I. A kortársak véleménye

1. Az ellenséges világ kritikáját tapintatosan elhallgatták a felmérést végző tanítványok. Az evangéliumok egyéb helyeiből azonban könnyen összeállíthatjuk a fölsorolást: „falánk és borissza ember ... , Belzebub cinkosa ... , törvényszegő ... , forradalmár ... , lázító ... , istenkáromló ... , gonosztevő ... ”. Ezek nemcsak tekintélyét kezdték ki, de a halálos ítélet meghozatalához is elegendők voltak.

2. A jószándékúak véleménye kevésbé volt sértő a Mesterre. Keresztelő Jánossal..., Illéssel..., Jeremiással hasonlították össze. Közös vonás ezekben: prófétának, nagy embernek, szentnek, de csak embernek tartják. Egy reformátornak, vallásalapítónak a sok közül.

II. Mai vélemények

1. Gyermekkori mesealak. Sokan karácsonyi fenyőgallyas kis Jézuskát látnak benne, aki hangulatossá varázsolja az ünnepet.

2. Kozmikus Mikuláshoz hasonlítják, aki két kézzel osztogatja az ajándékokat és azt se nagyon bánja, ha ígéretünk ellenére nem javulunk meg.

3. Történelmi személy. Legtöbben így gondolkodnak: élt nagyon-nagyon régen. Tanított sok szépet. Szószéken még emlegetik. De az ő elvei szerint ma nem lehet élni. Téma a művészeknek, de az élet nélküle folyik.

III. Ki ő a mi számunkra?

Ez a legizgatóbb kérdés. Szembesülnünk kell vele. Mert kereszténységünk ezen áll, vagy bukik. Nem húzhatom ki magam az állásfoglalás alól. Pl. Párizst lázba hozta a Sportcsarnokban játszott Robert Hossein darab: „Egy Jézusnak nevezett ember.” A közönség szinte maga is szereplője lett a drámának. Amikor Jézus hívta a 12-őt, a nézők is önkéntelenül megindultak feléje. A csodás kenyérszaporításnál a nézőtéren osztották a kenyérdarabokat. Júdás az árulása után a széksorok között keresett menedéket cinkosokká téve a közönséget. Végül a keresztre-feszített előtt elvonult egy párizsi csavargó, majd a nézőkre mutatva kijelentette: „Ti csináltátok! És most mi lesz?” Aztán teljes sötétség borult a Sportcsarnokra. A jelenlévők némán távoztak. Érezték: Jézussal kapcsolatban állást kell foglalni mindenkinek. – Jézus elém is odaáll. Nekem is felteszi a kérdést: „Hát te kinek mondasz engem? Ki vagyok én számodra?”

Legyen:

A nagy tanító. Életem iránytűje. Akinek tanítása útbaigazítás. Problémáimra választ az evangéliumokban keressek. Pl.: Balczó András a siker csúcspontján 40 napra magányba vonult döntésre: hogyan tovább. Semmi mást nem vitt magával, csak a Bibliát. Kijelentette:„Jézus Krisztus a legjobb tanácsadó az életproblémák közepette.”

Követendő példakép. Jézus jelleme modell, akire feltekinthetek és vonásait belemásolhatom lelkem vásznába. Egyénisége karakterológiai csoda. Lenyűgöz, követésre késztet. Nem a csodatevéseit, hanem erényeit kell utánoznom.

Legfőbb erőforrás. Főként szenvedéseim közepette meríthetek lelki energiát az ő passiójából. Nem kerülte el a szenvedést, hanem példájával megtanított annak értelmére és méltó elviselésére. Az apostolok körében végzett közvélemény-kutatás után ugyanis kijelentette, neki magának is sokat kell szenvednie, de aki utána akar menni, annak is kereszthordozás lesz a sorsa. Az Ő passiójából azonban dús erőforrás fakad.

Az Egyház több mint kétezer éve zengi: Krisztus született nekünk, jöjjetek, imádjuk! Mennyi dinamizmus a háttérben.

Született: magában rejti az új korszakot, keresztény műveltségünk kezdetét. Isten világossága jelenik meg az emberek között. Betlehemben nemcsak Európa születik meg Krisztusban, hanem az egész emberiség számára nyílik új lehetőség: az értelmes ember kereszténnyé lesz. Ezt a többletet János apostol fogalmazza meg: „Úgy szerette Isten a világot, hogy egyszülött Fiát adta érette ... ”. Így született meg Krisztusban a szeretet többletét magában hordó ember, a keresztény, aki Karácsonykor döbben rá arra a nagy feladatra, mellyel születésekor bízta meg Krisztus, s ki helyett az angyalok hirdetik: Dicsőség a magasságban Istennek és a földön békesség a jóakaratú embereknek.

Kettős ünnep: Isten dicsőségét és a világ békességét látjuk együtt a Kisdedben.
Mindkettő ellen mennyit vétett az ember! Kereszténységünk húsz százada alatt hányszor próbálta az ember megfosztani trónjától az Istent, mily gyakran tűzött harci lobogójára Istent becsmérlő, gyalázó jelszavakat! És az istentelenség zászlaja alatt hányszor harcolt a világbéke megteremtése érdekében. Eredménytelenül! Mert meglopott istendicsőségből nem lehet emberi békét teremteni. A kettő szorosan összetartozik: az isteni dicsőség s az emberi békesség.

Mikor hosszú küzdelem után 1894-ben az egyházellenes törvényeket nálunk életbe léptették, egyik liberális lap úgy fejezte ki örömét e felett, hogy az első oldalon egy ravatalt hozott, alatta az írással: Itt fekszik az Egyház kiterítve - De ugyanabban az évben Lyon utcáján egy olasz anarchista merényletet követett el Sadi Carnot francia köztársasági elnök ellen, akinek kormánya legjobban küzdött Krisztus királysága eszméje ellen. Mikor sebeibe belehalt, egyik katolikus lap nagyon szellemesen úgy vágott vissza a liberális lapnak, hogy szintén ravatalt hozott le az újságba, de ezzel a felírással: Itt fekszik az emberiség kiterítve. Magunk is tapasztaljuk napjainkban is, hogy a múlt ateista-kommunista rendszer gazdasági nyomorúságot, erkölcsi gátlástalanságot és társadalmi bizonytalanságot zúdított nyakunkba.
Nagy költőnk Ady Endre így ír:

S hogy végre ne legyen mai karácsonyunkon se beteg világunk, nem kell mást tegyünk mint a betlehemi Kisdednek a jászolból felénk nyújtott kezét mindannyian elfogadjuk hálánk jeléül azért, hogy értünk született a világra.

Ezen gondolatokkal kívánok Embertársaimnak lélekben és nemes örömökben megért szent Karácsonyt és áldásokban bővelkedő boldogabb 2009-es esztendőt!

Nagyvárad, 2008 Karácsonyán