A Szentatya imádkozott a nehézségekkel küzdő nemzetekért. „A betlehemi isteni fénysugár terjedjen szét a Szentföldön, ahol úgy tűnik, ismét a mélypontra süllyedt a látóhatár az izraeliek és a palesztinok számára. Áradjon szét Libanonban, Irakban és mindenütt a Közel-Keleten.” E fénysugár ereje járja át mindazok erőfeszítéseit, akik a párbeszéd és a tárgyalások útját részesítik előnyben a belső feszültségek feloldásában, a helyes és tartós megoldások megtalálásában.

Benedek pápa imádkozott az afrikai Zimbabwében, a Kongói Demokratikus Köztársaságban élőkért, különösképpen Kivu körzetének lakóiért és a szudáni Darfurban, valamint Szomáliában élőkért, ahol a végeláthatatlan szenvedés a stabilitás és a béke hiányának tragikus következménye. Külön imádkozott az ezeken a területeken élő gyermekekért, hogy jövőjük reménysége helyreállhasson.

A Szentatya végül minden embert arra bíztatott, hogy a pásztorok példáját követve „keressük Jézust, hagyjuk, hogy magához vonzzon minket világossága, amely eloszlatja a szomorúságot és a félelmet az ember szívéből. Közelítsünk hozzá bizalommal; alázattal boruljunk le előtte és imádjuk őt. Áldott Karácsonyt Mindenkinek!”

Karácsonyi üzenetét követően Benedek pápa 64 nyelven köszöntötte a világ népeit, ezek között a 12. helyen magyarul is „Áldott Karácsonyt!” kívánt, majd Urbi et Orbi áldást adott a városra és az egész világra.

Kedves Testvéreim! Pál apostol szavaival újítom meg Krisztus születésének örömteli hírül adását: igen, ma „megjelent minden embernek a mi Üdvözítő Istenünk kegyelme”!

Megjelent! Ez az, amit az Egyház ma ünnepel. Isten kegyelme, amely gazdag a jóságban és a gyengédségben, többé már nem rejtőzködik, hanem „megjelent”. Testet öltve tette magát nyilvánvalóvá, és megmutatta arcát. Hol? Betlehemben. Mikor? Augustus császár uralkodása alatt, az első népszámlálás idején, amelyről Lukács evangélista is említést tesz. És kicsoda a kinyilatkoztató? Egy újszülött, Szűz Mária fia. Benne jelent meg Üdvözítő Istenünk kegyelme. Ezért hívják a Gyermeket Jehoshuának, Jézusnak, ami annyit jelent: „Isten üdvözít”.

Isten kegyelme megjelent: ezért igaz, hogy a karácsony a világosság ünnepe. Nem teljes világosság ez, amely nappali verőfénybe vonja a dolgokat, hanem fénysugár, amely kigyullad az éjszakában, méghozzá a világmindenség egy adott pontjából: a betlehemi barlangból, ahol az isteni Gyermek „világra jött”. Valóban, ő az a fény, amely terjedésnek indul, ahogy annyi, a Születést megjelenítő festményen is ábrázolják. Ő a világosság, amely megjelenve szétoszlatja a homályt, eloszlatja az árnyékokat és megérteti velünk létünk és a történelem értelmét és értékét. Minden jászol egyszerű és ékesszóló meghívás arra, hogy nyissuk ki a szívünket és értelmünket az élet titka számára. Találkozás a halhatatlan Élettel, amely halandóvá lett Karácsony misztikus történetében. Olyan jelenet ez, amelyet megcsodálhatunk itt is, ezen a téren, amint az egész világ számtalan templomában és kápolnájában, sőt minden otthonban is, ahol Jézus nevét imádat övezi.

Isten kegyelme minden embernek megjelent. Igen, Jézus – Istennek, aki üdvözít – az arca nem keveseknek, néhány embernek, hanem mindenkinek megjelent. A szegényes, méltatlan betlehemi szálláson ugyan tényleg csak kevesen találkoztak vele, ő azonban mindenkiért jött: zsidókért és pogányokért, gazdagokért és szegényekért, közeliekért és távollévőkért, hívőkért és nem hívőkért… mindenkiért. A természetfeletti kegyelem Isten akaratából minden teremtménynek van szánva. Szükséges azonban, hogy az ember befogadja, kimondja a maga „igenjét”, amint Mária, s ezáltal a szív megvilágosodjék az isteni világosság sugarától. Azon az éjszakán Mária és József, meg a nyájaikat őrző pásztorok voltak, akik befogadták a megtestesült Igét, amelyet már szeretettel vártak (vö. Lk 2,1-20). Ez egy kis közösség volt tehát, amely imádatával vette körül a gyermek Jézust; egy kis közösség, amely egyben az Egyházat és minden jóakaratú embert jelenít meg. Ma is igaz, hogy mindazok, akik Őrá várnak az életükben és Őt keresik, azzal az Istennel találkoznak, aki szeretetből testvérünkké lett. Mindazok, akik kitárják előtte szívüket, az Ő arcát kívánják látni, s tenni akarnak Országa eljöveteléért. Jézus róluk mondja a Hegyi beszédben: ők a lélekben szegények, a sírók, a szelídek, az igazságra éhezők, az irgalmasok, a tiszta szívűek, a békeszerzők, az igazságért üldözöttek (vö. Mt 5,3-10). Ők Jézusban felismerik Isten arcát és elindulnak, mint a betlehemi pásztorok, az örömtől és az ő szeretetétől megújult szívvel.

Testvéreim, akik most hallgattok engem! A karácsonyi üzenet lényege, a reménység üzenete minden emberhez szól! Mindannyiunkért született Jézus, s ahogy Mária Betlehemben megmutatta a pásztoroknak, e napokban az Egyház felmutatja őt az egész emberiségnek, hogy minden egyes ember számára és minden emberi helyzetben megtapasztalhatóvá váljon az üdvözítő Isten kegyelmének ereje. Egyedül ez képes a rosszat jóvá alakítani, csak ez képes átformálni az emberek szívét és a béke „oázisává” tenni.

Kívánom, hogy megtapasztalhassa az üdvözítő Isten kegyelmének erejét az a sok nép, amely még sötétségben és a halál árnyékában él (vö. Lk 1,79). A betlehemi isteni fénysugár terjedjen szét a Szentföldön, ahol úgy tűnik, ismét a mélypontra süllyedt a látóhatár az izraeliek és a palesztinok számára. Áradjon szét Libanonban, Irakban és mindenütt a Közel-Keleten. Járja át ereje azoknak az erőfeszítéseit, akik nem adják meg magukat az összecsapások és az erőszak gonosz logikájának, hanem a párbeszéd és a tárgyalások útját részesítik előnyben, hogy elsimítsák a különböző országok belső feszültségeit, helyes és tartós megoldást találjanak a konfliktusokban, amelyek felkavarják ezt a vidéket. Erre az átalakító és megújító erejű fényre áhítoznak az afrikai Zimbabwe lakói, akiket túl hosszú ideje szorít satuba a politikai és társadalmi krízis, amely sajnos továbbra is súlyosbodik. Ugyanez igaz a Kongói Demokratikus Köztársaságban élőkre is, különösképpen Kivu meggyötört körzetében, és a szudáni Darfurban, valamint Szomáliában, ahol a végeláthatatlan szenvedés a stabilitás és a béke hiányának tragikus következménye. Erre a világosságra várnak kiváltképp a gyermekek ezekben az országokban és minden nehézségekkel küzdő országban, hogy végre helyreállhasson jövőjük reménysége.

Ott, ahol semmibe veszik az emberi személy méltóságát és jogait, ahol a személyes vagy csoportos önzés felülkerekedik a közjón, ott, ahol fennáll a testvérgyilkos gyűlölet és az emberek kizsákmányolásának a veszélye, ott, ahol belharcok osztják meg az etnikai csoportokat, és roncsolják az együttélést; ott, ahol továbbra is dúl a terrorizmus; ahol hiányzik a túléléshez szükséges élelem; ahol aggodalommal tekintenek az egyre bizonytalanabb jövőre, még a jólétben élő nemzetek körében is: oda világítson Karácsony fénye és bátorítson mindenkit, hogy tegye meg, ami tőle telik, a hiteles szolidaritás lelkületében. Ha mindenki csak a saját érdekére gondol, akkor a világ csak pusztulásra juthat.

Kedves Testvéreim! Ma „megjelent Üdvözítő Istenünk kegyelme” (vö. Tit 2,11) a mi világunkban, amelynek megvannak a maga lehetőségei és gyengeségei, haladásai és krízisei, reményei és félelmei. Ma Jézus Krisztusnak, a Magasságbeli Fiának és Szűz Mária Fiának a világossága ragyog: „Isten az Istentől, Világosság a Világosságtól, valóságos Isten a valóságos Istentől. Értünk, emberekért, a mi üdvösségünkért leszállott a mennyből”. Ma őt imádjuk a föld minden sarkában, akit pólyába takartak és szegényes jászolba fektettek. Csöndben imádjuk őt, míg ő, még gyermekként, de már a mi vigasztalásunkra mondja: Ne féljetek, „én vagyok az Isten, és nincs más” (Iz 45,22). Jöjjetek hozzám, férfiak és nők, népek és nemzetek, jöjjetek hozzám, ne féljetek: azért jöttem, hogy elhozzam nektek az Atya szeretetét és megmutassam a békesség útját.

Menjünk hát hozzá, Testvérek! Siessünk, amint a pásztorok a betlehemi éjszakában. Isten elibénk lépett, és megmutatta arcát, amely gazdag a kegyelemben és az irgalomban! Ne legyen hiábavaló számunkra az ő eljövetele! Keressük Jézust, hagyjuk, hogy magához vonzzon minket világossága, amely eloszlatja a szomorúságot és a félelmet az ember szívéből. Közelítsünk hozzá bizalommal; alázattal boruljunk le előtte és imádjuk őt. Áldott karácsonyt mindenkinek!

 „Megjelent Üdvözítő Istenünk kegyelme minden embernek” (Tit 2,11)

Kedves Testvéreim! Pál apostol szavaival újítom meg Krisztus születésének örömteli hírül adását: igen, ma „megjelent minden embernek a mi Üdvözítő Istenünk kegyelme”!

Megjelent! Ez az, amit az Egyház ma ünnepel. Isten kegyelme, amely gazdag a jóságban és a gyengédségben, többé már nem rejtőzködik, hanem „megjelent”. Testet öltve tette magát nyilvánvalóvá, és megmutatta arcát. Hol? Betlehemben. Mikor? Augustus császár uralkodása alatt, az első népszámlálás idején, amelyről Lukács evangélista is említést tesz. És kicsoda a kinyilatkoztató? Egy újszülött, Szűz Mária fia. Benne jelent meg Üdvözítő Istenünk kegyelme. Ezért hívják a Gyermeket Jehoshuának, Jézusnak, ami annyit jelent: „Isten üdvözít”.

Isten kegyelme megjelent: ezért igaz, hogy a karácsony a világosság ünnepe. Nem teljes világosság ez, amely nappali verőfénybe vonja a dolgokat, hanem fénysugár, amely kigyullad az éjszakában, méghozzá a világmindenség egy adott pontjából: a betlehemi barlangból, ahol az isteni Gyermek „világra jött”. Valóban, ő az a fény, amely terjedésnek indul, ahogy annyi, a Születést megjelenítő festményen is ábrázolják. Ő a világosság, amely megjelenve szétoszlatja a homályt, eloszlatja az árnyékokat és megérteti velünk létünk és a történelem értelmét és értékét. Minden jászol egyszerű és ékesszóló meghívás arra, hogy nyissuk ki a szívünket és értelmünket az élet titka számára. Találkozás a halhatatlan Élettel, amely halandóvá lett Karácsony misztikus történetében. Olyan jelenet ez, amelyet megcsodálhatunk itt is, ezen a téren, amint az egész világ számtalan templomában és kápolnájában, sőt minden otthonban is, ahol Jézus nevét imádat övezi.

Isten kegyelme minden embernek megjelent. Igen, Jézus – Istennek, aki üdvözít – az arca nem keveseknek, néhány embernek, hanem mindenkinek megjelent. A szegényes, méltatlan betlehemi szálláson ugyan tényleg csak kevesen találkoztak vele, ő azonban mindenkiért jött: zsidókért és pogányokért, gazdagokért és szegényekért, közeliekért és távollévőkért, hívőkért és nem hívőkért… mindenkiért. A természetfeletti kegyelem Isten akaratából minden teremtménynek van szánva. Szükséges azonban, hogy az ember befogadja, kimondja a maga „igenjét”, amint Mária, s ezáltal a szív megvilágosodjék az isteni világosság sugarától. Azon az éjszakán Mária és József, meg a nyájaikat őrző pásztorok voltak, akik befogadták a megtestesült Igét, amelyet már szeretettel vártak (vö. Lk 2,1-20). Ez egy kis közösség volt tehát, amely imádatával vette körül a gyermek Jézust; egy kis közösség, amely egyben az Egyházat és minden jóakaratú embert jelenít meg. Ma is igaz, hogy mindazok, akik Őrá várnak az életükben és Őt keresik, azzal az Istennel találkoznak, aki szeretetből testvérünkké lett. Mindazok, akik kitárják előtte szívüket, az Ő arcát kívánják látni, s tenni akarnak Országa eljöveteléért. Jézus róluk mondja a Hegyi beszédben: ők a lélekben szegények, a sírók, a szelídek, az igazságra éhezők, az irgalmasok, a tiszta szívűek, a békeszerzők, az igazságért üldözöttek (vö. Mt 5,3-10). Ők Jézusban felismerik Isten arcát és elindulnak, mint a betlehemi pásztorok, az örömtől és az ő szeretetétől megújult szívvel.

Testvéreim, akik most hallgattok engem! A karácsonyi üzenet lényege, a reménység üzenete minden emberhez szól! Mindannyiunkért született Jézus, s ahogy Mária Betlehemben megmutatta a pásztoroknak, e napokban az Egyház felmutatja őt az egész emberiségnek, hogy minden egyes ember számára és minden emberi helyzetben megtapasztalhatóvá váljon az üdvözítő Isten kegyelmének ereje. Egyedül ez képes a rosszat jóvá alakítani, csak ez képes átformálni az emberek szívét és a béke „oázisává” tenni.

Kívánom, hogy megtapasztalhassa az üdvözítő Isten kegyelmének erejét az a sok nép, amely még sötétségben és a halál árnyékában él (vö. Lk 1,79). A betlehemi isteni fénysugár terjedjen szét a Szentföldön, ahol úgy tűnik, ismét a mélypontra süllyedt a látóhatár az izraeliek és a palesztinok számára. Áradjon szét Libanonban, Irakban és mindenütt a Közel-Keleten. Járja át ereje azoknak az erőfeszítéseit, akik nem adják meg magukat az összecsapások és az erőszak gonosz logikájának, hanem a párbeszéd és a tárgyalások útját részesítik előnyben, hogy elsimítsák a különböző országok belső feszültségeit, helyes és tartós megoldást találjanak a konfliktusokban, amelyek felkavarják ezt a vidéket. Erre az átalakító és megújító erejű fényre áhítoznak az afrikai Zimbabwe lakói, akiket túl hosszú ideje szorít satuba a politikai és társadalmi krízis, amely sajnos továbbra is súlyosbodik. Ugyanez igaz a Kongói Demokratikus Köztársaságban élőkre is, különösképpen Kivu meggyötört körzetében, és a szudáni Darfurban, valamint Szomáliában, ahol a végeláthatatlan szenvedés a stabilitás és a béke hiányának tragikus következménye. Erre a világosságra várnak kiváltképp a gyermekek ezekben az országokban és minden nehézségekkel küzdő országban, hogy végre helyreállhasson jövőjük reménysége.

Ott, ahol semmibe veszik az emberi személy méltóságát és jogait, ahol a személyes vagy csoportos önzés felülkerekedik a közjón, ott, ahol fennáll a testvérgyilkos gyűlölet és az emberek kizsákmányolásának a veszélye, ott, ahol belharcok osztják meg az etnikai csoportokat, és roncsolják az együttélést; ott, ahol továbbra is dúl a terrorizmus; ahol hiányzik a túléléshez szükséges élelem; ahol aggodalommal tekintenek az egyre bizonytalanabb jövőre, még a jólétben élő nemzetek körében is: oda világítson Karácsony fénye és bátorítson mindenkit, hogy tegye meg, ami tőle telik, a hiteles szolidaritás lelkületében. Ha mindenki csak a saját érdekére gondol, akkor a világ csak pusztulásra juthat.

Kedves Testvéreim! Ma „megjelent Üdvözítő Istenünk kegyelme” (vö. Tit 2,11) a mi világunkban, amelynek megvannak a maga lehetőségei és gyengeségei, haladásai és krízisei, reményei és félelmei. Ma Jézus Krisztusnak, a Magasságbeli Fiának és Szűz Mária Fiának a világossága ragyog: „Isten az Istentől, Világosság a Világosságtól, valóságos Isten a valóságos Istentől. Értünk, emberekért, a mi üdvösségünkért leszállott a mennyből”. Ma őt imádjuk a föld minden sarkában, akit pólyába takartak és szegényes jászolba fektettek. Csöndben imádjuk őt, míg ő, még gyermekként, de már a mi vigasztalásunkra mondja: Ne féljetek, „én vagyok az Isten, és nincs más” (Iz 45,22). Jöjjetek hozzám, férfiak és nők, népek és nemzetek, jöjjetek hozzám, ne féljetek: azért jöttem, hogy elhozzam nektek az Atya szeretetét és megmutassam a békesség útját.

Menjünk hát hozzá, Testvérek! Siessünk, amint a pásztorok a betlehemi éjszakában. Isten elibénk lépett, és megmutatta arcát, amely gazdag a kegyelemben és az irgalomban! Ne legyen hiábavaló számunkra az ő eljövetele! Keressük Jézust, hagyjuk, hogy magához vonzzon minket világossága, amely eloszlatja a szomorúságot és a félelmet az ember szívéből. Közelítsünk hozzá bizalommal; alázattal boruljunk le előtte és imádjuk őt. Áldott karácsonyt mindenkinek!

 Fordította: Pákozdi István