Borsod-Abaúj-Zemplén megyében 738 143 ember él, s évente egy kisebb városnyi-, 10 267 ember hal meg. A halálozások fele keringési-, negyede daganatos betegségek miatt következik be. A munkanélküliség 2009.februárjában 20,5 százalékos volt a megyében – sorolta a megrázó statisztikai adatokat a képviselő.

Nagy Kálmán rámutatott, a kiugróan magas munkanélküliség oka, hogy nincs szakképzett munkaerő, így még a válság idején is betöltetlenül maradnak a meghirdetett álláshelyek. Hozzátette, ma Magyarországon minden ötödik, vagy hatodik álláskereső az észak-magyarországi régióban keres munkát. Hozzáfűzte: a kormány folyamatosan arról szónokol, hogy képzési programokkal oldja meg a szongató, évek óta növekvő munkanélküliséget, csakhogy a helyzet az, hogy miként a számok mutatják a Borsod-Abaúj-Zemplénben ezek a közpénzekből finanszírozott képzések, átképzések teljesen eredménytelenek és hatástalanok, hiszen nem nő, hanem csökken a foglalkoztatás.

Nagy Kálmán, aki civilben a Borsod-Abaúj-Zemplén Megyei Kórház és Egyetemi Oktató Kórház Gyermekonkológiai és Csontvelőtranszplantációs Osztályának osztályvezető főorvosa arra is felhívta a figyelmet, hogy a megyében 10,3 ezrelék a csecsemőhalálozás, ez a kiugróan magas arány, több mint kétszerese az országos átlagnak, s e kedvezőtlen tendencia ráadásul évről-évre nemhogy nem javul, de látványosan romlik– folytatta a beszédes adatok felsorolását a szakpolitikus. Összehasonlításként megemlítette, a megyei koraszülési arány több mint kétszerese a szlovákiai átalagnak.

A képviselő a sikertörténetként beállított miskolci panelprogramról szólva elmondta, a 10 448 lakás alig több mint tíz százalékát, 1200 lakást újítottak fel, csakhogy a lakások felújítása előtt semmilyen hatástanulmány, terv nem készült arra vonatkozóan, hogy a korszerűsítés után élhetőbbé váljon a lakótelep és környezete. Nagy Kálmán a kormányközeli Népszabadság egyik írását idézve az Avasról, az elmúlt hetekben Miskolc egyik legnagyobb – hírhedtté vált – városrészéről elmondta, negyvenezer ember él 3 négyzetkilométeren, a minősíthetetlen közbiztonság miatt a területen pillanatnyilag városőrség, rendőrség, polgárőrség és a közterület-felügyelőség próbálja fenntartani a rendet. A közelmúltban „hadipark ürügyén” egy ágyút is elhelyeztek, reméljük, lőni nem fognak vele – jegyezte meg ironikusan.

Nagy Kálmán szerint a jelenlegi helyzetet nézve azok a nyilatkozatok, amelyek elhangzanak a kormány tagjai, az igazságügyi és rendészeti miniszter, illetve a rendőri vezetők szájából megdöbbentőek, azok ugyanis arról szólnak, hogy az Avas a béke szigete, miközben a kábítószeres jelentések azt állítják, hogy az Avas az ország egyik heroinfogyasztási-centruma.

A kereszténydemokrata politikus hangsúlyozta, ő ezt a városrészt ismeri és szereti, a közelében él, naponta megy keresztül rajta, az ott kialakult állapotokért valakik felelősséggel tartoznak, 2009 júniusában egy – vagy több – az ország életét befolyásoló választás lesz, amikor is a felelősöknek arca és neve lesz, s el kell számolniuk a választópolgároknak.

A kohászat hosszú múltra tekint vissza a térségben: kezdete Mária Terézia 1770. július 28-án kelt rendeletétől datálható, melyben megalapította a „Hámor Vas-mű” vasverő hámort és Fazola Henriket, a kor kiemelkedő szakemberét nevezte ki vezetőjévé. Fazola építtett egy kohót Ómassán, ami 1828-ig működött. Ezután fia, Fazola Frigyes építette fel az újmassai Őskohót, ez 1866-ban szüntette be termelését. Az Őskohó ma ipari műemlék. Innen költözött át a gyár helyszűke miatt Diósgyőrbe 1870-ben. A gyár egyre korszerűbbé vált, 1879-ben bevezették a Siemens–Martin-, 1882-ben a Bessemer-acélgyártást.

A II. világháborút követően az állam nehézipari központtá kezdte fejleszteni Miskolcot, amelynek akkor már Diósgyőr a része volt. Az ekkor Lenin Kohászati Művek (LKM) kohászati kombinát a megye legnagyobb munkaadója volt, és egyre jobban korszerűsítették: 1975-ben nemesacél-hengermű épült, majd a kombinált acélműben oxigénbefúvásos LD-konverter (ami folyékony nyersvasból állít elő acélt), UHP elektromos ívkemence és ASEA üstmetallurgiai berendezés, 1982-ben folyamatos acélöntő berendezés, 1985-ben tekercshúzó és foszfátozó üzem.

1989-ben jött létre az LKM helyett a Diósgyőri Metallurgiai és Alakítástechnológiai Gyárak Részvénytársasága, a DIMAG Rt. A gyár egyes részlegei előbb leányvállalattá, majd önálló gazdasági társaságokká alakultak.

A DIMAG Rt-t 1991. december 29-én privatizálták. 1996-ban egy technológiai váltás részeként leállították a nagyolvasztót és a LD-konvertert, átalakították az UHP elektromos ívkemencét. Jelenleg UHP elektrokemencében és üstmettalurgiai rendszerben állítják elő az acélt, majd folyamatos öntőművön öntik le és hengersorokon alakítják kész termékké.

1998. január 29-én a gyár új tulajdonoshoz került, de csődbe ment, és 2000. március 14-én elrendelték a felszámolását. 2001. április 12-én a társaságot a felszámoló szervezettől megvásárolta az olasz Cogne Acciai Speciali s.r.l., és megváltoztatta a nevét DAM Steel Speciális Acélgyártó Részvénytársaságra, de csak 2003 januárjáig üzemeltette. 2003. március 26-ától újra felszámoló szervezet vezette a céget, majd eladta. A jelenlegi cég, a DAM 2004 Acél- és Hengermű Kereskedelmi és Szolgáltató Kft. 2004. október 1-jén kezdte meg működését.

2009. február 23-án bejelentették, hogy a DAM 2004. kft befejezi a tevékenységét, ezzel a a több mint két évszázados múltra visszatekintő diósgyőri kohászat megszűnik.

Forrás: wikipédia.hu