Továbbra is az Alkotmánybíróság napirendjén szerepelnek a pénzügyi intézmények beadványai. Az egyikben az indítványozó bírói tanács kifejti, hogy a jogalkotás, végrehajtás és igazságszolgáltatás egyaránt az államot megillető közhatalmi jogosítvány, ezért külső polgári jogviszonyban a bíróságok előtti eljárásban egységesen fellépő és nem meghatározott közfeladatot teljesítő állam szerepvállalása sérti a hatalommegosztás elvét. A Taláros Testület tárgyalandó témái. Legfrissebb döntések.
Az Alkotmánybíróság legközelebbi teljes ülésének napirendje
A Fővárosi Ítélőtábla 2.Pf.21.394/2012/4. számú ítélete alaptörvény-ellenességének megállapítására és megsemmisítésére irányuló alkotmányjogi panasz vizsgálata, - minősített adattá nyilvánítás per folyamán.
Az indítványozó Közhasznú Nonprofit Kft. a Külügyminisztérium állományába tartozó foglalkoztatottaknak a közszolgálati tisztviselőkről szóló 2011. évi CXCIX. törvény 179. §-ában meghatározott adatai megküldését kérte a Külügyminisztériumtól. Kérése elutasítását követően közérdekű adatok kiadása iránt keresetet nyújtott be. Az első fokon eljárt bíróság a felperes keresetének helyt adott, és az adatok kiadására kötelezte az adatkezelőt. A másodfokon eljárt Fővárosi Ítélőtábla az elsőfokú ítéletet megváltoztatta, és a felperes keresetét elutasította, tekintettel arra, hogy az alperes az elsőfokú ítélet meghozatalát követően a per tárgyát képező adatokat minősített adattá nyilvánította.
Az indítványozó szerint a Fővárosi Ítélőtábla ítélete sérti az Alaptörvény VI. cikk (2) bekezdésében biztosított, a közérdekű adatok megismeréséhez való jogát és a XXVIII. cikk (1) bekezdésében biztosított tisztességes eljáráshoz fűződő jogát. Álláspontja szerint az ítélőtáblának vizsgálania kellett volna, hogy a minősítés a jogszabályokban meghatározott formai és tartalmi követelményeknek megfelelően jött-e létre. (Indítvány)
+
A Kúriának a pénzügyi intézmények fogyasztói kölcsönszerződéseire vonatkozó jogegységi határozatával kapcsolatos egyes kérdések rendezéséről szóló 2014. évi XXXVIII. törvény elleni bírói kezdeményezések vizsgálata – devizakölcsön-perek.
Az indítványozó bírói tanács kifejti, hogy a jogalkotás, végrehajtás és igazságszolgáltatás egyaránt az államot megillető közhatalmi jogosítvány, ezért külső polgári jogviszonyban a bíróságok előtti eljárásban egységesen fellépő és nem meghatározott közfeladatot teljesítő állam szerepvállalása sérti a hatalommegosztás elvét, így a Törvény 7. § (2) bekezdése ellentétes az Alaptörvény C) cikk (1) bekezdésével. Az ítéletek újabb jogvitákra adhatnak alapot, mivel nem teremtik meg azt a félreérthetetlen következtetési alapot, mely a fogyasztók és a pénzügyi intézmények kölcsönszerződéséből eredő jogokat és kötelezettségeket meghatározza. A Törvénynek a bírósági eljárásra vonatkozó valamennyi szabálya (6. §, 7-15. §) sérti a jogállamiságból fakadó jogbiztonság elvét (Alaptörvény B) cikk (1) bekezdés.)
A bírói tanács álláspontja szerint az igazságszolgáltatás mint önálló hatalmi ág hatáskörébe tartozó polgári peres eljárás útján védett alanyi jogok fennállásába vetett bizalmat a jogerő áttörése olyan mértékben megrendíti, amelyek következtében a Törvény 4. § (2) és (3) bekezdései súlyosan sértik a jogállamiságból eredő jogbiztonság elvét, és a jogszabály értelmezésére egyedül hivatott bíróságok függetlenségét (Alaptörvény 26. cikk (1) bekezdés), illetve a hatalommegosztás elvét (Alaptörvény C) cikk (1) bekezdés). A rövid eljárási határidők és a halasztás lehetőségének szűkítése miatt a Törvény 7-15. §-ai sértik a tisztességes eljáráshoz való jogot, a bírói függetlenség alkotmányos elvét, valamint a hatalommegosztás elvét. (Indítvány)
+
A Magyar Köztársaság Kormánya és a Közép- és Kelet-Európai Regionális Környezetvédelmi Központ Igazgatótanácsa közötti, a budapesti Regionális Központ jogállásáról szóló Megállapodás kihirdetéséről szóló 90/1996. (VI. 21.) Korm. rendelet, valamint a diplomáciai vagy egyéb mentesség esetében szükséges eljárásról szóló 1973. évi 7. tvr. tárgyában benyújtott bírói kezdeményezés vizsgálata – joghatóság alóli mentesség munkaügyi jogvitában.
Az indítványozó álláspontja szerint a kormányrendelet által megteremtett általános joghatóság alóli mentesség kizárja, hogy – a Regionális Környezetvédelmi Központ környezetvédelmi küldetésével összefüggésben nem álló munkaügyi jogvitában – a felperes a munkaviszony megszüntetése kapcsán jogorvoslatban részesüljön, ami sérti az Alaptörvény XXVIII. cikk (7) bekezdésében foglalt jogorvoslathoz való jogot és a XXVIII. cikk (1) bekezdésében foglalt tisztességes eljáráshoz való jogot. A Kúria tanácsa kifejti továbbá, hogy a kormányrendelettel kihirdetett székhely-megállapodás sérti a Római Egyezmény 6. cikkében rögzített tisztességes eljáráshoz való jogot.
Az indítványozó szerint a tvr. támadott rendelkezése sérti az Alaptörvény XXVIII. cikk (1) bekezdésében foglalt bírósághoz fordulás jogát, és a 26. cikk (1) bekezdését, amely szerint a bírák függetlenek, és csak a törvényeknek vannak alárendelve, ítélkezési tevékenységükben nem utasíthatóak. (Indítvány)
+
A Debreceni Ítélőtábla Pkf.II.20.918/2012/2. számú végzése, illetve a Szolnoki Törvényszék Pk.62.393/1998/31. számú végzése alaptörvény-ellenességének megállapítására és megsemmisítésére irányuló alkotmányjogi panasz vizsgálata.
Az indítványozó egyházi státuszát az Ehtv. alapján elveszítette, és a Szolnoki Törvényszék végzésével jogutód nélkül megszüntette, mivel 2012. február 29-ig nem tett olyan nyilatkozatot, hogy egyesületként kíván-e továbbműködni. A Debreceni Ítélőtábla az elsőfokú végzést helybenhagyta. A bíróság az Ehtv. 34. § (1) bekezdését alkalmazta, melyet az Alkotmánybíróság 6/2013. (III. 1.) AB határozattal megsemmisített, és megállapította, hogy az indítványozó egyházi státuszát nem veszítette el.
Az indítványozó álláspontja szerint a bíróság döntése sérti az Alaptörvény VII. cikkében, XIII. cikkében és VIII. cikkében biztosított jogait. (Indítvány)
+
A harmadik országbeli állampolgárok beutazásáról és tartózkodásáról szóló 2007. évi II. törvény 76. § (1) bekezdés „jogszerű tartózkodás” szövegrész alaptörvény-ellenességének megállapítására és megsemmisítésére irányuló bírói kezdeményezés vizsgálata, - hontalanság megállapításának feltétele.
A bíróság egyedi normakontroll eljárást kezdeményezett az Alkotmánybíróságnál. Az indítványozó bíró szerint a harmadik országbeli állampolgárok beutazásáról és tartózkodásáról szóló 2007. évi II. törvény (a továbbiakban: Harmtv.) 76. § (1) bekezdése ellentétes a Hontalansági Egyezménnyel, ezért sérti az Alaptörvény Q) cikk (2) bekezdését.
A Harmtv. 76. § (1) bekezdése továbbá sérti az Alaptörvény XV. cikk (2) bekezdését is, mert indokolatlan különbséget vezet be a Magyarország által elfogadott úti okmánnyal rendelkező és a beutazás vagy tartózkodás szigorú anyagi feltételeit teljesítő hontalanok valamint az úti okmánnyal nem rendelkező hontalanok között ez utóbbiak hátrányára. A bíróság szerint ezért a Magyarország területén való „jogszerű tartózkodás” mint a hontalanság elismerésének objektív előfeltétele alaptörvény-ellenes. (Indítvány)
Az Alkotmánybíróság 1. öttagú tanácsának legközelebbi témái
A Kúria Mfv.I.10.078/2013/5. sorszámú közbenső ítélete alaptörvény-ellenességének megállapítására és megsemmisítésére irányuló alkotmányjogi panasz befogadhatóságának vizsgálata.
Az indítványozó álláspontja szerint a bíróságok azzal, hogy figyelmen kívül hagyták a felperesnek a bizonyítási eljárás során tett nyilatkozatait, megsértették az indítványozónak az Alaptörvény XXVIII. cikk (1) bekezdésében biztosított tisztességes eljáráshoz való jogát. (Indítvány)
+
A Kaposvári Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság 4.Kpk.27.058/2014/1/I. számú végzése alaptörvény-ellenességének vizsgálatára irányuló alkotmányjogi panasz befogadhatóságának vizsgálata.
A bíróság elutasította az indítványozónak a Somogy Megyei Kormányhivatal Építésügyi és Örökségvédelmi Hivatal végzése ellen előterjesztett kereseti kérelmét, mert a keresetet a 15 napos keresetindítási határidőn túl terjesztették elő.
Az indítványozó arra hivatkozik, hogy a Hivatal végzésében 30 napos keresetindítási határidőről tájékoztatatta őt, ő erre tekintettel nyújtotta be keresetét, és ezt a körülményt a bíróság egyáltalán nem vette figyelembe. Álláspontja szerint ezért a bíróság végzésével sérült az Alaptörvény II. cikkében garantált emberi méltósághoz való joga, a tisztességes eljáráshoz való joga (XXIV. cikk (1) bek., XXVIII. cikk (1) bek.). Tekintettel arra, hogy a végzés ellen nincs helye fellebbezésnek illetve felülvizsgálatnak, sérült a XXVIII. cikk (7) bekezdésében foglalt jogorvoslathoz való joga is. (Indítvány)
+
Közbeszerzési Hatóság Közbeszerzési Döntőbizottsága D.747/13/2011. számú határozata, a Budapest Környéki Törvényszék 2.K.26.094/2012/7. számú végzése, a Fővárosi Ítélőtábla 3.Kpkf.50.638/2012/2. számú végzése, a Kúria Kfv.III.37.763/2013/2. számú végzése, a Budapest Környéki Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság 7.K.27.661/2013/2. számú végzése, valamint a Budapest Környéki Törvényszék 8/A.Kf.23.885/2013/2. számú végzése alaptörvény-ellenességének megállapítására és megsemmisítésére irányuló alkotmányjogi panasz befogadhatóságának vizsgálata.
Az indítványozó előadja, hogy a Közbeszerzési Döntőbizottság D.747/13/2011. számú határozata ellen bírósági felülvizsgálati eljárást kezdeményezett, amelyre vonatkozó keresetlevelét – elkésettség miatt – a bíróság idézés kibocsátása miatt elutasította. Fellebbezést és igazolási kérelmet terjesztett elő, mivel – álláspontja szerint – a beadási határidőt vétlenül mulasztotta el. A bíróság az igazolási kérelmet elutasította, amelyet a másodfokú bíróság helybenhagyott.
A Kúria a felülvizsgálati kérelmet hivatalból elutasította. Ezt követően az indítványozó - az igazolási kérelmet elutasító végzés ellen - perújítási kérelmet nyújtott be, amelyet a bíróság mint érdemi elbírálásra alkalmatlant, hivatalból elutasított, mivel perújításnak a Pp. 260. § (1) bekezdése alapján csak jogerős ítélet ellen van helye. A másodfokú bíróság a döntést helybenhagyta.
Az indítványozó álláspontja szerint a bíróság azzal, hogy nem vette figyelembe azt a tényt, hogy a beadási határidőt - álláspontja szerint - vétlenül mulasztotta el (a Posta kézbesítette tévesen az iratot), elzárta előle a jogorvoslat lehetőségét, tehát sérült az Alaptörvény XXVIII. cikk (1) bekezdése szerinti tisztességes bírósági eljáráshoz való joga, és a XXVIII. cikk (7) bekezdése szerinti jogorvoslathoz való joga. Továbbá azzal, hogy a bíróság a méltányosság figyelmen kívül hagyásával járt el, megsértette az Alaptörvény XV. cikk (1)-(2) bekezdése szerinti egyenlő elbánás követelményét. Sérült továbbá az Alaptörvény 28. cikke szerinti értelmezési követelmény elve is, amikor ennek az elvnek a figyelmen kívül hagyásával hozták meg az eljáró bíróságok a döntésüket. (Indítvány)
+
A Kúria mint felülvizsgálati bíróság Mfv.III.10.336/2013/6. számú ítélete alaptörvény-ellenességének megállapítására és megsemmisítésére irányuló alkotmányjogi panasz befogadhatóságának vizsgálata.
Az indítványozó álláspontja szerint a Kúria iratellenes, és helytelen jogértelmezésen alapuló ítélete sérti az Alaptörvény XXVIII. cikk (1) bekezdésében foglalt tisztességes eljáráshoz való jogot, mivel az indítványozó által megbízási jogviszonyban eltöltött időt a szolgálati idő számításánál nem vette figyelembe.
Nézete szerint: a társadalombiztosítási nyugellátásról szóló 1997. évi LXXXI. törvény 37. § (4) bekezdésének Kúria általi önkényes értelmezése az Alaptörvény XV. cikk (1) bekezdésében foglalt törvény előtti egyenlőség követelményét sérti. Kifogásolja, hogy a Kúria – az elsőfokú bíróság új eljárásra utasítása helyett – a keresetet a döntéshez szükséges tények hiánya miatt elutasította, ezzel megfosztotta az indítványozót a jogorvoslathoz való jogától. Kifejti: a Kúria ítélete megfosztja a nyugdíjtól, így ellentétes az Alaptörvény XIX. cikkében foglalt szociális biztonság követelményével is. (Indítvány)
+
A Kúria mint felülvizsgálati bíróság Pfv.I.20.171/2014/5. számú ítélete alaptörvény-ellenességének vizsgálatára irányuló alkotmányjogi panasz befogadhatóságának vizsgálata.
A bíróságok jogerősen elutasították az indítványozó önkormányzat által, egy ingatlan tulajdonjogának megállapítása iránt indított keresetét.
Az indítványozó álláspontja szerint az ítéletek sértik az Alaptörvény XXVIII. cikk (1) bekezdésében foglalt tisztességes eljáráshoz való jogot, mert a bíróságok indokolási kötelezettségüknek nem tettek eleget, kétséges alperesi nyilatkozatokat figyelembe vett, és nem derítették fel kellőképpen a tényállást. Nézete szerint a bíróságok nem tettek eleget az Alaptörvény 28. cikkében foglalt követelménynek, miszerint a jogalkalmazás során a jogszabályok szövegét elsősorban azok céljával és az Alaptörvénnyel összhangban kell értelmezni. (Indítvány)
Az Alkotmánybíróság 3. öttagú tanácsának legközelebbi témái
A Kúria, mint felülvizsgálati bíróság Mfv.III.10.731/2013/4. számú ítélete alaptörvény-ellenességének megállapítására és megsemmisítésére irányuló alkotmányjogi panasz befogadhatóságának vizsgálata.
Az indítványozó álláspontja szerint a támadott ítélet sérti az Alaptörvény XXVIII. cikk (7) bekezdése szerinti jogorvoslathoz való jogát, mivel a Kúria döntése során új bizonyítékra hivatkozott, amely ellen jogorvoslatnak nincs helye. Ezzel a Kúria a Pp. 275. § (1) és (2) bekezdését jogellenesen alkalmazta, új bizonyíték alapján és a felülvizsgálati kérelemtől eltérően, iratellenesen foglalt állást. (Indítvány)
+
A Zalaegerszegi Törvényszék 3.Pf.21.199/2013/4. sz. ítélete alaptörvény-ellenességének megállapítására és megsemmisítésére irányuló, valamint a polgári perrendtartásról szóló 1952. évi III. törvény 271. § (4) bekezdésével összefüggésben előterjesztett alkotmányjogi panasz befogadhatóságának vizsgálata.
Az indítványozó szerint a törvényszék kimondta, hogy jogszabályban ütköző közgyűlési határozat született, de a keresetet elutasította, mert nem volt megállapítható, hogy az indítványozó tulajdonostársnak a tulajdonhoz fűződő érdeksérelme fennállt.
Állítja: az ítélet sérti az Alaptörvény XIII. cikk (1) bekezdésében garantált tulajdonhoz való jogot, az I. cikket, és a XXIV. cikk szerinti tisztességes eljáráshoz való jogot. Érvelése szerint az Alaptörvény XV. cikkében foglalt törvény előtti egyenlőség elvét is sérti, hogy a perben felmerült kérdés tekintetében eltér az egyes törvényszékek ítélkezési gyakorlata. (Indítvány)
+
A társasházakról szóló 2003. évi CXXXIII. törvény 27/A. §-a és 42. § (1) bekezdésének második mondata alaptörvény-ellenességének megállapítására és megsemmisítésére irányuló alkotmányjogi panasz befogadhatóságának vizsgálata.
Az indítványozók előadják: a társasházakról szóló 2003. évi CXXXIII. törvény 27/A. §-a alapján Tatabánya Megyei Jogú Város Jegyzője törvényességi felügyeleti eljárást indított a társasházközösséggel szemben. A sérelmezett jogszabály lehetővé teszi a jegyző részére a törvényességi felügyeleti eljárás lefolytatását olyan ügyekben, ahol bírósági eljárásnak nincsen helye. Az eljárás tárgyát a jegyző nem ismertette az indítványozókkal, mert álláspontja szerint erre nem köteles. A támadott jogszabály szerint amennyiben a jegyző a működés törvénybe ütközését tapasztalja, felhívja a társasházat a működés törvényességének helyreállítására.
Az indítványozók szerint semmilyen jogorvoslati lehetőségük nincsen a jegyző eljárása ellen. Állítják: a jegyző törvényességi felügyeleti eljárása alaptörvény-ellenes, mert teljesen szabályozatlan, és minden garanciális elemet nélkülöz, valamint tulajdonosi döntésbe szól bele. Többek között sérül az Alaptörvény I. cikk (1)-(4) bekezdésébe foglalt alapvető joga, a II. cikk szerinti emberi méltósághoz való joga, a VI. cikk (1) és (2) bekezdésébe foglalt magánélethez és személyes adatok védelméhez való joga, a XIII. cikk (1) és (2) bekezdésébe foglalt tulajdonhoz való joga, a XV. cikk (1) és (2) bekezdésébe foglalt törvény előtti egyenlőséghez való joga, a XXIV. cikk (1) bekezdése szerinti tisztességes hatósági eljáráshoz való joga, és a XXVIII. cikk (1) bekezdése szerinti tisztességes bírósági eljáráshoz való joga, valamint a XXVIII. cikk (7) bekezdése szerinti jogorvoslathoz való joga. (Indítvány)
+
A Szegedi Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság 7.K.27.809/2013/3. számú ítéletével összefüggésben előterjesztett alkotmányjogi panasz befogadhatóságának vizsgálata.
Az indítványozót a vámhatóság bírság megfizetésére kötelezte, mert a határátkelés során végzett mérés megállapította, hogy a tehergépjármű tengelyterhelése a megengedett súlyt meghaladta. Az ismételt mérés során a tengelyterhelés határérték alatt volt.
Az indítványozó a határozat bírósági felülvizsgálatát kezdeményezte. Álláspontja szerint a bírósági eljárás során sérült az Alaptörvény XXIV. cikk (1) bekezdésében és XXVIII. cikk (1) bekezdésében foglalt tisztességes eljáráshoz való joga, mert a felajánlott bizonyítási indítványait a bíróság jogszabályi alap nélkül elutasította, és nem tárta fel kellően a tényállást. (Indítvány)
Legfrissebb döntések
A Kúriának a pénzügyi intézmények fogyasztói kölcsönszerződéseire vonatkozó jogegységi határozatával kapcsolatos egyes kérdések rendezéséről szóló 2014. évi XXXVIII. törvény alaptörvény-ellenességének megállapítására és megsemmisítésére irányuló bírói kezdeményezés vizsgálata – devizakölcsön-perek.
Vizsgálatát három, első fokon eljáró, fővárosi törvényszéki bíró kezdeményezte. Az Alkotmánybíróság az indítványok alapján elsősorban azt vizsgálta, hogy a törvény rendelkezései sértik-e a visszaható hatályú jogalkotás tilalmát, továbbá, hogy a bírósági eljárások szabályai megfelelnek-e a tisztességes eljárás követelményeinek.
Az Alkotmánybíróság a visszaható hatályú jogalkotás tilalmával összefüggésben azt állapította meg, hogy az egyoldalú szerződésmódosításoknak a kezdetektől fogva mindvégig korlátját képezte a jóhiszeműség és tisztesség általános törvényi követelménye. A hitelpiaci törvény speciális felhatalmazó rendelkezése nem helyezte hatályon kívül és nem is függesztette fel a tisztesség követelményét. Az egyoldalú szerződésmódosítások tisztességességének a konkrét feltételeivel kapcsolatos jogértelmezést ugyan utólag foglalták polgári kollégiumi véleménybe, kúriai jogegységi határozatba, majd végül törvénybe, de ezek a követelmények kezdettől fogva levezethetők voltak az általános háttér-jogszabályi rendelkezésekből. A tisztességesség mércéje nem változott, pusztán a vizsgált törvényben rögzítésre került az, ami korábban is (a régi Ptk. és a bírói gyakorlat alapján) eleve követelmény volt. A régi (és az új) Ptk. rendelkezései, valamint a Kúria által kialakított elvek alapján a kérdéses szerződési kikötések tisztességességének a jogi megítélésén a támadott törvény nem változtatott, hanem csak annak meglevő helyes tartalmát rögzítette.
A tisztességes eljáráshoz való joggal összefüggésben az Alkotmánybíróság megállapította: a deviza- és forinthitelezésből eredő vitás kérdések nem csupán az érintett adósok problémái, hanem azok nemzetgazdasági és így össztársadalmi jelentőségűek. Ebből kifolyólag nem oldhatók meg hatékonyan kizárólag a hagyományos, kétpólusú polgári perekben. A pénzügyi intézmények számára a keresetindításra adott 30 napos határidő nem tekinthető sem szükségtelen, sem aránytalan alapjog-korlátozásnak. Ez az idő elegendő volt arra, hogy a pénzügyi intézmények reálisan mérlegelhessék és elhatározhassák, hogy meg kívánják-e dönteni a tisztességtelenség törvényi vélelmét. A felkészüléshez a felperesek felhasználhatták a korábban ellenük indított perekben rendelkezésre álló érveket és bizonyítékokat is.
Az eljárásban alkalmazott egyéb, szintén viszonylag rövid határidőkkel összefüggésben az Alkotmánybíróság megállapította, hogy azok sem tekinthetők a felek által teljesíthetetlennek, vagy olyannak, melyek eleve kizárnák a megalapozott döntés meghozatalát.
Mindezekre tekintettel az Alkotmánybíróság a bírói kezdeményezéseket teljes egészében elutasította. (AB határozat a deviza alapú fogyasztói kölcsönszerződésekkel kapcsolatos bírói kezdeményezések egy részének vizsgálatáról – III/1522/2014.)
A határozathoz Juhász Imre, Salamon László és Sulyok Tamás párhuzamos indoklást, Kiss László, Lévay Miklós, Paczolay Péter és Pokol Béla alkotmánybírók pedig különvéleményt csatoltak.
Az ügyben lefolytatott alkotmánybírósági vizsgálatnak nem volt tárgya a deviza alapú hitelszerződéseket illetően sem az árfolyamkockázat, sem pedig az árfolyamrés alkotmányossága. Ugyancsak nem volt tárgya a most meghozott határozatnak a Fővárosi Ítélőtábla által benyújtott bírói kezdeményezések, valamint az érintettek által benyújtott alkotmányjogi panaszok elbírálása. Ezekben a még folyamatban lévő ügyekben az Alkotmánybíróság folytatja a vizsgálatot, és hamarosan döntést fog hozni.
Az Alkotmánybíróság előtt a most vizsgált tárgykörrel kapcsolatosan továbbra is folyamatban vannak a következő (előadó alkotmánybíróra kiszignált) ügyek:
IV/1536/2014. számú ügy, IV/1681/2014. számú ügy, III/1692/2014. számú ügy, IV/1720/2014. számú ügy, III/1725/2014. számú ügy, III/1729/2014. számú ügy, IV/1764/2014. számú ügy, III/1770/2014. számú ügy, IV/1785/2014. számú ügy
+
A szerzői jogról szóló 1999. évi LXXVI. törvény 89. § (11) bekezdésének 2012. január 1-től 2013. december 31-ig hatályos szövege alaptörvény-ellenességének megállapítására és megsemmisítésére irányuló alkotmányjogi panasz.
A szerzői jogról szóló törvény 2012. január 1-je óta tartalmazza azt a szabályt, hogy a közös jogkezelő által felosztható jogdíjak 10 %-át a közös jogkezelő saját döntése alapján használja fel a jogosultak érdekében szociális és kulturális célra. 2014. január 1-jétől a jogszabály részben megváltozott: a felhasználható összegek százalékos mértéke nem módosult, ugyanakkor a döntéshez már nem kellenek a hivatali és a miniszteri jóváhagyások, a jogszabály csak annyit tartalmaz, hogy a közös jogkezelő kulturális célra az NKA-ról szóló törvénnyel összhangban, a támogatási politika figyelembevételével használja fel a bevételeit. Az indítványozók ezen új szabályok alkotmányosságát vitatták.
Az Alkotmánybíróság szerint a támadott jogintézmény egyfelől olyan, a jogosultak jogdíjbevételét csökkentő törvényi rendelkezés, amely nem minősíthető ugyan a hatásköri korlátozás értelmében központi adónak, ugyanis nem a központi költségvetés adókból származó bevételei között kerül elszámolásra. Másfelől a jogosultak bevételét terhelő olyan járulék-jellegű elvonásról van szó, mely a kulturális szektoron belül marad, itt kerül újrafelosztásra, és amelyhez a jogosultak egyedileg, pályázatok útján juthatnak hozzá. A közös jogkezelő szervezetek által befizetendő összeg közfeladat finanszírozására szolgál, jellemzői alapján járulék-jellegű közteher, amely közvetve a járulékokra vonatkozó szabályozáson belül helyezkedik el, és közvetlenül a központi költségvetés bevételei közé tartozik, annak szerves része. Ezért az Alkotmánybíróság úgy ítélte meg, hogy az alkotmányossági vizsgálat közvetve a központi költségvetésről szóló törvény vizsgálatát eredményezné, amely a hatáskör-korlátozó szabály érelmében kizárt.
Mindezek alapján az Alkotmánybíróság a szerzői jogról szóló 1999. évi LXXVI. törvény 89. § (11) bekezdésének 2012. január 1-től 2013. december 31-ig hatályos szövege alaptörvény-ellenességének megállapítására és megsemmisítésére irányuló alkotmányjogi panaszokat visszautasította, a 2014. január 1-jétől hatályos szövege tekintetében pedig az alkotmányjogi panaszokat részben elutasította, részben visszautasította. (AB határozat alkotmányjogi panasz elutasításáról és visszautasításáról: IV/271/2014.)
+
A Budapest Környéki Törvényszék 3.Pkf.24.300/2013/2. számú végzése alaptörvény-ellenességének megállapítására és megsemmisítésére irányuló alkotmányjogi panasz befogadhatóságának vizsgálata.
Az eljáró közjegyző az elhunyt hagyatékát ideiglenes hatályú hagytékátadó végzéssel, végrendelet és törvényes örökös hiányában, a Magyar Államnak adta át. Egyben felhívta az indítványozót, hogy öröklési igényét peres úton érvényesítheti. A megadott határidőig keresetet nem terjesztett elő, ezért a közjegyző az ideiglenes hatályú hagytékátadó végzést teljes hatályúvá minősítette. Az indítványozó fellebbezése folytán eljárt Törvényszék végzésében helybenhagyta a közjegyző végzését. Az indítványozó álláspontja szerint a közjegyző eljárása és a Törvényszék végzése sérti az Alaptörvény XIII. cikkében biztosított tulajdonhoz és örökléshez való jogát, valamint a XXVIII. cikkben foglalt tisztességes eljáráshoz való jogát.
Az Alkotmánybíróság megállapította: az alkotmányjogi panaszban előterjesztett tényálláshoz kapcsolódó, állított alapjogi sérelmek nem állnak kapcsolatban a támadott bírói döntés tartalmával, vagyis az alkotmányjogi panasz tartalma és a felsorolt (hivatkozott) alaptörvényi rendelkezések között összefüggés nem állapítható meg. Mindezek alapján az alkotmányjogi panasz befogadhatósági vizsgálatának eredményeként arra a megállapításra jutott, hogy az
alkotmányjogi panasz nem felel meg az Abtv. 52. §-ában foglalt befogadhatósági feltételnek, és az alkotmányjogi panaszt az Abtv. 52. § (1b) bekezdés e) pontjában foglalt követelmények hiánya miatt az Abtv. 56. § (2)–(3) bekezdése, valamint az Ügyrend 30. § (2) bekezdés h) pontja alapján visszautasította. (AB végzés alkotmányjogi panasz visszautasításáról: IV/1382/2014.)
+
Az ügy tárgya: a Fővárosi Törvényszék 10.B115/2011/71. számú ítélete és a Fővárosi Ítélőtábla 5.Bf.119/2013/5. számú ítélete elleni alkotmányjogi panasz, - fegyveres rablás.
Az indítványozó az indokolásában előadja: a sérelmezett jogszabályi rendelkezés alapján fegyveres elkövetésnek minősítették a bűncselekményt, holott csak lőfegyver utánzatával történt az elkövetés. Álláspontja szerint a jogalkotó önkényesen tett különbséget akkor, amikor a szabadságvesztés büntetés idejébe való beszámításnál kihagyta a lakhelyelhagyási tilalom időtartamát. Sérelmezi még, hogy az ügyben eljárt nyomozó hatóság a gyanúsítotti kihallgatása során megsértette az alapvető jogait, mert akadályozta, hogy ügyvédet vegyen igénybe. Állítja: az ítélet súlyosan téves ténymegállapítást tartalmaz, helytelenül állapítja meg a bűnösséget, aránytalanul állapítja meg a büntetést a két elkövető között és az enyhítő körülményeket teljesen figyelmen kívül hagyja.
Az indítványozó véleménye szerint: sérült az Alaptörvény B) cikkébe foglalt jogállamiság elve, a XV. cikk (1) bekezdésébe foglalt jogegyenlőség elve, a XV. cikk (2) bekezdésébe foglalt diszkrimináció tilalma, XXIV. cikk (1) bekezdésébe foglalt tisztességes eljáráshoz való joga, a XXVIII. cikk (2) bekezdésébe foglalt ártatlanság vélelme, XXVIII. cikk (3) bekezdésébe foglalt védelemhez való joga. Mindezeken kívül kezdeményezte, hogy az Alkotmánybíróság az Abtv. 61. § (1) bekezdése alapján eljárva hívja fel a bíróságot a kifogásolt döntés végrehajtásának a felfüggesztésére.
Az Alkotmánybíróság megállapította: az indítványozó a bíróság eljárásával, valamint az ítéletek érdemével kapcsolatosan sem állított olyan pontosan körülírt alaptörvény-ellenességet, amelyet alapvető alkotmányjogi jelentőségű kérdésként lehetne értékelni, vagy amely a bírói döntéseket érdemben befolyásoló alaptörvényellenességet vetne fel. Így az alkotmányjogi panasz nem felel meg az Abtv. 29. §-ában írott feltételeknek sem. Az Alkotmánybíróság ezért – az indítvány tartalmi hiányosságai miatt, az Abtv. 56. § (2) bekezdésére figyelemmel – az Alkotmánybíróság Ügyrendjének 30. § (2) bekezdés a) és h)
pontjai alapján az alkotmányjogi panasz valamennyi egyéb elemét is visszautasította. (AB végzés alkotmányjogi panasz visszautasításáról: IV/501/2014.)
