2009. január elsején tartják a következő Béke Világnapot. Ez alkalomra írt üzenetében XVI. Benedek pápa megfogalmazza az emberiség legsürgetőbb kérdéseit. A nyomor emberek millióinak jogait tiporja sárba és súlyosbítja a konfliktusokat. A szegénységet le kell küzdeni, hogy a világon megvalósuljon a béke – szögezi le a pápa. Ugyanakkor a szegényeket nem tehernek, hanem testvéreinknek kell tekintenünk, fölismerve bennük Krisztus arcát.
A Szentatya aggódva állapítja meg, hogy nőtt a szegények és a gazdagok közötti szakadék. Ezt tovább erősíti az élelmiszerválság, amely a rossz elosztás és a spekulációk következtében alakult ki. Hasonló a helyzet a jelenlegi pénzügyi krízisnél is, ezért olyan átfogó rendszerre van szükség, ami a rövid távú haszon helyett a közjót tartja szem előtt. Elfogadhatatlan az a tendencia, hogy a szegénységet a születések számának visszaszorításával kívánják megoldani, több millió meg nem született gyermek életének kioltásával. A globalizációt a szolidaritás kell hogy vezérelje.Sokszor közhelyszerűen összefüggésbe hozzák a szegénységet a túlnépesedéssel. Következésképpen a népszaporulat csökkentését célzó kampányokkal akarnak tenni ellene, köztük olyan eljárásokkal – mint az abortusz és a mesterséges születésszabályozás –, amelyek sem a női méltóságot, sem a házastársi szabadságot, sem pedig a magzatok élethez való jogát nem tisztelik. Ezzel szemben az adatok azt mutatják, hogy jelentős népességnövekedés mellett is képesek voltak országok kiemelkedni a mély szegénységből. A lakosságszám tehát nem szegénységi tényező, hanem gazdagság forrása.
A járványok (malária, tüdőbaj, AIDS) is hozzájárulnak a szegénységhez, ám sok esetben a leküzdésükhöz szükséges erőforrások biztosítása fejében a leginkább érintett országok valóságos zsarolásnak vannak kitéve. A pápa külön is rámutat az AIDS esetére, ahol nem az óvszerhasználat a megoldás, hanem a felelős szexualitás. Előszeretettel vádolják ugyanis az egyházat azzal, hogy az óvszerhasználat elítélésével voltaképpen ennek a betegségnek a terjedését segíti elő. Pedig ellenkezőleg, „az emberi méltóságnak teljességgel megfelelő szexualitásra” nevelő programok jelentős eredményeket tudnak felmutatni ezen a téren. Viszont a járványok legyőzéséhez a szegény népek számára is biztosítani kell a szükséges orvosságokhoz való hozzáférést, akár „a szellemi tulajdonjog védelmét szolgáló nemzetközi szabályozás rugalmasabb alkalmazása révén” is, hogy mindenki hozzájuthasson az alapvető ellátáshoz.
A gyermekszegénység mindenki első számú kinyilvánított ellensége. Azonban ellene úgy lehet a leghatékonyabban tenni, ha a gyermekek életkörülményeire hatással levő tényezőkön javítunk: az oktatás és nevelés, az orvosi ellátás, az ivóvíz biztosítása, továbbá a környezet védelme, illetve az édesanyák gondozása és főként a család stabilitásának elősegítése révén. Ha a nők és édesanyák méltóságát nem óvják, azt elsősorban a gyermekek szenvedik meg – mutat rá az evidens, ám gyakran figyelmen kívül hagyott összefüggésre a Szentatya.
A fegyverkezési kiadások világszerte aggasztóan növekvő mértékben kötnek le erőforrásokat, amiket a fejlesztési segélyektől vonnak el. A fegyverkezést általában a biztonság és a stabilitás erősítésével indokolják, ám a fegyverkezési verseny következtében kialakuló elszegényedés pont ellenkezőleg hat: visszafogja a fejlődést, s így az instabilitást és a feszültségeket növeli. Amint már VI. Pál is megfogalmazta, a béke előfeltétele a fejlődés. Ezért, figyelmeztet a pápa, az államok részéről a konfliktusok mélyebb okainak komoly vizsgálatára és bátor önkritikára volna szükség.
Az egyik legaktuálisabb válsághelyzet, az élelmiszerhiány okaira is rámutat XVI. Benedek. Nem az a baj, hogy nincs elég élelem, hanem az, hogy „spekulációs jelenségek” miatt nehéz hozzájutni, ami arra is rávilágít, hogy hiányoznak a megfelelő gazdasági és politikai intézmények, amelyek az ilyen szükséghelyzeteket kezelni tudnák.
A gazdagok és szegények közötti olló világszerte mind szélesebbre nyílik, aminek okait egyfelől a technológiai változásokban, másfelől az ipari termékek árának alakulásában kell keresni. Az új technológiák főleg a tehetősebb rétegeket gazdagítják. A mezőgazdasági termékek és a nyersanyagok ára pedig elmarad az ipari termékek árának növekedésétől, ami a szegényebb országokat sújtja, amelyek többnyire ezekre alapozzák gazdaságukat. A szegény országok lakosságának nagy része ennek következtében „kettős kirekesztettséget szenved el”: egyfelől alacsonyabb a jövedelme, másfelől magasabb árat kell fizetnie.
A Szentatya a nemzetközi pénzügyi válság okairól és a megoldásról is szólt
XVI. Benedek a hatékony intézmények által szabályozott szabad kereskedelem mellett foglalt állást. A válságból kivezető utat az emberi erőforrásba történő befektetésben, illetve a gazdasági növekedés ösztönzésében látja: az újraelosztás önmagában nem megoldás. A december 8-án aláírt pápai dokumentum jelentőségét fokozza, hogy a közeli hónapokra várt harmadik enciklikája egyfajta előzeteseként is felfogható.
A nemzetközi kereskedelem egyfelől lehetővé teszi a különböző nemzetgazdaságok integrációját, de hozzájárulhat bizonyos országok kirekesztéséhez és elszegényedéséhez. A világkereskedelem javarészt a régi iparosodott országokat érinti, ám hozzájuk jelentős módon fel tudtak zárkózni, és mind nagyobb jelentőségre tettek szert egyes feltörekvő államok. Ezzel szemben az alacsony jövedelmű – főleg afrikai – országok számára ez a rendszer súlyos hátrányokkal járt, elsősorban az exportjuk majdnem teljességét kitevő nyersanyagok árának csökkenése miatt. Ezért a pápa minden állam számára azonos piacra jutási feltételeket szorgalmaz.
A nemzetközi pénzpiacok integrációja a globalizáció egyik fő jellemzője. A pénzpiacok elsődleges funkciója a befektetési lehetőségek, tehát a potenciális fejlődés támogatása. De éppen ez a funkciója bizonyul törékenynek a jelenlegi nemzetközi válság hatására. A pénzügyi szereplők általánossá vált rövid távú logikájának káros hatásai mutatkoznak meg benne, amik a közjó hosszú távú igényeit nem vették figyelembe. Ennek a rövid távú gondolkodásnak a veszélyes következményeit végül azok is megszenvedik, akik kezdetben nyertek rajta.
A gazdasági és pénzügyi válság megoldásához, ami a szegénység elleni küzdelemnek is előfeltétele, egyrészt gazdasági, másrészt jogi-intézményi szinten kell hozzálátni a Szentatya szerint. A gazdaság számára megfelelő jogi kereteket, hatékony és a részvételt lehetővé tevő intézményeket szükséges biztosítani, előmozdítva a legalitás kultúráját, fellépni a kapcsolódó bűnözés ellen.
A megoldást a pápa nem a pusztán támogatásokra építő megoldásokban látja, amelyek csődje, főleg a szegény országok támogatásával kapcsolatban, számos esetben vitathatatlan. Az igazán hatékony közép- és hosszú távú tervnek jelenleg inkább az oktatásba és képzésbe, a vállalkozói kultúra fejlesztésébe történő beruházás tűnik.
Nem szabad emellett elhanyagolni a jövedelem kérdését sem. Igaz, hogy a GDP növekedése nem lehet mindenek felett álló politikai-gazdasági cél, de az éhezés és a nyomor elleni fellépés fontos eszközét képezi. Le kell azonban számolni azzal az illúzióval, hogy a pusztán a már megtermelt javak, a létező gazdagság újraelosztását célzó politika képes volna megoldani a problémákat. A modern gazdaságban ugyanis a gazdagság értékét döntően az határozza meg, milyen jövedelmet képes termelni a jelenben és a jövőben. Az értékteremtés tehát megkerülhetetlen tényező a szegénységgel szembeni fellépésnél.
