a fogvatartottak részére biztosított mozgás-, illetve légtér minimális mértékét kötelező jelleggel kell a jogszabályban meghatározni.
Az Alkotmánybíróság megállapította: a támadott rendelkezés nem felel meg az Egyezményből és az Alaptörvényből eredő követelménynek, sérti az embertelen vagy megalázó bánásmód és büntetés tilalmát, mert nem feltétlenül kötelező erővel írja elő a zárkák minimálisan megkövetelt méretét, és így lehetővé teszi a fogvatartottak elhelyezését olyan zárkában is, amelyben a minimális élettér nincs biztosítva.
Az Alkotmánybíróság a támadott rendelkezést 2015. március 31-ei hatállyal semmisítette meg, mivel úgy ítélte meg, hogy az említett rendelkezések ideiglenes hatályban tartása kisebb sérelmét eredményezi a jogbiztonságnak, mintha meghatározott ideig nem létezne a fogvatartottak számára biztosítandó élettér mértékét meghatározó jogszabály. Ezzel a jogalkotó számára is megfelelő idő áll rendelkezésre az Egyezménnyel és az Alaptörvénnyel összhangban álló új jogszabályi rendelkezés kidolgozására. (AB határozat a büntetés-végrehajtási intézeti zárkák méretére vonatkozó jogszabályi rendelkezések alaptörvény-ellenességéről: III/1292/2014.)
A határozathoz Balsai István, Dienes-Oehm Egon, Juhász Imre, Lenkovics Barnabás,. Pokol Béla, Salamon László és Varga Zs. András különvéleményt csatolt.
+
Az adózás rendjéről szóló 1990. évi XCI. törvény – 1998. június 16-tól 2004. január 1-jéig hatályban volt – 25. § (2) bekezdése f) pontja alaptörvény-ellenességének megállapítása és megsemmisítése iránti panasz vizsgálata. (Indítvány)
Az alkotmányjogi panaszra okot adó ügyben az indítványozó keresetet terjesztett elő, amelyben 2.020.306.980 Ft és ennek kamatai megfizetésére kérte kötelezni az Állami Privatizációs és Vagyonkezelő Rt. alperest. Előadta: az ügyében eljáró bíróság a támadott rendelkezést úgy alkalmazta, hogy az adófizetés megfizetésére köteles részvénytársaságot irányító társaság mögöttes felelősségét nem állapította meg, mivel erről az adóhatóság nem hozott határozatot. Állította: az alkalmazott jogszabály indokolatlan különbséget tett mögöttes felelősök között a velük szembeni fellépés lehetősége szempontjából azon az alapon, hogy adózásból származó tartozásokért vagy egyéb adósságokért felelnek.
Az Alkotmánybíróság nem találta megalapozottnak az alkotmányjogi panaszt. Határozata indokolása szerint a támadott szabályozás az államot megillető adókövetelések tekintetében kötötte egy külön hatósági aktus meghozatalához a mögöttes felelősség beálltát. Nem jelent diszkriminációt, ha az állam a saját követelései érvényesítését a saját tulajdonában levő társasággal szemben feltételhez köti. A szabályozás semmiféle hátrányt nem jelent a magánjogi úton létrejött követeléseknek érvényesítése szempontjából, mivel az államot megillető adókövetelések közjogi jogviszony alapján illetik meg az államot; a magánjogi követelések a másik csoportot alkotják. (AB határozat alkotmányjogi panasz elutasításáról: IV/880/2012.)
A határozathoz Balogh Elemér, Juhász Imre, Kiss László, Lévay Miklós és Paczolay Péter különvéleményt csatolt.
+
Budapest Környéki Törvényszék 14.Bf.860/2013/19. számú ítélete alaptörvény-ellenességének megállapítására és megsemmisítésére irányuló alkotmányjogi panasz.
Az indítványozó előadta, hogy kábítószerrel való visszaélés és más bűncselekmények miatt letöltendő szabadságvesztés büntetésre ítélte őt a Budapest Környéki Törvényszék. Álláspontja szerint sérült a tisztességes eljáráshoz való joga, mert a bizonyítási eljárásban nem volt részére biztosított, hogy a terhére szóló vallomást tevő tanúhoz a védője kérdést intézzen, és kifogásolhassa a vallomását.
Az Alkotmánybíróság az első fokú és a másodfokú ítélet ismeretében úgy értékelte, hogy az indítványozó és védője az eljárás során nem voltak korlátozva abban, hogy érveiket akár írásban, akár szóban előadják. A bíróságok a felmerült bizonyítékokat is nagy körültekintéssel, behatóan vizsgálták. Mindezek alapján nem találta megalapozottnak az alkotmányjogi panaszt. (AB határozat alkotmányjogi panasz elutasításáról: IV/1001/2014.)
Az Alkotmánybíróság 2014. november 11-i teljes ülésének témái
A Kúriának a pénzügyi intézmények fogyasztói kölcsönszerződéseire vonatkozó jogegységi határozatával kapcsolatos egyes kérdések rendezéséről szóló 2014. évi XXXVIII. törvény alaptörvény-ellenességének megállapítására és megsemmisítésére irányuló bírói kezdeményezés vizsgálata - devizakölcsön-perek.
Az indítványozó bíró kifejti: a törvény az Alaptörvényben rögzített jogbiztonság elvét, mert az akkor hatályos jogszabályoknak megfelelő fogyasztói kölcsönszerződések tekintetében utólag, visszamenőleges hatállyal állít fel vélelmet a szerződések tisztességtelenségéről. Sérti a jogbiztonság elvét, azért is, mert nem biztosít a címzettjei és a bíróság számára kellő felkészülési időt. Sérti a törvény előtti egyenlőséget is, mert a vélelem megdöntésére lehetőséget adó speciális per megindítására jogvesztő határidőt határozott meg.
Állítja továbbá: az elsőfokú eljárásra meghatározott rövid határidők sértik a tisztességes eljáráshoz való jogot, mert ténylegesen nem adnak lehetőséget szakértői bizonyítás lefolytatására, a fegyverek egyenlőségének sérelme is felmerül, valamint a bíróságnak sincs kellő ideje a megfontolt ítélethozatalra. A jogorvoslathoz való jogot sérti a fellebbezés és felülvizsgálati kérelem benyújtására nyitva álló határidő lerövidítése, a kézbesítési vélelem megdöntésének kizártsága, a kereseti és fellebbezési illeték eltúlzott mértéke. A pénzügyi intézményeket megillető vállalkozáshoz való jogot pedig azáltal sérti, hogy a törvény a szerződéskötéskor hatályos jogszabályok által megengedett egyoldalú kamatemelést minősíti utólagosan jogellenesnek.
Az indítványozó bíró szerint a törvény sérti az Alaptörvény 26. cikk (1) bekezdésében foglalt bírói függetlenséget, sérti az 1993. évi XXXI. törvénnyel kihirdetett, az emberi jogok és az alapvető szabadságok védelméről szóló, Rómában, 1950. november 4-én kelt Egyezmény 6. cikkét is. Mindemellett felmerül a törvény közjogi érvénytelensége is, mert az Európai Unió működéséről szóló szerződés 127. cikk (4) bekezdése ellenére az Országgyűlésnek nem volt lehetősége figyelembe venni a törvény elfogadása előtt az Európai Központi Bank álláspontját. (Indítvány)
+
A Fővárosi Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság 26.K.33.829/2013/6. számú ítélete alaptörvény-ellenességének megállapítására és megsemmisítésére irányuló alkotmányjogi panasz vizsgálata - sajtótermék piacfelügyeleti bírsága.
Az indítványozó internetes sajtótermék kiadója, amellyel szemben a Stabilitási Tanács bírságot szabott ki, mivel megállapította, hogy az általa közölt cikk félrevezető információ nyilvános közlése, és azt piacbefolyásolásnak minősítette. Álláspontja szerint a Stabilitási Tanács és a bírói döntés is sérti az Alaptörvény IX. cikk (1) és (2) bekezdését, mert aránytalanul korlátozta a véleménynyilvánításhoz és a sajtószabadsághoz való jogot, és sérti az Alaptörvény XXIV. cikk (1) bekezdésében foglalt tisztességes eljáráshoz való jogot, valamint a XV. cikk (2) bekezdésében foglalt diszkrimináció-tilalmat is. (IV/739/2014.)
+
Az 1999. évi LXXVI. törvény egyes rendelkezéseinek alaptörvény-elleneségének megállapítására és megsemmisítésére irányuló alkotmányjogi panasz vizsgálata, - szerzői jogdíj.
A támadott jogszabály rendelkezése a közös jogkezelő szervezet számára állapítanak meg szabályokat a fel nem osztható jogdíjakból, tagdíjakból és a jogkezelésen kívüli tevékenységből származó bevételek szociális, illetve kulturális felhasználása tekintetében. Ezen bevételek meghatározott részének - a jogosultak érdekében, kulturális célú - felhasználása a Nemzeti Kulturális Alap (NKA) számára történő átadással valósul meg.
Az indítványozó szerint ezek a rendelkezések indokoltság nélkül határozzák meg a szociális, kulturális célra felhasználható összegek arányát, megtiltják, hogy a bevételek meghatározott hányada felosztható legyen a jogosultak között. Tulajdonképpen - rendelkezési joguk elvonásával - kisajátítást valósítanak meg az NKA javára azonnali kártalanítás nélkül, ezzel sértik tulajdonhoz való jogukat. Az indítványozó állítja: a támadott jogszabályi rendelkezések sértik a jogállamiság, jogbiztonság elvét is, mert hatálybalépésük előtt létrejött jogviszonyokat (2013-ban beszedett jogdíjak) érintenek, tehát a visszaható hatályú jogalkotás tilalmába ütköznek. (Indítvány)
