A felsőoktatási képzések felvételi keretszámainak átcsoportosításával kapcsolatban Hoffmann Rózsa elmondta: a műszaki, informatikai és a természettudományos szakokon ugyan érzékelhető a jelentkezők számának emelkedése, de ez azonban még mindig nem olyan mértékű, mint amennyit az ország fejlődése megkívánna. Nemzetközi összehasonlításban messze elmaradunk a diplomát szerzők arányában ezeken a területeken. Miközben példák sokasága bizonyítja, hogy azok az országok tudtak jelentős növekedést elérni, amelyek korábban a felsőoktatásban megerősítették a műszaki, természettudományos és informatikai képzést. A képzés költségei átvállalásának üzenetértéke van: jelentős mértékben befolyásolja a fiatalok pályaválasztását. Jó néhány kutatás igazolja, a szakválasztásban fontos szerepe van az érdeklődésnek, de majdnem ugyanakkora szerepet játszik az arról szóló prognózis, hogy a megszerzendő diploma mennyit ér majd a munkaerőpiacon, rendes fizetést nyújt-e, és könnyű lesz-e elhelyezkedni vele, avagy sem.

Arra a felvetésre, hogy ettől még aligha lesznek az állam által preferált képzések a slágerszakok az államtitkár hangsúlyozta: nem számítottak arra, hogy a természettudományos képzések egy év alatt népszerűbbé válnak a jogi, gazdasági vagy éppen a kommunikációs szakoknál, hiszen a pályaválasztást a középiskolai tanulás és a fakultációválasztás is befolyásolja, s az eredmény több év távlatában mutatkozik meg.

A kereszténydemokrata oktatási szakpolitikus kifejtette: a kormány egyértelművé tette szándékát: segíteni akar abban a fiataloknak, hogy minél többen bejussanak a felsőoktatásba, de csak a fent említett szakokat támogatja állami ösztöndíjjal. A minap hozott kormánydöntés hátterében az a tény áll, hogy a jelentkezési adatok feldolgozását követően egyértelművé vált: a részösztöndíjas helyekre nem marad elég jelentkező. Ezért arra tettek javaslatot, hogy a részösztöndíjas helyek egy részét teljes ösztöndíjassá alakíthassák, s így ötezerrel több fiatal kezdhesse meg úgy a tanulmányait, hogy nem kell érte fizetnie. A kormány ezt a javaslatot fogadta el tíz nappal ezelőtt. Ha esetleg visszatáncolt volna, és például a társadalomtudományi képzések számára teszi elérhetővé a többlethelyeket, az rossz üzenet lenne a jövő kilátásait illetően. Ahhoz, hogy a műszaki és a természettudományos képzések köre bővüljön, és növekedjék az ilyen diplomások száma, következetes döntésekre van szükség. Sok olyan okos és szorgalmas fiatal van, aki mind a humaniórákból, mind a reáliákból jó, csak végül a humán területet választja. Miután e fiatalok is láthatják, hogy töretlen a kormányzat szándéka a műszaki és természettudományos felsőoktatás erősítésére, az államtitkár azt feltételezi, hogy jövőre ismét emelkedik majd az ide jelentkezők száma.

Arra a kérdésre válaszolva, hogy hány részösztöndíjas hely marad e döntés nyomán Hoffmann Rózsa elmondta: a tízezer részösztöndíjas hely ötezer állami ösztöndíjas hellyé alakítása után ötezer-ötszázan tanulhatnak úgy, hogy a képzés költségeinek egyik felét ők állják, a másik felét az állam. Elképzelhető, hogy még így is lesznek kihasználatlan helyek, ez esetben megnézzük, hogy a pótfelvételin ez hogyan korrigálható. Arra nem lehet számítani, hogy a nemzetstratégiailag kevésbé preferált képzésekre helyez át a kormány teljes ösztöndíjas helyeket.

Az állami ösztöndíjas keretszámok megkurtításának hatásairól szólva az államtitkár úgy fogalmazott: úgy látja, a fiatalok felelősségteljesen reagáltak. A jelentkezők száma 2010-hez és 2011-hez képest csökkent ugyan, de 2008-hoz vagy 2009-hez viszonyítva nőtt. A továbbtanulási szándék töretlen, húszezerrel többen jelentkeztek, mint ahányan a középiskolai tanulmányaikat az idén érettségivel zárták. Mint mondta: gyorsan változó világban élünk, amelyben szemtanúi lehettünk az elmúlt évtizedben a tudás és a hagyományos értékek leértékelődésének. Véleményformáló személyiségek egy csoportja olyan üzeneteket közvetített az ifjúság és a felnőtt lakosság felé, hogy ügyeskedéssel is boldogulni lehet. Ez sok fiatalra hat. Márpedig a felsőoktatás olyan terep, ahol eredményt elérni, sikeressé válni, életkarriert építeni csak komoly munkával lehet. Hoffmann Rózsa nem vitatta, hogy a későn jött változtatások is visszatarthattak egyeseket. Ennek viszont ellentmondani látszik az a tény, hogy a tavalyihoz képest harminc százalékkal nőtt az önköltséges képzésre jelentkezők száma. A hirtelen jött változások közül azt is kihallották tehát a fiatalok, hogy az új hitelkonstrukció, a diákhitel kettő mindenkinek lehetővé teszi, hogy tanuljon – tette hozzá.

Hoffmann Rózsa a fiatalok külföldi egyetemekre történő tömeges jelentkezésére vonatkozó kérdésre válaszolva hangsúlyozta: ezt a gyakran hallható kijelentést semmilyen adat sem támasztja alá. Megjegyezte: a külföldi tanulás drága mulatság. Azokban az országokban is, ahol a felsőoktatási képzés esetleg ingyenes, fizetni kell a szállásért, a közlekedésért, az étkezésekért, a megélhetés költségei havonta több százezer forintra rúgnak, ezt pedig a magyar családok nagy része nem tudja finanszírozni. De ha történetesen valóban ugrásszerűen megnőtt volna a külföldi egyetemekre jelentkezők száma – ezt nem támasztja alá a hazai felsőoktatásba igyekvők száztízezres tömege –, akkor sincs okunk vészharangot kongatni – jelentette ki az államtitkára. „Bizton remélhetjük, hogy a szülőföld, a család és a Magyarország megújulásával bővülő lehetőségek hazavonzzák fiataljainkat, és a külföldön szerzett tudásukkal a hazai szellemi életet gazdagítják majd. A magyar és az európai oktatási rendszereknek is egyik hangsúlyos céljuk az egységes, átjárható felsőoktatási tér létrehozása, a hallgatói mobilitás erősítése, éppen azért, hogy a jövő értelmisége megismerje más országok tudományos életét, nyelveket tanuljon, tapasztalatokat szerezzen” – fűzte hozzá.

Arra az újságírói megjegyzésre, hogy a felsőoktatási pólusok tervezett kialakítása nem a hallgatóság, hanem az egyetemi-főiskolai vezetés körében kavart vihart az államtitkár kijelentette: el kell érni, hogy a földrajzilag egymáshoz közel fekvő, illetőleg az azonos szakterületet lefedő intézmények szakítsanak „az én egyetemem az én váram” szemlélettel. Az elkészült háttértanulmány jó alapul szolgált arra, hogy milyen körben, milyen dimenzióban érdemes gondolkodni a jövőről. A decemberben elfogadott felsőoktatási törvény értelmében az intézményeknek a fejlesztési tervükben meg kellett jelölniük, hogyan tudnak együttműködni egymással, hogyan tudják hatékonyabbá, eredményesebbé, és nem mellesleg finanszírozhatóvá tenni az egyetemükön, főiskolájukon folyó oktatást, kutatást. Elmondása szerint: a tervek a napokban beérkeztek az államtitkárságra. Most a törvény szerint összeállított bizottság, a Felsőoktatási Tervezési Tanács irányításával elemezik az elképzeléseket, s ezek alapján határozzuk meg a felsőoktatás fejlesztésének irányait, amelyek majd kormánydöntést igényelnek. Hangsúlyozta: a felsőoktatás megújításával megálljt kell parancsolni annak a fejlesztési stratégiát nélkülöző, csak a helyi, egyéni érdekekre épülő felsőoktatási expanziónak, amely igen sok kárt okozott az egész rendszernek. El kell végre végezni azt a munkát, amelyet az elődök elmulasztottak.

Az államtitkár ugyanakkor egyértelművé tette, fenntartói felelősségüknél fogva a minisztérium illetve az államtitkárság hozza majd meg a döntéseket, de egyetlen intézményt sem fognak arra kényszeríteni, hogy fejezze be valamelyik képzését, ha arra van elegendő jelentkező. Arra viszont számítani lehet, hogy azok a szakok, amelyek ugyan népszerűek a fiatalok körében, de nemzetstratégiai szempontból nem indokolt, hogy állami támogatásban részesüljenek, nem kapnak állami ösztöndíjas helyeket, hanem a piacról kell fenntartaniuk magukat.

A közoktatási intézmények közeljövőben várható változásairól szólva Hoffmann Rózsa elmondta: a decemberben elfogadott köznevelési törvény végrehajthatóságát megteremtő jogszabályalkotás terveik szerint halad. A kormány idejében kiadja azt a rendeletet, amely szabályozza a fenntartás és működtetés részletfeladatait. Rövidesen létrejön az elképzeléseink szerint Klebelsberg Kunó egykori nagy formátumú kultuszminiszterről elnevezett intézményfenntartó központ, amelynek a járási tankerületein keresztül az oktatásért felelős miniszter, illetve az államtitkár irányítja szakmailag a köznevelési intézményrendszert. A fenntartói feladatok átvételével a kormány felszámolja azokat a különbségeket, amelyek a szocialista-liberális kormányzás tizenkét éve alatt egyre inkább magukra hagyott önkormányzatok eltérő anyagi lehetőségeiből következtek, nagyobb biztonságot nyújt gyereknek, pedagógusnak, szülőnek egyaránt, mivel kiszámítható, és kiegyensúlyozott feltételeket teremt.

Hoffmann Rózsa visszautasította, hogy államosítanának, hangsúlyozta: az iskola az állami fenntartás mellett is a helyi közösségé marad, amennyiben akarják, az önkormányzatok változatlanul tulajdonosai lesznek a közneveléshez kapcsolódó ingó és ingatlanvagyonnak. Az elmúlt hetekben rendre államosítással ijesztgetik az embereket az örökös bajkeverők. Ma senkitől nem vesznek el semmit, az államosítás tehát rosszindulatú fenyegetés, valótlanság. A valóság az, hogy a megújuló köznevelési rendszerben az állam a felelősségével arányos, tehát a mostaninál nagyobb szerepet vállal, és az ehhez szükséges jogait gyakorolja is majd.

Az államtitkár szerint nem felel meg a valóságnak az az állítás, hogy az önkormányzatok tömegesen adták át intézményeiket az egyházaknak. Kijelentette: adataik szerint százharmincöt iskolát vesznek át idén egyházak, zömmel a katolikusok, a reformátusok és az evangélikusok.

Az ősztől szigorodó érettségi rendszerrel kapcsolatosan kifejtette: az érettségi „szigorítása” az első lépés az érettségi rangjának visszaadásában, a vizsgarendszer átláthatóbbá, egységesebbé, ésszerűbbé tételében. Az átalakítás a fokozatosság elvét betartva történik, ugyanis kudarcra ítélt minden olyan próbálkozás, amely hirtelen változtatást akar e területen. A követelményszint emelésével az a céljuk, hogy nőjön az érettségi bizonyítványt szerzők tudása. Modellszámítások szerint az elégséges teljesítmény húszról huszonöt százalékra emelése kicsivel több tanulással teljesíthető. Hangsúlyozta: miközben a fejlett országokban ötven százalék körül határozzák meg az elégséges szintjét, a mi rendszerünkben ez húsz százalék volt. Nyilvánvaló, hogy ez nem mehet így tovább, hiszen a szint leszállítása mára azt hozta, hogy a felsőoktatásba egyre kevesebb tudással is be lehetett kerülni. Az érettségivizsga-rendszer átfogó átalakítását 2016-17-re tervezik. Amilyen az oktatás minősége, olyan az ország jövője. Ez előbbire pedig a legerősebb hatást mindig az érettségi követelményei jelentették – mondta végezetül Hoffmann Rózsa.